Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-04-01 / 4. szám

12. oldal n ITTVAKÖfcT 1982. április hó EURÓPA ÉS SZIBÉRIAI GÁZ Az I. világháborút lezáró esztelen és bűnös párizskörnyéki béke kábu­latából alig tért magához Németor­szág, hogy az embertelen, háborús jóvátételt fizetni tudja, 1922-ben Rapallóban gazdasági szerződést írt alá a Szovjetúnióval. Ennek kereté­ben építették meg a németek többek között a Dnyepperen Zaporozsnyénél a hatalmas vízerőművet, mely a II. világháborúig Európa legnagyobb és legmodernebb vízerőműve volt. A történelem, ha nem is ponto­san úgy, időnként megismétli ma­gát. A II. világháborút lezáró még esztelenebb és még bűnösebb béke­diktátumok gyümölcse most kezd beérni. Mióta Nyugat-Németország és a Szovjetúnió aláírta a 10 billió dollá­ros szerződést a szibériai gázvezeték ges nyugati termékeket és tech­nológiát. Nyugat-Németország külkereske­delme a Szovjettel és a keleti tömb­bel az utolsó 10 évben csak 10-15 százalék volt. Most viszont, csak a Szovjet részére szállítandó ipari ter­mékek előállítására 220 ezerrel több munkást kell beállítani, ami nem le­becsülendő, hiszen 1955 óta most a legmagasabb a munkanélküliek szá­ma. Szóval a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, már szovjet és német viszonylatban. Mert a többi európai országgal a Szovjet még jobb üzletet csinál. Franciaország pl. eddig mindig többet exportált a Szovjetbe és a keleti tömbbe, mint amennyit tőlük behozott. Most azon­ban, hogy az olaj és a gáz ára felszö­kött, lényegesen több ipari terméket NORTH $EA közös megépítésére, azóta a világla­pok, magazinok és szaklapok állan­dóan vissza-visszatérnek ennek az egész világra súlyos kihatással és be­láthatatlan következményekkel járó szerződésnek a taglalására. A Reader's Digest márciusi szá­mában Joseph Harris “Europe’s Pe­rilous Reach for Siberian Gas” című cikkében sok olyan adatot közöl, amelyeket érdemes nekünk is fel­jegyezni. Szibéria északisarki övezetéből Eu­rópába vezetendő 3400 mérföldes, 56 inch átmérőjű gázvezeték 1984-re készül el, és Ausztriát, Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot, Sváj­cot, Olaszországot és Nyugat-Né­­metországot fogja ellátni gázzal.A szerződés értelmében a gázvezeték­hez szükséges 4 millió tonnányi acél­csövet és a munkagépeket a németek szállítják. A már eddig is létezett, jó­val kisebb átmérőjű és teljesítményű gázvezetéken keresztül Nyugat-Eu­­rópa gázszükségletének mintegy 12 százalékát kapta. Az új vezetéken ke­resztül, amelyik érdekes módon Ungvárnál fog belekapcsolódni a ré­gi vezetékrendszerbe, kétszer annyi, vagyis kereken évi 16 billió köbméter gáz fog áramlani, amiből Franciaor­szág és Nyugat-Németország gáz­szükségletének a 30%-át fogja fedezni. A szibériai gázmező 34 trillió köb­méter gázt tartalmaz, ami a világ gáztartalékának az egyharmada. 1970-ig a Szovjetúnió nem sokat tö­rődött vele, de mivel az olajkútjai a rablógazdálkodás folytán kiapadó­ban vannak, most rákapcsoltak a gáz feltárására. Ugyannyira, hogy máris 130%-kai több gázt termel­nek, mint 1970-ben, és 1984-re a vi­lág vezető gáztermelő államát, az USA-t is túl fogják szárnyalni. A gázvezeték megépítéséhez szük­séges kölcsönt a nyugati bankok ad­ják alacsony kamatra. Ugyanakkor a Szovjet az olcsó kölcsönből megépí­tett vezetéken keresztül a napi áron adja a gázt, ami nagyon jó üzlet, mert az így befolyt összegből köny­­nyen meg tudja venni a neki szüksé­kell neki szállítania, hogy a külkeres­kedelmi mérlege egyensúlyban ma­radjon. Magyarul, ráfizet az üzletre. Elég egy pillantást vetni a gázveze­téket ábrázoló térképvázlatra és az embernek önkéntelenül Lenin “hír­hedt” mondása jut az eszébe: Azzal a kötéllel fogjuk felakasztani a kapita­listákat, amit nekünk eladnak. Nem kétséges, minél fejlettebb iparilag és technikailag valamelyik ország, annál sebezhetőbb, mert