Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-12-01 / 12. szám

6. oldal

«imAKOfcT

1981. december hó

A KÁRPÁT—DUNA-MEDENCE EGYSÉGÉNEK HELYREÁLLÍTÁSA

(Folytatás az 5. oldalról)

— amint, hogy az nem valószínű —, akkor nekünk megvan az erkölcsi, sőt a jogi alap arra, hogy az otthoni Magyarország, ill. az otthoni magyarok akadályoztatása folytán a magyarság képviseletében megállapodást köthetünk az USA-val, amely megállapodásokat az újrarendezés idején érvényesíthet az otthoni magyarság.

Ha az orosz erők nemzetközi nyomásra kivonulnának Magyarországból és az elszakított területekről, ennek a körülménynek olyan pszichológiai hatása lenne, hogy az akkor megejtendő népszavazás kétségkívül visszahozná az integer országokat, különösen akkor, ha azt úgy állítjuk be, hogy a népszavazás nem a régi Magyarország, helyesebben a Monarchia visszaállítását célozná, de egy teljesen új dunamedencei szövetségi állam, a régi Magyarország nemzetiségei által alakított Hungária állam lenne. Ilyen esetben az összes ott élő nemzetiségek egyenlő módon megszavaztatandók, tehát a térségben lakó magyarok is. Ez esetben, minden valószínűség szerint, mi magunk magyarok is számbeli egalitásban, esetleg többségben lennénk a többi nemzetiséggel szemben, de a széleskörű autonómiával rendelkező, ill. az ezt biztosító államra az ott lakó népek jelentős hányada, opportunizmusból, vagy mondhatjuk gazdasági érdekből is csatlakozna. Ilyen megoldással mi nem szüntetnénk meg az első világháború után létrehozott államokat, hiszen Csehország, Szerbia, Románia, Ausztria megmaradna, csupán az igazságtalanul, a célszerűtlenül és erőszakkal hozzájuk csatolt részeket választanánk le az ott lakó népek akarata alapján.

Amint mondom, tehát nekünk sürgősen be kell bizonyítanunk az USA-nak, helyesebben a State Departmentnek és Reagannak, hogy egy erős, integer Magyarország, ill. Hungária helyreállítása nemcsak erkölcsi kötelesség, de elsőrendű az USA-nak is.

Ugyanekkor nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy mivel az 1,000 éven át fenntartott nemzetiségi magyar államban, a legutóbbi 60 évtől eltekintve, a nemzetiségek a mindenkori általános politikai viszonyokon felüli szabadságot élveztek és évszázadokon keresztül kitartottak a magyar nemzeti állameszme mellett, ellentétben a Trianon óta eltelt idők tapasztalataival, az ilyen újjárendezés nemcsak elfogadható, de egyenesen kívánatos a volt magyarországi nemzetiségek szempontjából is.

Itt szeretnék még egy lehetőséget megemlíteni, anélkül, hogy ezt a megoldást különösebben javasolnám, mert a legjobbnak a még tárgyalandó magyar—lengyel—horvát Commonwealth megoldást tartom. Ez az itt megemlítendő lehetőség talán főképpen azért lenne előnyös, mert ezzel az USA-t remélem még erősebben a mi oldalunkra állítani. Ez abban állna, hogy kérhetnénk USA protectoratusi statust, úgy mint pl. a phillipinek voltak.

Ezzel a húzással elérhetnénk, hogy az USA bennünk 100%-ban megbízna, sőt ezen felül a visszacsatolandó nemzetiségek, sőt a lengyel — magyar—horvát államszövetség esetében a lengyelek és a horvátok részére is nagyobb vonzóerőt gyakorolnánk, nagyobb tekintélyünk lenne.

Ez a megoldás nemcsak az USA- nak és a nemzetiségeknek lenne kecsegtető körülmény, de nagymértékben biztonságot nyújtanak nekünk magyaroknak is úgy gazdasági, mint katonai téren, ugyanakkor midőn mi ezzel, gyakorlatilag semmit sem veszítenénk, mert nem kellene félnünk attól sem, hogy ezzel a protectusi statussal — amint az Ausztriával volt — az önállóságunkat veszélyeztetnénk, mert Amerika nem szomszédunk és akkora távolságból a “bekebelezés” praktikusan lehetetlenség.

Akár protectoratusi statusban, akár anélkül, ez a kb. 20 millió lélekszámú, aránylag könnyen védhető határokkal rendelkező, nagyjában önellátásra képes, de iparilag nagy felvevőképességű Hungária értékes szövetségese lenne az USA-nak.

Ennél sokkal többet jelentene azonban, ha ez a szövetség nem csupán a 20 milliós Hungáriára szorítkozna, de ehhez csatlakozna északon Lengyelország és délen Horvát-Dalmata ország és így egy lengyel —magyar— horvát hármasszövetség szerződne az USA-val. Ezt a hármasszövetséget én az angol Commonwealth mintájára gondolom megvalósíthatónak.

