Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
4. oldal «ItTVAKOfcT 1981. augusztus hó gyimesi BARANYAI PIROSKA: “ÜRES BÖLCSŐK, SZAPORODÓ SÍROK” ÉRTELME JÖVŐNK FÉNYÉBEN Gyötrődöm, mint már annyiszor az elmúlt évek folyamán. Most újra gyötrődöm^ hogy olvasom Stirling György: Üres bölcsők, szaporodó sírok c. cikkét az Amerikai-Kanadai Magyar Élet 1981. I. 17. számában. Minden cikk, mely évek óta a magyarországi születések és halálozások kimutatásával foglalkozik, olyan mint egy-egy sikoly. Szüljetek magyar anyák, mert különben kipusztul, kihal e Földről a MAGYAR. Megjegyezni kívánom azt, hogy még eddig minden, ez irányban olvasott cikk írója férfi volt. A legjobb tudomásom szerint egyetlen újság szerkesztősége sem kérdezett még meg eddig egy nőt sem, hogy mi a véleménye a magyar nőnek, a magyar anyának — aki végeredményben mégis csak kilenc hónapig hordja, utána meg vállalja a szülést minden fájdalmával és talán kockázatával is, nem is beszélve a mai gyereknevelés minden problémájáról —, hogy mi erről a kérdésről a véleménye? Mint ahogy a nők tömeges pénztkereső munkába állását nem akadályozták meg az első világháború után a férfiak, nem is beszélve a második világháború utánról, elnézték, sőt a nőkkel együtt követelték az egyenlő munkáért egyenlő bért, holott akkor kellett volna ésszel és izommal kiharcolni a gyengébb nem számára a lehetőséget, hogy a magyar anya, feleség, leány hivatásának élhessen. Akkor nem gondoltak arra, hogy mi lesz a magyar nemzet sorsa? Mert egyenlőség ide, egyenlőség oda, még ma is az anyára hárul az utód nevelése, és hogy lehet ezt jól csinálni három műszak munkája mellett? Azt már bizonyítottuk rövid ötven év leforgása alatt, hogy minden munkakörben helyt állunk. Sokszor még jobban is mint a férfiak, de életünk egyetlen értelmét, melyre születtünk nem merjük vállalni, mert élettársunk sem vállalja közös életünk ráeső részét. Nem biztosítja közös utódaink testben, lélekben és szellemben való hiánytalan nevelését az anyagiakkal, márpedig a gyerekek nevelése napi huszonnégy órából, huszonnégy óra. Ez tömören a magja az igazságnak, minden más, csak ezen igazság része. A nő — igen kevés kivételtől eltekintve — “hormonjaiban” hordja mindazon “tudást”, mely meghatározza kötelezettségeit férjével, gyermekeivel szemben. De hol van az a könyv, mely a férfi kötelezettségeit tartalmazza a nővel szemben, a feleségével szemben és a gyermekeivel szemben? Nem is említve külföldre szakadt magyar férfiainkat, kik nem magyar anyanyelvűvel kötött házasságukkal — kevés kivételtől eltekintve — máris leírták a magyar nemzettestről utódaikat. Az itt leírtak szemüvegén keresztül nézve, ki az oka nemzetünk kihalásának? Okolhatjuk e a magyar anyákat, azért, hogy nem szülnek, amikor a gyermekek felneveléséhez, a gyermekkel való foglalkozáshoz igényelt napi huszonnégy órából nincs egy perc sem? Két kérdést tesz föl Stirling György említett cikkében. A második kérdés így hangzik: “mi az oka annak, hogy a magyar nép önként kezére játszik azoknak, akik elsorvadását kívánják és valósággal megadva magát sorsának, a biológiai öngyilkosság útjára lépett?” Mindezekre a választ nem tudjuk, csak sejtjük. De azt biztosan tudjuk, hogy mi a tennivalónk: félreverni a harangokat, reflektorfénybe helyezni a népesedési kérdést, rádöbbenteni a magyar társadalmat a valóságra. A kérdés utáni szöveget is azért másoltam ki, mert itt következik mondanivalóm nagyon nehéz része. Mindaz amit eddig írtam, amit évek óta a cikkekben olvastam erre vonatkozóan az csak fizikai vetülete Magyarország népesedési statisztikájának. A dolgok, tárgyak, viszony nem csak bizonyítható dolgokból állnak, vagyis más szóval egy asztalt, egy széket valaki előbb szellemi erővel aggyal megtervezett mielőtt kivitelezte volna. Ha csak a magyar nemzet történelmét vizsgáljuk, úgy, csak a nemzet fizikai történésének dolgait látjuk, de a teljes ismerethez szükséges tudnunk nemzeti hivatásunk, kilétünk, szerepünk e Földön. Ezekre a kérdésekre senki nem tudott