Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
1981. február hó JZItTVAKOftT II. oldal a KERESZT £S KARD MOZGALOM ^=h=a=n-g.=j=a—. CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! Kettőzött erővel az ^esztendőben FELHÍVÁS! Nekünk magyaroknak kettőzött erővel kell kezdeni az új évet, mert még igen sok feladat vár ránk megoldásra!... Most volt a gyászos emlékezetű “ Trianon” 60 éves szörnyű évfordulója. A nagyhatalmak nem sokat értettek meg népünk kétségbeesett sikolyából, mert minden maradt úgy, ahogy volt. A világot uralni vágyó Szovjet, a Nyugat tehetetlenségét látva, mégjobban terjeszkedni akar. Afganisztán után, most Lengyelországot akarja elnyelni... Hiába volt 1956- ban világra szóló szabadságharcunk, annak is most lesz a 25. évfordulója... A Nyugat semmit sem tanult belőle, vagy nem is akar — a “detantott” kifizetőbbnek tartja, mint a becsületes szembeállást. Az elpuhult népnek ez kedvezőbb is, mert semmi veszéllyel vagy szenvedéssel sem jár. Sok évvel ezelőtt történt... Síri csönd volt a diákotthon tanulószobájában, olyan síri csönd, “mintha egy néma kakukk fészkelte volna fülembe magát” — a költő szavával kifejezve. Volt, aki ábrándozott, volt, aki szerelmes levelet írt, volt olyan is, aki tanult — készült a következő napra. Tóth Imre Ady verseit olvasgatta őrült-lázas szenvedéllyel. Megszoktam már, hogy Imre barátom nem sokat törődött a feladott házifeladattal — minden este Adyt “kutatta”. Nem volt a városi könyvtárban Adyról szóló könyv, amit ő el nem olvasott volna. Néhányszor én is elmentem vele Adyt “kutatni”, s ilyenkor mindent elmondott nekem, amit a nagy költőnkről tudott. Szavalt — idézett, annyire meggyőzően, hogy kezdtem én is, e titokzatos láznak rabja lenni. Később Ady formálta kettőnk barátságának mélyét, tizenvalahány éves korunkban. Plmaradt a foci, szabadidőnkben Ez viszont nem azt jelenti, nekünk magyaroknak, hogy csendesen üljünk az alfelünkön és várjuk a megváltó mannát, hogy repüljön a szánkba. Nem testvéreim! Az erőnk megfeszítésével kell küzdenünk az igazságunkért! Egy percre sem hagyjunk nyugtot a bűnös Nyugatnak, az év kezdetétől a végéig megújuló erővel kiabáljunk, hogy még a süketek is megértsék, hogy cselekvésre van szükség. Ez viszont úgy lesz csak eredményes, ha összefogunk a többi eltiport népek fiaival. Ekkor lesz a kiáltásból harsona, amely sérteni fogja a bűnös nyugat fülét. Ekkor talán cselekvésre szánják el magukat. Mindenképpen ki kell provokálni belőlük a cselekvést. Már hónapokon keresztül rágom a nemzeti magyaroknak fülét, hogy a “felszabadulás” után haza kell menSzüleink másra tanítottak, titokban minden este imádkoztunk úgy, ahogy édesanyánktól tanultuk. Tanúja voltam a felszabadulásnak. Gyermek fővel előttem láttam azt a jelenetet, mikor a szomszéd szép fiatalasszonya átrohant hozzánk és sírva esett be a konyhába. Hetekig ott maradt nálunk, édesanyámmal együtt rongyos fekete ruhába öltöztek fel, arcukat korommal piszkították be, hajuk kócos, ápolatlan volt. Nagyon csúnyán néztek ki. Akkor még nem értettem meg, miért kellett ezt tenni. Később jöttem rá — így kezdődött a felszabadításunk. Ha Sztálin képére néztem — ott a diákotthonban — mindig az a szép fiatalasszony jutott eszembe úgy tűnt, hogy ott zokog a nagy vezér előtt meggyalázva, s visszaköveteli a lelkét. Tóth Imre nem sokat törődött a kiaggatott képekkel, fütyült az egész marxizmusra — Adyt többre értékelte. Ha jól emlékszem, azon az estén egy matematikai házifeladaton törtem a fejem, mikor Imre barátom a lábával meglökött. —- Ezt figyeld meg — súgta a fülembe. Felállt, a széket felrakta az asztalra és fiatalos mozdulattal felmászott rá. A síri csend kacagásba tört ki. A következő pillanatban azonban csend lett, mert Imre keze határozott mozdulattal, csendet kívánt. Úgy állt ott a magasban, mint egy szobor. Kinyújtott két kezét körbe kísérte rajtunk, majd tekintetével és kezével megállt Lenin, Sztálin és Rákosi képe előtt. Kossuth szavaival kezdte: “Uraim engedelmet kérek”, hogy elszavalhassam Ady Endre versét. Mély :sönd ült a kedves fiatal diákarcokon, minden szem Imrén pihent. “Gőg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngettek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?” ni az “új honfoglalásra”. Csoportokat állítottam fel és a minden áldozatot vállaló magyarokat az “E” csoportba osztottam. Aki úgy érzi, hogy itt a helye, az most