Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
10. oldal «ITTVAKÖftT 1980.január hó HELCZ TIBOR: Dr. Ludwig Sándor kiszabadult a kubai börtönből a “Szabadulás”-ban, szövetségünk közlönyében rólad írt cikket így kezdte: A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége központi feladatának tekintette 1979-ben dr. Ludwig Sándor kiszabadítását és most örömmel jelenti, hogy a havannai magyar kolónia vezetője 13 évi kegyetlen rabság után szabadlábra került és december 21-én Amerikába érkezett. Ennél szebb karácsonyi ajándék nem érkezhetett volna a Ludwig családnak és a magyar száműzötteknek, akik kiszabadításáért küzdöttek. Ludwig Sándort a Szalézi Rend küldte tanulmányútra Kubába 1939-ben. Amikor arról értesült a háború után, hogy rendjét Magyarországon feloszlatták, új pályát választott. Elvégezte az orvosi egyetemet és a keresztényi világnézetétől áthatva a szegények orvosa lett. 1956-ban, mint a havannai magyar kolónia vezetője, a rádióban és a televízióban köszöntötte a magyar szabadságharcot. Fidél Castro hatalomátvétele után antikommunista magatartásáért üldözték és meghurcolták. Amikor a helyzet tarthatatlanná vált, elhatározta, hogy Amerikába telepszik át. Terve nem sikerült. A kubai rendőrség letartóztatta és 15 hónapi embertelen kínzás után a hadbíróság államellenes összeesküvés címén 20 évi börtönre ítélte őt 1967 decemberében. Azóta eltelt 12 év. Sok ígéret, perújfelvételi kérelen és beadványok nem segítettek sorsán. Végül egy kicsempészett levelében a szabad magyarokat kérte kiszabadítására. Ez a levél eljutott a Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetségéhez, amelynek egyik célja a bebörtönzött magyar politikai foglyok helyzetének javítása és kiszabadítása. A VMPFSZ azonnal intézkedett és levélben kereste fel a dániai Szakharov Committee-t, amely elnyerte a világ csodálatát Bukovski Vladimir orosz diszidensnek a chilei kommunista-főnökkel való kicseréléséért. A bizottság elnöke, Mr. Andresen, örömmel felajánlotta dr. Ludwig kicserélésének előmozdítását, ha a magyarság talál valakit, akit Castrónak cserébe lehet adni érte. A magyar sajtóban segítséget kértünk erre a magyar emigrációtól. Sőt az Amnesty Internationalt és az amerikai külügyminisztériumot is kértük közbenjárásra. Mindkettő elzárkózott a fogolycsere gondolatától. Közben Castro 100 politikai fogolyt szabadon engedett és ez bátorító hir volt. Mivel a kubai politikai foglyok Amerikába érkeztek, így a VMPFSZ levélben kérte Vance amerikai külügyminisztert dr. Ludwig kiszabadítása és Amerikába engedése érdekében. Az amerikai válasz az volt, hogy a kubai menekültek dialógust kereső csoportja dr. Bernardo Benes Miami-i bankárral az élen, közvetlenül Castróval tárgyalt, aki megígérte, hogy szabadon engedi a több mint 3000 politikai foglyot, ha azokat Amerika befogadja. E sorok írója a Castróval kapcsolatbalépett kubai száműzöttek helyett a Miami-i római katolikus egyházi körökkel tárgyalt dr. Ludwig ügyében és biztosította őket arról, hogy dr. Ludwig elhelyezéséről nem a kubai menekültszervek, hanem a Vándorzászló Nagybizottság Chicagóban kíván gondoskodni. A VMPFSZ sajtóközleményei nyo mán két magyar honfitársnő sietett segítségünkre: Pekló Mária Clevelandbófés Serényi Emma Connecticutból, Weleby Erzsébet Miamiból. Ezenkívül Monoki Tibomé, dr. Ludwig húga is eljárt a hatóságoknál és őt minden akciónkról részletesen értesítettünk. Szövetségünk decemberben azt a hírt kapta, hogy dr. Ludwig Sándor Amerikába engedése hónapok kérdése lehet. így, amikor e sorok írója december 22-én, a karácsontfadíszítés közben kapta a telefonhírt, hogy dr. Ludwig megérkezett Miamiba, pillanatok alatt átélte saját szabadulásának perceit és a következő sorokkal köszöntötte a börtönt viselt honfitársát: A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében szeretettel köszöntlek Amerika szabad földjén. Börtönéletedet figyelemmel kísértük az elmúlt években, szenvedésedben együttéreztünk veled és sorsod jobbrafordulásáért imádkoztunk a Magyarok