Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7-8. szám
1980. július—augusztus hó «IttVAKÜkT 7. oldal << Önrendelkezést Afganisztántól Középemópáig” Mióta az I. világháborút lezáró Párizs-környéki békediktátumok esztelenül szétrombolták az Osztrák — Magyar Monarchiát, annak is különösen a magját, az egész Kárpátmedencét kitöltő évezredes Magyarországot, se szeri, se száma azoknak a tervezgetéseknek, amelyek a kettős monarchia helyén maradt kérdőjelre akarnak választ adni, megoldást találni. Elég legyen csak a két világháború közötti Grand Orient Kordon Tervezetét (Cordon Sanitaire), a II. világháború utáni Free Europe sugalmazású Intermariumot, az angol sugalmazású Dunai Federációt (O.F. Mikshé: Danubian Federation), az orosz sugalmazású Rapatzky-tervet, a magyarok közül az Európai Szabad Magyar Kongreszszus által éppen tíz évvel ezelőtt kiadott “Die Trianon-Enquete... ” című tervezetet említsem. (Lásd: “Amiről nem lehet tovább hallgatni” c. bírálatomat a K.M. Újság 75. dec. 26-i és 76. máj. 18-i, a Szittyakürt 75. nov.-i és 76. aug.-i számaiban.) Ezek közös vonása, hogy a realitások helyett kompromisszumra épül nek és az I. világháborút lezáró, esztelen, Európa-ellenes békediktátumokkal életrehívott mesterséges, torz államokkal: Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Romániával akarják az életképtelenné csonkított Magyarországot közös államalakulásba, szövetségbe kényszeríteni. Hála Istennek egyikből sem lett valóság. Ennek ellenére napjainkban is szinte futószalagon születnek meg a hasonlóan beteg és még vadabb tervezgetések az örök érvényű realitásokat tudatosan mellőző, csak az egyéni érdekeiket, hiúságukat, szerepelni vágyásukat hajszoló “reálpolitikusok” tollából. Egy ilyen újabb tervezetről számol be Padány-Gulyás Jenő a Kanadai Magyarság máj. 17-i számában megjelent “Önrendelkezést Afganisztántól-Középeurópáig” c. ismertetésében, melyben többek között a következőket írja: “Ez az itt közölt szokatlan formájú térkép is azt mutatja, hogy Prágától Tiranáig, Zágrábtól Bukarestig egy jövő békés új rend lebeg a táj hűséges fiainak szeme előtt. A térkép egy nemrég Németországban megjelent könyv címlapját díszíti, melyben tíz Duna-táji szakember (köztük három magyar: Dr. Czettler Antal, Padány-Gulyás Béla és Dr. Révész László) adja elő nézeteit az itt élő népek együttműködésének lehetőségeiről ‘Selbstbestimmung für Mitteleuropa’ címen.” (A könyvet még nem olvastam, de a cikkel közölt térkép, a könyvből vett idézetek és a cikkíró megállapításai éppen elégségesek ahhoz, hogy a kérdéssel hosszabb idő óta foglalkozó egyén tisztán lássa a tervezet lényegét.) Valóban, ez a Csehszlovákiát, Csonka-Magyarországot, Romániát, Juguszláviát és Albániát magába foglaló térkép annyira szokatlan formájú, hogy Picasso a legvadabb művészi révületében sem rajzolt ilyen szörnyszülöttet, mint ez. A 7.5 milliós Ausztria kihagyása ebből a minden vonatkozásban heterogén együttesből a mi szempontunkból csak azért érdekes, mert az így körülhatárolt térségben a 2.5 milliós nem szláv Albánia beerőszakolása ellenére is a szlávok vannak döntő többségben még akkor is, ha fajilag a románok sem szlávok. És ez döntő jelentőségű. Igen figyelemre méltó a kicsinysége ellenére is kulcsterületnek számító Kárpátalja kihagyása is, mert ez azt jelenti, hogy a tervezet szerkesztői törvényesnek és véglegesnek tekintik a szovjet-orosz hatalom jelenlétét a Kárpátmedencében, ami a szláv többséget abnormális mértékben felerősíti. De magyar szempontból az a legfontosabb, hogy a tervezet készítői következetesen Csehszlovákiáról, Jugoszláviáról, Romániáról beszélnek, ami magyarul azt jelenti, hogy Magyarország alatt a csonkaországot értik, ami egyszerűen elfogadhatatlan! Mert