Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
10. oldal «IttVAKÖkt 1981. november hó A MAGYAR NYELV ÖSISÉGÉRÖL A magyar emigráció történészeinek, nyelvészeinek és amatőr kutatóinak az otthoni és külföldi finnugorista céhbeliek ellenére háromévtizedes megfeszített munkával sikerült annyit elérni, hogy az Encyclopédia Americana 1980. évi kiadásában már ez olvasható: “Sumerian was an agglutinative langauge, resembling Turkish and Hungarian in some of its structural and grammatical features.” (26. köt. 6. o.) Ami azt jelenti, hogy a szumír nyelv ragozó nyelv, mint a török és a magyar, melyek szerkezetileg és nyelvtanilag is hasonlítanak hozzá. Ennek a jelentőségét csak növeli, hogy ezt a fejezetet a nem éppen magyarbarát Sámuel N. Kramer, Amerika legtekintélyesebb szumirológusa írta. Minthogy napjainkban nemcsak a technika, hanem a különböző tudományágak is szédületes iramban fejlődnek, így nem csoda, hogy a 150 évvel ezelőtt megkezdett mezopotámiai ásatások során feltárt leletekből elénk táruló csodálatos, ősi szumír kultúrán és a vele kapcsolatos új tudományágon, a szumirológián máris túllépett az ősiség szempontjából az idő. Az újabb ásatások és feltárások nyomán, hogy csak a Csatalhüyüki 9000 éves freskót, a 8 — 9000 éves Vaskapui (41 ház, 33 embert és több állatot ábrázoló szobor) — a 8500 éves Jerikói és Damaszkusz környéki ősvárosokat, a 6 — 7000 éves Vinca és Tordosi kultúrák leleteit és a 60-as években Sukorónál feltárt ezeknél is régibb őstelepet említsem, a szumírnáljóval régibb, kb. 10.000 éves ősi kultúra és egy egységes ősnyelv körvonalai bontakoznak ki. Ehhez tudni kell, hogy a szumír kultúrát az 5500 évvel ezelőtt a Turáni térségből Mezopotámiába vándorolt ősuraltáji népek fejlesztették ki. (Most jelent meg a könyvpiacon Prof. Badiny Jós Ferenc: “KÁLDEÁTÓL ISTER GAMIG” c. munkájának II. kötete, A SUMÍR-MAGYAR NYELVAZONOSSÁG BIZONYÍTÉKAI”, amely 400 oldalon, cáfolhatatlan bizonyítékkal fedi fel azt a valóságot, hogy a MAH-GAR NÉP HUN GAR nyelve az emberiség legrégibbje (a szerk.). 1973-ban nagy feltűnést keltett A. Dolgopolszkij orosz nyelvész Németországban megjelent “Boreisch- Ursprache Eurasiens” (Eurázsia ősnyelve a boreai) c. tanulmánya, mellyel Haryné, Némethy Gizella “Egy ősi világnyelv feltárása küszöbén” c. cikkében részletesen foglalkozott (Északi Vártán, 74. évi 60. és 61. sz.). Ebből megtudjuk, hogy a kutatók szerint 10.000 évvel ezelőtt Délázsiából hatalmas népvándorlás indult el Európa és Szibéria felé. Dolgopolszkij szerint az a terület, ahol az emberek az általa boreainak nevezett ősnyelvet beszélték, Indiától Anatóliáig, a Kaukázustól a Perzsaöbölig terjedt. Az általa készített táblázaton a boreai ősnyelvből ered “bizonyítottan”: a grúz, a semi-hamita, a dravida, az uráli (pl. a magyar, a finn), a koreai, a tunguz, az ótörök és a mongol. Az ősi világnyelv gondolata nem új — írja Haryné — , hiszen az Ószövetség is ezt írja: “Mind az egész Földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.” (Mózes I., IX. fej. 1. vers, majd leírja a bábeli nyelvzavart. De szerinte az ősnyelvet talán most először kutatják ilyen széles távlatokban. Majd felhívja a figyelmet arra, hogy az elfelejtett és lekicsinyelt tüneményes tehetségű magyar nyelvészek, történészek és amatőr kutatók már 200 éve foglalkoznak ezzel a kérdéssel az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől Horváth Istvánon, Körösi Csorna Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhúnyt Pass Lászlóig, akik így, vagy úgy azt bizonygatják — ma már tudjuk, nem alaptalanul — , hogy a magyar a legősibb nyelvek egyike. Ezt bizonygatja Baráth Tibor is “A magyar népek őstörténete” és Nagy Sándor is “A magyar nép kialakulásának története” c. munkájában. Kemény Ferenc, Oslóban élő nyelvész pedig, aki 40 nyelvet ért és 15-öt beszél, a nemrég megjelent “Das Sprechenlernen der Völker” (Universitatsbuchhandlung, W. Braumüller, 1010 Wien, Graben 22.) azt állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar, s ebből származtak az eurázsiai, óceáni, északafrikai nyelvek, de valószínűleg a többi afrikai és amerikai bennszülött nyelvek is. Az őstörténészek, nyelvészek és amatőr kutatók már régen rájöttek arra, hogy az őskultúrák és nyelvek emlékét a földrajzi nevek őrizték meg a legidőtállóbban. így többen kimutatták már, hogy a különböző ősi földrajzi nevek megvannak a Kárpátmedencében is, vagy a kárpátmedencei földrajzi nevek a különböző őskultúrák területén, mint pl.: Arad, Árpád, Buda, Bihar, Hargita, Magúra, Mátra, Duna, Szamos, Maros, Temes, stb A céhbeli finnugoros nyelvészek és történészek mégis, véletlen egyezésnek, vagy átvételnek minősítve, az egész kérdéskomplexumot félretették. Most azonban már azt is tudjuk, hogy a Csendes Óceán Hull szigetének falúját (5-172) éppen úgy Kukutyinnak nevezik, mint a Csongrádmegyei falunkat, vagy Uj-Guineában éppen úgy létezik egy Halimba nevű falu, mint Veszprém megyében, stb. és nem magukban, hanem számos magyar nyelv kíséretében! És ezt Dr. Vámos Tóth Bátor vezetésével a Hawaii Szigeteken működő - Táncsics Mihály: “Legrégibb a Magyar Nyelv” c. mai napig kiadatlan munkája után — magukat TÁNCSICSMAGYAROK-nak nevezőknek köszönhetjük, akik 76-80 között az 5 földrész 44 országának földrajzi névtára s a TIMES Atlasz névanyagán: összesen közel 2 millió földrajzi néven rágták át magukat. Ennek során az 5 világrész különböző országaiból több, mint HÉTEZER olyan földrajzi nevet gyűjtöttek össze, melyek formában, egymagukban, vagy összetetten megegyeznek a Kárpátmedencei tőnevekkel: pontosabban 1325 Kárpátmedencei TŐ névvel. Ennek a jelenségnek megjelölésére TAMAN A földrajzi nevet találták a legjellemzőbbnek. TAMANA árpádkori falúnév a Bácskában, ma Palánka a neve. TAMANA (TAMA-NA) jelentése] földi, táji, erőd, földvár, pusztavár. TAMANA van: Mezopotámiában, Indiában, Sri Lankában, Burmában, Japánban, Új-Guineában, Ausztráliában, Óceániában (itt Sziget-név), Perúban, Trinidádban, Columbiában (itt falú neve a PALÁNKA folyó mentén). Ugyanakkor TANAN A: Alaszkában, Madagaszkáron; TANAMA pedig a szibériai Szamojédföldön fordul elő. TAMANA mindig magyar nevek: Mándi díszítő elemek és az Öthangú (Pentaton) népzene kíséretében fordul elő. A Mándi (Bujáki) díszítő elemek és az Öthangú zene a Kárpátmedencében is ősidők óta honos. A kutatások során a Táncsics-magyarok három törvényszerűséget: TAMANA TÖRVÉNY /., II., III. állítottak fel: I. Minél ősibb valamelyik újabban feltárt földrajzi táj (Távolkelet- Szibéria, Új-Guineai Felföld, Belső- Afrika, Dél-Amerikai Gajánai fennsík és környéke), annál inkább jellemző arra a tájra a Kárpátmedence-i földrajzi nevek tömeges előfordulása Mándi díszítő elemek, az Öthangú zene, a csillagászti Ménhírkövek kíséretében. II. A Magyar Földrajzi nevek a Tamana Törvényes tájakon sajátos mintaszerűség alapján kapcsolódnak egymásba. Pl.: MARA-MAROS nálunk; MÁRA-GÁT Óceániában és Közép-Afrikában, MÁRA-KARI az Inka-Andokban. MÁRA-KANDA: ókori iránföldi város (ma Szamarkand); KANDA-MÁRA pedig Belső-Afrikában található meg. (KANDA: Mohács külterülete, az ősi Búsó-járás helye. KANDA: magyar nevek között Közép-Afrikában, Pakisztánban, Japánban; KANDAURA pedig Indiában van.) III. A magyar földrajzi nevek a TAMANA törvényes tájakon arányos-egyenlő mennyiségben fordulnak elő: nincs közöttük ún. ’’Őshazai“ elsőbbség. (PL: Uj-Guinea 420, Fidzsi 250, Tajvan 150, Tibet 100, Zambia 300, Irak (Mezopotámia) 300, Bolívia 330, Columbia 250, Perú 400, Alaszka 200, Hawaii 150, Közép-Afrikai Köztársaság 400, stb.). A fenti három Tamana Törvényből, meg a szumír nyelvnek, valamint az élő polinéz, inka-kecsu-maja, továbbá az ural-altáji nyelveknek (finn, török, mongol, munda, koreai, japán, stb.) az ősi szógyökökben leggazdagabb, egymilliót meghaladó szókészletű élő magyar nyelvvel való rokonságból a Táncsics-magyarok arra az egyedül ésszerűnek mutatkozó következtetésre jutottak, hogy a Föld közös, ősi névadó kultúrnyelve a minden fajra kiterjedő TAMANA-ŐSMAGYAR (TŐ) volt, melyhez a ma élő nyelvek közül a magyar áll a legközelebb! Ez a Tamana-ősnyelv, melyből a szumír is származik, kb. Kr. e. 8000-ig lehetett egységes. A fentiek nyomán minden valószínűség szerint létezett egy ősi az egész földre kiterjedő, egységes nyelvű műveltség, melynek a Csatalhüjüki, Kárpátmedencei, Sziámi, Mezopotámiai, Egyiptomi, Indusvölgyi, kínai, maja-inka, óceáni, afrikai kultúrák csak a késői maradványai. A Táncsics-magyarok kutatásai eredményeit az 1330 oldalas TAMANA MŰ-ben (Honolulu, 1981.) foglalták egybe, ami azóta is állandóan bővül, gyarapszik. A Táncsics-magyarok itt felvázolt, egyedülálló kutató munkásságának az az eléggé fel nem mérhető jelentősége, hogy az általuk összehordott, hatalmas, bizonyító adattömeg, — ha csak a fele állná is ki a próbát —, tanúsága szerint minden kétséget kizáróan létezett egy, eddig csak feltételezett, az egész világra kiterjedt ősnyelv és kultúra, mely ma már a legtöbb helyen csak a földrajzi nevekben létezik, mert az ott élő ősnép vagy kihalt, vagy nyelvet cserélt. Magyar szempontból pedig az, hogy az egész világon egyedül a Kárpátmedencében van a legtöbb, ebből az ősnyelvből származó földrajzi név és a ma élő magyar nyelv őrzött meg a legtöbbet ebből az ősnyelvből, mint ahogy a mándi-bujáki díszítő elemekből és az öthangú zenéből is mi őriztük meg a legtöbbet. Ez magyarul azt jelenti, ahogy azt már 1973-ban a párizsi Orientalista Kongresszuson Kurt Schildman, német orientalista kifejtette, hogy újra kell írni az emberiség történelmét, amihez a kulcs a fentiek szerint a Tamana ősnyelvhez legközelebb álló nyelv, a mi anyanyelvűnk, valamint ősi mitológiánk, népművészetünk és öthangú népzenénk. így aztán egy pillanatig sem lehet csodálkozni azon, hogy a nyugati céhbeliek, ha kezükbe