Szittyakürt, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11-12. szám

4. oldal _____________________________«imAKOfct_______________________ 1980. nov.—dec. hó

Yves de Daru vár az Osztrák-Magyar Monarchiáról

zása előtt, 1889. jan. 29-én Mayerlingben titokzatos!!?) módon meggyilkolták: több kutató szerint pezsgősüveggel úgy vágták fejbe, hogy a homloka beszakadt és szörnyethalt. Az újabb kutatások szerint, akárcsak Ferenc József öccse, Miksa mexikói császár és felesége, Erzsébet királyné meggyilkolásában, úgy ebben is benne volt a szabadkőművesség keze. De benne volt a magyarokat gyűlölő, a monarchiát szlávtöbbségű szövetségi állammá — amiben a magyaroknak nem sokkal többet hagyott volna meg, mint Trianon — átalakítani akaró Ferenc Ferdinánd keze is. A sors iróniája, hogy aztán őt magát is a pánszlávizmus szolgálatába szegődött szabadkőművesség gyilkoltatta meg. Ha Rudolf trónörököst akkor nem gyilkolják meg, a kettős monarchia, de legalább is annak magja, az egész Kárpátmedencét kitöltő magyar állam minden valószínűség szerint még ma is létezne.

Miután az “Önrendelkezést Afganisztántól Középeurópáig” c. cikkemben (Kát. Magy. Vasárnapja, 80. jún. 13-i; Szittyakürt, 80. évi júl —aug-i sz.) részletesen foglalkoztam ezzel a kérdéssel is, rövidség és egyszerűség kedvéért idézem belőle a következőket:

“Az eljövendő Európa-rendezés egyik legfontosabb feladata lesz a volt Osztrák—Magyar Monarchia területén teremtett és 60 éven keresztül erőszakkal állandósított káosz megszűntetése; ezen belül is a térség magja, a Kárpátmedence esztelenül, bűnös módon szétrombolt politikai egységének a helyreállítása éppen az ezerszer megcsúfolt “önrendelkezési elv” alapján. De nem ám az egyes elszakított területek, hanem az egész Kárpátmedence összlakosságának nemzetközi ellenőrzése mellett való megszavaztatásával, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag melyik államhoz is tartoznak.

Az így megszületett határozatot mindegyik érdekelt államnak el kell fogadnia. Itt mindjárt le kell szögezni, hogy az államalkotó magyarság és az önként betelepült és betelepített nemzetiségek közötti békés együttélés, amit a trianoni országcsonkítás szakított meg és a szomszédos népek soviniszta hatalmi hóbortja magyargyűlöletté torzított, a modern kor követelményei és a keresztény egyenjogúság alapján csak úgy állítható helyre, ha az ősi földjükről kiüldözött, így vagy úgy idegenbe (Csehországba, Oroszországba, Romániába, Szerbiába) kihurcolt, kitelepített magyarok — beleértve a szabad földön élő magyar, német és rutén emigránsokat is — visszatérhetnek szülőföldjükre, a helyükbe tömegével betelepített tótok, ukránok, románok, szerbek, osztrákok pedig visszatérnek saját földjükre. Ez a minimális erkölcsi és anyagi elégtétel azért, amit a nagyhatalmak és a szomszédos népek Trianon óta a magyarság ellen elkövettek.

Hogy ez nem fog simán menni, az biztos. De, ahogy a Kárpátmedence évezredes állami egységét hatalmi erővel rombolták szét, úgy ott rendet teremteni is csak hatalmi erővel lehet majd, aminek nem kell feltétlenül háborús cselekménynek lennie, még a Szovjetunióval szemben sem. ”

A fentiek után nem kétséges, hogy Yves de Daruvár kérdéses tanulmánya sokban ellentmond a tíz évvel ezelőtt megírt könyvében foglaltaknak. Hogy aztán Yves de Daruvár kinek vagy kiknek a befolyására — hogy ne mondjam, nyomására — tette ezt, csak sejteni lehet abból, hogy éppen a magyar-gyűlölő és Magyarországot megcsonkítani akaró Ferenc Ferdinándra, no meg a magyarság trianoni sírját olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal megásni segítő Jászi Qakubovics) Oszkárra, a hárompontos szabadkőműves testvérre, a Martinovics páholy nagymesterére hivatkozik.

Nem hiszem, hogy Yves de Daruvár ennek a tanulmányának megírásával egy lépéssel is előbbre vitte volna a dunai-térség idült kérdésének a megoldását; legfeljebb csak annyit ért el vele, hogy a kristálytiszta logikával megírt és a megcáfolhatatlan adatok tömegével alátámasztott remek könyvének a hitelét megingatta.

