Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6-7. szám
2. oldal «IttVAKÖRT 1981. június—július hó széles körben vitattak. Végül is Eisenhower elnök sióját kezével segített megírni ezt. De még így is kétség merült fel a beszéd tartalmával szemben a diplomaták részéről a külügyek terén. A végső tervezet, melyet Dulles elmondott, így szól: ‘Az Egyesült Államoknak nem végső szándéka a csatlós államok függetlenségét kívánni. Változatlan kívánságunk az, hogy ezeknek a népeknek, akik közül a saját nemzeti életünk is származik, a szuverénitásukat vissza kellene állítani és szabadon választott kormányuknak kellene lenni. Mi nem tekinthetjük ezeket a nemzeteket lehetséges katonai szövetségeseinknek. Mi úgy nézzük őket mint barátokat, mint a barátságos és többé nem megosztott Európa részeit. Mi bízunk abban, hogy ezeknek a nemzeteknek a függetlensége, ha azonnal alkalmazzuk, óriási mértékben fog hozzájárulni a béke tartósságához egész Európán át, nyugaton és keleten.’ Az elmúlt éjszaka Eisenhower (1956. október 31-én, a Fehér Házból) miután örömmel üdvözölte a kelet-európai csatlósok szabadságtörekvéseinek most kialakuló fejleményeit, az előbbiekhez hasonló alapokra helyezte, szinte ugyanabban a megfogalmazásban. ‘Nyilvánosan kinyilatkoztattuk, mondotta az elnök, mi nem kérjük ezektől a kormányoktól, hogy valami meghatározott társadalmi formát válasszanak ami előfeltétele lenne a gazdasági segélyünknek. A mi egyetlen aggodalmunk, hogy szabadok legyenek, saját érdekükben és a szabadság érdekében. Azt nézzük, tekintettel a Szovjetunióra, hogy világosan eltávolítsunk minden hamis félelmet, mintha mi Kelet-Európa ój kormányaira úgy tekintenénk, mint lehetséges katonai szövetségesek. Nincsenek ilyen végső szándékaink. Mi úgy tekintjük ezeket a népeket mint barátokat, és azt kívánjuk, hogy egyszerűen barátaink legyenek akik szabadok. A kormányom kedveli az evolúciónak azt a formáját, amelyben a szabadság kibontakozik Lengyelországban és Magyarországon. Wladislaw Gomulka miniszterelnök két és fél órás beszédét a lengyel kommunista párt központi bizottsága előtt Washingtonban végtelenül fontos bizonyítéknak tekintik. Ez kereken elítéli a legtöbb kommunista elméletet és olyan gazdasági rendszert javasol Lengyelország számára, amely gyökeresen külömbözik a klasszikus kommunista előírástól’.’’ * * * Koca Popovic és Dulles 1956. október 4-én találkoztak Washingtonban. A külügyminisztérium értesítését közöljük: DEPARTMENT OF STATE Washington. D.C. 20520 Dear Dr. Aes: June 9' 1981 This is in reply to your inquiries of May 27. The informal meeting between Secretary of State John Foster Dulles and Yugoslav Foreign Minister Koca Popovic took place in Washington on the afternoon of October 4, 1956. Department of State records for 1956 have not been released and must be requested under the Freedom of Information Act. Your request should be addressed to: Mr. Frank Machak, Information and Privacy Coordinator, Room 1239 New State, Bureau of Administration, Washington, D.C. 20520. We are unable to identify the journalists whose questions you have circled. The transcripts of Department press conferences only include the names of journalists when the Secretary or other Department spokesman addressed them by name. I hope that this information will be of assistance to you. , Sincerely yours, /77 • Evan M. Duncan Reference Historian Office of the Historian ________ _ Ugyancsak közöljük a Princeton University Library levelét is: PRINCETON UNIVERSITY LIBRARY PRINCETON, NEW JERSEY 08j44 Seeley G. Mudd Manuscript Library Olden Street Princeton, New Jersey 08544 June 22, 1981 Dr. Imre Acs Archival Librarian of Cuyahoga County The Cuyahoga County Archives The Robert Russell Rhodes House 2905 Franklin Boulevard, N.W. Cleveland, Ohio 44113 Dear Dr. AGs : Your recent letter relating to the John Foster Dulles papers was forwarded to me. I regret that the Dulles material in the Princeton University Library Manuscript Division does not include the item you requested consisting of the "Massage of Secretary of State Dulles in October 1956" to the Kremlin through Yugoslav Foreign Minister Koca Popovic. The Library has not received for scholarly use the "official" papers from the State Department for the period 1953-1959 and it is quite possible that such a message would have been classified as "official." Perhaps if you sent your request directly to the State Department you might receive some information about when the message might be made accessible to you. I am extremely sorry that I am not in a position to provide you with a copy of the message in which you are interested. Curator gf Public Affairs Papers John E. Wickman az Eisenhower Library igazgatója kollégiális figyelemmel és segítséggel állt rendelkezésemre. De kiterjedt kutatás után az ő véleménye is az volt, hogy igénybe kell vennem a Freedom of Information Office-t a külügyminisztériumban. * * * Az Evening Star cikkével, anélkül, hogy nevét megemlítette volna, foglalkozott a Reporter. Fontossága miat angolul közlöm: In the early stages