felelni eddig. Egyesek megpróbálták kitölteni azt a nagy űrt azzal, hogy “turáni átok” van a magyarokon, egyesek azzal, hogy szerepünk Nyugat védése Kelettel szemben. De ez egy sem igaz. Az igazság az, hogy nem ismerjük nemzeti hivatásunkat, kilétünk, szerepünk e Földön, stb. Pedig ezen ismeretek nélkül csak egyhelyben topogunk már több mint ezer éve. Olyanok vagyunk, mint a földbe gyökerével erősen kapaszkodó növény, hajlít a keletről nyugatra és a nyugatról keletre fújó történelmi szél minket Kárpát-medencei otthonunkban, de teremni közösen virágot és gyümölcsöt csak végveszélyben tudtunk (1848, 1956). Végveszély előtt és után egyénenként óriási magasságba tudunk szökni, világszép virágot és gyümölcsöt hozunk (többnyire más nemzet fiai számára), de mint népet, újra csak a szelek áramlata hajlítgatnak. Ezen szelek a századok folyamán voltak már politikai, vallási, társadalmi, ideológiai szelek, melyek csak elválasztották a magyart a magyartól (sajnos még ma is), de nem összehozták, hogy közös erővel ellenállhattunk volna a minket magyarokat csak bénító áramlatoknak. Tépdestek ezen megnevezett szelek annyira, hogy nem találtunk magunkra már ezer esztendeje. Ha volt is történelmünk folyamán erős Magyarország, erős magyar nép, azok csak erőgyűjtések voltak a teljes kipusztulásunk ellen (Nagy Lajos, Mátyás király), hogy kibírjuk a következő veszedelmeket, de a magyar egyéni géniusz soha nem jelentkezett nemzeti géniuszként. Történelmünk folyamán arany pénzünk már volt nemzetközi valuta, de nemzetünk soha nem volt egyetlen földrész uralkodója sem, pedig nemzeti és a nemzeten belül egyéni képességeink erre minket száz százalékban predesztinálnak. Államalapítás, nemzetekkel való együttélni tudásunk, megértő és elnéző természetünk, nagyvonalúságunk, katonai vitézségünk, tudományos, sportbeli eredményeink, zenei géniuszunk a Föld minden nemzete fölött, stb. Mi hát az ok, hogy a felsoroltak ellenére sem tudunk kitörni, nemzeti képességeinket érvényesíteni és még ma is, mint történelmünk folyamán állandóan, nemzeti létünk fennmaradásáért küzdünk? Múltunk, hivatásunk, szerepünk, célunk ismeretlen előttünk. Ez az ok. Hogy a fent soroltak tudásával bírjunk, ahhoz most kérnem kell az olvasót, hogy fogadja el a következőt: Magyar Nyelvünkkel ott voltunk már az Ég és a Föld megteremtésénél. Ezt itt a szűk keret miatt képtelen vagyok bizonyítani, de bizonyítottam pár évvel ezelőtt kiadott könyvemben, Ti vagytok az én tanúim c. alatt. Magyar könyvüzletek némelyikében megvehető. Bármennyire is hihetetlen, ennek az elfogadása az olvasó részéről, feltétlenül szükséges, mert csak így érthető, nagyvonalakban leírt következő mondanivalóm. Először is tisztáznunk kell azt, hogy ki a magyar? Nem mindenki, aki magyarul beszél, csak az, kiben a küldetés érzése van és e küldetést cselekedeteivel bizonyítja is. Ezek a MAG-ok, kiket a Magyarok Istene küldött erre a Földre, hogy elvégezzék akaratát. Ezek azok, akikért Jézus Krisztus jött, mert ő maga kijelentette, hogy nem ezért a világért jött, csak azokért akiket az Atya neki adott. Ha az ilyen küldött személy nem magyar nyelvű, úgy neki a HIT adatott, míg a magyar nyelvű embernek a TUDÁS. A tudással rendelkező magyar ember első otthona, az Éden kertje volt (ettek a tudás fájának gyümölcséből), később — a bűnbeesés után az Éden kertjétől keletre telepedtek le. A vízözön után az Ural hegységtől kezdve az egész Európát megkapták, míg utána a sokféle nyelv és nép hódításainak következményeként Árpád az Úrtól a történelmi Magyarországnál akkor nagyobb Magyarország földjét “9r9k időkre” kérte szálláshelyül, mit meg is kapott és ahol ezer évnél több ideje lakunk is. Bár, történelmünk folyamán, már sokszor úgy nézett ki, hogy kihal nemzetünk (tatárjárás, Mohács), még mindig, bár már sokkal kisebb földrajzi helyen, de még mindig ott vagyunk. Meddig? Az én világom, nem e világból való, mondta Jézus Krisztus és vele együtt — miután minket az Atya neki adott — mondjuk mi is. Mi csak földi életünk, szerepünk