Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

1979. szeptember hó

tflTTVAKÖftT

11. oldal

Amerikai Rumán Egység Liga

ROMÁN EMIGRÁCIÓ — MAGYAR EMIGRÁCIÓ ség érdekében — és ennek a mun---------— *-----1---— kának hitelesítése magyar részről.

Az észak-amerikai Rumán Egység Ligában — 54 rumán egyesület és csoport tömörült — a vezető szerepet betöltő egyházakat nem számítva, John C. Coman elnök, és a Liga vezetőségének irányítása alatt.

A szervezet tagságának nagy részét erdélyi rumánok képezik.

Az ifjúság nevelése és irányítása az egyház és más csoportok befolyásával — kihangsúlyozottan a soviniszta “Nagy Román” ideológia jegyében folyik.

Érdekes jelenség — a vezetőségben á nagyszámú magyar nevű rumán) akik talán éppen nevük ellensúlyozására — versengenek a magyar-gyűlöletben, vagy nevüket hűség nyilatkozatok céljaira használják fel.

A Liga hivatalos újságja az “America” (Romanian News) nagyon szép külsejű, jól tervezett és jól szerkesztett lap, amely hazaszeretetben és papír minőségben is — messze felülmúl bármely magyar újságot.

A lapba a “Cleveland Trust (American Trust Corporation Bank) és különböző utazási irodák tesznek be fizetett hirdetéseket. (Egy erdélyi, illetve rumániai út oda-vissza 339. — US dollár, amit nagyon ajánlunk olyan magyaroknak, akik személyesen akarnak meggyőződni a rumán valóságról Erdélyben.

A sajtó hangneme és a Liga összetartó ereje — a rumán nemzeti érzés ápolása és a soviniszta magyar— orosz-ellenesség. Érdekes, hogy a rumánok, akik az országuk létrehozását, múltját és jelenlegi nagyságát Oroszországnak köszönhetik, menynyire gyűlölik jóttevőiket.

Erdély elrablásának a 60. évfordulója alkalmából az újság kék-sárga-piros (Mária Terézia erdélyi címer-színei), nemzetiszínű különkiadásban ünnepelte, a “Dnyesztertől a Tiszáig” főcímmel — eszünkbe juttatva, hogy legfőbb szövetségeseink az Erdély—Tisza ügyben az oroszok.

A Liga, illetve az amerikai és kanadai rumánság nevében, John C. Coman elnök “Kiáltvány”-ban fordult a nagy egyesülés évfordulóján a Román Szocialista Köztársaság elnökéhez — Ceausescuhoz és a román néphez —, biztosítva Ceausescut a rumán nép, illetve a rumán emigráció támogatásáról — kifejezve az emigráció azon óhaját, hogy Ceausescu vezetése alatt a hazai és az amerikai rumán testvérek között a kapcsolat mind szorosabb lesz.

Ugyancsak J. C. Coman “Desteapta-te Romane” (Ébredj rumán) c. cikkében harcra hívja az amerikai és kanadai rumánságot azok ellen a “jól szervezett és jól pénzelt, mérgező hatású, szemtelen” magyar tevékenységek ellen, amelyek vitatni merik a románok jogát — a románizmus kétezer éves bölcsőjére — Erdélyre . . .

Nagy megelégedéssel méltatják a “bukaresti kormány” azon elhatározását, hogy a “Nagy Egyesülés évfordulóján”, kiváló történész professzorokból álló delegációt küldött Amerikába abból a célból, hogy minden szempontból bebizonyítsák a román nép természetes és elvitathatatlan jogát a Dnyeszter és a Tisza között elterülő országrészekre.

Megemlíti a Kent State University-i rumán sympoziumot, dicsérve felsorolja a rumán történészprofeszszorok neveit, elsősorban a magyarfaló prof. Stefan Pascut, majd prof. Cornelia Bodeat, prof. Ludovic Banyait, prof. Liviu Maior, prof. Vasile Vesea, prof. Lucian Rosut, és prof. Virgil Candea-t — és méltatlankodva emlékszik meg, hogy a rumán sympóziumon, rögtön annak megkezdése után kb. 300 ungar (magyar) tüntetett a Kent State

Universityn. — Az újság szerint a magyarok “hazugság”, “hazugság” kiabálásával zavarták a híres rumán történelem professzorok okfejtéseit, Rumániának Erdélyre támasztott természetes és vitathatatlan jogára.

Az előadás végén — írja az elnök — a magyarok szemtelen és határtalan sovinizmussal — kiragadták a mikrofont prof. Bányai kezéből akkor, amikor Bányai a 2000 éves román Erdély tézisét bizonyította és az erdélyi magyarság valóságos és félelem nélküli életét ismertette a simpózium résztvevői előtt.

Ezután a cikkíró kitér a “magyar propagandára Amerikában”, és azt írja, hogy a magyarok megmérgezik az amerikai—rumán viszonyt és aljas propagandával kétségbe vonják Rumánia jogát — a rumanizmus bölcsőjére, Erdélyre.

