Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-02-01 / 2. szám

1979. február hó ÍÍITTVAKÖfcT 7. oldal BORBÁNDI GYULA: A nyugati magyar irodalom a frankfurti nemzetközi könyvvásáron Immár másodszor szerepelt a frankfurti nemzetközi könyvvásáron a nyugati magyar irodalom. A Frankfurtban élő Démuth Gyula ötlete és kezdeményezése nyomán valósult meg a magyar részvétel és az 1977-es tapasztalat azt bizonyítja, hogy hosszabb távon reményekkel kecsegtet a világ legnagyobb könyv­kiállításába való bekapcsolódás. Az természetesen már kezdettől fogva kézenfekvő volt, hogy anyagiakban kifejezhető közvetlen eredmény nem várható, mivel kiállításon köny­vek nem adhatók el. Frankfurt a könyvkiadók, irodalmi ügynökségek, könyvkereskedők és könyvterjesztők találkozójának színhelye. Kapcsola­tok megteremtésére és ápolására, kiadási, fordítási és terjesztési üz­letek kötésénél kínál igen kedvező al­kalmat. Magyar szempontból lehe­munkát Démuth Gyula közreműkö­désével a müncheni Alapítvány könyvterjesztési ügyeinek intézője, Popovits János végezte. A kiállítási fülkében az említetteken kívül Rőczey János tanár és a Burg Kastl-i magyar gimnázium két felsős nö­vendéke igazította el az érdeklő­dőket. Hat napon át az általuk őr­zött kis kiállítás a frankfurti vásárra látogató magyarok amolyan talál­kozóhelye volt, ahol mindenki rész­letes tájékoztatást kaphatott a nyugati magyar könyvekről. Nagy­ban elősegítette az áttekintést a Po­povits János által összeállított és 251 könyv, köztük 32 új kiadány, vala­mint több mint 50 kiadó adatait tar­talmazó 40 lapos szép kiállítású katalógus. A nyugati magyar iroda­lom termékei iránt mintegy harminc nyugati kiadó érdeklődött. A ma­tőség arra, hogy nyugati kiadók a külföldi magyar irodalmi alkotáso­kat, a szerzőket és a kiadókat megis­merjék, rajtuk keresztül betekintést nyerjenek az idegenben folyó ma­gyar könyvkiadási munkáról és ter­mésről. Az eredmény majd csak akkor mutatkozik, ha a megterem­tett kapcsolatok révén megindul az érdeklődés a nyugaton élő magyar szerzők munkái és jelentősebb kiad­ványai iránt. Az 1977-es és az 1978-as frankfurti részvétel tehát egy nagyobb méretű terv első állomása és nyitánya egy mindjobban kibon­takozni látszó nemzetközi együttmű­ködésnek. Az 1978-as nemzetközi vásáron — amelyet október 18 és 23 között rendeztek — a nyugati magyar kiál­lítási részleg az 5. számú csarnokban kapott helyet, ott, ahol a nyugat-né­met szépirodalmi könyvkiadók is ki­állították termékeiket. A magyar ki­adókat a Münchenben működő Ma­gyar Kulturális és Szociális Alapít­vány képviselte, magára vállalva az előkészítés és a szervezés munkáját, valamint a kiadások tetemes részét. A kiadások mintegy 3800 márkát tettek ki. Kiadókés magánszemélyek 1735 márkával járultak hozzá a költ­ségekhez. A fennmaradó kb. 2100 márka fedezete az említett Alapít­ványra hárult. Nyilvánvaló, hogy annak erőforrásai sem kimeríthetet­­lenek és egyébként sem egészséges jelenség, hogy a költségeknek több mint a felét viseli. Éppen ezért a jövőben elkerülhetetlen lesz, hogy a vásáron szereplő kiadók és szerzők az eddiginél nagyobb mértékben ve­gyék ki a részüket a közös teherből. A majdani eredményekből elsősor­ban a kiadók és a szerzők húznak majd hasznot, kívánatos tehát, hogy a befektetésekből ne vonják ki ma­gukat. • • • 1978-ban mintegy száz magyar könyv került kiállításra, közöttük né­hány egészen friss — néhány hónap­pal vagy héttel azelőtt megjelent — alkotás. Az előkészítési és szervezési gyár látogatók száma meghaladta a százat, köztük magyarországi és szomszédos állambeli magyar könyv­­kiadási szakemberek is voltak. A szakmabeliek és más komoly érdek­lődők mintegy 250 katalógust vittek magukkal. A müncheni Alapítvány megbízottjai kapcsolatot létesítettek emigráns cseh, szlovák, horvát, len­gyel és orosz kiadókkal is. E megbe­széléseken felvetődött egy közös sajtókonferencia terve a következő évi frankfurti könyvvásáron. Serly Tibor halála Londoni sajtójelentés közölte a világgal — 1978. október 7-én —, hogy Serly Tibor