ugyebár a közösségen belüli határok spiritualizálása az a fikció, amivel az érdekeltek a lelkiismeretüket igyekeznek megnyugtatni. “Reálpolitika” ide vagy oda, az ilyenfajta felelőtlenül, bűnös kompromisszum nem más, mint a Kárpátmedence őslakos, államalkotó magyarsága jövőjének kiárusítása. Mert ne felejtse el senki sem, hogy a) Az egyik a térség magját, kulcsterületét alkotó Kárpátmedence az egész világon egyedülálló földrajzi, gazdasági, hadászati és többévezredes kulturális egysége, amelyik adott ságainál fogva a ráháramló feladatokat csak mint egység tudja betölteni. A Kárpátmedence egyedül délfelé nyitott és így itt az A ária, vagyis Dalmácia a természetes határa, ami a sokévszázados magyar—horvát unió felújítását vonja maga után. A kárpátmedencei belső nagytér a körülötte elhelyezkedő kisterektől — mint a Cseh—Morva-medence, a Bécsi-medence, a Morava völgye — független, magában is be tudja tölteni hivatását. Nem a Kárpátmedencének van szüksége a külső kisterekre, hanem azoknak van szükségük őrá. Valahányszor a kárpátmekompromisszummal semmiféle kérdést nem lehet megoldani, csak a kérdés megoldását késleltetni, hátráltatni, miközben az még akutabbá, veszélyesebbé válik. Félmegoldásokkal, megalkuvással nem lehet jövőt építeni! Ami a semlegességet illeti, őszintén meg kell mondani, hogy amint az egyed, úgy a népek, nemzetek sem lehetnek tartósan semlegesek. Ebbe a természetellenes, torz keretbe mesterségesen összeterelendő kb. 70 milliós tömegnek is, a természetes belső és külső vonzásnak engedve, majd döntenie kell, hová áll. Örökké nem maradhat semleges. A jelentéktelen, kicsiny Svájc az a kivétel, amelyik erősíti a szabályt. De, ha a hatalmasoktól való félelemtől összeterelt tömeg átmenetileg vállalná is a természetellenes semlegességet, hol van az a hatalom, amelyik azt “tartósan” biztosítani is tudná? Talán a minden jogot, erkölcsi, szellemi értéket lábbaltipró Szovjetunió, vagy az erkölcsi és politikai hitelét vesztett Egyesült Államok? Nem is szólva arról, hogy a Szovjetuniónak nem érdeke, hogy a Yaltában neki ajándékozott “csatlós” országokból semleges övezet létesüljön közte és a meghódítandó Nyugat között. Különben is, ez a terület a legősibb idők óta a mindenkori hatalmi érdekek ütköző pontjában feküdt — fekszik ma is —, tehát semlegességről beszélni eleve értelmetlen. Mindentől függetlenül, aki ennek az esztelenül megbolygatott, feldúlt térség rendjének helyreállításával foglalkozik, nem kell doktorátussal, csak józan paraszti ésszel rendelkeznie, hogy felismerje a térség adottságaiban rejlő nagy realitásokat, amikre időtállóan, szilárdan építeni lehet: dencei belső nagyteret valamelyik külső kistérből vagy kisterekből próbálták kormányozni, az mindegyikre tragikus következményekkel járt. b) A másik, a magyarság, amelyik az emberiség történetében egyedül tudott ebben a térségben több mint ezer éven keresztül államot alkotni, megszakítás nélkül fenntartani, jellegzetes nemzeti kultúrát kitermelni, s amelyik a tatár-, törökdúlás, négyszázéves Habsburg uralom, valamint a 60 év óta tartó tervszerű, céltudatos fizikai és szellemi magyarirtás ellenére ma is 14 millió az odamenekült, betelepített, az utóbbi évtizedekben mesterségesen felduzzasztott nemzetiségek durván számított 10 milliójával szemben. Az emberiség történetének egyik csodája, hogy a magyarság, mint nemzet még mindig létezik, és abszolút többségben van. Ez a két tény olyan döntő ebben a térségben, hogy azt, ha a térség rendezéséről van szó, nem a magyarok, de még a legellenségesebb érzületű idegenek sem hagyhatják figyelmen kívül. Márcsak azért sem, mert ettől nemcsak ennek a térségnek és lakóinak, hanem egész Európa, a fehér fajta és kétezeréves keresztény kultúrájának a sorsa