Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1981-11-01 / 11. szám

4. oldal «ITtVAKOfcT 1981. november hó 75 ÉVVEL EZELŐTT___________________________________ RÁKÓCZI HAZATÉRÉSE---------------------Rodostótól Kassáig---------------­A múlt század utolsó évtizedei­ben a hazai uralkodó körök egy ré­sze fokozott erőfeszítéseket tett a nemzeti függetlenséget, a szuverén államiságot jelképező intézmények létrehozására. Közvetve a nemzeti progressziót szolgálta a Bécstől füg­getlen politikai, tudományos és kul­turális szervek életrehívása. E törek­vések sorában helyezkedik el a kor nagyszabású nemzeti demonstráció­ja, II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozása. ELTÖRÖLT TÖRVÉNY A fejedelem 1735-ben halt meg a törökországi Rodostóban. Végaka­ratának megfelelően Mikes Kele­men, a hú kamarás Rákóczi szívét a franciaországi Grosbois-i kolostorba küldte, bebalzsamozott tetemét pe­dig 1735 júliusában anyja, Zrínyi Ilona hamvai mellé helyezték el az isztambuli Szent Benedek kápolná­ban. Csaknem két évszázadon át tö­rök földben nyugodtak Rákóczi fiá­nak, továbbá Bercsényi Miklósnak és több bújdosónak hamvai is. Az 1867-es kiegyezés után több­ször is felmerült Rákóczi hamvainak hazahozatala. Tisza Kálmán minisz­terelnöksége idején egymást érték a megyék, városok, pártok, intézmé­nyek sürgető feliratai. Tisza nem tudta a széles körű követelést Bécs­­ben keresztül vinni. A kifogások: “...az ügy nincs a kivitelezhetőség stádiumában”, “egyáltalán megvan­nak-e még a maradványok?”, “ki ga­rantálja azonosságukat” stb. Thaly Kálmán, a vállalkozás fáradhatatlan szervezőjének kutatásai nemzetközi tudományos szempontból is nagyje­­lentőségűek voltak. Minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania a tete­mek meg- és hollétét. Eredménnyel jártak a török udvarral folytatott tárgyalások is. A magyar országgyűlés 1906. ok­tóberében eltörölte a Rákóczit meg­bélyegző 1715. évi törvényt, és újat alkotott a fejedelem emlékének meg­örökítésére. Ez kimondta: “...II. Rá­kóczi Ferenc és bújdosó társainak te­temei hazaszállíttatván, országos küldöttségek által ő ünnepiesen a kassai székesegyházban, Thököly Imre teteme pedig a késmárki evan­gélikus egyházban tétessenek örök nyugalomra. Az 1715. évi 49. tör­vénycikk 2. és 3. szakaszai eltöröltet­nek... a hazaszállítás költségeire 350 ezer korona ajánltatik meg...” A törvényt Bécs szentesítő zára­dékával 1906. október 29-én közölte a hivatalos lap. A hamvak hazahozatalával kap­csolatban több hetes hatalmas pro­pagandakampánynak a nemzeti ön­állóság hangsúlyozásán túlmenően nem titkolható belpolitikai okai is voltak. Nyugtalansággal, feszültség­gel volt terhes az ország közvélemé­nye, egymást érték a sztrájkok, be­szüntették a munkát a vasutasok, a villamosvezetők, sztrájkoltak a ka­lauzok, a pályakarbantartók. Közben hatalmas apparátussal folyt a gyászünnepség előkészítése. Törökországban befejeződött a tete­mek pontos azonosítása. A Török­országban tartózkodó magyar kül­döttséget melegen fogadta a szultán. A delegáció hálafeliratot nyújtott át a török uralkodónak, aki a nyolcfős magyar küldöttség minden tagját ki­tüntette. Thaly Kálmán az Ozmán­­je-rend nagyszalagját kapta. Magyarországon eközben meg­kezdődött a diadalkapúk építése, a lakóházak feldíszítése, a lovasbandé­rium szervezése. A koporsók számá­ra XVI. Lajos francia király stílusá­ban teljesen új, díszes gyászhintókat készítettek. A kocsikat Kölber Dezső festőművész tervei alapján díszítet­ték. A bíborpiros halottas hintókat gazdag aranyozású arabeszkek éke­sítették. A hintókat vonó lovak hám­ját Nemes Mihály történelmi festő tervezte. A hamvakat Isztambultól Kon­­stancáig hajó szállította, onnan pe­dig a végső nyughelyükig vonat. Az tásával egy időben megkezdte a pró­bákat a Tattersall telepen a lovas­bandérium. A Bazilikában folyt a ravatal építése, Stróbl Alajos irányí­tásával. Az utcákon és a tereken, amerre a gyászmenet elhaladt, már október közepén megkezdődött az erkélyek és ablakok bérbe adása az ünnepség idejére. Egy erkélynek átlag 400, egy ablaknak 100 korona volt az ára. Tribünöket állítottak fel a Keleti pá­lyaudvar előtt, a Népszínház előtt, a Rókus Kórház mellett és másutt. A Kelet nevű hajó október 24-én reggel indult el Isztambulból Rákó­czi és társai koporsóival. A hamva­kat 23-án éjjel szállították Thaly Kálmánék a hajóra. A szultán kife­jezett kérése volt ez, tekintettel a tö­rökök vallásos érzületére. A hajón a személyzeten kívül csak a magyar bi­tancába. Bukarestben, Belgrád­­ban gyászmisét tartottak a fejedelem tiszteletére, államférfiak, neves tu­dósok köszöntötték