Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-11-01 / 11. szám

1979. november ÍZITTVAKOKT 3. oldal PAPP ZSIGMOND:---------------------------------------------------------------------------------------------------------------­MINEK AZ A SZUMERKODÄS!.. Büszke magyar vagyok én, Keleten nőtt törzsöké fámnak. • (Kölcsey Ferenc) J (Colorado, 1979) Sokszor vita tárgya az emigrációs magyarság között a sumér kérdés. Vagyunk magyarok, akiknek szent meggyőződésünk, hogy mi magya­rok vagyunk a sumérok legközelebbi rokonaik és a magyar nyelv a sumér nyelv modern változata, ezeket iga­zoljuk az őstörténeti kutatások ered­ményeivel, melyek az emigrációs ős­történet-kutatóink szorgalmas mun­kája — úgyszintén igazoljuk külföldi tudósok kutatásainak eredményei­vel, melyben ők kimutatják és iga­zolják a sumér-magyar rokonságot. Vannak a finn-ugoristák, akik csak egyfelé néznek és nem akarnak engedni az idejét múlt finn-ugor származás-elméletből. Onáluk a régi és az újabb őstörténeti kutatások eredményei és bizonyítékai süket fü­lekre találnak. Vannak a boldog megelégedettek, a kényelmesek és nemtörődők és azok, akik fölösleges­nek tartják a sumérkodást és vannak nem utolsó sorban — olyanok, akik ahhoz a csoporthoz tartoznak, mely a magyarságtól el akarja vitat­ni az őt megillető sumér örökséget. Mi sumér magyarok hisszük, hogy az az örökség, amit turáni sumér őseink visszahagytak, egyedül min­ket illet, magyarokat, és ezeket bizo­nyítja a nyelvészet, a régészet, az írástörténet, az embertan, a néprajz, a mitológia és a többi segéd-tudo­mányok. Tudjuk és hisszük, hogy a régi Kelet kultúrnyelve a magyar volt és tudjuk és hisszük, hogy a régi őshazában mi magyarok vezető né­pek, államalkotók voltunk. ígérjük, mi sumér magyarok, hogy dicső örökségünket megvédjük és megtart­juk és nem hagyjuk Pató Pál módjá­ra idegen kezekbe kerülni, harcolni fogunk érte körömszakadtáig. Har­colt a magyar hosszú évezredeken keresztül karddal a kezében, harcol­junk most tollal a kézben, hiszen egy nemzetnek sincs annyi tehetséges fia, mint nekünk magyaroknak. Sumérkodjunk azért, mert a su­mér kérdés az összekötő tud lenni magyar és magyar között, politikai felfogásunk lehet különböző, de a magyar őstörténet ápolása és sumér származásunk bizonyítása elsőfokú nemzeti ügye kell, hogy legyen min­den magyarnak. Mindannyiunk kö­telessége sumérkodni és ha nem len­ne sumér kérdés, ki kellene találni, mert a sumerológia kifejleszti ma­gyarságtudatunkat és segít abban, hogy magyarok maradjunk és ennek óriási jelentősége van itt az emigrá­cióban. Emigrációs őstörténet kutatóink és egyéb szakos tudósaink kutatnak, írnak, sőt részben már meg is írták a magyarság igaz őstörténetét, több mint száz könyv és több mint ezer tanulmány bizonyítja szorgalmas munkájukat. Ok kutatnak, nekünk pedig sumér-magyaroknak az a kö­telességünk, hogy ezeket a műveket olvassuk, terjesszük és ismertessük másokkal, a nagyvilággal a mi tör­ténelmi igazságunkat. A kiásott ékírásos agyagtáblák üzenetei és minden más ami az ősi kultúra maradványaiból előkerül, mind azt bizonyítja, hogy egyedül mi magyarok vagyunk a sumér .hagyományok legközelebbi örökösei, de jó lesz igyekezni jogos örökségünk átvételére, mert a sumér örökségre sok az illetéktelen jelentkező — a zsi­dóságtól kezdve az oláhokig mind kacsingatnak feléje, sőt úgy néz ki a dolog, hogy még a ruszkik is bene­veztek —, ha nem vigyázunk a sok szemfüles “élelmes” eltulajdonítja jogos sumér örökségünket. Először is meg kell ismerni igaz magyar történelmünket, mert amit nekünk otthon írtak és tanítottak az egy meghamisított történelem volt, idegen érdekeket képviselt, német, szláv és zsidó irányítással. Felejtsük el az otthon belénk gyúrt mesét, el­esett kis nemzet vagyunk, rokonta­lan egyedül álló, alkalmazkodni kell Nyugathoz, mert Nyugat jóvoltából lettünk civilizáltak és nekik köszön­hetjük, hogy nem vagyunk ma is barbár pogányok . . . Kiáltom magyar testvéreim fülébe Alföldi Gézával a turáni-ének örök­szép sorait'. “At kiáltom Kelettől Nyugatig, Északtól Délig. Harmatos reggeltől viharos estéiig, Hogy nem vagyunk egyedül, kidobott és árva, Mi vagyunk a világ legnagyobb csa­ládja. ” Ez az igazság: a magyarság a világ legnagyobb családjához tartozik, amit turáni népeknek nevezünk és közvetlen leszármazói vagyunk a vi­lág első kultúrát megteremtő népé­nek, a suméroknak. Nem va­gyunk mi egyedül, több rokonunk van a világban mint bármelyik más nemzetnek. A hiba az volt, hogy mi ezer éven keresztül Nyugat felé orientálódtunk Kelet helyett, védtük Nyugatot a tatár ellen, a török ellen, s míg mi véreztünk és fogytunk, ők gazdagodtak és szaporodtak. Igaza volt Móricz Zsigmondnak, amikor írta: “Abbanfogyott el vérünk, hogy keleti atyafiakkal verekedtünk és vé­delmeztük a nyugati idegeneket, akik ezer éven keresztül át folyton idegenek maradtak és gyűlöltek ben­nünket. " Kultúrát sem kellett az ősmagya­roknak Nyugattól könyörögni, mert úgy Atilla Hun-magyarjai, mint Árpád apánk magyarjai sokkal ma­gasabb kultúrával rendelkeztek, mint bármelyik európai nemzet népe. Nem csak mi mondjuk ezt ma­gyarok, mert többek között Sackur német jezsuita történész is látta, mert így írta: “Ázsia fiai messze felül múlták Európát, úgy civilizációban, mint kultúrában. ” — Mi, magyarok voltunk a lovas társadalom és civili­záció megalapítói, mi már rég lovon ültünk, karddal harcoltunk, nyíllal lőttünk, amikor még a legtöbb euró­pai nép fütykösökkel hadakozott. A kengyelt, a nyerget, a sarkan­tyút és fordítható tengelyű négy ke­rekű kocsit a turáni népek adták a világnak, előtte a “kultúrált” Nyu­gat csak a kétkerekű talyigát ismer­te. A kovácsolt acélból készült kard, a kardvívás, a nyílazás, a könnyű lovasság (huszár) megalapozói a tu­ráni magyar népek. Ruházatban ma az egész világ a turáni lovas népek nadrágjait, csizmáit, öveit, sapkáit, kesztyűit és a középen végig gombolt ujjakkal ellátott szumér kabátot (szumérul: kabatu) viseli, illetve an­nak divat szerint módosult változa­tát. A turáni magyar már régen rend­szeresen fürdött (Atilla harcosai bőr­fürdőkádakat vittek magukkal), bo­rotválkozott, fehérneműt viselt, de a művelt, kultúrált nyugati népek még az előkelőség is, a fehérneműt csak a keresztes hadjáratok idején ismeri meg, az alsóbb osztályok pedig a 16—17. században. Az átlag európai a 9. században, sem a borotvát, sem a betűt nem is­meri, Karulu Magnus az első igazi európai császár sem írni, sem olvasni nem tudott. Az étkezés szertartás volt őseinknél, a legegyszerűbb há­zaknál is, minden felnőtt férfinek volt kése és kanala. Ezzel szemben Európában még a 17. században is kézzel ettek, a csontokat az asztal alá dobálták, utána hangos böffögéssel dicsérték az ételek jó ízét az előkelő házakban. Az sem igaz, hogy az ősmagyarok