is függ. Éppen ezért az ilyenfajta tervezgetéseket nem lehet, nem szabad egy két önkinevezte “álmodozóra” bízni és mindent el kell követnünk, hogy az ilyenfajta beteg “álmok” sohase kerülhessenek “tárgyaló asztalra”. Bár a címen kívül az ismertetésben többet nem történik érdemi említés az “önrendelkezésről” — mármint a “népek önrendelkezési jogáról” —, mégis szólni kell erről is, mert egy ilyenfajta tömörülés csakis az érdekelt népek teljes, szabad “önrendelkezése” alapján jöhet létre és lehet időtálló. Az egész Kárpátmedencét kitöltő évezredes Magyarország feldarabolása Isten, az örök természet, az ott lakók és Európa ellen elkövetett égbekiáltó bűn volt. És tették ezt a rendező nagyhatalmak az általuk meghirdetett “önrendelkezés” alapján úgy, hogy a lakosság 54%-át ki tévő őslakos, államalkotó magyarok közül — Sopron város kivételével — valakit is megkérdeztek volna. És ezt 1947-ben még meg is ismételték. Az eredmény nem is maradt el: a két világháborúban hozott mérhetetlen áldozat ellenére a rendező nagyhatalmak ma már csak árnyékai a réginek és Európának szabadon maradt csonkja is két téridegen nagyhatalom ütközőzónájává degradálódott. Nem kétséges, ez nem maradhat így sokáig. Az eljövendő Európarendezés egyik legfontosabb feladata lesz a volt Osztrák—Magyar Monarchia területén teremtett és 60 éven keresztül erőszakkal állandósított káosz megszüntetése; ezen belül is a térség magja, a Kárpátmedence esztelenül, bűnös módon szétrombolt politikai egységének a helyreállítása éppen az ezerszer megcsúfolt “önrendelkezési elv” alapján. De nem ám az egyes elszakított terület, hanem az egész Kárpátmedence lakosságának nemzetközi ellenőrzése mellett való megszavaztatásával, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag melyik államhoz tartozik. Az így megszületett határozatot mindegyik érdekelt államnak el kell fogadnia. Itt mindjárt le kell szögezni, hogy az államalkotó magyarság és évszázadokon keresztül önként betelepült és betelepített nemzetiségek közötti békés együttélés, amit a trianoni országcsonkítás szakított meg és a szomszédos népek soviniszta hatalmi hóbortja magyargyűlöletté torzított, a modern kor követelményei és a keresztyén egyenjogúság alapján csak úgy állíthat helyre, ha az ősi földjükről kiüldözött, így vagy úgy idegenbe (Csehországba, Oroszország, Románia, Szerbia) kihurcolt, kitelepített magyarok — beleértve a szabad földön élő magyar, német és rutén emigránsokat is — visszatérhetnek szülőföldjükre, a helyükbe tömegével betelepített tótok, ukránok, románok, szerbek pedig visszatérhetnek saját földjükre. Ez a minimális erkölcsi és anyagi elégtétel azért, amit a nagyhatalmak és szomszédos népek Trianon óta a magyarság ellen elkövettek. Hogy ez nem fog símán menni, az biztos. De, ahogy a Kárpátmedence évezredes állami egységét hatalmi erővel rombolták szét, úgy ott rendet teremteni is csak hatalmi erővel lehet majd, aminek nem kell feltétlenül háborús cselekménynek lennie, még a Szovjetunióval szemben sem. Az Egyesült Európa már az idők méhében szunnyad. Hogy mikor és hogyan fog megszületni, a jövő fogja megmutatni. Egy azonban biztos, vele együtt kell megszületnie a Kárpátmedence oly rég óta várt békéjének is, mert, ha nem, ő maga is csak tiszavirág életű lesz. CSIKMENASÁGI RÖVID HÍREK * Négy év alatt kétszerezték meg olajból származó bevételüket az OPEC tagországai. Amíg 1975-ben 95 milliárd dollárra rúgott ez, addig a múlt évben az olajtermelés csökkentésével is: 199 milliárd dollár volt a bevételük. * 1976-ban az USA-ban 468,000 házasságon kívüli gyermek született. Évente mintegy 5 százalékkal nő a számuk, és 1980-ban már Harriet B. Presser marylandi egyetem szociológusa szerint körülbelül félmillióval kell számolni.