kerül a Táncsics-magyarok munkája, ijedten dobják félre, mert ha elfogadják, sutha dobhatják fárdtságos, izzadtságos munkával, soha nem bizonyított feltevésekre alapított nyelvészkedésüket és nemzeti hiúságukat legyezgető mondva-csinált őstörténelmüket. így pl. a New York i Columbia Egyetemen egyik nyelvész professzora Helsinkiben hallott először a Tamanáról. Mikor aztán kérésére megküldött anyagból megtudta, miről is van szó, gyorsan elfelejtette az egészet. Annál nagyobb érdeklődéssel fogadják a keleti, a még civilizálatlan és újonnan feltárt területek népeinek szakemberei, mert őket még kevésbé köti a szakmai előítélet és gátlás. A külföldi tudományos intézeteknek megküldött összegező-tájékoztatóikra kb. fele válaszolt érdemlegesen. Ennek eredményeként pl. Helmi Poukka helsinki nyelvésszel — nemrég jelent meg az Északi Vártán 88. számaként az 1000 szavas magyar-finn-óegyiptomi összehasonlító szótára — munkatársi, a kínai és burundi tudományos akadémiákkal pedig levelező viszonyba kerültek. (A kínaiak a küldött anyagot kínai nyelvre le is fordították.) — Ivan Van Sertima a Rutgers (New Jersey) egyetem fekete nyelvész és antropológus professzora elismerőleg nyilatkozott arról a Tamana ténymegállapításról, hogy az ókori civilizációk, igy a fekete afrikai műveltség is egy közös ősi műveltségi tő maradványai. Őt is meglepte a nagyszámú ősi magyar földrajzi nevek földrészközi azonossága, annál is inkább, mert Dr. Van Sertima beszél magyarul! — 1980-ban a Tanana Madagaszkáron megtartott antropológiai szimpóziumra a Táncsics-magyarokat is meghívták, s bár nem tudtak elmenni, a Tamanát műsorra tűzték. — Mint érdekességet említem meg, hogy Szumátrából Medan város egyetemének rektora Dr. Rangkuti lelkesen vette tudomásúl, hogy neve Vas megyében (Rangkút) is megtalálható. (Különben: SZUMÁTRASZU-MÁTRA összetétele Tamana második törvénye értelmében; nálunk SZU-PATAK falu a Mátra hegységben! Aztán SZUMÁTA (SZU-MÁTA) falú az afrikai Sierra Leonéban, de ugyancsak SZUMÁTA falú Bolíviában is! Sierra Leonében 250, Bolíviában; Inka-földön 330 magyar földrajzi név a mándi díszjelek és az öthangú zene kíséretében! Nálunk MÁTA-Kert Gyoma határa.) Munkájukról eddig megemlékezett a hawaii sajtó; a nyugati magyar szervek közül pedig a Parázs, Északi Vártán, Szittyakürt közölte a Táncsics-magyarok által készített egyik tájékoztatójukat. — A San Francisco-i Stephaneum világtérképet levelezőlap alakjában sokszorosította. — A clevelandi Kossuth Könyvesbolt pedig a Tamana térképes összegezőt lehúzatta és vevőinek bérmentesen adja. Kissé hosszúra nyúlt ismertetésemmel korántsem adtam — a dolog természeténél fogva nem is adhattam — teljes áttekintést a Táncsicsmagyarok jóldotált, kutatóintézeteket is megszégyenítő, felbecsülhetetlen értékű adatgyűjtő és rendszerező munkájáról. De nem is ez volt a célom, hanem csak kizárólag az, hogy az ilyenfajta kérdésekkel nem foglalkozó olvasónak is felhívjam a figyelmét erre a nemcsak magyar, hanem általános emberi szempontból is fontos kérdésre. A Táncsics-magyarok ezért a magyar jövőt szolgáló, önzetlen, áldozatos munkájukért minden elismerést, szellemi és erkölcsi támogatást megérdemelnek. 1981 őszén. C SÍKMÉN A SÁGI HA MÉG NEM VAGY, J AKKOR LEGYÉL A MOZGALOM HARCOSA! j