pogányok lettek volna, az őshazai turáni-sumér népek egy-Isten hívők voltak, a teremtőt UR-nak, Nagyúr, Ős, Hungár, Magyar, Están, Astán­­nak nevezték, mely a mai Isten sza­vunk régi alakja. Papp Kálmán, a Nap Fiai szer­kesztője írja: “Az Árpád-féle honfog­lalás idején nem voltunk pogányok, mint azt nekünk hazudták, mert P. Pesti, Badinyi Jós és Rudnay Egyed kutatásai bizonyították, hogy a ró­mai és a bizánci kereszténységen kí­vül volt még egy harmadik keresz­ténység is, a magyar lélekre szabott, Péter apostol által terjesztett, a Kö­zép-Keleten élő magyarság lelkének megfelelő kereszténység is, amiből minket I. István király alatt erőszak­kal, drasztikus eszközökkel, mint a német krónikák írják: tűzzel-vassal kiforgattak. ” Úgy Atilla hun magyarjait, mint Árpád apánk magyarjait, a nyugati történészek barbároknak titulálják, sőt sok álmagyar történész használja ezt a kifejezést. Barbárok voltak az észak germán vandálok, akik min­den cél és ok nélkül pusztítottak és öltek, megsemmisítve mindent ami az útjukba került, a hasonló tette­ket, amit ők véghez vittek még ma is vandalizmusnak nevezik. Avagy Lech mezején, amikor kivégezték Lehel vezért és társait, 5000 ezer ma­gyart legyilkoltak, 7-et meghagytak, orrukat-füleiket levágva és meg­csonkítva hazaküldték őket, ezt a nyugati történelem írók nem nevezik barbárságnak. Kr.e. 55-ben Julius Cézár megverte a germánokat, azo­kat lefegyverezte, utána mind egy szálig felkoncoltatta, egyedül Cato követelte a szenátban, hogy tartóz­tassák le Julius Cézárt és adják ki a németeknek. A részeges Nagy Sándorról dics­himnuszokat zengenek a történé­szek, aki végig rabolta a félvilágot, összeharácsolta és ellopta azok kin­csét, a lakosságot mindenhol lemé­szárolta, 13 éves rémuralma után a “világbirodalma” felbomlott, de O nem barbár, O világhódító. Barbár-e az az Atilla, aki a római királyi udvarban nevelkedett, lati­nul, görögül és természetesen ma­gyarul beszélt, olvasott és írt és nagy műveltséggel bírt. 451-ben Róma ellen indult, I. Leó pápa Mantováig ment elébe és könyörögve kérte Atil­lát, hogy ne pusztítsa el Rómát, Atil­la megkegyelmezett Rómának, de mégis O a barbár. Igazságunk alátámasztására, hogy nem csak mi mondjuk magyarok, hogy úgy a Habsburg elnyomás, mint a Horthy éra alatt nem volt igaz történet írás, hanem azt sok kül­földi történész is észrevette és ki is fejezték írásaikban. Ezeknek egyike volt Prof. Shokotu Faisi japán őstör­ténész, aki így ír: “Igaz történet írás sem a Habsburg-ház, sem a Horthy­­korszak alatt nem létezett. A Habs­burgok saját érdekükben megsem­misítettek mindent, ami az ősi ere­detre utalt. A Horthy-korszak szerve - a Teleki Pál Intézet — saját ne­velésű céhbeli tudósai pedig, Hóman Bálint vezetésével, átértékelték az amúgyis hiányos történelmet a ró­mai katolikus egyház és a Habsburg­­ház javára." (Prof. Faisi és több ja­pán őstörténész kutató, Prof. Ima­oka Dsuidsiro vezetésével, több évet töltöttek annak idején Magyarorszá­gon, jómagámnak is volt szerencsém a 30-as évek elején több előadást hallanom mindkét történésztől. Több mint száz évvel ezelőtt, Ba­bilon romjainak kiásásánál előkerült ékírásos agyagtáblák megfejtésével megszületett a sumér kérdés. Az agyagtáblák ékírását megfejtő tudó­sok közül először J. Oppert francia tudós jelentette ki, hogy a sumér nyelven írt üzenetek a finn-ugor nyelvekhez állanak