az USA, a Szovjet és rövidesen Kína kivételével egyik ország sem rendel­kezik annyi erőforrással, amennyire a túlzott gépesítés folytán szüksége lenne. így behozatalra szorul, ami függő viszonyba hozza az exportáló állammal. Áll ez elsősorban Európá­ra és azon belül is Nyugat-Németor­szágra. A nem szakember is rögtön látja, hogy a még “szabad” Európa álla­mai ezzel a szerződéssel gazdasági, ipari és kereskedelmi függetlenségü­ket eladták egy tál lencséért annak a Szovjetúniónak, amelyik az első pil­lanattól kezdve a világ meghódításá­ra tör. Hogy ez az ipari, gazdasági függés milyen súlyos és komoly kö­vetkezményekkel járhat, elég legyen megemlíteni, hogy a Szovjetúnió 1948-ban Jugoszláviának, 1961-ben Albániának, 1962-ben Kínának szemrebbenés nélkül, egyik óráról a másikra beszüntette a szerződéssel biztosított olajszállítást. És ezt ugyanígy — illetve még egyszerűb­ben — bármikor megteheti majd a gázzal is. Márpedig Nyugat-Német­ország iparát és gazdaságát is meg­rendítheti, ha gázszükségletének 30%-át egyik óráról a másikra elve­szíti. Nem is beszélve arról, hogy ez politikai vonalon is komoly zsarolási lehetőségre ad alkalmat. Nem vélet­lenül mondta Brezsnyev a 26. párt­­kongresszuson: “A szibériai gáz ter­melésének felgyorsítása nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is fontos”. De mennyire, hiszen a 7 európai állam közül 5 a NATO tagállama. A NATO-nak pedig az a Nyugat-Né­metország a gerince, amelyik ebben a gázüzletelésben a főszerepet játsza. Ezzel aztán meg húzták a lélekha­rangot a NATO felett, mert minden olyan katonai szövetség, amelyiknek a tagjai az ellenféllel üzletelnek, halálra van ítélve. Ha pedig a NATO felbomlik vagy legalább vég­zetesen meggyengül, akkor nemcsak Nyugat-Európa, hanem Amerika sorsa is megpecsételődött. És mindez annak a maroknyi “vi­lágellenes összeesküvőnek” köszön­hető, akik az I. világháború után az “európai” Európa keleti védőbástyá­ját, a Kárpátmedence évezredes ál­lami egységét szétrombolták, akik a II. világháború után fél Európát a Szovjetnek ajándékozták és akik a csonka Európa gerincét, Németor­szágot nemcsak feldarabolták, ha­nem a nyugati szabad felét is a gaz­dasági fellendülés ellenére erkölcsi­leg és politikailag életképtelenné “demokratizálták”. Sajnos, ponto­san ez a sors vár Nyugat-Európa másik kulcsterületére, a demokrácia mocsarába taszított Spanyolor­szágra is. Hogy aztán végeredményben ki lesz az igazi vesztes: az átmenetileg szovjet “befolyás” alá kerülő Nyu­gat-Európa, vagy Amerika, azt a jö­vő fogja megmutatni?! Nem kétséges, ebbe a nagy győze­lembe a Szovjetúnió is bele fog pusztulni, de az már majd csak azok­nak lesz érdekes, akiknek sikerülni fog azt megérni. CSIKMENASÁGI Hozzászólás egy nyílt levélhez KEDVES SZERKESZTŐ ÜR! Kedvenc lapomban, a Szittyakiirt múlt havi számában, csodálkozva olvastam az Értesítő nyílt-leve­lét Csoóri Sándorhoz. A levél így kezdődik: “Ön tavaly márciusban New Yorkban mondott ünnepi be­szédében azt állította: 1948 óta ott ünnepelte először ezt a napot. Már akkor is furcsáltuk kijelentését, hiszen a Március 15 ünneplése otthon soha nem volt betiltva, csupán a rendszer taktikai okokból el­­szürkitette az ünnep fényét és jelentőségét, de ha valaki megfelelő módon akarta(volna) ünnepelni, annak a haja szála sem görbült volna meg." Hogy a rosszul értesült értesítőt felvilágosítsam ebben a témakörben, mellékelten idézem Kovács Sándor, új menekült saját tapasztalatait, mely leírás több nyugati magyar lapban is megjelent. Az elmúlt 26 esztendő legnagyobb ifjúsági megmozdulására 1973 már­cius 15-én került sor. Ezen a napon délutánra volt meghirdetve a köz­ponti ünnepség a Petőfi szobornál. A fiatalok kisebb-nagyobb csopor­tokban érkeztek vissza a kirándulá­saikról, s az összegyűltek előtt egy or­szágos pártfunkcinárius fia tartott beszédet. Ezalatt