idejére szálláshelyül megkaptuk Magyarország mára már egészen összezsugorodott területét. Jövevények vagyunk csak e Földön. Kezdetben azért, hogy ellensúlyozzuk e Föld gyermekeinek negatív cselekedeteit, Jézus Krisztus halála óta, hogy tanítsunk minden népeket (menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket) és mi ennek a parancsnak — ezer éve ugyan tudatlanul — eleget tettünk, mert hogy ez így igaz, az ma már bizonyított, csak szét kell néznünk e világ egyetemeinek tanszékein, a tudományos kutatóintézetekben, a zenetermekben, a sportpályákon, az edzőtermekben, a francia, amerikai, olasz, orosz huszárság megalapítóin, a magyar asszonyok házatáján, stb. Minden küldött magyar cselekedete pozitív környezetében. Most pedig majdnem az idők végénél tartunk. Nem azért, mert különböző látnokok és jósok a világ végét jósolják. Erre már többször sor került az elmúlt kétezer év alatt, hanem azért, mert elértünk a hidrogén bombához. A Bibliában fel van sorolva mindaz, miket a teremtő Isten megteremtett, de a teremtettek közt nem szerepel a VÍZ. A víz tehát adott volt. Az egyetlen anyag amiből minden keletkezett: az Ég, a Föld és a rajta, benne lévők, mert még a teremtő Isten sem tud teremteni a SEMMIBŐL valamit. Ő megalkotta a teremtéssel a természet törvényeit, de ezek a törvények rá is vonatkoznak. A Biblia-magyarázók azon állítása, hogy az Isten a semmiből teremtette a világot, csak a Biblia-magyarázók tájékozatlanságát bizonyítja. A víz pedig H20. H—hidrogén. A hidrogén tehát az az anyag, mely alkotórésze mindennek a vízben lévő léténél fogva, Égnek és Földnek. Ez az anyag, most az ember kezében a teremtett világ elpusztí tója lett. Ezért érkeztünk tehát el az idők végéhez. Bezárul a kör rövidesen. Mi szerepe van még e Földön a magyar népnek? Még van egy nagyon kevés, de ebben a cikkben nem kívánok ezzel foglalkozni. Ellenben bírjuk az Úr ígéretét, az pedig az, hogyha nagy nyomorúság elől kiveszi az Ő népét. Ez a “kivevés” már évek óta Magyarországon (nem kimerítő válasz, de válasz Stirling úr kérdésére, hogy “mi az oka annak, hogy a magyar nép önként kezére játszik azoknak, akik elsorvadását kívánják és valósággal megadva magát sorsának, a biológiai öngyilkosság útjára lépett) és az európai nemzeteknél, mert Dánia, Németország stb. is hanyatló tendenciát mutat ki az évi születések számát illetően. Hogyan venné ki az Úr az övéit a nagy nyomorúság elől, ha nem úgy, hogy nem szülnek a magyar anyák? Nem szülnek új MAG-okat. Hogy ennek a folyamatnak társadalmi, szociális, fizikai okait látjuk csak, az sajnos betudható annak, hogy nemzetünket féltő férfiaink írásaik közben nem tudnak elszakadni az anyagtól. “Ez már csontomból való csont, és testemből való test”, mondta az ember, amikor az Úr Isten hozzávezette az asszonyt. Csak az adatok, a tények, a számok amit észrevesznek, azért lenne néha jó megkérdezni az asszonyokat is. A lényeg tehát: a MAG-ok majdnem elvégezték földi szerepüket és miután ez a világ úgysem a mi világunk lassan eltávozunk innen. Akik még élünk, azokról úgy szól az írás, hogy ketten lesznek a mezőn, az egyik elragadtatik, a másik otthagyattatik. Ketten lesznek az ágyban, az egyik elragadtatik, a másik otthagyattatik. Mert hogyan tanított minket Jézus Krisztus imádkozni? “Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben azonkívül itt a földön is.” Most, amikor teljesedik be, kétezer éve szüntelenül kért kérésünk, most verjük a vészharangot? Legyen a románok száma kétezerre 30 millió(?), a szlávoké X millió és legyen részük a János Jelenésekben megírt történésekben, hogy: “És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, amelyek repesnek vala az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára. Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.” Kivesz minket az Úr, mert teljesítette már e nép a múltat s jövendőt. * * Az Oshawai Magyar Repülő Múzeum 1981. augusztus 22 —23-án repülőtalálkozót rendezett. A Múzeum címe: 775 Chesterton Ave., Oshawa, Ont., Canada.