megteheti, március a megújulás hónapja, ekkor bontunk zászlót egymásra ismerés véget, a lövészek kalapját jelöltem meg viselésre a márciusi ünnepségek alatt. Ez nem egy új szervezet akar lenni, de tisztába akarunk lenni, hogy milyen erőt is képviselünk. Majd később kifejlődik ebből az erőből, az önfegyelem alapján, egy erős csoport, amellyel az ellenségnek is számolnia kell. Arra kérek minden városban egy honfitársat, ahová eljutott a kérés, hogy levélben közölje velem, hogy városában hányán vannak áldozatot vállaló magyarok. Ha az eredmény első ütemben nem is olyan fényes, akkor is tovább erősítjük a csoportot, hittel és akarattal, mert már szégyen, hogy a hazai kommunisták az itteni megbízottaikkal mennyire befurakodtak sorainkba és kiverték belőlünk a hazafiúi szellemet. Azzal tisztában vagyok, hogy csak azok tudnak áldozatot vállalni, akikMély, öblös hanggal Tóth Imre ahogyan előadta ezt a gyönyörű verset — csak csodáltuk. Imre érezte, hogy megnyert bennünket — még nagyobb bátorsággal kezdte el a második versszakot. “ Verecke híres útján jöttem én, Fülemben még ősmagyar dal rivall. ” Idáig jutott el, mikor az igazgató csendben belépett az ajtón. Imre nem vette észre, tovább szavalt. Bennünk “megfagyott” a vér, az igazgató félelmetesen állt az ajtó előtt, végig hallgatta Imre előadását. Befejezése után Imre nagyokat hajlott ott a magasban, de elmaradt a megérdemelt taps. Az igazgató szólalt meg:- Jöjjön csak ide “Góg”. Imre ijedtében majdnem leesett a székről, szívét szinte érezni lehetett mennyire dörömböl a síri csöndben. Lehajtott fejjel állt meg az igazgató előtt.- Gyere csak még közelebb — mondja az igazgató. Imre próbált bátorságot venni magán, erőt vett rajta valami furcsa fiatalos gőg, két-három lépést tett még és felemelte fejét — belenézett az igazgató félelmetes arcába. nek szívében elevenen él a magyar haza, annak fájdalma és megcsonkítása. Ha ezt a csoportot létre tudjuk hozni, akkor nem kell tartani attól, hogy hazánkra senki nem gondol, hanem büszke öntudattal jelenthetjük, hogy vagyunk és maradunk — a jövőben pedig küzdeni is akarunk hazánk szabadságáért. Erre kérem a megértésieket és önként vállalt fegyelem alapján a zászlóbontást. Ezt nem kell szégyelni, mert nemes cselekvésért történik. Szégyen ott van azoknál, akik cselekedhetnének és nem teszik! Felhát magyar testvér, ez nem kerül pénzbe, csak egy kis akaratba, mutassuk meg, hogy még nem lugozta ki belőlünk a Sátán ereje a hazáért vállalt kötelességet. Még él bennünk és lobog az a tűz, amellyel csodákra is képesek vagyunk. Isten minket úgy segéljen! Halál a bolsevizmusra! Vasvári Zoltán * * * U.i.: A lövészek kalapja khaki színű, árvalányhajjal — viseljük minden magyar ünnepségen egymásra ismerés végett. Hatalmas pofon csattant Imre bal arcán! Lenin, Sztálin, Rákosi képei is megremegtek a falon. Én nem láttam, nem néztem arra, előre megéreztem ezt a pofont. Nekem is fájt! — Takarodó előtt be fog jönni hozzám az irodába és ki fogom kérdezni a házifeladatot — mondta az igazgató kemény hangon és kiment. Imre arca gyönyörű piros volt, úgy lángolt, mint július közepén a nap. Sokáig nem hallott a bal fülére, mintha forró ólmot öntöttek volna bele — mondta később, már mosolyogva. 62 évvel ezelőtt, 1919. január 27-én halt meg Ady Endre, a legnagyobb magyar költőnk — a világ egyik legnagyobb lírikusa. Élő nagy íróink és költőink árnyékában emlékezek meg róla ezzel a kis igaz diákköri történettel. Gondolatban odateszem sírjára ezt, amit írtam — egy csokor rózsával, ifjú szívvel iránta érzett szeretettel. Darvasi László * (Elhangzott a clevelandi Fabricy Kováts Mihály magyar rádió programján.) Szomorú szívvel tudatjuk, hogy egy jó magyarral megint kevesebben lettünk, -j-v • . / TT*1 1 T * A ' Dr. vitéz Ujlaky László volt m. kir. csendőr alezredessel. Gyászolják: fia, leányai és mi, nemzethű magyarok. Mindig az élvonalban találjuk — volt elnök-igazgatója a Szabad Magyarságnak, 25 éven keresztül a Kereszt és Kard Mozgalom intézőbizottságának tagja. — Meghalt 1981. január. 19-én. Emlékét, míg magyarok élnek itt, őrizni fogjuk. Atljon az Isten örök nyugodalmat az idegen földben is. Isten veled b^jtárs, m^jd találkozni fogunk a hadak útján. Kereszt és Kard Mozgalom A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XXII. évf. 2. szám — 1981. február hó 1 í'fcwJS Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, NJ 07026 ADY SÍRJÁRA
