Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6-7. szám
1981. június—július hó «ItfVAKÖfcT 9. oldal ROZGONYI ANDRAS: A CSÁNGÓK TÖRTÉNELME DIÓHÉJBAN Zolcsák István, ma már világszerte ismert körlevelében “A Székelyföldre Moszkván át vezet út", javasolta, hogy: “Ha az európai kereszténységet védő magyar nemzetőrök szolgálatot akarnak tenni Európának és a carteri emberi jogoknak, akkor ... harcolják ki a moldovai magyarság részére ugyanazokat a nemzeti jogokat, amelyeket az átkos Kádár- Magyarország ad kevés rumánjainak, vagy intézzék el Rumániával tizennyolcezer moldvai magyar kicserélését, tizennyolcezer magyarországi rumánnal. Bizonyára az idősebb korosztály jól tudja, hogy amikor a moldovai magyarokról beszélünk, akkor a CSÁNGÓKRÓL van szó, de vajon hányán tudják, hányán ismerik a csángók szomorú történetét? Tekintettel arra, hogy számuk, még ma is igen jelentős, talán nem érdemtelen odakerülésük történetével és sorsukkal egy kissé részletesebben is foglalkozni. Lakóhelyük, mint már a fentiekből is kitűnik: Moldva, mely nagyjából a következő határvonalak között fekszik: keleten a Pruth folyó, nyugaton a Kárpátok keleti gerince, északon körülbelül a Borgói-hágó vonala, míg délen a Bodza-szoros iránya. E területen az idevonatkozó rumán tanulmányok szerint is “magyarul beszélő” népek laktak az emberi emlékezetet megelőző időktől kezdve. Ez a vidék 1068-tól 1342-ig Kunország volt, majd Nagy Lajos királysága alatt hűbéres vajdasággá tette és előbb Kara-Bogdánia, később Moldva néven szerepelt. A történelem folyamán magyarok többször is telepedtek itt le, s ezek váltak a köztudatban ismert Csángókká, vagy helyesebben Csángómagyarokká. Feltehető hogy a csángó szó egy régies változata a mai csellengő szónak, ennél fogva a csángó-magyar elcsellengett magyart jelenthetne. E következtetést a későbbiek erősen alátámasztják. AZ ELSŐ BETELEPÜLÉS A kunok többször is megtámadták Magyarországot, s e támadások elhárítása érdekében II. Endre a Kárpátok legkeletibb kanyarulatának mindkét oldalára Herman de Salza lovagrendjét állította védelmül és sok kiváltságot adott nekik. A dicső lovagok a király jóindulatával visszaélve, önálló német-országot akartak létesíteni. A király ezért 1225-ben, tizennégy évi szolgálat után az országból őket kiüldözte és helyükre magyar katonákat telepített. Ők képezik a mai csángók legősibb rétegét. A MÁSODIK BETELEPÜLÉS A Dominikánus szerzetesek a kunokat katolikus vallásra térítették. Megkeresztelésüket és első püspöküknek felszentelését az esztergomi hercegprímás végezte 1227-ben Milkov városában, a hasonló nevű patak partján. Ez alkalomból a veszprémi-, pécsi- és az erdélyi püspökökön kívül IV. Béla királyi herceg is jelen volt. A Vatikán titkos levéltárában az idevonatkozó iratok megtalálhatók. Ez időből dátálódik a második csángó-magyar ősfoglalás Moldvában. A HARMADIK HULLÁM 1238-ban a tatárjárás veszedelme elől 40.000 kun család telepedett át Magyarországra. A hátramaradottakat a tatárjárás erősen elpusztította, de azért számosán túlvészelték és továbbra is ott maradtak. A megüresedett vidékekre ortodox vallású vlach (oláh) kecskepásztor nép telepedett, mely végeredményben ellepte a megüresedett Kunországot, ugyanez időben egy kis számú vlach család Erdélybe is betelepedett. Az ortodox vallás terjedésének meggátolására a pápa IV. Béla magyar királlyal egyetértésben Szörénytornyán (Turnu Severin) megalapította Kunország második római katolikus püspökségét 1246-ban. Sok magyar telepedett be ismét. Érdemes megjegyezni, hogy az Árpádház uralkodása alatt (1301-ig) keleti szomszédaink mindig a rokonnép kunok voltak. Róbert Károly uralkodása idejére Kunországnak a Duna balpartja és a Kárpátok déli vonala között elterülő vidék annyira benépesedett, a kunok, németek, magyarok és a beszivárgott vlach kecskepásztorokból, hogy a király egy hűbéres vajdaságot szervezett belőlük 1324-ben. Élére a Dzsingiszkán családból származó Basarabot állította. A vajdaság neve előbb Ungro-Vlachia volt, majd később Munténiára változtatták. A NEGYEDIK ŐSFOGLALÁS Nagy Lajos király uralkodásának első évében 1324-ben szervezte meg Moldvát az előbb felsorolt népekből és a két hűbéres vajdaságban két újabb római katolikus püspökséget létesített. Az elsőt Szeret (Siret) városában a Szeret folyó partján 1371-ben, a másodikat Kurtea de Argesen (Curtea de Arges) 1382- ben. Mindkét püspökség felállításával nagy számú magyar csoport települt a vajdaságba. Nagy Lajos lánya, Hedvig, aki a lengyel király felesége lett, férje figyelmét Moldvára irányította, aki a pápától azt kérte, hogy Moldvabányán (Baia) alapítson egy újabb püspökséget. Ez 1410-ben megtörtént, s ez az ötödik püspökség megalapításánál ismét újabb nagyszámú magyar betelepülés történt Kunországba. A püspökségek püspökeinek a nevét ismerjük és tudjuk, hogy a püspökségek, csak 2 — 300 év múlva tűntek el, kivéve a Milkó-it, mely 1520 tájáig létezett. AZ ÖTÖDIK BEVÁNDORLÁS Újabb magyar bevándorlás történt a 15. század elején, amikor Jó Sándor (Alexandru cel Bún) és felesége, Losonczy Margit, katolikus magyar asszony a vajdaságukba fogadták a magyarországi huszita menekülteket. Ezek megalapították Húsz városát. Ugyancsak e husziták alapították meg később a Dnyeszter parti Csöbörcsök nevű városkát és a szomszédságában lévő 3 falut. A HATODIK “HONFOGLALÓK” CSOPORTJA A következő nagyszámú székelymagyar betelepedés Mátyás király idejére esik, aki a török veszély elhárítása érdekében — a fekete sereg megszervezésekor — a székelyek ősi jogát megsértette. Báthory István vajda a király érdekeit támogatva kegyetlenkedéshez folyamodott, ami elől nagyszámú székely vándorolt ki Moldvába. MI TÖRTÉNT A CSÁNGÓ-MAGYAROKKAL? Sánta (Schiop) Péter moldovai vajda 1588 körül a bákói Ferenceseknek ajándékozza Terebes falut, ahol 50 katolikus magyar lakik. Ugyan-e vajda 1591-ben összeírást készít, mely szerint Moldvában 20.000 magyar katolikus lakik. A tizenhatodik század végén az összlakosság 42%-a még mindig magyar! Erre vonatkozólag 16 darab olasznyelvű levél fotókópia tanúskodik. A Moldvában élő, főleg katolikus magyarok lelki gondozásáról a pápák gondoskodtak. E gondoskodás kizárólagosan vallási jellegű volt, különösen az 1600-as évek elejétől kezdve. 1622-től a huszadik századig egyetlenegy magyar-nyelvet beszélő misszió-prefektus sem volt! Mind az 50 prefektus neve fel van jegyezve és azok között egy magyar név sincs. Az ez időből származó prefektusi jelentések Rómában a “Propaganda Fidei” könyvtárában a mai napig megvannak. A jelentések közül több százat egy rumán — magát “Scoala Romane”-nek nevező munkacsoport a trianoni utáni időkben kiadta “Diplomatarium Italicum” I —IV. címen Rómában. A jelentésekből kitűnik, hogy Moldvában, milyen sok helyen élnek magyarok. BEKE PÁL JELENTÉSE Bandulovits Mark marcianapolosi érsek 1646-ban történt moldvai egyházmegyei látogatására magával vitte titkárát — Beke Pál jezsuitát. Az ő jelentéséből tudjuk, hogy Húsz városában több magyar, mint rumán él. Vaslóban 16, Berládban 150 magyar lelket talált, kiknek kántoruk magyarul énekelt és a szentleckét magyarul olvasták. A galaci 70 főnyi magyar esdekelve kért magyarul beszélő papot. Bogdánfaluban 18, Sztánfalván 27 magyar élt. A dombon álló sztánfalvai kápolna búcsújáró hely volt, ahova pünkösdkor nagyszámú hivő zarándokolt és énekelt magyarul. Manfalván 48, Gorzafalván 68, Völcsökön 87, míg Újfaluban 49 magyar lelket talált. Tátros városában 125 magyar élt és a plébánosuk is magyar volt. Lukácsfalván, mely egyszer virágzó, színtiszta magyar falu volt, már csak 80-an éltek. Alfaluban már nem volt magyar, Tekucsban is kihaltak. Szaláncon még mindig 175 magyar élt és a kántor magyarul énekelt. A Szeret völgyében Forrófalván 400, Paskán 30, Bogdánfalván 55, Hidegkuton 58, Terebesen 155, míg Bákón az egyházközség székhelyén 680 magyar élt. Karáncsonkön, az egykor színtiszta magyar városban, már csak 16, Román városkában pedig 30 magyar lélek él. Tamásfalván 70, Dsidafalván 163, Domafalván 399, Szabófalván 300, Lőkösfalván 40, Szteczkófalván 160 magyar lelket talált Beke Pál. Szabófalván a tanító neve Deák András volt. Nemez 94, Baja 128, Szucsavia 25, Szeredvásár — a régi püspöki székhely — 0, Herló 19, Kotnár 130, Seratan 40, Amadseje 99, Strunga 19 magyar lakossal bírt. Jasiban ezernél több magyar élt (1946-ban már csak 300 vallotta magát magyarnak!). Beke Pál többek között 1122 magyar családnevet is feljegyzett és megemlítette, hogy a Csöbörcsök-i magyar falu a tatár kán faluja volt. AZ OLÁH ELNYOMÁS KEZDETE Az 1700-as évekre az ortodox rumánok elszaporodtak Erdélyben. Ezek részére egy magyar Jezsuita megtervezte és Theofil Vladika segítségével életrehívta a “rumán görög katolikus” vallást. Az ortodoxból görög katolikussá lett pópák a “katolikus” címen jutottak be Rómába a “de Propaganda Fide” Intézetbe és a legelső három papjuk: Gheorghe Sinkai, Petru Maior és Micu Klein ott Rómában “álmodták” meg a dákó—román elméletet és a kontinuitás gondolatát! A két vajdaság és az Erdélyben lakó rumánok számára az elnyomottságról prédikáltak és “nemzeti öntudatra" ébresztették a vándorló kecskepásztorokat. A magyarok kivándorlása a Kárpátokon túlra, még mindig nem szűnt meg. Mária Terézia sorkatonákká akarta tenni a székelységet, de azok vonakodtak feladni ősi kiváltságukat. A királynő 1764. január 7-éré virradó reggelre “megbeszélésre” hívta össze a székelyeket Csikmádéfalvára. Itt az osztrák katonaság közel ötszáz székelyt felkoncolt, miközben egyetlen császári katona sem halt meg, de még csak meg sem sérült! Az ellenállást Zöld Péter csikszentléleki plébános szervezte. Mária Terézia egy “bűnvizsgáló bizottságot” hozott létre, azért, hogy a szervezőket felkutassa és fejüket, valamint vagyonukat elvegye. Ez elől Csik megye nagy része és a Háromszék kisebb része Moldvába vándorolt, s ott a régi csángó-magyarok közé telepedett be. Új falvakat is alapítottak, mint Pusztina, Lécped, Lábnik, Csik, stb. Mintegy 20 év múlva egy részük Bukovinába telepedett át. Bukovina, mint ismeretes a Kárpátok keleti gerincén kívül Moldvától északra helyezkedik el. Itt megalapították Hadik, András és Józseffalva községeket, valamint Istensegíts és Fogadj Isten falukat. Zöld Péter a börtönből megszökve népe után ment Moldvába. Onnan később Erdély püspöke hívására hazatért és jelentéséből tudjuk, hogy a fejedelemségekben szétszórtan élők magukat csángó-magyaroknak nevezték. A menekültek között volt szász is szép számban, különösen Forrófalván és Kótyeren, de ezek a szász nyelvet már nem beszélték. A lelki gondozásra Róma, csak olaszul beszélő papokat küld, és azok a plébániákat “lanyhán” szolgálják. Zöld Péter egy Ferenc nevű miszszionárius társaságában 1767-ben szekéren elment Tatárországba, hogy meglátogassa Csöbörcsök nevű városkát, valamint a környékbeli Szent Jeromos, Szent Antal, Szent Pétéi és Szent János falvak csángómagyar lakosságát. 14 napot töltöttek e vidéken, s mikor eljöttek a nép egy mérföldnyire követte őket és sírás és zokogás közben könyörögtek, hogy számukra magyar papot küldjenek. Zöld Péter jelentését püspöke Rómába felterjesztette, saját megállapításaival bővítve — erősen kihangsúlyozva —, hogy a csak magyarul beszélő kivándoroltak igényeit, csak magyarul beszélő papok tudnák ellátni. Jóllehet a pápa ezzel nem értett egyet, mégis 1788. január 2-i levelében utasította az esztergomi érseket, hogy küldjön Moldvába két magyar papot. Sulzer József 1890-ben megjelent könyvében, mintegy 30.000-re teszi a Moldvában élő magyarok számát. A MAGYAR-NYELV MEGSEMMISÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ TÖREKVÉSEK A moldvai misszió olasz vezetője Magni Károly János — 1837-ben levelet írt a Magyar Tudós Társaságnak, melyben “rumánul írt!” magyar nyelvtant kért az elmaradt moldvai magyar gyerekek tanításához. A Tudós Társaság e kérelmét teljesítette. Magni már 6 éve állt a misszió élén, de a fenti időpontig sohasem jutott eszébe a Tudós Társaság, mert olasz lelke a magyarokat szívből utálta és a magyar nyelvet kigúnyolta. Az isteni szolgálatban a magyar nyelv használatát megtiltotta! Az utcán magyarul beszélőket kinevette és beszédjüket ökörbőgésnek és szamárordításnak nevezte. Ő vitte keresztül, hogy a nép a templomi énekek egyik versszakát magyarul, a másikat rumánul énekeljék. A rumán nyelven írt nyelvkönyvvel Magni célja a rumánosítás volt. Ez idő-
