Szittyakürt, 1981 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
XX. ÉVF., 11. SZÁM — 1981. NOVEMBER HÓ Ára: 1.00 dollár A KÁRPÁTOKTUl LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «ITtVAKVftí A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA TÖMÖR Y ZSUZSANNA: A Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Körösi Csorna Sándor Társaság közös rendezésében tanácskozó V. Magyar Szabadságharcos Kongresszus vendégeinek köszöntése GLORIA JL VICTIS BF Szeretettel köszöntök minden Édesanyát. Az őket támogató Édesapákat. Életükből fakadó életkéket, szeretett gyermekeiket. Múlt és jelen pilléreit ők kapcsolják össze, s rajtuk nyugszik a csak menet közben körvonalazódó jövő építése. Köszöntőm drága Édesanyánk, Magyarország minden szeretett gyermekét, s az általuk körünkbe vont élettársakat, barátokat, kikben emberségük azonosul magyarságunkkal, hiszen drága anyanyelvűnk és életünk bizonysága alapján a magyarság egyenlő az emberséggel. Külön szeretettel és tisztelettel köszöntjük a magyar nagymamákat, hiszen egy élet küzdelmein át megszűrt tiszta magyarságuk ad erőt és irányt a nyomukban haladóknak. Ma őket kérem, segítsenek emlékezni, mert elkerülhetetlenül fontos, hogy emlékeink során ráeszméljünk hivatásunk, küldetésünk lényegére Szabad földön folytatódó magyarságunk kötelez erre. Emlékeznünk kell ez évben az árva Édesanyákra, akiket nem szólít édesnek többé senki, hiszen gyermekük ismeretlen sírban nyugszik valahol a Don vidékén. Azokról az édesanyákról, kiknek gyermekét hadifogolytáborok és ÁVÓ-s börtönök gyilkos lehellete tartotta foglyul egy életre, korra és nemre való tekintet nélkül. Emlékezzünk azokra a jövőről álmodó leánykákra, akikben az élet soha nem érhetett szent anyasággá e helyek garázdálkodásai során még akkor sem, ha nagy elvétve kiszabadulhattak is fogságukból. Emlékezzünk a 25 évvel ezelőtt, 1956 októberében elárvult Édesanyákra és állítsunk kőszobornál maradandóbb emléket nekik, akik életüknél is többet adtak Szülőföldjükért. S a mi mostani szabadságunkért. Hatezer fiatalkorú gyermek édesanyja árvult el azon az őszön. Soha nem mérték fel a huszonéves gyermekek számát, hiszen szent forradalmunkra az otthoni elnyomó rendszer nem enged emlékezni, még a statisztika száraz világában sem. Emlékezzünk mi most reájuk, s imáinkban emlékezzünk meg róluk. Isten! Kiáltunk hozzád: Légy a mi érző, meleg bőrünk, mert megnyúztak bennünket, a fájdalomtól már semmit se látunk és hiába, hiába tapogatózunk, nem érezzük meg a dolgokat, csak azt, hogy irtózatosan fájnak. Mihaszna, ha tudjuk, de nem látjuk, hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek, hogy fáradságnál hősebb a karunk, s agyunk robbantóbb minden dinamitnál. Szavunk gyapja megpörkölődik és keserű füstként hordozza a szél, mert nem takarózik senki sem bele. Mindenkiből kicsurog a lelkünk, mint rozsdalyukasztotta kannákból a tej. Szeret etünkkel sajttá oltjuk mégis, hogy legalább a fiáké legyen. Te is tudod, hogyha mi sírunk, ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, akkor szívünkben zuhatagok vannak, de erősebbek vagyunk gyönge életünknél, mert a fűszálak sose csorbulnak ki, csak a kardok, tornyok és ölő igék. Most mégis megfáradván dicséreteddel keresünk új erőt s enmagunk előtt is térdet