Ez a három nemzet, egymáshoz nagyon hasonlóan, keleti és nyugati szomszédaival nemcsak éles érdekellentétben áll, de már évszázadok óta fennmaradási életveszedelemben van. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy a történelem bizonysága szerint is mindhárom nemzet ismételten bebizonyította azt is, hogy megmaradásuk érdekében hajlandók a végsőkig is küzdeni, sőt ellenállni még a lehetetlenségek határain belül is, amint azt ismételten tették a török, a német és az orosz hegemonistikus törekvésekkel szemben.

Ez a három nemzet, együttesen kb. 60 — 70 millió lelket számlálva, teljesen elegendő lenne egy ilyen egyensúlyozó szerepre, hiszen az állandóan fennálló fennmaradási érdekazonosság ezt a három nemzetet a legszorosabban egybekapcsolná.

A lengyel —magyar—horvát államszövetség létrehozása érdekében az első lépés, hogy meg kell ismertetnünk a lengyelekkel, a horvátokkal és az USA-val, hogy az I.V.H. után létesített ún. “Kisantant” éppen az ellentétes érdekorientáció és legelsősorban Magyarország közbeékelése folytán gyakorlatilag paralizálta a szövetséget.

Ehhez járult még az a fontos körülmény, hogy az integer Magyarország természetes földrajzi és geológiai határainak fragmentálása következtében a tájegység gyakorlatilag védhetetlen volt a különböző irányból jövő agresszorokkal szemben. Mindennek eredményeképpen a szövetség az első próbatételnél széthullott, midőn a szövetség tagjai semmit sem tettek sem Ausztria annectálása, sem Csehszlovákia szétdarabolása, sem Lengyelország megtámadása, sem Jugoszlávia megtámadása, sem Románia megcsonkítása esetében.

Mindezeket tekintetbe véve egy esetleges “Kisantant” újraszervezése, még Magyarország esetleges belekényszerítése esetén is kilátástalan kísérlet lenne, sőt az általam javasolt lengyel — m agyar — horvá t szövetséghez is végzetes hiba lenne csatolni a szomszédos, bár bizonyos fokig hasonló érdekű szerbeket, románokat, ukránokat és osztrákokat, mivel azok a népek erősítés helyett fragmentálva az érdekeket ismét csak gyengítenék a szövetséget.

Az egyedüli egészséges elgondolás, ha ennek a szövetségnek a magva középen az integer Magyarország, ill. Hungária lenne, míg északon Lengyelország, délen Horvát-Dalmát ország csatlakozna.

Ahhoz, hogy ez az egybekapcsolás még kifejezettebb legyen, nagyon jó lenne, ha egy közös politikai rendszert lehetne közöttük megvalósítani, nevezetesen egy, az angol Commonwealth-hez hasonló szövetkezést.

Úgy gondolom, hogy a társuló országok teljesen önálló alkotmányos demokráciák maradnának, csak egy

központi, hogy úgy mondjam, egy reprezentációs és pártatlanul independent közös államfőről kellene gondoskodni, aki, amennyiben a nemzetiségét illeti, szorosan véve egyik társult országnak sem lenne kizárólagos tagja.

Erre a szerepre én, hosszas gondolkodás után — bármennyire mindig Habsburg-ellenes voltam — mégis a legalkalmasabbnak, talán egyedüli alkalmasnak, a térben nem idegen, de mégis independent, nagy történelmi múlttal rendelkező, kétségkívül nagy műveltségű és politikusnak nevelt Habsburg Ottót tartanám alkalmasnak.

Én azt hiszem, hogy Ottó az erősen katolikus lengyelek és horvátok részéről is elfogadható lenne, viszont a mi szempontunkból — dacára a keserű múltnak — elfogadható lenne azért is, mert így az integer Magyarország eddigelé alaposan elidegenedett és bizalmatlan nemzetiségei magyar-gyűlöletét és bizalmatlanságát ellensúlyozná, de mégis magyar király lenne.

Továbbmenőleg, én azt hiszem, hogy nem lebecsülendő támogatásra, vagy legalábbis szimpátiára számíthatna az ilyen Commonwealth a pápa, esetleg az angol trón részéről is.

Én azt hiszem, hogy fel kell vennünk Ottóval is az érintkezést, amilyen rövidesen csak lehetséges.

Szerintem egy ilyen Commonwealth megvalósulásával kapcsolatban, amely ugyanolyan érdekellentétben lenne a németekkel, mint az oroszokkal szemben is, a Habsburg Ház germán orientációja megszakadna és márcsak Magyarország központi fekvése miatt is Buda központtal, mint állandó bázissal létesülne. Azt sem tartom valószínűnek, hogy egy Habsburg a gyökeresen megváltozott körülmények után is germán, vagy osztrák politikát inaugurálna, hiszen nem tette azt a germán Hochenzollern Romániában, vagy akár a holland, sőt az angol királyi család német eredetű tagjai, midőn Románia, Hollandia, vagy Anglia érdeke a német érdekekkel került szembe. Nem tehetné ezt Ottó az erősen német-ellenes lengyel, de a magyar nemzeti réteg kifejezett akarata ellenére sem.

