Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
12. oldal n ITTVAKÖfcT 1982. április hó EURÓPA ÉS SZIBÉRIAI GÁZ Az I. világháborút lezáró esztelen és bűnös párizskörnyéki béke kábulatából alig tért magához Németország, hogy az embertelen, háborús jóvátételt fizetni tudja, 1922-ben Rapallóban gazdasági szerződést írt alá a Szovjetúnióval. Ennek keretében építették meg a németek többek között a Dnyepperen Zaporozsnyénél a hatalmas vízerőművet, mely a II. világháborúig Európa legnagyobb és legmodernebb vízerőműve volt. A történelem, ha nem is pontosan úgy, időnként megismétli magát. A II. világháborút lezáró még esztelenebb és még bűnösebb békediktátumok gyümölcse most kezd beérni. Mióta Nyugat-Németország és a Szovjetúnió aláírta a 10 billió dolláros szerződést a szibériai gázvezeték ges nyugati termékeket és technológiát. Nyugat-Németország külkereskedelme a Szovjettel és a keleti tömbbel az utolsó 10 évben csak 10-15 százalék volt. Most viszont, csak a Szovjet részére szállítandó ipari termékek előállítására 220 ezerrel több munkást kell beállítani, ami nem lebecsülendő, hiszen 1955 óta most a legmagasabb a munkanélküliek száma. Szóval a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, már szovjet és német viszonylatban. Mert a többi európai országgal a Szovjet még jobb üzletet csinál. Franciaország pl. eddig mindig többet exportált a Szovjetbe és a keleti tömbbe, mint amennyit tőlük behozott. Most azonban, hogy az olaj és a gáz ára felszökött, lényegesen több ipari terméket NORTH $EA közös megépítésére, azóta a világlapok, magazinok és szaklapok állandóan vissza-visszatérnek ennek az egész világra súlyos kihatással és beláthatatlan következményekkel járó szerződésnek a taglalására. A Reader's Digest márciusi számában Joseph Harris “Europe’s Perilous Reach for Siberian Gas” című cikkében sok olyan adatot közöl, amelyeket érdemes nekünk is feljegyezni. Szibéria északisarki övezetéből Európába vezetendő 3400 mérföldes, 56 inch átmérőjű gázvezeték 1984-re készül el, és Ausztriát, Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot, Svájcot, Olaszországot és Nyugat-Németországot fogja ellátni gázzal.A szerződés értelmében a gázvezetékhez szükséges 4 millió tonnányi acélcsövet és a munkagépeket a németek szállítják. A már eddig is létezett, jóval kisebb átmérőjű és teljesítményű gázvezetéken keresztül Nyugat-Európa gázszükségletének mintegy 12 százalékát kapta. Az új vezetéken keresztül, amelyik érdekes módon Ungvárnál fog belekapcsolódni a régi vezetékrendszerbe, kétszer annyi, vagyis kereken évi 16 billió köbméter gáz fog áramlani, amiből Franciaország és Nyugat-Németország gázszükségletének a 30%-át fogja fedezni. A szibériai gázmező 34 trillió köbméter gázt tartalmaz, ami a világ gáztartalékának az egyharmada. 1970-ig a Szovjetúnió nem sokat törődött vele, de mivel az olajkútjai a rablógazdálkodás folytán kiapadóban vannak, most rákapcsoltak a gáz feltárására. Ugyannyira, hogy máris 130%-kai több gázt termelnek, mint 1970-ben, és 1984-re a világ vezető gáztermelő államát, az USA-t is túl fogják szárnyalni. A gázvezeték megépítéséhez szükséges kölcsönt a nyugati bankok adják alacsony kamatra. Ugyanakkor a Szovjet az olcsó kölcsönből megépített vezetéken keresztül a napi áron adja a gázt, ami nagyon jó üzlet, mert az így befolyt összegből könynyen meg tudja venni a neki szüksékell neki szállítania, hogy a külkereskedelmi mérlege egyensúlyban maradjon. Magyarul, ráfizet az üzletre. Elég egy pillantást vetni a gázvezetéket ábrázoló térképvázlatra és az embernek önkéntelenül Lenin “hírhedt” mondása jut az eszébe: Azzal a kötéllel fogjuk felakasztani a kapitalistákat, amit nekünk eladnak. Nem kétséges, minél fejlettebb iparilag és technikailag valamelyik ország, annál sebezhetőbb, mert az USA, a Szovjet és rövidesen Kína kivételével egyik ország sem rendelkezik annyi erőforrással, amennyire a túlzott gépesítés folytán szüksége lenne. így behozatalra szorul, ami függő viszonyba hozza az exportáló állammal. Áll ez elsősorban Európára és azon belül is Nyugat-Németországra. A nem szakember is rögtön látja, hogy a még “szabad” Európa államai ezzel a szerződéssel gazdasági, ipari és kereskedelmi függetlenségüket eladták egy tál lencséért annak a Szovjetúniónak, amelyik az első pillanattól kezdve a világ meghódítására tör. Hogy ez az ipari, gazdasági függés milyen súlyos és komoly következményekkel járhat, elég legyen megemlíteni, hogy a Szovjetúnió 1948-ban Jugoszláviának, 1961-ben Albániának, 1962-ben Kínának szemrebbenés nélkül, egyik óráról a másikra beszüntette a szerződéssel biztosított olajszállítást. És ezt ugyanígy — illetve még egyszerűbben — bármikor megteheti majd a gázzal is. Márpedig Nyugat-Németország iparát és gazdaságát is megrendítheti, ha gázszükségletének 30%-át egyik óráról a másikra elveszíti. Nem is beszélve arról, hogy ez politikai vonalon is komoly zsarolási lehetőségre ad alkalmat. Nem véletlenül mondta Brezsnyev a 26. pártkongresszuson: “A szibériai gáz termelésének felgyorsítása nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is fontos”. De mennyire, hiszen a 7 európai állam közül 5 a NATO tagállama. A NATO-nak pedig az a Nyugat-Németország a gerince, amelyik ebben a gázüzletelésben a főszerepet játsza. Ezzel aztán meg húzták a lélekharangot a NATO felett, mert minden olyan katonai szövetség, amelyiknek a tagjai az ellenféllel üzletelnek, halálra van ítélve. Ha pedig a NATO felbomlik vagy legalább végzetesen meggyengül, akkor nemcsak Nyugat-Európa, hanem Amerika sorsa is megpecsételődött. És mindez annak a maroknyi “világellenes összeesküvőnek” köszönhető, akik az I. világháború után az “európai” Európa keleti védőbástyáját, a Kárpátmedence évezredes állami egységét szétrombolták, akik a II. világháború után fél Európát a Szovjetnek ajándékozták és akik a csonka Európa gerincét, Németországot nemcsak feldarabolták, hanem a nyugati szabad felét is a gazdasági fellendülés ellenére erkölcsileg és politikailag életképtelenné “demokratizálták”. Sajnos, pontosan ez a sors vár Nyugat-Európa másik kulcsterületére, a demokrácia mocsarába taszított Spanyolországra is. Hogy aztán végeredményben ki lesz az igazi vesztes: az átmenetileg szovjet “befolyás” alá kerülő Nyugat-Európa, vagy Amerika, azt a jövő fogja megmutatni?! Nem kétséges, ebbe a nagy győzelembe a Szovjetúnió is bele fog pusztulni, de az már majd csak azoknak lesz érdekes, akiknek sikerülni fog azt megérni. CSIKMENASÁGI Hozzászólás egy nyílt levélhez KEDVES SZERKESZTŐ ÜR! Kedvenc lapomban, a Szittyakiirt múlt havi számában, csodálkozva olvastam az Értesítő nyílt-levelét Csoóri Sándorhoz. A levél így kezdődik: “Ön tavaly márciusban New Yorkban mondott ünnepi beszédében azt állította: 1948 óta ott ünnepelte először ezt a napot. Már akkor is furcsáltuk kijelentését, hiszen a Március 15 ünneplése otthon soha nem volt betiltva, csupán a rendszer taktikai okokból elszürkitette az ünnep fényét és jelentőségét, de ha valaki megfelelő módon akarta(volna) ünnepelni, annak a haja szála sem görbült volna meg." Hogy a rosszul értesült értesítőt felvilágosítsam ebben a témakörben, mellékelten idézem Kovács Sándor, új menekült saját tapasztalatait, mely leírás több nyugati magyar lapban is megjelent. Az elmúlt 26 esztendő legnagyobb ifjúsági megmozdulására 1973 március 15-én került sor. Ezen a napon délutánra volt meghirdetve a központi ünnepség a Petőfi szobornál. A fiatalok kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek vissza a kirándulásaikról, s az összegyűltek előtt egy országos pártfunkcinárius