Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
10. oldal «ITTVAKÖfcT 1981. augusztus hó visegrádi Heim Árpád Vilmos: Orsovától Kassáig Koszorúlevelek “nagyságos fejedelmünk” diadalútjáról Orsóvá, 1906. október 27, kora reggel Egyedül ballagok az orsovai országúton. Megyek Rákóczi elé. Most jön 8 órakor a határról. Azon gondolkodom, megdobban-e az ország szíve abban a pillanatban, midőn Rákóczi koporsója rágördül a hantjára. Nem a földet értem — a föld hideg és érzéketlen; jobb, ha nyugodt, mert ha dobban, csak pusztulást okoz. Hanem, hogy az a sok millió szív, mely ezen a földön lüktet megérzi-e, hogy új erőtelep érkezett számára. Ha ez a koporsó villamos battéria volna, mely az ország összes villamos erezetét képes volna táplálni, úgye a bekapcsolás pillanatában az ország összes villamos erezetét képes volna, mely minden villanylámpa kigyúlna, minden hajtógép megindulna, minden csengetyű megszólalna; valóságos erő-áradás özönlené el az országot — új világhasadásról beszélnének az emberek Magyarországon. De ami a rideg, a nehézkes fizikai világban lehetetlen — miért volna lehetetlen a lelkek finom, érzékeny világában. Ha nagy dolog az óriási battéria, százszorta nagyobb dolog: az óriási lélek. Amire gyönge a villamáram — arra elég erős a szeretet. Vérünk, fajtánk, nemzettestvérünk iránt érzett szeretetünk. Helyes nemzeti úton haladó vezetőink iránt érzett tisztelet és megbecsülés. Kinek a hibája, ha egy óriási lélek közeledtére mozdulatlan, sötét és hangtalan marad a szív. Csak azé, aki nem akarja magát belekapcsolni a mindent átható szeretet áramkörébe... Mellettem az útszélen foszlott, kopasz jegenyéken varjak kárognak. Kár!... Kár!... Kár!... Mi a kár? — Hogy a fejedelem közeledik? Édes, vezérlő fejedelmünk! Ne hallgass ezekre a hullaevő madarakra. Ezek nem a miéink. Idegen országból jöttek. Mihelyt tavaszodik, szedik az irhájukat. Hazátlan népvándorlók. Nálunk pedig mindjárt tavasz lesz, mihelyt közibünk lépsz — a legszebb tavasz, aminőt halandó képzelni bír: minden bimbója egy-egy ifjú lélek. Én mondom neked, ki igen szeretlek. Ismerem e bimbókat, örömmel ápolom őket. A legszebb reménnyel kecsegtetnek. Tavasz lesz köztünk: bimbófeslés, virágfakadás, ha csak reánkmosolyog a lelked. Jöjj hát! A nemzet virága epedve vár téged... II. Rákóczi Ferenc SZEMSUGÁR AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBÓL Pont nyolc óra volt, midőn a fejedelem átlépte a határt. Vasménen jött. Mikor paripája az orsovai állomásra berobogott, elnyerítette magát. Érctorkának hangját riadozva verték vissza a Vaskapu sziklái. A hegyekre vontatott mozsárágyúk bömbölve feleltek reá. Megnyílt az orsovai országgyűlés. Magyarország miniszterelnöke — a nádori hatalom öröklője — lekapta kolcsagos kalpagját és rendbeszedte magát. Úgy a többiek is: miniszterek, zászlós urak, főrendek, képviselők, főispánok, országunk bírái, a nemzeti hatalom, tudás, művészet, munka összes leküldött képviselői. Áhitatos csend ülte meg a fényes gyülekezetét. Csak a vasmén fújt és prüszkölt nagyokat. Minden szem, szív és lélek a fejedelmet kereste. És amint megpillantotta, reszketett, mint a nyárfalevél, mely tisztító vihar közelségét érzi. Az élő ember is lehet nagyon komoly, de a halottnál senki sem komolyabb. A vezéri bot és a meztelen szablya nyugodtan feküdt a pántos érckoporsón keresztben s mégis úgy éreztük, hogy az örökkévaló igazság győzhetetlen erejével suhogott fejünk fölött mind a kettő. A fejedelmi korona bíborvánkoson nyugodott s mégis úgy láttuk, mintha diadalmas főn ragyogna, amelyen többé — nemhogy osztrák generálisok —, de a leghatalmasabb Mors Imperátor sem vehet erőt immár... Valami szentséges elfogódás kerített hatalmába bennünket. Addig-addig hívogattuk a mi édes Fejedelmünket, míg fölkerekedett és megindult. * Endresz György és Magyar Sándor ötven évvel ezelőtt végrehajtott sikeres óceánrepüléséről olvashattunk hosszú cikket a Magyar Nemzet-ben. Jóllehet, a cikkíró megemlíti, hogy 1931 nyarán “a két magyar aviatikus és a repülőgép nevétől volt hangos a bulvársajtó”, a