Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

4. oldal

«ITTVAKOItf

1981.január hó

ERDÉLYI KIÁLTVÁNY!

Zord idők járnak Erdélyben és Romániában. Egy hatalmi mámorban és nagyzási hóbortban szenvedő diktátor uralkodik Nicolae Ceausescu a feleségével, hozzátartozóival és az őket körülvevő hízelgőkkel. Ez a politikailag és erkölcsileg romlott klikk letért az internacionalizmus útjáról és a nacionalizmus mocsarába süllyedt. Ceausescu alakját hamis dicsfénnyel övező személyi kultusz már tragikus, illetve tragikomikus méreteket öltött. Ez az anakronisztikus balkáni sztálinizmus eltorzítja a marxismus —leninizmus alapelveit és a szocialista építés gyakorlatát. Fel kell ellene lázadni!

A Ceausescu jellegzetességei:

* életszínvonal emelését gátló hibás gazdaságpolitika,

* Szocialista demokrácia alapelveinek szüntelen megszegése, a személyi kultuszra jellemző diktatórikus vezetési módszerekkel,

* az emberi jogok állandó megszegése az államapparátus szervei által;

* a magyarság és más nemzetiség jogainak megcsorbítása;

* szűk látókörű nacionalizmus, amely a klikk gőgjéből fakad, és szöges ellentétben áll a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista szellemével;

* burkolt szovjet ellenesség, az európai szocialista országok egységének megbontására irányuló köpönyegforgató politika, amely a Varsói Szerződés egységének megbontására törekszik. A szovjetellenesség háborúba sodorhatja Romániát és más országokat is.

Az Erdélyi Székely-Magyar nép nevében tiltakozunk Ceausescu politikájának és személyi kultuszának a szocialista lényeget eltorzító vonásai ellen, melyek ellentétben állnak a román nép érdekeivel. Mi székelymagyarok kétszeresen érezzük ennek súlyát.

A székely-magyar nép békében akar élni minden — tehát a román néppel is, de nem a nacionalista Ceausescu klikkel.

Kölcsönös tisztelet és megbecsülés jegyében és testvériségben akarunk állni a román munkásosztállyal, a parasztsággal és értelmiséggel, mind azokkal, akiket nem szédített meg a nacionalizmus mákonya. Mostantól kezdve szembeszegülünk mindenféle társadalmi és nemzeti elnyomással. Ceausescu gyakran hangoztatja: Romániában megoldott a nemzetiségi kérdés, és ugyanolyan dicsekvő hangon beszél az életszínvonal emelkedéséről, a szocialista demokrácia elmélyítéséről és más kérdésekről is, de a valóság más mint az ünnepi szónoklat. Ceausescura semmi sem jellemzőbb, mint a képmutató demagógia.

Az alkotmány biztosította nemzeti jog csak papíron és Ceausescu beszédeiben van meg. A gyakorlatban állandóan érezzük a magyarok hátrányos megkülönböztetését, a nemzetiségek elrománosítására és asszimilálására irányuló politikai manőverezéseket.

Hangoztatott egyenjogúsági elvek ellenére a magyarokat nagyon sokszor másodrendű állampolgárnak tekintik. Ennek megnyilvánulása:

A társadalmi, politikai, kulturális életben a vezető állásokat (üzemigazgató, isk. igazgató) a magyar lakta vidékeken is elsősorban románok töltik be, míg a magyarok csak másodsorban, vagy tizedsorban tölthetnek be bizonyos funkciókat. Világosan látható ez abból, amióta a Magyar Autonom Tartományt megszüntették, csak Hargita megyében vannak még — ott is kevesen — vezető állásban magyarok, de olyan városokban, mint Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Arad stb.

alig akad elvétve egy-egy magyar gyárigazgató, tudományos- vagy közművelődési intézményvezető.

Tehát kisebb a magyarok érvényesülési lehetősége mint a románoknak.

Alkotmány írja elő a magyar nyelv oktatását, de a gyakorlatban ez nem megoldott mindenütt és minden fokon. (Kevés a magyar nyelvű szakiskola, elemi iskolai problémák.) Amióta a magyar nyelvű egyetemeket megszüntették (csak néhány fakultás maradt) azóta kevés ifjú végezhet egyetemet anyanyelvén.

Alkotmányos jog az anyanyelv használata, de az állami közigazgatásban alig van lehetősége e jog gyakorlására, még azokban a megyékben is, ahol a lakosság jelentős része magyar.

Mióta a Magyar Népi Szövetséget megszüntették — amely a forradalmi hagyományokat folytató, a kommunista pártot támogató több 100 ezer dolgozót tömörítő demokratikus szervezet volt a Grosa kormány idején — a majd 3 millió magyarságnak nincs tömegszervezete.

