Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
4. oldal «IftVAKOM-1981. március hó vezeti vezetők, valamint az új forradalmi szakszervezeti mozgalom vezetői foglalnak helyet. Budapest, 1956. október 31. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének Ideiglenes Szervezőbizottsága.” “A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége átvette a szakszervezetek vezetését. Munkások! Magyarország dolgozói! Ifjúságunk és dolgozó népünk dicsőséges forradalma az egész nép, az egész magyar nemzet forradalma lett. Népünk, nemzeti forradalmunk megdöntötte az idegen érdekeket szolgáló bürokraták uralmát. A forradalom eltávolította a sztálinista, szektás vezetőket és a gyárakat, üzemeket végleg és visszavonhatatlanul a munkásság kezébe adta. Ez a forradalom visszaszerezte a szakszervezetek szabadságát is. Most az új, harcos, valóban szabad szakszervezetek, minden párt- és kormánybefolyástól mentesen képviselhetik a dolgozók érdekeit. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének Ideiglenes Szervezőbizottsága lemondásra szólította fel a SZOT elnökségét. Az új, ideiglenes szervezőbizottság, a munkásmozgalom régi, kipróbált és bebörtönzött képviselőiből alakult meg. Az ideiglenes szervezőbizottság felhivja a dolgozókat és a szervezett munkásokat: mindenütt, ahol nem értenek egyet az üzemi tanácsok összeállításával, az igazi szakszervezeti demokrácia alapján tartsanak új szakszervezeti választásokat. Munkások! Szervezett dolgozók! Általános nemzeti követelés volt a szovjet csapatok kivonása. Hangsúlyoztuk, hogy a munkát addig nem vesszük fel, amíg szovjet katonák Budapesten tartózkodnak. A kormány megígérte, hogy a szovjet csapatokat holnap reggelig kivonják a főváros területéről. A csapatok kivonulásáról a magyar rádió hírt fog adni. Amint ez megtörténik, kérjük a munkásokat: azonnal menjenek munkahelyeikre és a munkástanácsok tagjainak segítségével állapítsák meg a munka folytatásának feltételeit. Felszólítjuk a kormányt, hogy a szovjet kormánnyal folytatandó tárgyalásai során erélyesen szálljon síkra a magyar nép ama követelése mellett, hogy a szovjet csapatok az egész ország területéről vonuljanak ki. A kivonulás végső időpontját hozzák nyilvánosságra. Ha a Szovjet valamennyi, még Magyarországon tartózkodó csapategysége a kormány által megadott határidőn belül nem hagyja el az ország területét, úgy ismét az általános sztrájk fegyveréhez nyúlunk. Munkások! Minden csodálatunk és elismerésünk hős ifjúságunké és a harcokban résztvett dolgozóké. Valamennyien a közös célért: a független, szabad, demokratikus Magyarországért harcoltatok. Minden szeretetünk az igazán magyar, demokratikus honvédségé! Honvédeink, a nép fiai, a nép hatalmának védelmezői, akik a szabadságharcosokkal szoros szövetségben egységesen küzdöttek a nép követeléseinek valóraváltásáért. Ifjúságunknak, munkásainknak, katonáinknak köszönhetjük, hogy a gyárak és az üzemek végre valóban a mi tulajdonaink lettek. Most rajtunk a sor: gyárainkat és a nemzeti forradalom ;----------------------------------------;— Ha meg nem vagy, akkor legyei A MOZGALOM HARCOSA minden nagyszerű vívmányát meg akarjuk és meg fogjuk védelmezni. Budapest, 1956. október 31. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének Szervezőbizottsága. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének Ideiglenes Forradalmi Szervezőbizottsága.” Ugyanezen a napon, 1956. október 31-én hangzott el a magyar szabad szakszervezetek ideiglenes szervezőbizottságának jelentőségteljes felhívása, amely a következőket tartalmazta: 1. Az ideiglenes szervezőbizottság megállapítja, hogy a magyar szakszervezetek tevékenysége az utóbbi évek folyamán az egész magyar munkásságra káros sztálinista és szektás politika következtében elsorvadt. A szakszervezetek képtelenek voltak olyan szervvé válni, amely a bérből és a Fizetésből élő dolgozók következetes érdekvédelmét elláthatta volna. Az ideiglenes szervezőbizottság az állami szakszervezetek tevékenységét mélyen elítéli és főtörekvése az, hogy felélessze a magyar szakszervezeti mozgalom régi harcos hagyományait. Csak ilymódon tudják majd a szabad szakszervezetek eredeti hivatásukat — a dolgozók érdekeinek védelmét — teljesíteni. 2. A magyar szabad szakszervezetek egységesek abban a törekvésükben, hogy a magyar szervezett dolgozók érdekeit megvédjék, s hogy a kormánytól és minden párttól függetlenül tevékenykedjenek. A szabad szakszervezetek egyetértenek a nemzeti kormány most nyilvánosságra hozott célkitűzéseivel, mert azok a munkásság általános érdekeinek is megfelelnek. 