Az újság keserűen állapítja meg, hogy vannak nemzetközileg elismert újságok, amelyek támogatják a magyarok revizionista követelését — majd megemlíti a magyarok által szétosztott “propagandát”, amelyben a magyarok 3.5 millió rumániai magyar—német—zsidó elnyomásáról panaszkodnak.

Az újság teljes egészében lehozza — a Cleveland Press november 23-i számának egy cikkét — és örömmel állapítja meg, hogy a simpózium alatt a magyar csoportok között ellentétek keletkeztek, amikor Louis F. Molnár a Fighter kiadója azt mondta, hogy 1956-ban a magyarok vissza akarták Erdélyt — Rumániától (Molnár Lajos állásfoglalása, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom állásfoglalása is — a Szerk.) — viszont “Veress Bulcsú, Lőte Pál és Nánay Júlia azt mondták, hogy ők elsősorban “emberi jogokért küzdenek”. — Bulcsú, Magyarországon 1956-ban be volt csukva és több éve eljött Magyarországról, azt mondta, hogy “ő hiszi, hogy csak az emberi jogok követelései adnak valamelyes lehetőséget az erdélyi magyarság számára”. Veress elítéli az erdélyi mozgalom radikális revizionista elemeit, mint olyanokat, akik alap nélkül beszélnek.’’

“Szégyenletes, hogy a rumánok nem intéznek ellentámadást a becstelen magyar támadásra, szégyenletes, hogy a kenti egyetemen tartott rumán simpóziumon tizenötször annyi magyar volt jelen, mint rumán. A rumán tömegek jelenléte szükséges — írják —, nem csak a rumán tudomány támogatása céljából, hanem azért is, hogy ellensúlyozzák a szemtelen és igazságot nélkülöző magyar terveket Erdélynek, a román nép bölcsőjének elrablását illetően.”

Minden amerikai polgár kötelessége — írja —, hogy az igazságért harcoljon és leleplezze a moszkvai — magyar ügynökök bomlasztó munkáját Románia ellen.

Az újság egy másik oldalán “Given?" (Adni?) cím alatt, dr. Vasile Netea a LMond párizsi újságot bírálja, mert az azt írja, hogy Erdély 1918-ban Romániának volt “adva”. A cikkíró a LMond tudatlanságát hangoztatja, amikor ilyen kifejezést használ, hogy “Erdély adva volt Romániának”. — Erdély örök idők óta román, mert amint azt a dácu —román elmélet bizonyítja, a román nép a legrégibb nép Európában — egyenes leszármazottai az ősi dákoknak és románoknak, akik megkülönböztetik magukat a szláv és magyar barbároktól, a kulturált latin nyelvük által és az eredeti civilizációjuk révén. A rumánok mindig a Tisza és a Dnyeszter között éltek — írja a cikkíró és idézi Béla Vansea román írót, aki azt mondta, hogy a

Kárpátok a Románia hátgerincét képezik.

1947-ben — Amerika, Oroszország és Nagybritannia, valamint Franciaország — elismerték, hogy Erdély jogszerint Romániáé — tekintettel a 2000 éves román jogra. (Romanian Today — Románia által kiadott újságból átvett cikk.)

Egy másik határozatban a Minesota-i románok külön felhívják az egész világ románságának a figyelmét arra a harcra, amelyet a románság a tegnapi, mai és holnapi ellenségei ellen kell, hogy folytasson (magyarok és oroszok), azok ellen, akiknek sikerült 1940—1944 között és azután elragadni Románia szent földjének egy részét. — “Régi és állandó ellenségeink szemtelenül misztifikálják Románia ősi történelmi jogát Erdélyre vonatkozóan. Kéz a kézben, kímélet nélkül kell harcoljunk ellenük” — írják. (Megjegyzés: a manifestum prof. dr. Vasile C. Borsán segítségével lett tervezve.)

A rumán fasiszta emigráció magyar- és orosz-ellenes munkáját nyugaton a kommunista rumán állam által fenntartott alapítványok és a Romániában a Román Tudományos Akadémia nevében kiadott könyvek, valamint a hazai kommunista román sajtó támogatja, mint pl. a “Romania Today” — egy rendkívül tetszetős, nagy anyagi befektetéssel rendelkező bukaresti folyóirat, amely a különböző egyetemeken és könyvtárakban, az egész világon kivétel nélkül megtalálható és minden fontos újságnak “forrásmunkaként” megvan küldve.

Ezek a könyvek és ez a sajtó adja az irányvonalat és az ideológiai alátámasztást a magyar- és orosz-ellenességre — burkoltan, hol nyíltan —, de mindig céltudatosan: a valótlan dácó —román elmélet állandó bizonyításával, amely egyenlő a “Dnyesztertől — a Tiszáig” való törekvéssel, illetve a rumán fasiszta fajelmélettel.

Rumánia legtöbbször úgy van feltüntetve, mint a magyarság jótevője

— Papp László-féle püspökök és más együttműködőkön keresztül. Nincs olyan száma az újságnak, amelyben valamilyen aljas vádat ne emelnének a magyar nép ellen.