Nagy kár! Reméljük, rövidesen ő maga is rájön erre!

(v. E. /.)

V

Megjelent

ESZTERHÁS ISTVÁN TÖRTÉNELMI REGÉNYE:

Kováts Mihály hajóra száll

A magyar apától született, de franciának nevelt Yves de Daruvár azzal, hogy a Trianoni békediktátum 50. évfordulójára megírta hatalmas véd- és vádbeszédét, a maga nemében egyedülálló “A feldarabolt Magyarország” (Le Destin Dramati que de la Hongrie — Trianon 1920 ou la Hongrie ecartelee) c. remek munkáját, örökre beírta nevét a magyar történelembe és kiérdemelte minden magyar háláját és nagyrabecsülését.

Mégis, vagy éppen ezért, aki elolvasta “Gondolatok egy birodalom bukásával kapcsolatban — A Saint Germain-i és a Trianoni szerződés hatvanadik évfordulójára” c. tanulmányát (megjelent franciául, a Le Monde 79. szept. 11-i, magyarul a Szittyakürt 80. évi jún-i és a Kát. Magy. Vasárnapja 80. aug. 24-i szban), értetlenül áll meg, mert sok olyan van benne, ami ellentmond a könyvében írtaknak.

Könyvének “Végső tanulsága” c. záró fejezetében többek között ezeket írta:

“A második világháború néhány évétől eltekintve a trianoni szerződés most éppen 50 éves lenne. Magyarország azonban, mint állam már 896 óta létezik, nemcsak 1920 óta, mint Csehszlovákia és Jugoszlávia, sem pedig 1878 óta, mint Románia... Ezeréves történelmét nem lehet egy tollvonással megsemmisíteni... Az 1920-ban Trianonban létrehozott és 1947-ben Párizsban megerősített helyzet nem állhat fenn hosszú ideig, mert 50 év tapasztalata a magyar ügyet igazolja. Csehszlovákia és Jugoszlávia még mindig életképtelen tákolmány... A második világháború példája igazolta, hogy a ‘szél első fuvallata’ kidöntötte ezeket a gyökértelen fákat és a ‘status quo’ visszaállításához erőszakra, deportálásokra, népirtásra volt szükség. Már a kiélezett szlovák és erdélyi kérdés is mutatja, hogyan fog a három utódállam Magyarország előnyére széthullani, ha másként nem, egy dunai konfederáció létrehozásával... A Dunamedence (vagyis a Kárpátmedence — E. /.) földrajzi egység, melyben a jelenlegi állapot csak átmeneti jellegű lehet. Az ezeréves egység egyszer, valószínűleg unió formájában újra helyre fog állni” (196-7. old.).

“Magyarország földrajzi helyzete következtében kétségtelenül a Kárpátmedence központját képezi, tehát minden dunai rendszer alkotóeleméhez tartozik. Trianon óta ahelyett, hogy Közép-Európa magva lenne,... csak ‘tátongó lyuk’... a Kárpátmedence földrajzi helyzete és történelmi múltja biztosítja Magyarország feltámadását egy új választott formában, de az 1000 éves határokon belül” (198. old.).

“Trianon tehát történelmi tévedés, földrajzi szörnyszülött, gazdasági lehetetlenség, igazságtalan békeszerződés önmagában és tragikus következményeiben” (200. old.).

“Európának ezen a sokat háborított részén az egyensúly a németek, magyarok, szlávok és latinok között csak egy nagy dunai szövetség keretein belül valósítható meg. A ‘valóságos’ (vagyis az egész Kárpátmedencét kitöltő — E.I.) Magyarország csak üdvözölhetné ezt a szövetséget az egységes Európa keretein belül, melyben módja lenne arra, hogy újra történelmi múltjához és hagyományaihoz méltó szerepet játszón” (206. old.).

Az idézett kijelentések, megállapítások világosak, egyértelműek és félreérthetetlenek.

Ezzel és könyvének első fejezeteiben foglaltakkal szemben jelen tanulmányában, miután felvázolja, milyen végzetes volt az Osztrák — Magyar Monarchia feldarabolása és

milyen végzetesek még ma is a következményei, a következőket írja:

“Meg vagyunk győződve róla, hogy eljön az idő, amikor a Dunamenti Európának fel kell élednie. Ennek a területnek az országai az utóbbi hatvan évben, de főleg a második világháború után elszenvedett súlyos megpróbáltatások árán tanulva, végre megértették, hogy közösek érdekeik, s bizonyára azt is, hogy együttélésük szükségszerű. Ebből a szempontból ma a feltételek sokkal jobban megvannak arra, mint a második világháború előtt, hogy őszintén egyezkedjenek, s békés úton intézzék el maguk között a területi vitákat. (Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy a tótok, ukránok, szerbek, de még az osztrákok is, nem is szólva a románokról, még sohasem voltak ultranacionalisták, soviniszták és magyar-gyűlölők, mint éppen most. — E.I.) De ezzel még nem kellene véget érnie a rekonstrukciós törekvéseknek. Az Osztrák —Magyar Monarchia múltján okulva, létre kellene hozniuk azt az összetartozást, amely szövetségi és demokratikus módon egyesítené a Duna medence népeit egy gazdaságilag is életképes egységben, figyelembe véve a gazdasági, a szociális és a demográfiai változásokat, és biztosítva a résztvevő nemzetek mindegyikének valóságos egyenlőségét a másikkal szemben. Semmi kétség afelől, hogy... a Duna-menti népek és vezetőik, okulva a kiállt próbákon... megalakítják a Duna-menti nemzetek federációját... Ebben a helyreállítási folyamatban... Ausztria lényeges szerepet játszhatna... dicsőséges múltja... földrajzi fekvése és semlegessége által, mely kiváltságos összekötővé teszi Kelet és Nyugat között... Ausztria van a legjobb helyzetben ahhoz... hogy megkíséreljék újra megerősíteni valamennyi Duna-menti nemzettel a kapcsolatukat, amelyek egykor Bécs hatáskörébe tartoztak. ”

A fenti idézetek maguk helyett beszélnek. Mégis, nekem is lenne egykét hozzáfűzésem.

Igaz, hogy Európa egyik legrégibb trónján, a magyaron, 400 éven keresztül Habsburgok ültek, de az Osztrák —Magyar Monarchia, amelyik a Habsburg császár-királyok elnyomása ellen viselt szabadságharcok következményeként 1867-ben született meg, csak 51 évig létezett. Az osztrák császárság is, mint olyan, csak 1807-ben létesült a napóleoni háborúk következtében széthullott Német —Római Császárság roncsaiból és csak 111 évig létezett.

Nem vitás, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia minden hibája ellenére az európai politikában döntő, nélkülözhetetlen szerepet töltött be és szétrombolása végzetes volt nemcsak a térség népeire, de egész Európára, s közvetve az egész világra. Hogy ez a döntő szerepet játszott államalakulás az első világháború végén, jóllehet területén egyetlen ellenséges katona sem állt, ilyen csúfosan szétesett, az főleg annak tudható be, hogy a birodalom súlypontja a természetes súlypont, a Kárpátmedence helyett a jelentéktelen kis Bécsi-medence volt, s így Bécsből és nem Budáról kormányozták. Ferenc József neveltségénél, múltjánál, egyéniségénél fogva Bismark tanácsát, hogy székhelyét tegye át Budára, képtelen volt megfogadni. De a tervet nem vetette el és azt fiával, Rudolf trónörökössel akarta megvalósítani: Rudolf trónörököst Budára akarta áttelepíteni és még életében magyar királlyá koronáztatni, hogy halála után, mint Budán székelő magyar király vegye át az Osztrák—Magyar Monarchia felett az uralmat. Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert Rudolf trónörököst közvetlen Budára való utaRózsa Csilla beszámolója a clevelandi WZAK-FM rádió 1980. november 14-i műsorán.

* * *

Hosszú évek szorgos és alapos kutató munkája nyomán elkészült és az elmúlt napokban a könyvpiacra került Eszterhás István közel ezer oldalas, két kötetből álló, hatalmas történelmi regénye, amely egyedül álló emigrációs életünk harminc éves irodalmának a történetében.

A “Kováts István hajóra száll” című regényben Eszterhás István szavai szerint-.

“... emberré válik a hős, felolvad a halál, és vakmerőt merhet az író. ”

A magyar történelmi hagyományt, a hősiességet, az önfeláldozó hazaszeretetei, a férfihűséget ápolja ez a könyv, melyet minden magyarnak el kell olvasnia, már csak azért is, mert Kováts Mihályról, az amerikai hadsereg ezredeséről, aki életét adta Amerika függetlenségéért, hasonló mű eddig még nem jelent meg sehol a világon.

A szerző egyébként nem hallgatja el azoknak a neveit, akik kutató munkájukkal segítségére voltak a mű megírásánál.

A felsorolt nevek között találjuk Acs Imre dr. nevét is, aki számos, eddig még nem ismert, fontos adatra hívta fel a szerző figyelmét.

A könyv Berta László nyomdájában készült és csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg a Classic Printing vállalat kitűnő munkájáról.

A köteteket David Morier 1750 körül készült festményeinek a hasonmásai ékesítik.

Az első köteten a kék huszárt, a másodikon pedig a zöld huszárt találjuk eredeti színeikben.