Istenéhez. S. Kóosa Antal rabtársunk . . . Tán valaki hallgat a szóra: csodát művel az akarásunk! én hiszem azt, ha mind akaijuk, még viszontláthatunk. Sándor, megtört szemű barátom, keresztet vivő társam, Engedd, hogy szörnyű szenvedésed elébünk tárjam. » » * Köszöntünk téged a száműzetésben, aki 13 év alatt nem tört meg a kommunisták börtönében, aki szenvedett az igazságért és lelkében mindig szabad maradt. Köszönjük a Magyarok Istenének, hogy téged a szenvedéseken átsegített és szabadságodat visszaadta. Isten hozott Amerikába. Jó egészséget, sok szerencsét és boldog Üjévet kíván rabtársi szeretettel Helcz Tibor elnök.” A VMPFSZ levélben köszönte meg a dániai Szakharov Bizottságnak, az Amnesty Internationalnak, Senator Jesse Helmsnek, Representative William Cotternek és az amerikai külügyminisztériumban Mr. Wayne Smithnek közreműködésüket dr. Ludwig szabadsága visszanyerésében. Végezetül köszönjük a magyar emigrációs sajtónak, hogy kubai tudósításaink leközlésével hozzásegítette Sándorunkat rabsorsa enyhítéséhez és szabadlábra helyezéséhez, mert hisszük, hogy a magyar sajtó eljutott a kubaiakhoz is és olvashatták a magyar száműzöttek követelését: szabadságot a havannai magyar kolónia vezetőjének! A VII. MAGYAR KONGRESSZUS (XIX. MAGYAR TALÁLKOZÓ) ........... ZÁRÓNYILATKOZATA ■■■■■■■■■■ Az 1979. november 23-án, 24-én és 25-én Cleveland városában megrendezett VII. Magyar Kongresszus (XIX. Magyar Találkozó) keretében összegyűlt magyar tudósok, írók és művészek a magyarság időszerű sorskérdéseinek alapos megbeszélése után az alábbi tényeket és irányelveket állapították meg: 1. ) Az iskolaügyi értekezlet eredményeként megállapítható, hogy a szabad földön élő magyarság közel három évtizeden keresztül — hivatásos és önkéntes tanerők segítségével — a maga erejéből mindent megtett, hogy az itt felnövekedett magyar ifjúságot az alsó és részben a középfokú magyar iskolai oktatás megszervezésével — minden “hazai segítség” nélkül — megtartsa magyarnak. Az értekezlet rámutatott arra, hogy az e téren elért eredmények távolról sem elégségesek és hogy a magyar iskolai oktatás eredményessége elsősorban a szülőkön múlik, akiknek ez irányú történelmi felelőssége és feladata kétségtelen. Továbbmenően az értekezlet úgy látta, hogy a magyar egyházaknak is életbevágóan fontos érdeke magyar tanfolyamok és iskolák, de legalábbis hétvégi magyar iskolák szervezése, fenntartása és anyagi támogatása, hogy életben maradásukat biztosítsák. A magyar egyházak a szentmiséken és istentiszteleteken a magyar nyelv állandó használatával és a keresztény-keresztyén magyar eszmék komoly hirdetésével különleges történelmi feladatot végeznek. 2. ) A jövő évben, 1980. június 4-én lesz a trianoni kényszer béke “megkötésének” 60. évfordulója. A XIX. Magyar Találkozó már most felkéri a magyar egyházakat és egyesületeket, hogy ebből az alkalomból emlékezzenek meg az ezeresztendős Magyarország igazságtalan szétdarabolásáról, valamint idegen uralom alá kényszerített magyar véreink millióinak tengernyi szenvedéséről, és arról, hogy a második világháború folyamán hazánkra törő és azt megszálló szovjet haderő máig sem vonult ki a Trianonban megcsonkított ország területéről, holott azt még a számunkra el nem fogadható párizsi békeszerződés is előírta, sőt az Egyesült Nemzetek Szervezete a Szovjetuniót erre 14 határozatával külön is kötelezte. Kormányainkhoz küldött emlékiratainkban követeljük a trianoni és az azt követő párizsi békeszerződés békés, de igazságos rendezését azzal a három előfeltétellel, hogy. a) a Magyarországgal összefüggő magyar többségű területeket minden tárgyalás nélkül adják vissza Magyarországnak; b) a szovjet haderő vonuljon ki az ország területéről; és c) az ezeréves nemzetnek adják vissza önállóságát és minden szabadságát. 