A magyar- és orosz-ellenes “tudományos intézetek” — a “külföldi újságírókra” és a “korabeli” román újságokra hivatkozva (“The American journalist Nilton C. Lehrer wrote in his book ‘Transylvania Rumanian Land’, published in Bucharest, 1944” — “Románia Noua 1940.”)

— olyan terrorizmussal vádolják a magyarságot, amely minden alapot nélkülöz és csak drakulagőzős agyakban születhetik meg.

Az újság szerint még a Németországba önként ment románokat is a magyarok internálták, vagy kényszerítették Németországba és taszították Hitler, illetve a fasizmus karjaiba.

A fajgyűlölet és a dácu—romanizmus szellemében vannak kiadva a remek kiállítású és a román állam által ingyen osztott “Romanian News”, “Holidays In Romania”, “Romanian Sources” is.

Amilyen egységes a hivatalos Rumánia és a rumán emigráció a magyar- és orosz-gyűlöletben, amilyen hevesen hirdeti, hogy Erdély a dácu — romanizmus bölcsője, hogy az örök Románia a Dnyesztertől a Tiszáig terjed — olyan feltűnő a magyar kormány hallgatása az erdélyi ügyben, ami nyilvánvalóan a Párt vezetőségében ülő — annak a nagyszámú karrieristáknak köszönhető, aki a mindennapi politikai fennmaradása és Mercédesze érdekében nem akar magának fejfájást

okozni — semmi köze a néphez, vagy a szocializmushoz és nem érdekli az sem, hogy a románok nacionalizmusa, időzített bombája a szocialista tábornak. Mert lehetetlen nem arra a következtetésre jutni, hogy az erdélyi magyarság nemzeti elnyomásának fenntartásával, egyetlen gondolkozó magyar, katona, vagy munkás, sosem fog áldozatot hozni egy olyan szocialista tábor érdekében, amely ellene a legbűnösebb, a legaljasabb népgyilkosságot tartja fenn, vagy védelmezi. — Az ilyen szocializmus nem a népé és nem a magyarságé.

Minden magyar munkás tudja, hogy ellenségei nem a kínaiak, nem az amerikaiak, nem a Nyugat — hanem a szocialistának címzett Románia, a “rumán testvérek” és a szocialista táborból azok az országok, akik soviniszta és önző okokból a rumán imperializmus gyűlölt rendszerét fenntartják.

Az erdélyi kérdésben legfőbb szövetségeseink a szocialista táboron belül elsősorban Bulgária, Lengyelország, Kelet-Németország és a Szovjetunió lehetnének — ha a magyar kommunista párt vezetőiben olyan őszinte lenne a szocializmus érdekeinek a szolgálata, mint az erdélyi, illetve romániai magyarság vitathatatlan vezetőjében Király Károlyban megvan.

Nagy szerep várna Király Károlyra, az őszinte magyar—román barátság megalapításában, mert Király véleménye a szocialista testvériségről — a nép véleménye, a tömegek akarata. A rumánoknak tudniuk kéne, hogy egymás mellett kell éljünk — tudniuk kéne, hogy a magyarság ellen elkövetett igazságtalanságokat nem lehet úgy jóvátenni, hogy egy új, tiszta lapot nyitunk a két nép közötti kapcsolatban — mert nem lehet ott újrakezdeni, ahová már letaszítottak bennünket.

Egy baráti újrakezdést, a népidemokráciák táborán belül, mert mindketten ott vagyunk — csakis annál a dátumnál lehet újrakezdeni — amikor a demokratikus magyar kormány minden Erdélyben élő népnek önkormányzatot ígért 1918- ban.

Csakis erre a baráti szellemre lehet a jövőt építeni a két nép között.

— Ez Király Károlynak és az egész erdélyi népnek a véleménye.

Sajnos a béke és a megértés helyett, melyet a magyarság ajánlott

— most újra balkáni gyilkosságra készül Király ellen a bukaresti rendszer, mert a hírek szerint Király Károlyt és családját a román hatóságok, az egészségére káros atomsugárzásnak tették ki. — Rajta dr. Hadnagy Csaba és más orvosok, valamint a nyugati látogatók a sugárzást lemérték és annak tüneteit tapasztalták.

Az újabb terrormerénylet Király ellen, annak a jele, hogy amilyen mértékben csökkent az erdélyi magyarság sorsa iránti érdeklődés, amit a nyugaton élő magyarság akciói, Király emlékezetes beadványa, valamint Illyés Gyula nyilatkozatai váltottak ki — olyan mértékben fokozódott a román hatóságok terrorja, elsősorban Király Károly és legközelebbi barátai ellen.

Marosvásárhelyen Zolcsák Sándor festőművész, Király legközelebbi barátja lakásán a román rendőrség a lehallgató készülékek tucatját szerelte fel. Hónapok óta zaklatásoknak és nyolc órát meghaladó házkutatásoknak van kitéve.

Király és Zolcsák ellen — idegen ország (Magyarország) számára folytatott kémkedés és a román haza elárulása vádjával bűnvádi eljárást indítottak.