Létezik ugyan a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa, de ez nem tömegszervezet, hanem igen szűk fantom-szervezet. Tehát van, de nincs, mert nem működik, mert a Ceausescu diktatúra alatt nincs hatásköre (semmilyen) csak vezetősége, feje van, de tagjai, szervezetei nincsenek (a feje is fejetlen, mert már rég nincs elnöke). Ez a Tanács évente egy-két értekezletet tart, de nem azért, hogy a magyarok érdekeit, jogait védelmezze, a nemzetiségi problémákat, hibákat szóvá tegye, hanem azért, hogy a demagóg szónok dicsőítse Ceausescut és újra meg újra kinyilatkoztassa, hogy a nemzetiségi kérdés jól megoldott és probléma mentes. A Tanács egy része a magyarság árulója a Ceausescu klikk kiszolgálója, más része becsületes ember a maga területén (dolgozó, földműves, vagy író), de e minőségben csak bábfigura, nem lévén hatásköre, beleszólása. Mert beszélni csak az beszélhet — a személyi kultusz nyomasztó légkörében — aki Ceausescut dicsőíti.

A Magyar Nemzetiségű dolgozók Tanácsának hivatalos létezése, vagy nem létezése, szánalmas tétlensége a legjellemzőbb példa Ceausescu szem fényvesztő politikájára.

Mivel a Tanács tulajdonképpen nem létezik, mert nem működik (bénítja a diktatúra) feltétlenül szükséges, hogy megalakítsuk az Erdélyi Magyarok Szövetségét, mely olyan széleskörű tömegszervezet kell, hogy legyen, mint a Magyar Népi Szövetség volt.

E szervezet legfőbb hivatása:

* erdélyi magyarság érdekeit képviselje;

* védelmezője legyen (szükség esetén);

* nemzetiségi problémák megoldásában részt vegyen;

* népek közötti testvériség szellemében nevelje a magyar népet.

E tömegszervezet, amely az MNSz hagyományait folytatja a mai körülmények között, csak illegalitásban működhet, de a Ceausescu diktatúra megdöntése után legális szervezetté válik a Szocialista Egységfrontban, valamint a Nagy Nemzetgyűlésben is képviseli majd a romániai magyarságot.

Őszintén kijelentjük, hogy az erdélyi székely-magyar nép testvériségben, barátságban akar élni a román néppel, de egyszersmind a magyar néppel is, melyhez etnikailag tartozik.

A román nemzetiségi politika fő hibája az, hogy az erdélyi magyarságot évtizedek óta — emberi jogainkban meggátolva — igyekszik elszakítani a magyar néptől, holott az internacionalizmus szellemében a két szocialista ország testvéri egységének megerősítése érdekében éppen arra volna szükség, hogy az erdélyi magyarság ne elválasztódjék, hanem összekötő kapocs legyen a két szomszédos ország között, ahogy a tavalyi csúcstalálkozón kiadott közlemény is hangoztatja:

“a két szomszédos állam nemzetiségei mind fontosabb mértékben töltsék be a hid szerepét a magyar és a román nép között. ”

Ez szépen hangzik, de a gyakorlatban nem valósult meg, mert ezt a Kádár elvtárstól származó gondolatot Ceausescu is elmondta a beszédében, de ő — szokásához híven — nem gondolta komolyan, hogy amit mondott, azt be is kell tartani.

A nemzetiségek hid szerepének érvényesítése nagyon fontos lenne nemcsak Magyarország és Románia, hanem a többi közép- és kelet-európai szocialista ország egységének megszilárdítása szempontjából. — Ilyen összefüggésben az erdélyi magyarság ügye nemcsak romániai, hanem európai kérdés is.

A történelem hamisító román történészek állításaival ellentétben

— Erdély a történelem folyamán soha nem volt román fejedelemség — kivéve néhány hónapot 1600-ban Vitéz Mihály bevonulása alatt —, hanem vagy Magyarországhoz tartozott vagy önálló fejedelemség volt. A mai körülmények és a jövőben — nem a szétforgácsolódás, hanem a nemzetközi összefogás a szocialista országok egyesítése felé kell haladnunk. Ilyen összefüggésben Erdély sokat vitatott kérdése — és a nemzetiségi kérdés — csak akkor fog véglegesen megoldódni, amikor megvalósul a KGST országok szocialista integrációjának programja, s mikor az egységüket tovább szilárdító szorosabb szövetségeket kötő dunamenti szocialista országok között — így Magyarország és Románia között is — feloldódnak, elmosódnak a mai értelembe vett határok, amelyek jelenleg még elválasztják egymástól a nagyobb szocialista egységbe tartozó népeket.

Éppen azért tiltakozunk, hogy az erdélyi székely-magyar népeket így elszakítva tartsák a magyar néptől

— és úgy véljük, valóban ez az egyetlen járható út, ha az összekötő hid szerepet töltjük be a román és magyar nép között.

