Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
1980.február hó «ItTVAKÖfcT 11. oldal népe is, kiket Méd-nek ismer a tudomány, s akik magukat Madáknak hívják; birodalmuk a Kaukázustól az Eufráteszen át Jeruzsálemig terjedt, nevezetesebb városaik e vidéken Árpád, Damaskus és Scythopolis. Ez utóbbi várost Kr.e. 3000-ben alapították, s szittyák lakták Jézus idejében is. S ezen a vidéken született meg a várva várt, a megjövendölt Király, kit szeme-fényének tudott édesanyja, de csak a Bölcsek tudhatták, hogy minden csillag között a legfényesebb, minden embernél emberibb, minden teremtménynél Istenközelibb, akinek személyében valósággá ötvöződik az Eszme. A Szeretet. Csak ők tudhatták, hogy Király született, akinek birodalma az ősi aranykor, ahol jóság és szeretet az úr! Rokont látogatni jöttek a Bölcsek — s Csodát látni. S hozták kincseiket, hogy testvéreikkel megosszák, mint otthon, Királyok napján. S most idézd ismét magad elé hagyományainkat, a magyar falu mai betlehem-járását, regölését, s ámulattal kell látnod, hogy ott van a Főpapi alak, a virgáccsá alakult életvessző köteg, a karácsonyi kalács, a büszke, megalázkodni nem tudó magyar karácsonyi koldulása, melynek keretében terményének legjavát adja a “közösbe”, ott a csillag és a 2000 éve született gyermek, akit népünk ma is, önkényes csökönyösséggel hercegecskének becéz, s őrzi e királlyá növekedett hercegecskének a jó diadalába vetett töretlen hitét és ragaszkodását. S az Élet diadalát. * 1979 a betlehemi csillag éve volt tudósaink szerint. S érdekes módon most is vár a világ. Régi életformák változnak és régi keretek bizonyulnak elégtelennek. Bölcsek érzik önnön elégtelenségüket, s töprengéseikre nem találnak választ. Nagyon megfogyatkozott az emberség és egyre kevesebb az emberi lelkeket melengető fény. Mi, csillagok népe ne felejtsük el hivatásunkat: világítani akkor is, ha a sötétség népszerűbb. Embernek maradni az embertelenségben. Hiszen őseink ezt az örökséget hagyták reánk. Erre emlékeztet magyar karácsonyfánk. Legyünk csillagai egymásnak. Míg el nem érkezik a várva várt. A legfényesebb. Az Élet Királya. * * * BIBLIOGRAPHY Peoples of the Old Testament Times. Wiseman. Oxford. 166, 171, 313ff, 322, 334, 341, 344. 337. old. History of Jewish Kazars, Dunlop. 196. old. Language of (magyars)-Khazars-Kabars and Avars is the same. Dictionary of the Bible, Hastings. See under: Magi Beth Shah and Star. o 4M»- o o -mm- o o -oh». j KOSSUTH j j BOOKSHOP j 1° MAGYAR TÖRTÉNELEM, Őstörténet = = es egyeb könyvek, HANGLEMEZEK A 3 Kívánságra árjegyzéket küld | I Cím: j jj 14025 Lakota Ave., | Cleveland, Ohio 44111 Tel.: 941-0654 “ÉN VAGYOK A NÉP SZÓSZÓLÓJA” Pahlavi sah uralmának ideje alatt a fegyverszállítások arányából is kitűnt, hogy Washingtonban Iránt tekintették a közel- és közép-kelet olajtermelő térség stratégiai őrzőjének. A sah uralma alatt Irán volt az az ország, amely lakosságának viszonylag nagy számánál, geopolitikai helyzeténél, nagy létszámú és jól képzett hadseregénél fogva az Egyesült Államok globális stratégiájában a vezető hatalom funkcióját betölthette. Az ország hegyeinek északi lejtőiről radarszemek tekintettek Szovjet-Közép-Ázsiára. A sah uralma szinte aránytalanul nagy katonai hatalommá tette Iránt. Mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal, hogy olyan, élesen antibolsevista hatalommá váljék, amelynek döntő szerep jut a közel-keleti és dél-ázsiai politika meghatározásában. Az olajjövedelemre építve a sah megfogalmazása szerint a cél az lett volna, hogy 1990-ig “a nagy civilizáció” kapujába juttassa el az országot. A sah elképzelése szerint, ekkor az Egyesült Államok, Szovjetunió, Kína és Nyugat-Európa mellett Irán lett volna a világ ötödik hatalmi centruma. 1953-ban az Eisenhower-kormány alacsony kamatra kölcsönöket kezd adni Teheránnak, hogy amerikai fegyverekkel lássa el magát. 1953 és 1963 között több mint 600 millió dollárt kapott katonai segélyként, ami arra késztette az iráni vezérkari főnököt, hogy 1962-ben sejtesse Hubert Humphrey szenátorral: “Elég fegyvert adtak nekünk ahhoz, hogy rendre szoktassuk a népet, most még többet kellene kapnunk, hogy harcba szállhassunk az oroszokkal” (The New York Times, 1962. aug. 24.). 1953 és 1963 között a Pahlavi sah ötmilliárd doháért vásárolt amerikai fegyvereket. 1969-től — egyetértésben a Nixon-kormányzattal — a sah arra kötelezi magát, hogy készpénzben fizet az Egyesült Államoktól megrendelt fegyverekért. Az uralkodó döntése új ösztönzést ad az amerikai hadiipar beruházásainak. Miután 1973-ban megnégyszereződött az olaj ára, Irán lett az amerikai fegyverek legjobb vevője a világon: ettől számítva egyedül felemészti a külföldre irányuló összesen 43 milliárd dolláros amerikai hadianyagszállítások 40%-át, 18 milliárd dollár értékben. Az abszolút császári hatalom összeomlott, a sah rendszere mély gazdasági és társadalmi válságba került éppen abban a pillanatban, amikor az olajpolitika következtében Irán elvben a világ egyik leggazdagabb országává vált. A császári hatalom megingása a hatvanas évek elején, az úgynevezett “fehér forradalom” időszakában kezdődött. A papság már ekkor az uralkodó ellen fordult és a tüntetéseknek akkor csaknem tízezer halottjuk volt. Ez a nagy összecsapás kergette száműzetésbe Ruollah Khomeini-t, a leghíresebb ayatollaht, aki a siita mohamedánok vallási vezetőjének tekinthető. 1963-ban a sah elleni siita lázadás mindenekelőtt azért omlott össze, mert társadalmilag az ország parasztságának túlnyomó többsége a “fehér forradalom” hatása alatt állott és a beígért földreform reményében az uralkodóházat támogatta. Irán nagyszabású ipari fejlődésen ment keresztül. A fejlődés azonban torz és ellentmondásos maradt. Hiányzott a szakképzett munkaerő, az ipari kapacitások kihasználatlanok maradtak. Ugyanakkor az erőltetett iparosítás elszívta a földekről a parasztságot, amely szakképzettség és anyagi alap hiányában nem tudott élni a korlátozott földreform által nyújtott lehetőségekkel. A parasztság jórészt az amerikai kézen lévő nagyipari mezőgazdasági konszernek vált agrárproletárjává, vagy a városokba áramlott. 1960-ban a lakosság 15 százaléka élt a nagyobb városokban, a császári hatalom összeomlásakor pedig 50 százalék. A világ egyik leggazdagabb országa nem tudta táplálni a lakosságát. Az irániak egyharmada nem jut hozzá a minimális élelmiszer-ellátáshoz. Ilyen háttér előtt a siita papság ellentámadása az abszolút császári hatalom megbuktatására megfelelő tömegbázisra talált. “A CIA filozófiája mindig így hangzott: semmi ellenvetésünk nincs a diktátorokkal szemben, amíg a mi diktátoraink. Valahányszor Iránról volt szó a CIA főhadiszállásán, főnökeink mindig azzal érveltek, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van a sahra s eközben nem vették figyelembe, hogy nem a sah személye, hanem az ország fontos a mi számunkra. Titkosszolgálatunk iráni jelentései valójában azt a célt szolgálták, hogy ápolják a sahról kialakult kedvező képet. Nem csoda tehát, hogy az iráni elemzésekben alaposan mellélőttünk” — írta a nyugat-német Stern Magazin, 1979. 