Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
4. oldal «ITTVAKÖfcí 1982. augusztus Juhász Péter cikke, margójára... A Szittyakürt 1982 február havi számában Juhász Péter tollából “A nomád szerződéskötés rítusa az ó-bolgároknál és a magyaroknál” címen érdekes, de nem érdemes cikk jelent meg. Érdekesnek mondható a cikk azért, mert a magyarság széles rétege előtt nem ismeretes. Hozzáfűzve, hogy Juhász Péter cikkét abban a hiedelemben írhatta meg, hogy állítása tényeire vonatkozóan ellenbizonyíték nem mutatható fel. E hiedelem téves volt. Téves és egyben káros a magyarság egyetemes voltára, mivel az bizonyítódik, hogy a szerencsétlen faj a valójában egy szedett-vedett, sehonnai kevert tömegű nép, melynek se múltja, se eredete nincsen. A lap 7. oldala második szakasz, 4., 5. és 6. soraiban írja: “Egy gazdag lovag meghalt, és csináltak neki egy nagy és széles gödröt a földben, és egy székre ültették igen előkelőén és felékesítve, és odatették vele együtt a legjobb lovát, amije volt és legjobb szolgáját, elevenen temették el.” — A cikk írója nincs tiszában az ős-magyar temetkezési módokkal, s az egy külön tanulmányt követel. — Amennyiben a hunok nem magyar kiszakadásúak lennének, úgy a kérdés ilyen értelmű vonatkoztatása nem lett volna érthető. E tény tudata azonban az elmélyült körökben ismert. S így a baj, a tény állításának, valóságának a kérdését váltotta ki. A polémia kirekesztése végett szükséges rámutatni az ős-magyar történelem való voltára. Az írt történelmi tények megörökítésének bizonyságával. A több, mint egy évszázada tartó őstörténelem feltáró kutatása után olyan írott megörökítés — az özönvíz iszaprétege 5 m vastagságú — M. de Morgant expert geológus megállapítása után táródott fel, pedig az özönvíz napjaink előtt 16.000 évvel történt, amely arra mutatott volna, hogy az ősmagyarok bárkit is eltemettek volna elevenen, — nem táródott fel. Olyan írott megörökítések táródtak fel, melyek elmondják, hogy az ősmagyarok: szeretett urukat, úrnőjüket számosán követték önkéntesen halálukba, a temetés előtt méregpoharat ürítve. A két cselekmény között szükséges határvonalat vonni. Az a cikkben nem történt meg. Hogy a cikk írója nem ismeri az ős-magyar nemzet történelmét, az nem róható fel. De ez igen: ”A magyar adatok viszont, csak bolgár emlékek alapján érthetők.” Ez már kissé sok. És olyan, mint a vaskos kétkötetes könyv megírójának azon állítása, hogy: “A IX. sz. közepén a magyarság a finnugor török kettős nyelvet beszélték. S a nagyszentmiklósi aranykincsek rovásírásirazatát nem tudja a török törzsek melyikébe sorolni?” Az idegen kutatók által feltárt, nyelvészek után megfejtett ősmagyar íráshagyományok mutatják be azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy a “magyar adatok se nem bolgár, se nem török”, hanem csak “magyar” emlékek ismeretei alapján érthetők meg. Ugyanis amennyiben bármelyik elírónak is igaza lenne, hogyan lehetséges az, hogy a magyar nyelv minden asszimiláló kísérlet ellenére is — germán, latin — egyedüli önálló nyelvként létezik az emberiség tengerében — mutatkozik meg a nem fabrikált, mesterséges, hanem természetes léte. Mind a két elírás szomorúságot keltő, mivel az ős-magyar történelem írott hagyományai egészen mást bizonyítóak. Még e tény valóságát két megdönthetetlen őstörténelmi tárgyi tudat bizonyítja: 1. Az özönvíz történetének napjaink előtt 16.000 évvel való megörökítése “ékírással” Zi-Us-Ud-Ra, az Élet és a Halál Ura, Sándor király által. 