3. ) A VII. Magyar Kongresszus behatóan foglalkozott a Magyarországtól megkérdezésük nélkül elszakított magyar milliók “kisebbségi helyzeté”vel is. Megállapította, hogy a megszálló hatalmak elnyomó kisebbségi politikája — főként Erdélyben és a magyar Felvidéken — egyre erősebbé válik. A VII. Magyar Kongresszus (XIX. Magyar Találkozó) nemcsak a szabad földön élő, hanem az otthoni szólásszabadságától megfosztott magyarság nevében is a legerélyesebben tiltakozik az elcsatolt területek lakosságának ősi lakóhelyéről történő szétszórása, elnemzetlenítése és a kiirtásra irányuló törekvése, a magyar iskolák fokozatos beszüntetése és a magyar vezetők üldözése ellen, akár Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján vagy a Délvidéken fordul is az elő. 4. ) A szabad földön élő magyarság minden előkészületet megtesz arra, hogy a Helsinki Megállapodás értelmében legközelebb, 1980-ban Madridban összeülő nemzetközi konferencia elé terjessze a magyarság sérelmeit. Ezek közül külön kiemeli a Magyarországon folyó elnemzetlenítési törekvést, az ősi magyar kultúra elszlávosításának szemmel látható szándékát, a magyarság szinte mesterséges kiirtását célzó intézkedéseket, amelyeknek következtében a magyar népesség születési arányszáma máris a legalacsonyabb a ■világon; valamint az egyoldalú kultúr csere sok áldatlan következményét. Mint köztudomású, Magyarországra máig sem lehet beküldeni a szabad földön élő magyarság sajtótermékeit, íróinak szépirodalmi műveit, ugyanakkor Magyarországról korlátlanul áradnak be a magyar kormány propagandakiadványai (köztük a “Magyar Hírek” című lap is, amelyet otthon nem lehet kapni, sőt külföldről sem lehet hazaküldeni). 5. ) A szabad földön élő magyarságnak Magyarország jelenlegi kormányától is követelnie kell, hogy tegyen meg mindent a magyar nép természetes szaporodásának emelése érdekében, a Magyarországtól Trianonban és Párizsban elszakított területeken élő magyarság nemzeti jogainak védelme érdekében pedig határozottan szálljon síkra. 6. ) A Magyar Találkozó ismételten felhívja a szabad világ figyelmét a román kormánynak arra a mesterkedésére, hogy 1980-ban Bukarestben a nemzetközi történelmi konferencián Romániát, mint Erdély történelmi jogelődjét akarja ünnepelni, holott a románok erőltetett “dákó—román” elméletét elismert, kiváló nemzetközi történettudósok már számtalanszor hiteltérdemlően megcáfolták. 7. ) Az otthon legnagyobbnak elismert író megállapítása szerint a szabad földön élő magyarságnak nemcsak joga, de kötelessége is a “dörömbölés”. Nem kopogtatás, tárgyalás, önkéntes felajánlkozás tehát, hanem kimondottan “dörömbölés”. A VII. Magyar Kongresszus az egyoldalú “kiegyezés”-t keresők figyelmét erre külön felhívja. 8. ) A múlt évben megalapított Magyar Intézet és Magyar Kisebbségi Intézet kiépítése a szabad földön élő magyarság szakembereinek felkérésével és folyamatos bekapcsolódásával változatlanul tovább halad. 9. ) A VII. Magyar Kongresszus megelégedéssel és elismeréssel vette tudomásul mind a torontói Rákóczi A lapítvány magyarságtudatot ápoló és erősítő komoly törekvéseit, mind az Árpád Akadémia tagjainak tudományos irodalmi és művészeti tevékenységét, valamint a magyar mérnökök és építészek, képzőművészek és újságírók öntudatos magyar megnyilatkozásait. 10.) A VII. Magyar Kongresszus sajnálattal állapította meg, hogy az 1950 körül, valamint az 1956-os szabadságharc után kiérkezett politikai menekültektől elkobzott jelentős vagyon kártalanítása érdekében megindított eljárás céljából a közbenjárás és az igények képviselete elől az Egyesült Államok kormánya több törvényhozó közbenjárása ellenére is mereven elzárkózott. A Magyar Találkozók Állandó Titkársága ezúttal is külön köszönetét mond minden közreműködőnek, támogatójának és vendégének, a működését támogató sajtónak, rádióállomások vezetőinek az egyetemes magyarság önzetlen szolgálatáért, különösképpen azoknak, akik más világrészekről vagy országokból és távolabb eső vidékekről komoly anyagi áldozatvállalással vettek részt a VII. Magyar Kongresszus (XIX. Magyar Találkozó) eseményein. Kelt Cleveland városában, 1979. november 25. napján. Dr. NÁDAS JÁNOS a Magyar Találkozók Állandó Titkárságának vezetője, a Magyar Kongresszus Rendező Bizottságának elnöke.