fia tartott beszédet. Ezalatt egyre jobban lehetett látni, hogy a környéket megszállták az ún. Forradalmi Készenléti Rendőrezredek alakulatai. Ezt a fegyveres testületet a hatalom az ÁVH utód B.M. Karhatalom megszüntetése, illetve átszervezése nyomán hozta létre 1971 —72-ben. Az egységeket a Kerepesi úton lévő Szamuelli Tibor laktanyából vezényelték ki a helyszínre. A diktatúra félelmét mutatta, hogy ezzel egyidőben riadókészültségbe helyezték a budapesti helyőrséget, így az Ady-ligeti határőrlaktanyát is. A tér egyik saroképülete erkélyéről állandóan filmezték, fényképezték a résztvevőket. Később URH rádióadóvevőkkel onnan irányították a rohamrendőröket. Az ünnepség első perceiben a karhatalom szinte észrevétlenül lezárta a Március 15-e térre vezető mellékutcákat úgy, hogy kifelé nem engedtek senkit, míg befelé a térre bárki nyugodtan bemehetett. Később ezt is megakadályozták, és elzavarták a kíváncsiskodókat is. Ekkor már a márciust és a 48-as forradalmat éltető jelszavak mellett elhangzottak rendszerellenes kiáltások is. Ezzel egy időben indult meg a rendőrségi akció, hogy a tömeget szétoszlassák. Először a mellékutcák irányába terelték a nagyrészt fiatalokból álló tömeget, miközben a lassan előrenyomuló rohamrendőrök válogatás nélkül ütni kezdtek mindenkit, férfiakat, nőket, gyerekeket. A Váci utcából az egyetmi átjáró felé nyomták a békés tüntetőket úgy, hogy a hídfő felé nem tudott senki elmenekülni, mert ott lovasrendőrök és víziágyúval felszerelt páncélozott rohamkocsik zárták el az utat. Ezekből festékes vízzel szórták be a tömeget. Később ennek alapján szedték össze azokat, akiknek sikerült elmenekülni. Akiknél fényképezőgépet találtak a rendőrök, azt elvették s a helyszínen összetörték. Tulajdonosaikat gumibottal véresre verték. így jártak azok is, akik kokárda helyett nemzetiszínű karszalagot viseltek. A brutális rendőrroham felszabdalta az addig egységes tömeget és így keletkezett kisebb csoportokat mellékutcákba, nagyobb udvarokba terelték. Az Intercontinental mögött, az Apáczai Csere János utcában az elfogottakat teherautókba zsúfolták és beszállították a rendőrségre. Ugyancsak ebben az utcában az egyik ház udvarába beszorított csoportot félholtra verték. Közülük többen a mentők Markó utcai központjában haltak meg! A véres március 15-e felgöngyölítésére a Főkapitányság külön csoportot hozott létre. A kihallgatásokat úgy folytatták le, hogy mindenkit a lakóhelye szerinti illetékes kerületi kapitányságra idéztek be. Ezzel azt a látszatot keltették, hogy csak kerületi szinten folyik a nyomozás, holott azt a központi csoport végezte. A résztvevők személyazonosságának megállapítására a helyszíni film- és fényképfelvételeket használták fel. A résztvevők egy részét 5 —8 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Sok diákot kizártak az egyetemekről, főiskolákról, így a Bánki Donáth Műszaki Főiskoláról, a Színház- és Filmművészeti és a Képzőművészeti Főiskoláról. Az egyetemek között az Eötvös Lóránt Tudományegyetem volt a legjobban érintve. Az ezt követő években a színhelyet már előre megszállta a karhatalom, és úgy vették körül 1848 nagyjainak a szobrait, mintha ezeket kellene megvédeni ellenséges elemek tevékenységétől. A diktatúra félelmét az is fokozta, hogy 1973 március 15-én nemcsak Budapesten, hanem Győrben, Szegeden és Székesfehérváron is sor került hasonló megmozdulásokra. (Tájékoztató) I Ha még nem vagy, akkor legyél MOZGALOM HARCOSA MiTtVAKtHrr Megjelenik havonta Publ. Monthly— Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland. Ohio44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $15.00 — egyes szám ára $ 1.00 — Légiposta előfizetés: Egy évre $25.00 A csekket kérjük “Szittyakürt’’ névre kiállítani. » A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