5. számában, Jesse James Leaf, aki 1968-tól 1973-ig a CIA központjában dolgozott az iráni osztály vezetőjeként. Miután néhányszor összeütközésbe került főnökeivel az általa írt iráni jelentések miatt, amelyekben eltért a szokványos sah-dicsérgetéstől, Lef elhagyta a “céget”, ahogy a CIA-t a belső berkekben nevezni szokták. Amikor Leaf, még ügynök korában, 1973-ban 120 oldalas jelentést írt Iránról, részletesen kifejtette, hogy a sah hatalmi bázisa gyenge lábon áll: a jelentéséből 118 oldalt kihúztak, és Laef “nagyot mondó” hírébe került. Több mint 200 ügynök és műszaki dolgozott a CIA-nak Iránban. A halmozódó bajokról azonban nem szóltak semmit, nyilatkozta Leaf a Sternek, mert a washingtoni központ utasította őket, hogy ne vegyenek fel semmiféle kapcsolatot a sahrezsim ellenfeleivel és a másképp gondolkodókkal. A külügyminisztérium titkosszolgálati osztályai és a Pentagon felderítő szolgálata ugyan úgy csődöt mondtak Iránban, mint a CIA. Leaf szerint: “a Pentagonból származó Irán-jelentéseket sohasem vettük komolyan. A katonák ugyanis egyáltalán nem voltak érdekeitek való helyzetjelentések írásában. Ők csak hadifelszerelést akartak eladni a sahnak.” Ez sikerült is nekik s amiket a sahnak szállítottak, azok a legfinomabb, legérzékenyebb berendezések voltak. Többek közt az állítható szárnyállású F-14- es, mely nagy hatósugarú Phoenixrakétáival egyszerre 6, távol repülő ellenséges gépet is meg tud semmisíteni. A 4 méter hosszú radarirányítású rakéta ma az egyetlen olyan fegyver a világon, amely az ellenség kezére jutva jelentene valamit az amerikai cirkáló rakétákkal szemben. A sah a nyugati fegyverkereskedők, felszerelés és árúexportörök aranybányájává változtatta az országot. A néptömegek azonban továbbra is nyomorban értek. Az ol^jpolitikát az infláció ugrásszerű növekedése kísérte, amely nemcsak a munkások és az alkalmazottak fizetését, a kiskereskedők és az iparosok jövedelmét nyelte el, hanem a társadalom középrétegeit is súlyosan érintette. Végeredményben ez volt az oka annak, hogy az olajjövedelem nem tudta megerősíteni a sah rendszerét, hanem éppen ellenkezőleg — a rendszer forradalmi megdöntéséhez vezetett. A Pentagon most azon töri a fejét, hogy hogyan menthetné ki a drága harci eszközt az országból. A washingtoni kormányzat pedig azon, hogy miért küldött a CIA még akkor is pozitív jelentéseket Iránból, amikor a sah szobrai már egymás után dőltek le talapzatukról, s az amerikai cégek épületei borultak lángokba. * * * A megbuktatott iráni sah személye és rendszere elleni gyűlölet Khomeini vezetésével csapott át Iránban Amerika-ellenes hangulattá. Azonban a diplomáciai létesítmények területenkívülisége és a személyzet sérthetetlensége olyan alapelve a nemzetközi életnek, amelynek felrúgása lehetetlenné tenné az észszerű nemzetközi kapcsolatokat. 1979. november 4-én, a délelőtti órákban háromszáz diák elfoglalta a teheráni amerikai nagykövetséget és az ott-tartózkodókat foglyul ejtette. A követségek sérthetetlenségét és a diplomaták szabad távozásának jogát mindeddig még háborús viszonyok között is tiszteletben tartották. Amikor pedig az elmúlt években sor került különböző csoportok részéről diplomáciai képviseletek elleni akcióra, attól az adott ország hivatalos szervei mindig elhatárolták magukat. WIR WOLLEN WIEDER UNSERE FREIHEIT WE WANT OUR FREEDOM AGAIN NOUS VOULONS DE NOUVEAU NOTRE LIBERTE ADJAK VISSZA A SZABADSAGUNK