repülőgép nevét és a repülés politikai célját egyetlen egyszer sem írja le kéthasábos hosszú cikkében! Hogy a “Justice for Hungary” repülésének célja az volt, hogy a Magyarországgal Trianonban történt igazságtalanságokra irányítsa a világközvélemény figyelmét, ezt nem tartotta fontosnak! A cikk után egyébként rövid közleményt olvashatunk arról, hogy július 14-én ünnepséget tartottak és emlékkövet avattak Bicske és Szár között azon a mezőn, ahol 1931. július 16-án 26 órás, 5770 kilométeres út után földet ért a híres repülőpáros. A süttői vöröskőből faragott, fehér márványtáblával díszített emlékművet a Közlekedési Múzeum és a Magyar Repülő Szövetség közösen állíttatta fel. FMH S most, hogy íme megjött, megrendül a lelkünk tekintetétől, mely az örökkévalóságból jő. Nincs az a röntgensugara a világnak, mely úgy keresztül-kasul járja a lelkünket, mint ez. Köszönöm édes nagy uram, hogy haló porodban is tanítasz engem mélyebben átérezni a szent Evangéliumot. Mióta koporsódat megpillantottam, jobban értem mire céloz János evangélista — midőn azt írja, hogy Urunk Jézus Lázár sírja előtt, midőn barátját az örökkévalóságból visszahívni készült, “megrendüle”. Megrendültem én is ebben a szentséges elfogodásban forgattam elmémben, hogy mentél te ki 195 évvel ezelőtt ebből a hazából télvíz idején, hófúvásos éjszakán és íme, hogy jössz vissza most édes fejedelmünk. Akkor úgy írod — “A főbb tábornokok... erdélyi tanácsosaim, minden jelentékeny ember oly fájdalmasan váltanak el tőlem, hogy soha el nem feledhetem.” És te paripádat satkantyúba fogva, nagy búsultan mondád: Fordulj, kedves lovam, Szegény hazámat már Lengyelország felé, Sosem láthatom. Ügy sem jövök én már Nincsen olyan bánat Soha visszafelé; Mint az én bánatom. Jól volt az a fogadtatásnál, hogy az egyesült orsovai és lugosi dalárdák ezen utolsó szavadra adtak visszhangot első belépésednél a hazai földre: “...Bölcsőd ez s majdan sírod is, mely ápol s eltakar...” Nézzed csak! “Merre zúgnak habjai Tiszának s Dunának, Árpád hős magzatai felvirágozának.” S fölvirágozott útakon dobogó szívvel várnak. Áldott legyen az Isten, ki visszahozott ide miközénk! 1. Salankról, Ugocsamegyéből 1711. febr. 21. 2. II. Rákóczi Ferencz fejedelem emlékiratai a magyar háborúról 1703-tól végéig (1711). AZ 1939-ES ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELÖHÁZÁNAK ALELNÖKÉTÖL TISZTELT HÁZ! TISZTELT KÉPVISELŐ TÁRSAIM! Cleveland, 1981. aug. 1. Mélységes megrendüléssel közlöm, hogy PALLÖ IMRE, országgyűlési képviselő, a Képviselőház és a MAGYAR NEMZETI ALKOTMÁNYVÉDÖ MOZGALOM elnöke ez év január végén elhunyt. Nem kell megindokolnom, hogy ez milyen súlyos veszteséget jelent az ORSZÁGGYŰLÉS, az ALKOTMÁNYVÉDÖ MOZGALOM és NEMZETÜNK számára. Elhunytáról a "SZITTYAKÜRT” és a "KANADAI MAGYARSÁG’'-ban emlékeztem meg és nem egy délamerikai sajtó is nagyon szépen méltatta kedves halottunk élete munkáságát. Bár előző írásaimban nem egyszer említettem, egyetlen törvényes és alkotmányos szerv van az emigrációban, amely a nemzeti alkotmányos jogfolytonosság, a történelmi jogok és így a nemzeti jövő letéteményese és kézbentartója. Amíg a tisztikar létezik, addig ez az országgyűlés kereteiben létezik. Egyetlen szerv, amely képes elhárítani a Magyar Nemzet feje felől azt a veszélyt, hogy a nemzeti sors, felszabadulás esetén újra politikai szélhámosok, üresfejű hordószónokok, hazaárulók és turáni MAGYAR NEMZET ellenes gonosztevők kezeibe kerüljön. Nem sokat jelentenének az elmondott szavak, ha az Országgyűlés hasonló, minden concepció nélküli személy kezében lenne. Törvényhozó Társaim közül nem egy ismeri a tényt, hogy mind az Országgyűlés, mind az Alkotmányvédő Mozgalom kereteinek megszervezése, fenntartása az első pillanattól kezdve az én munkám volt, s az ma is és a jövőben is. Azonban ez is hiábavaló lenne, ha nem lenne megfelelő tervem az Országgyűlésnek a felszabaduló MAGYARORSZÁG politikai kereteibe való beépítésére. Ezeket az Országgyűlés volt elnökével, Palló Imrével nagy vonásokban letárgyaltuk és ezek Palló Imréné