Ennek jelenleg legfőbb akadálya az, hogy Ceausescu a nemzetiségi kérdést is kizárólag belpolitikai kérdésként kezeli, s azt akarja, hogy ne legyenek a nemzetiségek szoros kapcsolatban azokkal a népekkel, ahová etnikailag tartoznak. Vele erről a kérdésről nem lehet értelmesen tárgyalni.

Az előbbi megállapításra már sokan rájöttek Romániában is, és nem csak a nemzetiségi kérdés kapcsán.

Ráébredt pl. az a 35.000 zsilvölgyi bányász, aki tavaly napokig sztrájkolt. Ezek a munkások akkor még bizalommal fordultak Ceausescuhoz, odahívták, hogy tárgyaljanak vele a követeléseikről. Ceausescu megígért mindent, hogy lecsendesítse őket, s azután szinte semmit sem váltott be az ígéretekből, azaz, hogy a sztrájkot elfojtották, vezetőiket eltüntették és minden maradt a régiben.

Azóta már nemcsak munkások, hanem neves írók — románok, magyarok — és más értelmiségiek, köztük az erdélyi magyarság képviselői is fordultak memorandumokkal Ceausescuhoz, kérve őt és a Központi Bizottságot, hogy változtasson

— és számolja fel a párt- és az államvezetésben elkövetett hibákat. Mindez süket fülekre talált. Az eredmény egyenlő a nullával.

A zsilvölgyi bányászok sztrájkjának elfojtásából és más akciók sikertelenségéből le kell végre vonni a tanulságot: Ceausescuhoz nem érdemes bizalommal fordulni, módszert kell változtatni, szavainak nem lehet hinni, mert nem tartja be, tehát nem méltó a nép bizalmára.

Ceasusescuhoz nem kérvényeket, memorandumokat kell írni, hanem harcolni kell ellene. A Ceausescu diktatúrát meg kell dönteni.

KÖVETELJÜK;

1. ) A Ceausescu diktatúra megszűntetését, a személyi kultusz felszámolását, a szocialista demokrácia helyreállítását és megszilárdítását az államigazgatásban, a gazdasági élet és a társadalmi élet minden területén.

2. ) Az emberi jogok tiszteletben tartását az erre vonatkozó nemzetközi egyezmények értelmében.

3. ) 3 millió magyar nevében követeljük jogaink tiszteletben tartását (nem csak papíron).

4. ) A székely-magyar nép nevében követeljük, hogy széleskörű tömegszervezetbe tömörülhessünk az Erdélyi Dolgozók Szövetségébe, amely alkotmányos körülmények között képviselné és védené jogainkat.

5. ) Tiltakozunk a Ceausescu klikk szovjetellenessége és a Varsói Szerződés egységét gyengítő mesterkedései ellen.

6. ) Kérjük Magyarország, a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségét a Ceausescu klikk elleni harcunkhoz.

7. ) Kérjük az ENSz küldjön Romániába bizottságot a magyarság és a többi nemzetiségek helyzetének felülvizsgálatára.

8. ) Le a román nacionalizmussal és a Ceausescu-féle diktatúrával!

9. ) Éljen az internacionalizmus, a szocialista országok testvéri egysége, a szocializmus és kommunizmus győzelme!

10.) Éljen a világ népeinek békéje és barátsága!

Erdély, 1978.

Az Erdélyi Magyarok Szövetségének Szervező Bizottsága * * *

Az Erdélyi Világszövetség Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának megjegyzése:

Ennek a kiáltványnak egy másolatát a budapesti Pártfőiskola hallgatói sokszorosították és terjesztették. — Azóta megalakult a Romániai Magyarok Szocialista Szövetsége, valószínűleg az Erdélyi Magyarok Szövetségének, illetve Szervező Bizottságának kezdeményezésére.

A Romániai Magyarok Szocialista Szövetsége, a szocialista tábor keretein belül és annak a segítségével akar küzdeni, az “Erdélyi Szocialista Köztársaság” vagy Erdély szétosztása, illetve a szocialista országok testvéri egysége érdekében (idézet).

Kivirágzóit a diófa

Kivirágzott a diófa, 1

1 Alatta ül három árva.

Azt mondja a nagyobb árva:

„Gyertek, menjünk bujdosásra!’’

Azt mondja a kissebb árva:

„Ne menjünk mi bujdosásra,

Vegyétek ki a szh'emet, 1

( Tegyétek bé gyenge gyócsba,

( Tegyétek fel vaskapura,

I Hogy vegyenek példát róla,

( Hogy milyen az árva dolga, 1

I kinek nincsen édesanyja!" .

I VISA (MEZÖSÉG), 1969