egyre jobban lehe­tett látni, hogy a környéket meg­szállták az ún. Forradalmi Készenlé­ti Rendőrezredek alakulatai. Ezt a fegyveres testületet a hatalom az ÁVH utód B.M. Karhatalom meg­szüntetése, illetve átszervezése nyo­mán hozta létre 1971 —72-ben. Az egységeket a Kerepesi úton lévő Sza­­muelli Tibor laktanyából vezényel­ték ki a helyszínre. A diktatúra félel­mét mutatta, hogy ezzel egyidőben riadókészültségbe helyezték a buda­pesti helyőrséget, így az Ady-ligeti határőrlaktanyát is. A tér egyik saroképülete erkélyé­ről állandóan filmezték, fényképez­ték a résztvevőket. Később URH rá­dióadóvevőkkel onnan irányították a rohamrendőröket. Az ünnepség első perceiben a karhatalom szinte észre­vétlenül lezárta a Március 15-e térre vezető mellékutcákat úgy, hogy kifelé nem engedtek senkit, míg be­felé a térre bárki nyugodtan beme­hetett. Később ezt is megakadályoz­ták, és elzavarták a kíváncsisko­dókat is. Ekkor már a márciust és a 48-as forradalmat éltető jelszavak mellett elhangzottak rendszerellenes kiáltá­sok is. Ezzel egy időben indult meg a rendőrségi akció, hogy a tömeget szétoszlassák. Először a mellékutcák irányába terelték a nagyrészt fiata­lokból álló tömeget, miközben a las­san előrenyomuló rohamrendőrök válogatás nélkül ütni kezdtek min­denkit, férfiakat, nőket, gyerekeket. A Váci utcából az egyetmi átjáró felé nyomták a békés tüntetőket úgy, hogy a hídfő felé nem tudott senki elmenekülni, mert ott lovasrendőrök és víziágyúval felszerelt páncélozott rohamkocsik zárták el az utat. Ezek­ből festékes vízzel szórták be a töme­get. Később ennek alapján szedték össze azokat, akiknek sikerült elme­nekülni. Akiknél fényképezőgépet találtak a rendőrök, azt elvették s a helyszínen összetörték. Tulajdonosa­ikat gumibottal véresre verték. így jártak azok is, akik kokárda helyett nemzetiszínű karszalagot viseltek. A brutális rendőrroham felszab­dalta az addig egységes tömeget és így keletkezett kisebb csoportokat mellékutcákba, nagyobb udvarokba terelték. Az Intercontinental mögött, az Apáczai Csere János utcában az elfo­­gottakat teherautókba zsúfolták és beszállították a rendőrségre. Ugyan­csak ebben az utcában az egyik ház udvarába beszorított csoportot fél­holtra verték. Közülük többen a mentők Markó utcai központjában haltak meg! A véres március 15-e felgöngyölí­tésére a Főkapitányság külön csopor­tot hozott létre. A kihallgatásokat úgy folytatták le, hogy mindenkit a lakóhelye szerinti illetékes kerületi kapitányságra idéztek be. Ezzel azt a látszatot keltették, hogy csak kerüle­ti szinten folyik a nyomozás, holott azt a központi csoport végezte. A résztvevők személyazonosságának megállapítására a helyszíni film- és fényképfelvételeket használták fel. A résztvevők egy részét 5 —8 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Sok diákot kizártak az egyetemekről, főiskolák­ról, így a Bánki Donáth Műszaki Fő­iskoláról, a Színház- és Filmművésze­ti és a Képzőművészeti Főiskoláról. Az egyetemek között az Eötvös Ló­ránt Tudományegyetem volt a leg­jobban érintve. Az ezt követő években a színhelyet már előre megszállta a karhatalom, és úgy vették körül 1848 nagyjainak a szobrait, mintha ezeket kellene megvédeni ellenséges elemek tevé­kenységétől. A diktatúra félelmét az is fokozta, hogy 1973 március 15-én nemcsak Budapesten, hanem Győr­ben, Szegeden és Székesfehérváron is sor került hasonló megmozdulá­sokra. (Tájékoztató) I Ha még nem vagy, akkor legyél MOZGALOM HARCOSA MiTtVAKtHrr Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland. Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $15.00 — egyes szám ára $ 1.00 — Légiposta előfizetés: Egy évre $25.00 A csekket kérjük “Szittyakürt’’ névre ki­állítani. » A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véle­ményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.

Next

/
Thumbnails
Contents