képviselőtársunk előtt szintén ismeretesek. Ezek azonban olyan titkok, amelyeknek napvilágra hozatala, a célt semmisítheti meg. Arról minden képviselőtársam tud, hogy 1970 és 1976 között 34 nyugati kormányhoz részletes javaslatot küldtem, a világbéke biztosítására. Azt hittem, hogy a kormányok ezt a javaslatot a papírkosárba dobták. De ezen kívül más javaslatokat is küldtem egyes kormányokhoz. Rövid idővel ezelőtt az arabok részéről bizonyos kívánság hangzott el, amely az előbb említett javaslatom egyik fontos része. Az Egyesült Államok külügyi hivatala természetesen az arab álláspontot ellenzi, de egyben a rádióban figyelmeztetés hangzott el, hogy aki az amerikai külpolitikát keresztezi, súlyos büntetés vár reá. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok elnökéhez annak idején megküldött javaslatom, bár a világbéke megteremtése tekintetében jó, de nem fedi a amerikai külpolitikát. Hogy ez csupán a diplomaták hiúságát sérti, vagy egyáltalán más terveik vannak, azt ma még nem tudom megállapítani. Egy azonban bizonyos és pedig az, hogy kígyófészekbe nyúltam, és hogy nagyon kell vigyáznom magamra. Ez azt is jelenti, hogy a kérdést jól fogtam meg, mert ha ostobaság lenne, egy ilyen nagy hatalom diplomáciája figyelmen kívül hagyta volna. Ha egy nemzet állana mögöttem, akkor a javaslatnak nemzetközi súlya is lenne. Hogy a jövőben mit teszek ezen a téren, ma még nem tudhatom, mert eddig semmi pozitív terv nem hangzott el a nyugati külpolitikát illetően. Az országgyűlés elnökének elhalálozásával megüresedett az elnöki tisztség mind az Országgyűlésben, mind pedig az ALKOTMÁNYVÉDÖ Mozgalomnál. Egyelőre taktikai okokból várni kell az elnöki székek betöltésével. Az országgyűlésnél az alkotmányos törvények és házszabályok szerint az elnöki szék megüresedése esetén az alelnök örökli a teljes jogkört, amely tudvalevőleg az én személyem. Ugyanúgy az Alkotmányvédő Mozgalomnál, amelyben a megalapításon kívül az összes munka az én vállaimon nyugodott úgy is mint társelnök és úgy is mint ügyvezető titkár. E téren tehát mindkét intézmény elnöksége és munkaterve és jövője változatlanul ugyanazon kézben nyugszik, mint azelőtt. Az elmúlt évek alatt s munkásságom a megfelelő tervek előkészítésére szorítkozott. Amint a SZITTYAKÜRTben közzétett és elnökünk múltbeli munkáságát méltató megemlékezés említi a Magyar Nemzet a maga fennmaradását csak a turánizmus eszméjének állami, nemzeti és társadalmi életébe való beiktatásával biztosíthatja. A tervek ezekre vonatkoznak, és szigorúan bizalmas jellegűek. Amint bizonyára Képviselő Társaim is látják, az emigrációs szervezetek a magyar felszabadulás kérdését egy hajszállal sem voltak képesek előbbre vinni. Aki az Egyesült Államokban él, az nagyon tisztában van azzal, hogy a politikai tisztségekre pályázókat abszolúte nem érdekli, hogy a szervezetek mit várnak tőle, ők mindent Ígérnek a szavazatokért, s azután elfelejtik, mit ígértek. De egyébként is, aki nyitott szemmel és áttekintései foglalkozik a kérdéssel, láthatja, hogy TRIANON óta hiába fordul a nyugati kormányokhoz a magyar államvezetés igazságért. Ugyanez a Nyugat megunta, hogy a magyar kormány emlékezteti az elkövetett szarvashibára, s ezért 1945-ben YALTÁBAN áldozatul odadobta a Szovjetunió karmaiba. És mi történt 1956-ban ... megismételték az országvesztést. Nekünk tehát más úton kell keresni a sebeink orvoslását és ez csak és csupán egy személy feladata. Ezt csinálom én. Az 1939-es országgyűlés kereteinek fenntartása a Magyar Nemzet szempontjából élet- és sorskérdés. Aki Képviselőtársaim közül ezt velem együtt jól látja, az méltó arra, hogy az országgyűlés tagja legyen. Természetesen elengedhetetlen, hogy új állampolgárságot nem vett és ne vegyen fel. De akár egye' értenek velem és összetartanak velem az országgyűlés kereteiben, én a Nemzet és Hazám iránti kötelességeimet utolsó leheletemig teljesíteni fogom. Örülnék, ha Képviselő Társaim jelen soraimra pár szóval reflektálnának. Maradok hazafias üdvözlettel, JAKAB FERENC a 39-es Országgyűlés Képviselő Házának alelnöke