2. Tatárlaka napórái, az ellenőrzés után Kárpát-medencei alkotásban “képjelírással”: Ernőd! Gyula által alkotva. A képjelírás napjaink előtt 420.000, 259.000 évvel vette kezdetét az Urutu és Idiglát (Eufrát és Tigris) folyók völgyében — Marcel Brio őstörténelem kutató “La resurrection des villes mortes” című tanulmánya 129. oldal — és nem más nép életében. A Biblia szerint is az özönvízi városok: Kish, Ur, Uruk, Eridu és Nap-Ur-Nippur voltak. Mint azt a kutatók sokasága után feltárt táblák is bizonyítani kivánják. Zi-Us-Ud-Ra, Sándor ősmagyar király írásban ezt örökítette meg: “Ut-Nap-Isten, amim van, mindent felrakatok. Minden aranyamat, és pénzemet felrakatom. Az élet minden magját fel tetetem. A családomat, s a rokonságot, a háziállatokat, s a vadállatokat, és a munkásokat is hajómba tetetem.” — Jean Duval történész és nyelvész “Babylon” című tanulmánya, 33. oldal. — Az özönvíz történetét megörökítő eddig lefordított, így ismert fordításokat, e sorok írója mind magyarra fordította. — “L’Histoire commence a Sumir” című könyv, S. N. Kramer amerikai őstörténész után bizonyságot mutató. A “342-es” számú tábla azonban, az özönvíz iszapja alól lett feltárva, “Ma-Gar-Da”-t örökítve meg, s amely semlegesíti a “Sumir” nemzeti nevet, Magar-Magyar, “da-ha” Hazát kíván bizonyítani. S amely az Urutu és Idiglát, — Ur-Utja, Eddig-Lát országában volt, 259.000 évtől, 1876-ig, napjaink előtt. Ez az első megdönthetetlen bizonyság, hogy az emberiség civilizációjának megalkotója: a Magar-Magyar nép volt. A második megdönthetetlen bizonyság: Tatárlaka napórái a Kárpát-medencében, az özönvíz történése, tehát napjaink előtt 16.000 évvel alkotódott. Ugyanis az özönvíz történetét megörökítő “ékjelírás” jeleit, hiányolják Tatárlaka napóráinak “képjelírás” jelei. Még azoknak mondani kívánása: “A bak évére érik: a gabona. Arra néz Emödi Gyula órája, nyugatra. A Nap-Ür, százon innen egérik, tejútra szép, későn ősz.” Napjainkbeli gramatikai szövegbe foglalva, a 3. számú tábla mondanivalója: a Nap-Úr százon innen éreti be a gabonát, utána késő van, az ősz következik. Tatárlaka napórái elmondják azt az eddigi titkot, hogy az özönvíz történése előtt a Kárpát-medencében élő magyarság gabonát termelt. Bizonyság arra a Babilon című könyv, 58 oldalon fordított megörökítés: “A tök alá edénybe, lisztet szórt.” Zi-Us-Ud-Ra bárkája, mely 162 m hosszú, 52,5 m széles és három emeletével 15 m magas volt, Urutu folyó partján, Uruk városában épült meg. Uruk város és Ararát közötti kb. 4.000 km távolságot a bárka 150 órányi idő alatt téve meg a rettenetes időben futott zátonyra. — Adják tudtul a megörökítő sorok: “Kinyitva bárkám ablakát, arcomat, nappali világosság borította. Arcomat könnyek borították el, látva a végtelen tengert. A hetedik nap megfogva egy galambot, kiengedtem, de az visszajött. Aztán kiengedtem egy fecskét, az is visszajött Majd megfogtam egy varjut, kiengedtem, az elröpült, nem jött vissza. Keserűség töltött el, miért született meg az Ember, telítsék a tengert, mint a halak?” A megörökítő sorokat ősi magyarember írta meg, az özönvíz története