legközelebb. Ch. Lenormant, szintén francia tudós, már tovább megy — kijelentette, hogy a sumér nyelv az ugoros ma­gyar nyelvhez áll legközelebb és ezzel elkezdődött a mai napig is folyó vita a sumér kérdés körül. Magyar részről Somogyi Ede, aki pályafutását mint újságíró kezdte, az elsők között volt, mint a sumerológia új tudomány lelkes harcosa. Somo­gyi lelkes sajtóismertetései a külföldi tudósok munkáiról, főleg Oppert és Lenormant tudományos munkáinak ismertetése a nagyközönséggel, meg­indította a magyar szakemberek vi­táit is a sumér kérdéssel kapcsolat­ban. Somogyi sumér egyetemi tan­szék felállítását javasolja, sumér szó­tárt ír és 1903-ban megjelenik a “Szumer Magyarok” című könyve. Somogyi mellett az első sumér harcosok között voltak Galgóczy János, Mahler Ede, Nagy Géza, Pe­ren ezt Gyula stb. Az első magyar ré­gésznő Torma Zsófia, aki a tordosi kultúra gyűjteményével tűnt fel, majd több tanulmánya mellett “Szu­mér Nyomok Erdélyben" (Ethno­graphische Analogien) című könyve jelent meg német nyelven. Felbe­csülhetetlen szolgálatot tett nemze­tünknek, sok külföldi tudóssal leve­lezett, akik kivétel nélkül elismerték tudományos munkásságát. Egyedül a Magyar Tudományos Akadémia nem adott teret munkáinak, sajnos úgy a múlt, mint a ma Akadémiája, a sumér tudósok kéziratainak teme­tője. A németek, franciák, angolok, amerikaiak élénk részt vesznek ki a távolkeleti őskultúra kiásásában és egymásután állítják fel szumér sza­kos egyetemi tanszékeiket, egyedül mi magyarok nem kérünk hivatalo­san a munkából, illetve a Tud. Aka­démia és az ország hivatalos szerve­zetei elzárkóznak abból részt kérni. Hiába mondják a külföldi tudósok, hogy a szumér vita eldöntése magyar szakemberek dolga lenne. Ha az akkori kormány elrendeli a szumér kutatásokat, és felállítják a szumér egyetemi tanszéket, teljes befolyásá­val támogatja (mely nemzeti köte­lessége lett volna), akkor azokat a homályos pontokat, amiket a külföl­di tudósok hiányos magyar tudásuk­kal nem tudtak megfejteni, azokat a mi tudósaink megfejtették volna, és úgy ma a szumér nyelv hová tarto­zásának kérdése több mint valószínű lezárt kérdés lenne a magyarság ja­vára. De, sajnos, nem úgy történt, mert a M.T.A. sem Körösi Csorna Sándor, sem a szumérológiával fog­lalkozó többi tudós munkáit nem is­merte el, sőt Munkácsi Bernát és Goldzieher Ignác javaslatára szigorú titalom alá helyezett minden szu­­mér-magyar nyelvrokonság kutatást. A Habsburg-ház jól és rég kiérde­melt bukása után a Horthy-éra alatt folytatódott minden, az ősmagyar kutatások terén a hivatalos vonal megmaradt a finn-ugor származás­elmélet mellett. Le a kalapot azon áldozatos tudósok előtt, akik sokszor állásuk elvesztése, vagy elhelyezés ve­szélye ellenében is foglalkoztak és ír­tak a magyar őrtörténeti és szumér kutatásokról. A Horthy-érának, mely nemzetinek vallotta magát, örökre megbocsájthatatlan bűne, hogy a nemzetnek ezt az egyik leg­fontosabb kérdését nem támogatta, sőt ellene volt. Meghagyva azokat a pángermán és pánszláv történésze­ket, akiket a Habsburgok erőszakol­tak ránk, és nem seperte ki azokat egyetemeinkről és a M.T.A.-ról. Azért lehetett ilyeneket írni még 1943-ban is: Magyarország Néprajza 4. kötet (1943, Bp.): “Alig félszá­zada annak, hogy tisztult látással tu­datára ébredtünk hovátartozásunk­­nak, kiderült, hogy északi uráli kör­nyezetből származunk, rokonaink

Next

/
Thumbnails
Contents