hajtunk mondván: Szabadíts meg a gonosztól. (József Attila) Akarom. Emlékezzünk, Édesanyánk Magyarország vére hogyan ömlött bennünk, az eljövőkből, a tőle elszakadottakban. És az azután következő évek halálos reménytelenségében csírájában kioltott életkékben. Drága, hű magyar testvéreim, nehéz kimondani, de valakinek ki kell mondani: Édesanyánk Magyarország élet-halál harcát küzdi ma olyanannyira, hogy az otthoni sajtó is kénytelen némi hangot adni e ténynek. Szabad-földi sajtónkban közölt statisztikai adatok mindennél fenyegetőbb, komorabb képet festenek a jövőről, melynek a magyarság soha nem lesz részese. Döbbenjünk végre kötelességünk nagyságárai Bennünket magyarnak teremtett az Isten végtelen kegyelme, s ezzel kötelességet is adott nekünk. A nemzetfenntartás nem mindennapi kötelességét, mert nem mindennapi embernek teremtett minket. Döbbenjünk, mint nép végre annak tudatára, hogy kinőttük gyermek-cipőinket és nem elég haza-haza szaladgálni látogatóba, megpihenni, Hazánk ajándékait magunkkal hozni... Felnőtt életünk akkor kezdődött, amikor szülőföldünk ölelő karjaitól megváltunk. Akkor árvult el a mi Édesanyánk, s a mi kötelességünk most támogatni. Kenyérrel, ha éhezik, lakással, ha nem tud födelet biztosítani ma jövendő nemzedéknek, eszmével, ha az őt körülvevő folytogató materializmus sárba taszítja szép lelkét. Felnőtt, érett fejjel kötelességünk ténykedéseinket fontossági sorrendbe hozni. Nincs más érdeknek helye, csak hazánk érdekének. Ezen a ponton találkoznunk kell, a haza javára. Nem szégyen magyarságközpontú magyarnak lenni, hanem kötelesség. Latinovics Zoltán nemzetünk faluit, városait járva döbbenettel tapasztalta, hogy otthon nem mernek az emberek magyarul érezni. Midőn küldetés-szerűen orvosolni akarta ezt — korai halál várt rá. Aki mindennek végzetszerű szükségességét nem érzi, nem látja, aki azt állítja, hogy Magyarországon minden tökéletes rendben van, aki nem akarja észrevenni, hazánkat rabságban tartó nemzetgyilkos szándékot, annak nincsen joga magyarnak vallania magát amíg be nem látja, hogy nem szeretet ülteti a szovjet rakétákat orosz föld helyett a Vértes hegységbe és Dunántúlunk számos vidékére. Nem szeretet műveli azon dolgokat, melyeket otthon élő költőnk Kovács István “Beolvasztás” című költeményében így összegezett: Előbb a regölést Előbb az iskolát Előbb a jövőt aztán a regét aztán a nyelvet aztán a múltat és mindezt Előbb a földet Előbb a hitet egyszerre aztán az otthont aztán a fejfát jelenidőben. Népét féltő, hazájáért küzdő hősi magyar lélek vetette e sorokat papírra, s ugyanezen lélek nyomtatta ki 1980 július—augusztusi számában a Kecskeméten megjelenő Forrás című lapban. A szovjet felett diadalmaskodó 1956- os hősök méltó utódjai... Talán éppen ezért, szokatlan hévvel ünnepeli a hivatalos kormány Magyarországon, s érdek-képviseletük bűvkörébe vont egyének révén világszerte Bartók 100 éves születésnapját ez évben, mely az októberi forradalom huszonötödik évfordulója. Hogy feledtesse a valót. Feledtesse 1956-nak még az árnyékát is. Azt a magyar szellemiséget, melyet Bartók így összegezett saját életén át mindannyiunk számára is: “ÉN EGÉSZ ÉLETEMBEN MINDEN TÉREN ÉS MINDEN MÓDON EGY CÉLT FOGOK SZOLGÁLNI: A MAGYAR NEMZET ÉS A MAGYAR HAZA JA VA T. ” ÚGY LEGYEN!