of the Hungarian crisis, the State Department sent messages of reassurance to Moscow through Tito, a somewhat tactless but well-intentioned choice of intermediaries, disclaiming any intention of exploiting the situation against Soviet interests. These assurances, the Europeans point out, were not coupled with an authoritative warning of the grave consequences that Soviet repression in Hungary would inevitably have upon the post-Geneva policy of coexistence. (Edmond Taylor, “The Lessons of Hungary”, The Reporter, December 27, 1956.) BENNETT KOVRIG, a torontói egyetem közgazdasági karának magyar dékánja a Reporter nyomán könyvében az alábbit jegyezte meg: “It was reported that the State Department used Tito as an intermediary to assure the Kremlin that the United States would not exploit the Hungarian situation.” (Bennett Kovrig: The Myth of Liberation. East-Central Europe in U.S. Diplomacy and Politics since 1941. Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press, 1973.) Kovrig professzor hasonlóan a Reporterhez, nem hivatkozott az eredeti forrásra. * * * Az üzenet közvetítője Koca Popovic, volt partizán vezérezredes, a jugoszláv holocaust korában, 1945—1953-ig, a jugoszláv hadsereg vezérkari főnöke. TÁVIRAT MOSZKVÁBA 1956. október 29-én Dulles kérte Eisenhowert, hogy a dallasi beszédéből a záró mondatot az orosz hierarchia tudomására hozhassa. Eisenhower hozzájárult. A táviratot Bohlennek, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének küldték azzal az utasítással, hogy közvetítse Kruscsevnek és munkatársainak Zhukov marsallt is bele számítva. A távirat először a moszkvai Chronicle of International Events-ben jelent meg (David J. Dallin: Methods of Soviet Diplomacy. Modern Age, Fall, 1961) és csak ezután az Eisenhower emlékirataiban (Waging Peace, 1965). TÁVIRAT TITÓNAK Feighan 1960. március 13-án a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek ünnepélyén elmondotta, hogy 48 órával azelőtt, amikor az oroszok ismét Magyarországra támadtak a State Department táviratot küldött Titónak és közölte vele, hogy “the Government of the United States did not favor governments unfriendly to the Soviet Union on the borders of the Soviet Union.” A Cleveland Press másnap, március 14-én szószerint közölte Feighan megállapítását. A Cleveland Press március 16-án, a 84. oldalán ezzel kapcsolatban közölte a State Department tagadó nyilatkozatát Lincoln White sajtótájékoztatójából egy UPI jelentés nyomán. Feighan képviselő a következő napon, március 17-én beszédének teljes szövegét bevezette a kongresszus naplójába (5944—5945). * * * Ezt követően Feighan a Rab Nemzetek hetében Buffalóban ismételte meg előbbi megállapítását a Titónak küldött távirattal kapcsolatban jelentéktelen stilizálási változattal. Ezt mondta: “The government of the United States does not look with favor upon governments unfriendly to the Soviet Union on the borders on the Soviet Union.” Ezen idézet Hon. Frank A. Sedita buffalói polgármester beszédéből áll rendelkezésemre, aki 1960. július 23-án tartott előadásában idézte Feighan előbbi megállapítását. Az előadást Feighan csak augusztus 31-én vezette be a Kongresszusi Recordba (18786—18787). Ugyanebben a fogalmazásban ezt megismételte a Rabnemzetek clevelandi emlékestéjén, de ezt nem vezette be ismét a kongresszusi rekordba. (A Szittyakürt korábbi közlései ezzel kapcsolatban, 1971 augusztusából és 1972 áprilisából, így tévesek.) Feighan clevelandi rabnemzetek-heti beszédét magyarul a Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 augusztus hetediki száma közölte. * * * A buffalói szöveget téves bibliográfiai hivatkozással közölte a sok millió példányszámban megjelent None Dare Call Itt Treason (Florissant: Liberty Bell Press, 1964). Ennek sokan estek áldozatul, akik helytelenül tovább idézték. így régebben Málnási Ödön a három elnökről írt tanulmányában. Legújabban Gosztonyi Péter a Canadian-American Review 1976 őszi számában. * * * A Titónak küldött távirat gyászához szorosan sorakozik az 1956-os magyar szabadságharc és az elszakított területek kérdése is. Ehhez összehasonlíthatatlanul legjobb szakmunka Homonnay Elemérnek a Detroiti Egyetemen 1975-ben elhangzott előadása (George W. Simmonds, Editor. Nationalism in the USSR and Eastern Europe. Detroit: The University of Detroit Press, 1977). A FELOLDOTT TITOK Befejezésül még pár szót parányi dióhéjban az 1955—1956-os évek eseményeiről, melyekből Dulles üzenete és 2 távirata felburjánzott. A National Security Council páncélszekrényei tömöttek az ízlésesen sokszorosított politikai tervek és kivitelezésre elfogadott irányelvek (policy papers) kötegeiből. Valamennyire gondosan feljegyezve: jóváhagyta DDE. Ide nyert betekintést Chalmers M. Roberts. Ezt írta: Volt itt egy “NSC Policy Paper” a csatlósokról. Ez Dulles munkájának az eredménye azt megelőzően, amikor a genfi csúcskonferencia szünetében meglátogatta Titót Jugoszláviában (Brioni, 1955. november 6.). Sosem közölték a nyilvánossággal, bár Dulles ekkor elhatározta, hogy a csatlósok problémáját két(Folytatás a 12. oldalon)