3. A magyar munkásosztály szabad szakszervezetei messzemenően támogatják a most megalakuló dolgozó ifjúság szervezetét. E szervezetet támogatni fogják anyagilag és erkölcsileg egyaránt, segíteni fogják anyagi és kulturális igényeinek kielégítésében. 4. A szabad szakszervezetek a demokratikus rendszer erős támaszai. Részt akarnak venni a szabad választásokon és úgy a képviselőházoan, mint a különböző forradalmi szervezetekben képviselni kívánják a szervezett munkásságot; igazságos követeléseik teljesítése érdekében — szükség esetén — igénybe fogják venni a sztrájkjogot is. 5. A szabad szakszervezetek együttműködnek a munkástanácsokkal, amelyek a forradalom vívmányaiként születtek meg és azokat teljes mértékben támogatni fogják. A munkástanácsok révén megvalósul az üzemek önkormányzata, amely lehetővé teszi — sőt, követeli — az eddigi bürokratikus megkötöttségek felszámolását. 6. Megvalósítjuk az igazságos bérezés rendszerét. Elítéljük és megszüntetjük a hamis és erőszakos normarendszert. Követeljük az alacsony összegű öregségi járulékok felemelését, amelyek megállapításánál figyelembe kell venni a munkában eltöltött éveket. Követeljük a négyszázalékos gyermektelenségi adó eltörlését. Egyidejűleg a kormány elé terjesztünk egy sürgős javaslatot a családi pótlék igazságos rendezésére vonatkozóan. Szükségesnek tartjuk az állami munkanélküli segély bevezetését is. 7. Fokozatosan meg keli valósítani a munkaidő megrövidítését, különösen azokon a helyeken, ahol nehéz, az egészségre ártalmas és veszélyes munka folyik. A fiatalkorúak és a nők éjszakai munkáját meg kell tiltani, a munkafeltételeket meg kell javítani. 8. A szabad szakszervezetek magukhoz ragadják a kezdeményezést, hogy a lakásépítés ügye tömegmozgalommá váljék. 9. A magyar szabad szakszervezetek javasolják a kormánynak, lépjenek érintkezésbe más országok kormányaival, hosszúlejáratú kölcsönök igénybevétele érdekében. E kölcsönökre azért van szükség, hogy helyrehozhassuk a forradalmi harcok során keletkezett károkat és megszilárdítsuk gazdasági életünk alapjait. Minden olyan országtól elfogadjuk a kölcsönt, amely ezért nem szab nemzeti függetlenségünket sértő feltételeket. Javasoljuk továbbá a kormánynak, hogy kérjen segítséget az Egyesült Nemzetek Szervezetétől nemzeti forradalmunk vívmányainak fenntartásához és kiépítéséhez. 10. Az újonnan alakult szervezőbizottság határozataként közli, hogy a magyar szabad szakszervezetek kilépnek a Szakszervezeti Világszövetségből. Egyidejűleg kijelenti, hogy kész minden nemzetközi szakszervezeti szervvel a nemzetközi munkásszolidaritás megerősítése érdekében kapcsolatokat létesíteni. A Szabad Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Ideiglenes Szervezőbizottsága.” Ebben a felhívásban különösen figyelemre méltó az, hogy a sztrájkjogot ismét visszaállították. De sok jel mutat azokra a nehézségekre is, amelyek között az új, szabad szakszervezetek megszülettek. Az állami szakszervezetek kényszerítették a dolgozókat arra, hogy a szervezetekbe belépjenek. Az új szakszervezetekben a belépés önkéntes volt. Ezért az ideiglenes szervezőbizottság a tagtoborzáshoz mindenekelőtt az ifiúmunkások alakulás alatt álló szervezetét kívánta igénybe venni. Az új, szabad szakszervezetek támogatták a munkástanácsokat. Ebben az időben kétféle munkástanács működött. Voltak úgynevezett forradalmi munkástanácsok, amelyek az üzemekben és a hatósági szerveknél alakultak meg; ezek első feladata az volt, hogy e szerveket a sztálinista elemektől megtisztítsák. A forradalmi munkástanácsok mellett a dolgozók az üzemekben önszántukból megalakították a — már említett — munkástanácsokat is (az addig fennállott üzemi tanácsok ellentéteként), amelyeket az új szakszervezeti mozgalom sejtjeinek lehetett tekinteni. Ezek a munkástanácsok — sok helyütt — felsőbb szerveikkel együtt központokba tömörültek. E központoknak, a szakszervezetek elgondolása szerint, az lett volna a rendeltetésük, hogy az üzemekben önálló intézkedési és igazgatási jogra tegyenek szert, hasonlóan más demokratikus országok ilyen joggal felruházott szerveihez. , . V (m.t.) (Folytatás áprilisi számunkban) T. DOMBRÁDY DÓRA: így dolgozik Románia Az Erdélyi Világszövetség a madridi konferenciára beadta memorándumát, amit az Egyesült Nemzetek elfogadtak. Az Erdélyi Világszövetségnek ez már a harmadik beadványa, amit