Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-12-01 / 12. szám

XX. ÉVF., 12. SZÁM — 1981. DECEMBER HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPATOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) »ITTVAKm A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Clark tábornok levele a Magyar Szabadságharcosok Kongresszusához ANDRÉKOVICS PÉTER: “Gyűjtsük össze erőnket, értékeinket az új magyar jövendő építésére” —Elhangzott a Szabadságharcosok V. Kongresszusának záróünnepélyén— Szabadságharcunk negyed száza­dos évfordulója előtt részletesen tájé­koztattuk Mark Clark tábornokot a magyar szabadságharcosok cleve­landi kongresszusáról és elküldtük kiadványainkat. A Tábornok Úr október utolsó és november első heteit Charlestonon kívül töltötte és így válasza novem­ber 23-án kelt. A Citadella kék dombornyomású levélpapírosán hálás köszönettel iga­zolta figyelmünket és reményét elő­legezte a jövő-keresés sikeres útján. Válaszában megkülönböztetett ér­deklődéssel tért ki a Fighter októberi számában Acs Klára Enikő: Ameri­can Response to the Hungarian Re-Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadság­­harc novemberi időszakában a Franciaországban élő magyarok emelték magasra a Magyar Nemzeti Vándorzászlót, a franciák által rendezett szim­pátia tüntetéseken. 1981-ben, a Magyar Nemzeti Vándorzászló — alapításának harmincadik évé­ben — ott ragyogott Clevelandban, a Magyar Szabadságharcosok V. Kongresszusán. Seres Péternek, a Vándorzászló Bizottság ala­pítójának és örökös elnökének megbízásából most a Hungária Szabadságharcos Mozgalom őrizője a Nemzeti Vándorzászlónak. A HSzM áldozatkész hűséggel őrzi a Magyar Nemzeti Vándorzászlót. Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadság­­harc 25. jubileumi évében pedig a HSzM gondo­zásában működő Vándorzászló Bizottság eddig tizenkét középiskolában és tartalékos tisztképző tanfolyamon mintegy 1500 hallgató előtt mutatta be a dicsőséges Szabadságharcunkról készített dokumentációs filmjét. Megható jelenet volt a Magyar Szabadság­­harcosok V. Kongresszusának záró ünnepélyén, amikor prof. P. Jobb Andor, a HSzM vezetője a Magyar Nemzeti Vándorzászlóra kötötte fel Victor L. Tomsethnek, az Iránban fogva tartott amerikai túsznak "yellow ribbon" szallagját. Victor L. Tomseth üzenete a Hungária Szabad­ságharcos Mozgalomhoz: “15 éves voltam, amikor a Magyar Forradalom fellángolt. Habár fiatal voltam és távol álltam az események­től mégis mélyen hatott rám a Sza­badságharcosok hősiessége és haza­fias kiállása. Egynéhány évvel később az Ore­gon Egyetemen, a sors úgy adta, hogy a tanárjaim egyike egy szabad­ságharcos magyar volt, aki száműze­tésbe került, majd menedéket talált ebben az országban. A tantárgy amit tanított: Amerikai történelem. Ki lehetett volna jobban felkészülve engemet tanítani a mi szabadság­­harcunkért és függetlenségünkért való küzdelmünk igazi értelmére, ha nem őV Az 1956-ot követő években voltak más példák is az emberiség szabad­ság-akaratában, de én nem ismerek egyet sem, amely megközelítené a Magyar Forradalmat, amely oly hatóerővel buzdított embereket min­denütt. A mikor én magam elvesztettem az egyéni szabadságomat 444 napig Iránban, én oly sokszor gondoltam a Magyar Szabadságharcosokra, és az ő bizalmukra, hogy győzedelmesked­nek majd. Mint ahogyan én és a többi tusztársaim végül is győzelem­volution of 1956 című tanulmányá­ra. Ebből, mely egyes részeiben a Princeton Egyetemen letétbe helye­zett Dulles—Bohlen levelezésre épült, ez alkalommal magyarul kö­zöljük az alábbi pár sort: Dulles közvetlenül a magyar sza­badságharc leverése után utasította Charles E. Bohlen, moszkvai nagy­követünket, hogy közölje Kruscsev­­vel, ha Dél- Vietnámot elfoglalják, mi felbátoríthatunk egy másik kelet­európai országot is, hogy lázadjon fel Ho Chi Minh ebben az időben Moszkvában volt! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom re vittük rabtartóink felett, úgy kí­vánom, hogy Magyarország is érje meg a végső győzelem napját elnyo­mói felett. VICTOR L. TOMSETH egyike az 52 iráni US fogolynak, 1981. október 23-án.” Kedves Magyar Testvéreim! — Ne­gyedszázados emlékezésre gyűltünk össze a mai alkalommal, amikor hu­szonöt esztendős élmények, tapasz­talatok vetülnek elénk: A nemze­tünkre végzetes kimenetelű első és második világháború a kiszolgálta­tottság állapotát hozta, mely tovább fokozódott az egyéni és nemzeti élet­igények szinte teljes megfojtásáig. Az életösztön magasbatörő lángja lobbant fel 1956. október 23-án Budapesten és az egész országban, melyre felfigyelt az egész világ, s beleremegett a népünket elnyomó hatalom. De a világot Yaltában fel­osztó kalmár-szellem erősebb volt a népek sorsát intéző nemzetközi fó­rumokon, mint a magyar nemzet szabadságvágya. Rövid, néhány na­pos fegyverrel kivívott önrendelke­zési kísérlet után ismét népünkre szakadt az elnyomás, bosszúállás szörnyűsége és 1956 november 4-vel újra ismétlőddött a napjainkig tartó szolgaság. Huszonöt év alatt erről a törté­nelmi eseményről különböző szem­pontok és érdekek szerint kötetekre terjedő elemzéseket, magyarázato­kat írtak, szinte végtelenbe nyúló szónoklatokat mondtak. Unalomig ismételt kiértékelések, következte­tések hangzottak el és közhellyé vált szónoki frázishalmazt hordtak ösz­­sze. Már-már sablonossá tették az 1956-os emléknapokat, belecsem­pészve különböző helyi politikusok választási kortesfogásait is. A ma­gyar nép hősi eposzba illő szabad­ságtörekvését évek múltán opportu­nista politikusok saját előnyükre használják fel, belemagyarázva olyan fogalmakat és szándékokat az ötvenhatos eseményekbe, melyek távol állanak nemzeti igényeinktől. E sokféle emlékezés, hivatkozás, önigazolás, bizonygatás tarkaságá­ban mi marad a mai alkalomra, amiről beszélnünk kell, amellyel szembe kell néznünk? A bevezetőben azt a megállapítást tettem, hogy a két világháború következményeként nemzetünk a kiszolgáltatottság állapotába került, s ennek elviselhetetlen körülményei robbantották ki az ötvenhatos fel­kelést. Úgy gondolom, ezt aligha le­hetne másként magyarázni. — Vi­szont, ha tovább elemezzük az előz­ményeket visszafelé, akkor a törté­nelmi okozati összefüggések hosszú láncolatában nem csak a két világ­háború után, de előtte is fennállt már egy kiszolgáltatottsági állapot, csak más formában és más előjellel. A magyar nép sorsa hosszú száza­dok óta e kiszolgáltatottság követ­kezményeként: idegen politikai és gazdasági érdekek függvénye. Utolsó nemzeti királyunk: az “Igazságos Mátyás” halála óta a magyar nemzet elvesztette önrendel­kezését. Idegenérdekű befolyás ér­vényesült az államvezetésben, Ma­gyarország területe századokon ke­resztül hadszíntér lett, népessége megfogyatkozott. A négyszázötven­éves elnyomó Habsburg uralommal szemben a Zrínyiek, Thököly, Rá­kóczi, Kossuth, a márciusi ifjak és döblingi magányában Széchenyi fe­jezték ki a nemzeti igényeket né­pünk szószólói, vezéreiként. E több­­évszázados kiszolgáltatottsági álla­potban mindig támadtak példa­mutató hősök életigényeink kifeje­zésére és követelésére az ismételt elbukások után. Körforgásszerű ez a helyzet századok óta: ismétlődő idegen elnyomásokkal, újraszülető szabadsághősökkel, miközben a nemzet biológiai állaga és az ország területe összezsugorodik. 1956 leg­utolsó állomása ennek a nemzeti függetlenségi kísérletnek a koráb­biak példáján, amely az adott nem­zetközi helyzetben idegen érdek­összefüggések miatt bár elbukott, de mégis leckét adott a világnak, ugyanakkor saját magunknak is. E leckéből azonban tanulnunk kell: összevetve hasonló események év­százados tapasztalataival. Minden szabadságküzdelmünk el­bukása után bosszúállás követke­zett, amikor az elnyomó rendszer kivégeztette, börtönbe záratta vagy száműzte a szabadságharcban részt­vevőket. A nemzet legjobbjait el­vesztette. A külföldre menekülés is (Folytatás a 2. oldalon) Valahol ...az Egyesült Államok tartalékos tisztjelöltjei prof. P-Jobb Andorral, a HSzM vezetőjével közösen, értékelik az 1956-os Szabadságharcunkról készült dokumentációs filmünket. “YELLOW RIBBON” A NEMZETI VÁNDORZÁSZLÓN!

Next

/
Thumbnails
Contents