után. Taszítva vissza ezzel a pogányság vádját, a következő sorok: “Zi-Us-Ud-Ra templomában, imájába mélyülve hallotta, állj a fal mellé, jól figyelj: az özönvíz megsemmisíti az embert a földön, ez a Teremtő döntése.” “Rombold le házadat, építs egy hajót. Hagyjál minden vagyonodat, mentsd életed. Vedd magadhoz, az Élet minden magját.” (L’Histoire commence a Sumir c. tanulmány 179. oldal. A Biblia ugyan ezt bizonyítja. Az eddig bemutatott történelmi megörökítések bizonyságot adnak a következő tényekre 1. Az ősmagyar nép vallásos léte, bizonyított az özönvíz története előtti időből, templomaik voltak. 2. Az ős-magyar haza léte és helye. 3. A Kárpát-medencei ős-magyar hazai özönvíz előtti léte. Mit Tatárlaka napóráinak léte támaszt alá. A nagyszentmiklósi aranyedények közül a 8. számú aranytál rovásírásának a megörökítése: “A tanyákat, kerezsd nagyon nyugatra.” A sorok írója megfejtette a 2, 3, 4, 5, 8, 9, 10, 11, 15, 16, 17, 21, 22, 23. sz. tárgyak, valamint a kopja rovásírását. Mind magyar nyelven beszélnek, megdönthetetlen történelmi bizonyságok: az ős-magyar történelem voltára. A Sumir népi névről való hirdetés, nem volt megértve, hogy a “Sum-Szem”, s az “Ir-Ür” főnév: a Teremtő Ür-Szem-e a Nap-ot kíván mondani. Az idegen nyelvészek ezen tévedése nem róható fel, de a saját nyelvben igen. Szűnjön végre meg az öngyalázás, az idegenek veszejtő gyalázkodása, az ellenkezőjét követeli meg. Legyen végre az az idegen által feltárt ősmagyar történelem hirdetve, a bizonyító okmányok alapján, melyek láthatók és olvashatók az ősi táblákról, abból az időből, amikor az írást megörökítő papír még ismeretlen volt. Tatárlaka napóráinak üzenete hallatja hangját, alkotásom után voltam, vagyok és létezni fogok az ősi nyelvben, az idő végtelenségéig. Bizonyosra vehető, hogy amennyiben Juhász Péternek ezekről a bizonyságokról tudomása lett volna, témakörét abban az irányban mélyítette volna el. Ezért az az idő következett el, amikor az ős-magyar történelem valója hirdetedő minden történelmi megnyilvánulásban: L’Histoire commence a Sumir — A történelem a magyar néppel kezdődött. “Az Ös-Magyar Történelem jogai — a Kárpátmedence egyetemességére” című 300 oldalas, 18 képpel ellátott könyvben a sorok írója által tételekkel bizonyítottan, időnk előtti földrajzi, területi és hely-nevek sokaságát mutatva be a Kárpát-medencében. Bizonyítva az alkotó magyar voltot a Kárpát-medencében, az özönvíz előtti időből. Végre jöjjön el az az idő, amikor a magyar alkotása az őstörténelme után emelődjön arra a piedesztálra, melyre az ősi fajt alkotása feljogosítja. S szűnjön meg a beoltott önmarcangol kisebbségi ézés, mivel a magyar az első kultúra-alkotó, az emberiség életében. S mint olyan: az Emberiség Kultúrájának a bölcsője. „„ „.... ' AZ 1956-OS NEMZETI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC huszonhatodik évfordulója alkalmából Clevelandban, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom 1982. október 31-én, 12:30 órakor, a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház nagytermében (15300 Puritas Avenue) rendezi meg a hagyományos MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK DÍSZEBÉDJÉT és az azt követő OKTÓBERI EMLÉKÜNNEPÉLYÉT amelyre kedves magyar testvérünket és családját szeretettel meghívja a Rendezőség.