az UNO el is fogadott kivizsgálásra. Az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Bizottsága értesítette az Erdélyi Világszövetséget, hogy beadványát elfogadta kivizsgálásra és Dr. Emacorat bízta meg, hogy a madridi konferencián az erdélyi-ügyek referense legyen. Érdekes megemlíteni, hogy a románok is beadták memorandumukat. A Micro Magazin Romana (Astoria, N.Y.), román nyelvű újság, január 15-i számában nagy cikket közöl: “Memorandum-ul Consiliu National Roman Prezentat la Conferenta dela Madrid” cím alatt. Dr. Alex Bratu írja cikkében, hogy Nicolas Penescu és N. Guguianu 1980. november 26-án nyújtották be a memorandumot és benne a román sérelmeket. A memorandumban hangsúlyozzák, hogy a románok eleget tettek a helsinki egyezménynek és a kisebbségnek meg vannak az emberi jogai adva. Nemzetiségi kérdés a szocialista Romániában nem létezik, mert a román nép és a kisebbség teljesen egyenlő jogokkal rendelkezik. Továbbá, amikor az oroszok megszállták Afganisztánt, Románia az UNO- nál ellenük szavazott. (Ez is jó pontjuk.) A memorandumuk 3. pontjában felháborodásukat fejezik ki az oroszok ellen, az Észak-Bukovinában és Besszarábiában élő románok elnemzetlenítése ellen, és hogy az oroszok nem adják meg nekik az emberi jogokat. Akkor mit szóljunk mi, az erdélyi és általában Romániában élő magyarok és más nemzetiségek jogairól, helyzetéről. Az elnemzetlenítés már évek óta folyik a magyarok ellen, telepítési politikájukban mindent elkövetnek, hogy felszámolják, megsemmisítsék a magyarságot. A megcenzúrázott magyar nyelvű újságok, könyvek csak minimális számban jelenhetnek meg. Népszámláláskor különválasztják a székelyeket a magyartól, ezáltal, aki nem ismeri Erdély néprajzát, az meg van tévesztve, mert nem tudja, hogy a székelyek is magyarok. Miért nem kapja meg a romániai magyarság az ő nyelvi, kulturális és vallási szabadságát, amit Helsinkiben a román kormány garantált? Miért nincsen a magyar kisebbségnek, számarányának megfelelő képviselete a parlamentben? Miért tilos az utcán, munkahelyen, üzletekben magyarul beszélnie? Ezekről mélyen hallgat a román kormány. Nem régen alkalmam volt nemzetiségekkel beszélgetni. Mindenki elmondta angolul honnan jött, milyen nemzetiségű. Én is elmondtam, hogy magyar vagyok és Magyarországról jöttem, Erdélyből. Erre egy erdélyi román asszony felháborodott, hogy én miért mondom, hogy Magyarországról jöttem, amikor Erdély Romániához tartozik. Megmagyaráztam: amikor én eljöttem 1944-ben, még Magyarország volt, és először 1920-ban Trianonban ajándékozták Romániának és a második világháború után Sztálin jóvoltából kapta meg, és Erdély több mint 1000 éve a magyaroké. Később a román asszony — pár éve jött ki — magyarul vitatkozott velem. Azért magyar nyelven, mert egy szatmári faluban született, ahol több volt a magyar, mint a román, és ő megtanult jól magyarul. O szentül hiszi, mert úgy tanulta, hogy mi vettük el tőlük annakidején Erdélyt. Ne feledjük, hogy Románia nagy összegeket költ külföldi propagandára és a saját külföldön élő fajtájukat is ellátják propaganda anyaggal. Nekünk is legfontosabb a magyar sajtó, rádió, mely ébren tartja a magyar öntudatot és nagyon fontos az idegen nyelveken megjelenő újság, könyv, mert ezáltal ismerik meg történelmünket. Ifjúságunk is így ismeri meg történelmünket, politikai helyzetünket. A magyar kormány nem áldoz külföldi propagandára, nem törődik Erdély magyarjaival. Ránk vár ez — emigráns magyarokra. 1980 augusztusában Románia hivatalos rádiószolgálata román és francia nyelven támadást intézett az Erdélyi Világszövetség ellen, hogy nemzetközi összeesküvést szervez és irányított propagandával mérgezi a Magyar Népköztársaság és Románia jóviszonyát és “merényletet tervez Románia integritása ellen” és persze most is hangsúlyozzák, hogy egyenlő jogokat élveznek az ott “szerető hazára talált magyar nemzetiségű dolgozók is”. Jó volna elgondolkozni, miért haragszik Románia az Erdélyi Világszövetségre? Azért, mert fel meri emelni szavát a világ előtt, elnyomott népéért, és az ő elcsatolt Erdélyéért. Pártoljuk az Erdélyi Világszövetséget, tagsággal, pénzzel, munkával — értékeljük vezetőiket, hogy továbbra is zavartalanul végezhessék Erdélyért nemes munkájukat. Mozgalmi Naptár Szeptember 5-6-7-én: A HSZM legfelsőbb irányító szervének, a Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsának rendezésében Clevelandban kerül sor a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusára.