Úgy gondolom, hogy a közös király mellett a Commonwealth tagjai szabadon gyakorolnák alkotmányos politikai, gazdasági stb. ügyeiket, akárcsak az egyes tagállamok az angol Commonwealth rendszerében teszik.

Én azt hiszem, hogy egy ilyen öszszefogó tényező jelenléte, ha nem is elengedhetetlen, de rendkívül fontos lenne és erre a szerepre mást, mint egy ilyen királyt nehezen tudnék elképzelni, annál is inkább, mert pl. egy magyar nemzetiségű köztársasági elnökkel szemben úgy a magyarországi nemzetiségek, mint a szövetséges lengyel és horvát politikusok is bizalmatlansággal és féltékenységgel viseltetnének.

Továbbmenőleg én nem szándékozom egy örökletes feudális királyságot kreálni, de azt javasolom, hogy térjünk vissza az eredeti magyar alkotmányhoz a szabadon választott királysághoz.

Beleegyezhetnénk pl. abba, hogy a Habsburg Házból választjuk a királyt, de mindig csak egy személy élettartalmára.

Az Arany-Bulla alapján a királyt el is lehetne mozdítani a trónrón. Akár így, akár elhalálozás esetén az új királyt ismét meg kellene választani.

Ilyen módon a mi rendszerünk valóban alig különbözne a többi demokráciától, ahol az államfő egy köztársasági elnök, hasonló helyzetben, de más címmel.

Ha azonban, bármely okból kifolyólag ez a Commonwealth királyság nem lenne megvalósítható, egy szoros együttműködés és szerződés a három érdekelt nemzet között mégis megvalósítható lenne, különösen akkor, ha közös király elejtése esetében, ha Magyarország nemzetközi tekintélye és súlya pl. egy amerikai protectorátusi státusszal lenne megerősítve.

Úgy gondolom, hogy ehhez a Commonwealthhez csatlakozhatna aztán, de csakis mint “kültag” a hasonló érdekeltségű Olaszország délen és Finnország, a Skandináv államok, Litvánia, Lettország és Észtország északon. Még, különösen, ha már a Lengyel —Magyar — Horvát Államszövetség nemzetközi tekintélye megerősödött, a későbbiek folyamán az ukránok, sőt a románok és a Balkán is csatlakozhatna egy laza szövetségi rendszerben, de ezeket a sok tekintetben ellenkező érdekű államokat az Államszövetségbe még kültagnak sem lenne célszerű felvenni. Ugyanez áll Ausztriára is, mert ezek az államok és népek fajtestvéreik vonzó hatása és a magyarságtól eltérő érdekorientációja miatt könnyen széthúzásra, ill. a két rivális nagyhatalom (a germán és az orosz) orientációjuk révén esetenként bomlasztó hatást fejthetnének ki.

Amint már ismételten hangsúlyoztam, rendkívül fontos lenne az USA és a nyugat-európai országok gazdasági vonatkozású érdekeinek összehangolása a Commonwealth érdekeivel. Ez az Államszövetség és annak 60, esetleg 100 milliós népessége óriási felvevőterület lenne az USA részére, különösen azt véve tekintetbe, hogy az Államszövetség bizonyos fokig bizalmatlan, de legalábbis óvatos lenne úgy a német, mint az orosz gazdasági befolyással szemben is és így a távolabbi, de bekebelezés nélküli USA gazdasági irányú függőséget venne szívesebben. Az USA részére az Államszövetség katonai és gazdasági erőssége viszont fontos lenne azért is, mert akár a germán, akár a szláv euráziai dominálás úgy katonai, mint gazdasági téren nagymértékben veszélyeztetné az USA érdekeit... Azt hiszem ezeket a dolgokat nem lenne nehéz megmagyarázni a Reagan Adminisztrációnak.

FABRICY KOVATS MIHÁLY MAGYAR RÁDIÓ

Felhívjuk clevelandi olvasóink szíves figyelmét arra, hogy a Cleveland State University rádióprogramján, a 89.3 FM hullámon minden szerdán délután 5 órakor egy órás magyarnyelvű adással jelentkezik a Fabricy Kováts Mihály rádió dr. Szentmiklósy Éles Géza műsorvezető és Csömör János technikai vezető közreműködésével.

Hallgassuk minél többen a Fabricy Kováts Mihály magyar rádió programját, amely bel és külpolitikai kommentárjai mellett a rabmagyarság és a külföldre szakadt magyarok életviszonyait, politikai, társadalmi és kulturális munkásságát ismerteti és szemlélteti.