a hamvakat szál­lító küldöttséget. A Kelet kapitánya Kucsera főkonzulnak adta át a ko­porsókat. A közlekedés nemzetközi történetében is ritka gyászútat hajó­sok, dokkmunkások, vámtisztvi­selők, vasutasok mély kegyelete jelle­mezte. Csupán a vonat Konstancától Orsováig tartó útját kellett az egyes pályaudvarok befogadóképességét messze meghaladó tömegek érdeklő­dése miatt lerövidíteni. A vonat 25-én délután öt órakor indult el Konstancából a magyar ha­tár felé. 26-án délelőtt érkezett a ro­mániai kis határállomásra, Vercio­­rovára. A forgatókönyv szerint itt várta meg október 27-ének reggelét, a magyarországi eseménysorozat kezdetét. A magyar kormány képvi­selői október 27-én reggel 9 órakor vették át II.Rákóczi Ferenc és buj­dosó társai hamvait az orsovai határ­­állomáson. Miként a Rákóczi-sza­­badságharc hadaiban a magyarok­kal együtt küzdöttek a környező or­szágok szegényei, elhozták a kegye­let virágait az orsovai gyásszertartás­­ra a szerb, a román, a horvát szegényemberek képviselői is. Or­szágszerte égtek a máglyatüzek, dö­rögtek a tarackok. Thaly Kálmán Wekerle miniszterelnöknek adta át a koporsókat. Zuhogott a jéghideg októberi eső. A Duna völgyét köd borította. A koporsókat jóval a ter­vezett idő előtt vissza kellett helyez­ni a gyászvagonba. A különvonat 28-án, vasárnap reggel 8 óra 35 perckor érkezett a budapesti Keleti pályaudvarra. A gyászmenet a Baross téren felállított vörös diadalkapú alatt indult el Rá­kóczi hamvaival a Bazilikába, Thö­köly Imre tetemével pedig a Deák té­ri templomba. Reggel fél 9-től dél­után 4 óráig tartott a gyászszertartás. A fővárosi színházak este díszelő­adásokat tartottak. A Nemzeti Szín­ház Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámáját mutatta be. VÉGÁLLOMÁS: KÉSMÁRK A különvonat vasárnap, október 28-án este 19 óra 50 perckor indult Budapestről és 29-én hajnali 5 óra után néhány perccel érkezett meg Kassára. Két különvonat vitte a fő­városból a vendégeket. Sárospata­kon, Sátoraljaújhelyen Rákóczi­­zászlók, címerek díszítették a pálya­udvarokat. Kassán a vonat közvet­lenül a díszsátor előtt állt meg. Elő­ször itt helyezték el a hat koporsót. A kassai dómban délután fél ötkor ke­rült sor II. Rákóczi Ferenc és bújdosó társai hamvainak sírbatéte­­lére. A templom hajójának közepén a Bazilikában épülthöz hasonlóan piros drapériás katafalkot állítottak. A katafalkról az érckoporsókat a templom bal oldalán épült kriptá­ba vitték. A kripta bejáratánál jegy­zőkönyvet írtak alá II. Rákóczi Fe­renc fejedelem, Zrínyi Ilona, Rákó­czi József, Bercsényi Miklós és neje, Csáky Krisztina, Esterházy Antal és Sibrok Miklós hamvainak átadásá­ról, átvételéről, örök időkre szóló megőrzéséről és megőríztetéséről. Thököly Imre hazatérő hamvait ma­gyar, ruszin favágók, parasztok, bá­nyászok ezreinek részvételével más­nap, október 30-án helyezték örök nyugalomra az egykori késmárki Thököly-várban. A fejedelem hű marsallja, Vay Ádám Danckában, a mai Gdanskban húnyt el, hamvait szintén 1906-ban hozatták haza — Vajára. Ágoston László DARVAS LÁSZLÓ: Kiszáradt fa... Kiszáradt fa alatt állok nézem az eget aztán lehajtott fejjel bámulom a földet nyálam államra csurog hátam mögött rohan a szél a Lánchíd alatt koldus imádkozik mérges kígyó átöleli a napot s lezuhan elém a Mátyás templom tornya kettérepedt körúton a föld vérzik tankok alatt kinyílik anyám szíve ötvenhatban bokáig érő vérben mászkáltam vele kiszáradt fa alatt érzem most anyám testét — a port talpam alatt. 1981. április, Cleveland. A díszmenet Kassán, 1906. október 29-én. üres vasúti kocsi október 23-án in­dult el Budapestről Konstancába. A vagon korábban az udvar poggyász­szállító járműve volt. Új céljára tel­jesen átalakították. Mennyezetét lila színű drapériával vonták be és vil­lanyvilágítással látták el. Mind a hét koporsót itt helyezték el. A gyászva­gonhoz kapcsolták a Törökországból érkező magyar küldöttség kocsiját, majd a villanyvilágítást biztosító ak­kumulátoros vagont. A szerelvény Konstancába indí­zottság tartózkodott. A Keleten ma­gyar legénység szolgált. A nagymé­retű tengerjárók sorába tartozó gép szép kiképzésével elegáns jachtra emlékeztetett. Gyásztermének díszí­tését a Keleti-tengeri Hajótársaság munkásai végezték el. A termet fe­kete drapéria bontotta, a főfalon II. Rákóczi Ferenc címere állt. A hajó­kápolna előtt állandóan két tenge­rész állt díszőrséget. A Kelet nagy tengeri vihar után, okt. 25-én reggel érkezett meg Kons-A soproni Rákóczi Ferenc hadapródiskola díszőrsége Kassán, 1938. novem bér 11-én, a Fejedelem sírja előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents