Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

1980.február hó «ItTVAKÖfcT 11. oldal népe is, kiket Méd-nek ismer a tudomány, s akik magukat Madák­nak hívják; birodalmuk a Kauká­zustól az Eufráteszen át Jeruzsále­mig terjedt, nevezetesebb városaik e vidéken Árpád, Damaskus és Scy­­thopolis. Ez utóbbi várost Kr.e. 3000-ben alapították, s szittyák lakták Jézus idejében is. S ezen a vidéken született meg a várva várt, a megjövendölt Király, kit szeme-fényének tudott édesany­ja, de csak a Bölcsek tudhatták, hogy minden csillag között a legfé­nyesebb, minden embernél embe­ribb, minden teremtménynél Isten­­közelibb, akinek személyében való­sággá ötvöződik az Eszme. A Sze­retet. Csak ők tudhatták, hogy Király született, akinek birodalma az ősi aranykor, ahol jóság és szere­tet az úr! Rokont látogatni jöttek a Bölcsek — s Csodát látni. S hozták kincsei­ket, hogy testvéreikkel megosszák, mint otthon, Királyok napján. S most idézd ismét magad elé ha­gyományainkat, a magyar falu mai betlehem-járását, regölését, s ámu­lattal kell látnod, hogy ott van a Fő­papi alak, a virgáccsá alakult élet­vessző köteg, a karácsonyi kalács, a büszke, megalázkodni nem tudó magyar karácsonyi koldulása, mely­nek keretében terményének legjavát adja a “közösbe”, ott a csillag és a 2000 éve született gyermek, akit né­pünk ma is, önkényes csökönyös­séggel hercegecskének becéz, s őrzi e királlyá növekedett hercegecské­nek a jó diadalába vetett töretlen hitét és ragaszkodását. S az Élet diadalát. * 1979 a betlehemi csillag éve volt tudósaink szerint. S érdekes módon most is vár a világ. Régi életformák változnak és régi keretek bizonyul­nak elégtelennek. Bölcsek érzik ön­nön elégtelenségüket, s töprengé­seikre nem találnak választ. Nagyon megfogyatkozott az emberség és egyre kevesebb az emberi lelkeket melengető fény. Mi, csillagok népe ne felejtsük el hivatásunkat: világítani akkor is, ha a sötétség népszerűbb. Embernek maradni az embertelenségben. Hi­szen őseink ezt az örökséget hagyták reánk. Erre emlékeztet magyar ka­rácsonyfánk. Legyünk csillagai egy­másnak. Míg el nem érkezik a várva várt. A legfényesebb. Az Élet Királya. * * * BIBLIOGRAPHY Peoples of the Old Testament Times. Wise­man. Oxford. 166, 171, 313ff, 322, 334, 341, 344. 337. old. History of Jewish Kazars, Dunlop. 196. old. Language of (magyars)-Khazars-Kabars and Avars is the same. Dictionary of the Bible, Hastings. See under: Magi Beth Shah and Star. o 4M»- o o -mm- o o -oh». j KOSSUTH j j BOOKSHOP j 1° MAGYAR TÖRTÉNELEM, Őstörténet = = es egyeb könyvek, HANGLEMEZEK A 3 Kívánságra árjegyzéket küld | I Cím: j jj 14025 Lakota Ave., | Cleveland, Ohio 44111 Tel.: 941-0654 “ÉN VAGYOK A NÉP SZÓSZÓLÓJA” Pahlavi sah uralmának ideje alatt a fegyverszállítások arányából is ki­tűnt, hogy Washingtonban Iránt te­kintették a közel- és közép-kelet olajtermelő térség stratégiai őrzőjé­nek. A sah uralma alatt Irán volt az az ország, amely lakosságának vi­szonylag nagy számánál, geopoliti­kai helyzeténél, nagy létszámú és jól képzett hadseregénél fogva az Egye­sült Államok globális stratégiájában a vezető hatalom funkcióját betölt­­hette. Az ország hegyeinek északi lejtőiről radarszemek tekintettek Szovjet-Közép-Ázsiára. A sah uralma szinte aránytalanul nagy katonai hatalommá tette Iránt. Mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy olyan, élesen anti­­bolsevista hatalommá váljék, amely­nek döntő szerep jut a közel-keleti és dél-ázsiai politika meghatározá­sában. Az olajjövedelemre építve a sah megfogalmazása szerint a cél az lett volna, hogy 1990-ig “a nagy civi­lizáció” kapujába juttassa el az or­szágot. A sah elképzelése szerint, ekkor az Egyesült Államok, Szov­jetunió, Kína és Nyugat-Európa mellett Irán lett volna a világ ötödik hatalmi centruma. 1953-ban az Eisenhower-kor­­mány alacsony kamatra kölcsönöket kezd adni Teheránnak, hogy ameri­kai fegyverekkel lássa el magát. 1953 és 1963 között több mint 600 millió dollárt kapott katonai segély­ként, ami arra késztette az iráni ve­zérkari főnököt, hogy 1962-ben sej­tesse Hubert Humphrey szenátor­ral: “Elég fegyvert adtak nekünk ahhoz, hogy rendre szoktassuk a népet, most még többet kellene kap­nunk, hogy harcba szállhassunk az oroszokkal” (The New York Times, 1962. aug. 24.). 1953 és 1963 között a Pahlavi sah ötmilliárd doháért vásárolt amerikai fegyvereket. 1969-től — egyetértés­ben a Nixon-kormányzattal — a sah arra kötelezi magát, hogy kész­pénzben fizet az Egyesült Államok­tól megrendelt fegyverekért. Az uralkodó döntése új ösztönzést ad az amerikai hadiipar beruházásai­nak. Miután 1973-ban megnégysze­reződött az olaj ára, Irán lett az amerikai fegyverek legjobb vevője a világon: ettől számítva egyedül fel­emészti a külföldre irányuló össze­sen 43 milliárd dolláros amerikai hadianyagszállítások 40%-át, 18 milliárd dollár értékben. Az abszolút császári hatalom összeomlott, a sah rendszere mély gazdasági és társadalmi válságba került éppen abban a pillanatban, amikor az olajpolitika következté­ben Irán elvben a világ egyik leg­gazdagabb országává vált. A császá­ri hatalom megingása a hatvanas évek elején, az úgynevezett “fehér forradalom” időszakában kezdő­dött. A papság már ekkor az ural­kodó ellen fordult és a tüntetések­nek akkor csaknem tízezer halott­juk volt. Ez a nagy összecsapás ker­gette száműzetésbe Ruollah Kho­­meini-t, a leghíresebb ayatollaht, aki a siita mohamedánok vallási ve­zetőjének tekinthető. 1963-ban a sah elleni siita lázadás mindenekelőtt azért omlott össze, mert társadalmilag az ország pa­rasztságának túlnyomó többsége a “fehér forradalom” hatása alatt ál­lott és a beígért földreform remé­nyében az uralkodóházat támogat­ta. Irán nagyszabású ipari fejlődé­sen ment keresztül. A fejlődés azon­ban torz és ellentmondásos maradt. Hiányzott a szakképzett munkaerő, az ipari kapacitások kihasználatla­nok maradtak. Ugyanakkor az eről­tetett iparosítás elszívta a földekről a parasztságot, amely szakképzett­ség és anyagi alap hiányában nem tudott élni a korlátozott földreform által nyújtott lehetőségekkel. A pa­rasztság jórészt az amerikai kézen lévő nagyipari mezőgazdasági kon­szernek vált agrárproletárjává, vagy a városokba áramlott. 1960-ban a lakosság 15 százaléka élt a nagyobb városokban, a császári hatalom összeomlásakor pedig 50 százalék. A világ egyik leggazdagabb országa nem tudta táplálni a lakosságát. Az irániak egyharmada nem jut hozzá a minimális élelmiszer-ellátáshoz. Ilyen háttér előtt a siita papság ellentámadása az abszolút császári hatalom megbuktatására megfelelő tömegbázisra talált. “A CIA filozófiája mindig így hangzott: semmi ellenvetésünk nincs a diktátorokkal szemben, amíg a mi diktátoraink. Valahány­szor Iránról volt szó a CIA főhadi­szállásán, főnökeink mindig azzal érveltek, hogy az Egyesült Államok­nak szüksége van a sahra s eközben nem vették figyelembe, hogy nem a sah személye, hanem az ország fon­tos a mi számunkra. Titkosszolgá­latunk iráni jelentései valójában azt a célt szolgálták, hogy ápolják a sahról kialakult kedvező képet. Nem csoda tehát, hogy az iráni elemzésekben alaposan mellélőt­tünk” — írta a nyugat-német Stern Magazin, 1979. 5. számában, Jesse James Leaf, aki 1968-tól 1973-ig a CIA központjában dolgozott az irá­ni osztály vezetőjeként. Miután néhányszor összeütközésbe került főnökeivel az általa írt iráni jelen­tések miatt, amelyekben eltért a szokványos sah-dicsérgetéstől, Lef elhagyta a “céget”, ahogy a CIA-t a belső berkekben nevezni szokták. Amikor Leaf, még ügynök korában, 1973-ban 120 oldalas jelentést írt Iránról, részletesen kifejtette, hogy a sah hatalmi bázisa gyenge lábon áll: a jelentéséből 118 oldalt kihúz­tak, és Laef “nagyot mondó” hírébe került. Több mint 200 ügynök és műsza­ki dolgozott a CIA-nak Iránban. A halmozódó bajokról azonban nem szóltak semmit, nyilatkozta Leaf a Sternek, mert a washingtoni köz­pont utasította őket, hogy ne vegye­nek fel semmiféle kapcsolatot a sah­­rezsim ellenfeleivel és a másképp gondolkodókkal. A külügyminiszté­rium titkosszolgálati osztályai és a Pentagon felderítő szolgálata ugyan úgy csődöt mondtak Iránban, mint a CIA. Leaf szerint: “a Pentagonból származó Irán-jelentéseket sohasem vettük komolyan. A katonák ugyan­is egyáltalán nem voltak érde­keitek való helyzetjelentések írásá­ban. Ők csak hadifelszerelést akar­tak eladni a sahnak.” Ez sikerült is nekik s amiket a sahnak szállítot­tak, azok a legfinomabb, legérzéke­nyebb berendezések voltak. Többek közt az állítható szárnyállású F-14- es, mely nagy hatósugarú Phoenix­­rakétáival egyszerre 6, távol repülő ellenséges gépet is meg tud semmi­síteni. A 4 méter hosszú radarirá­nyítású rakéta ma az egyetlen olyan fegyver a világon, amely az ellenség kezére jutva jelentene valamit az amerikai cirkáló rakétákkal szem­ben. A sah a nyugati fegyverkereske­dők, felszerelés és árúexportörök aranybányájává változtatta az or­szágot. A néptömegek azonban to­vábbra is nyomorban értek. Az ol^j­­politikát az infláció ugrásszerű nö­vekedése kísérte, amely nemcsak a munkások és az alkalmazottak fize­tését, a kiskereskedők és az ipa­rosok jövedelmét nyelte el, hanem a társadalom középrétegeit is súlyo­san érintette. Végeredményben ez volt az oka annak, hogy az olajjöve­delem nem tudta megerősíteni a sah rendszerét, hanem éppen ellenkező­leg — a rendszer forradalmi meg­döntéséhez vezetett. A Pentagon most azon töri a fejét, hogy hogyan menthetné ki a drága harci eszközt az országból. A washingtoni kor­mányzat pedig azon, hogy miért küldött a CIA még akkor is pozitív jelentéseket Iránból, amikor a sah szobrai már egymás után dőltek le talapzatukról, s az amerikai cégek épületei borultak lángokba. * * * A megbuktatott iráni sah szemé­lye és rendszere elleni gyűlölet Khomeini vezetésével csapott át Iránban Amerika-ellenes hangulat­tá. Azonban a diplomáciai létesít­mények területenkívülisége és a sze­mélyzet sérthetetlensége olyan alap­elve a nemzetközi életnek, amelynek felrúgása lehetetlenné tenné az ész­szerű nemzetközi kapcsolatokat. 1979. november 4-én, a délelőtti órákban háromszáz diák elfoglalta a teheráni amerikai nagykövetséget és az ott-tartózkodókat foglyul ej­tette. A követségek sérthetetlenségét és a diplomaták szabad távozásának jogát mindeddig még háborús viszo­nyok között is tiszteletben tartották. Amikor pedig az elmúlt években sor került különböző csoportok részéről diplomáciai képviseletek elleni ak­cióra, attól az adott ország hivatalos szervei mindig elhatárolták magu­kat. WIR WOLLEN WIEDER UNSERE FREIHEIT WE WANT OUR FREEDOM AGAIN NOUS VOULONS DE NOUVEAU NOTRE LIBERTE ADJAK VISSZA A SZABADSAGUNK

Next

/
Thumbnails
Contents