zeneszerző, karnagy, Bartók Béla munkatársa és személyes barátja, 76 éves korában Londonban, Angliában autóbal­eset áldozata lett. Az amerikai magyarság életében egy csodálatosan gazdag és érté­kes korszak zárult le ezzel a tragikus halálesettel. Serly Tibor, aki édesapjával, Serly Lajossal a “Kék nefelejts, kék nefelejts” című örökszép magyar nóta szerzőjével és annak családjával 3 éves korában érkezett Amerikába, itt élt valóban “Magyar Ameri­kában” 20 éves koráig. Édesapja rendkívül tehetséges zeneszerző és zenetanár volt, aki zenekart és színházat szervezett és fiát, Tibort már 4 éves korában kezdte nemcsak zenére, de zeneelméletre is tanítani. Serly Tibor a 20-as évek elején hazakerült Magyarországra, ahol a M. Kir. Liszt Ferenc Zeneakadémián Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő és kortársaiknak volt kitűnő és nagyra­­becsült tanítványa. Amerikába való visszatérte után a világ legelőke­lőbb zenekaraiban játszott. Mint előadóművész legnagyobb sikereit akkor érte el, mikor Arturo Toscanini azóta is páratlan NBC szimfo­nikus zenekarának volt első mélyhegedűse (violistája). Ebben az idő­ben már kezdett zenepedagógiával is foglalkozni és egyik kiváló tanul­mányát írta a másik után. Növendékei között ott találjuk az amerikai szórakoztató zene legismertebb neveit, mint például Morton Gould, Robert Russell Bennett, Mort Lindsay. Ugyancsak az ő tanítványa volt mint zeneszerző, a híres amerikai költő, Ezra Pound. Serly hangszerelte Bartók zenekari műveit és mesterével, akihez egyre mélyülő személyi barátság köttötte, rengeteget dolgozott zene­­elméleti problémákon és gyakorlati hangszerelési kérdéseken egyaránt. Mikor Bartók Béla 1945-ben meghalt, Bartók özvegye és kiadói Serly Tibort kérték fel, hogy fejezze be mesterének és barátjának 2 befejezetlen művét, a Harmadik Zongora Hangversenyt és a Viola Hangversenyt. Ez pillanatnyilag híressé tette Serly Tibort, de sajnos, nagyon sokat ártott hírnevének, mint zeneszerzőnek, mert ettől fogva a zenei világ úgy tartotta nyilván, hogy: “Serly Tibor, aki befejezte Bartók Béla befejezetlen munkáit.” Serly Tibor 76 éves kora ellenére élete utolsó pillanatáig alkotó kedvének és képességének teljes birtokában dolgozott élete főművén, a nyugati zeneelméletet új szempontokból megvilágító, filozófiai és technikai szempontokból egyaránt úttörő “Modus Lascivus”-on, melynek első két kötetét nemrég adták ki. Aznap, mikor a rohanó autó a londoni utcán halálra gázolta, írta alá a szerződést Anglia legelőkelőbb zenei kiadójával, egy megírandó könyvre Bartók Béláról, a zeneszerzőről. Halála valóban pótolhatatlan vesztesége a világ zenei életének és a magyarságnak. Felesége, Molin Miriam mellett fivére, Serly Géza és a Serly család Amerikában és Magyarországon élő számos tagja gyászolja. Lakása falán, kis, szerény, vékony fekete keretben egy csomagoló­papír sarkáról letépett papírdarab volt berámázva. Néhány sor van sebtében ráírva ceruzával: “Tibor, ha én király lennék, Te lennél az udvari zenészem. Béla.” Mi mást lehet, mi mást kell mondani arról, akiről Bartók Béla így vélekedett? ... 0 > T * Szathmary Lajos DR. KOVÁCS ERNŐ: Szabad, független Macedónia felé: Vége a jugoszláv álomnak és államnak TORONTÓBAN, Dél-Kanadában, 1978 szeptemberében, a Munka Ün­nepén zajlott le az észak-amerikai macedónok hatalmas tüntetése: háromrészre szakított népük fölsza­badulását és az 1913-ban megszün­tetett országuk feltámasztását köve­telve. Mi magyarok, akik még mos­tohább sorsban szenvedünk, öröm­mel szemléljük, hogy a horvátok mellett, mostmár a második szom­szédunk, mely Jugoszlávia mozaik államából kiakar válni. Talán így, hatvan év után, elhiszi a világ, hogy valami baj van a trianoni és párizsi békékkel? Titóék bolsevista látszat­autonómiáját elvetik és egyesülni kí­vánnak a bulgár- és görögmacedon testvéreikkel, önálló, független Macedóniában, “Balkáni Svájcot” alkotva, a kis népek békéjét és sza­badságát biztosítva. A kongresszu­son megjelent magyarokat és az erdélyi meg a többi kérdést ismer­tető kiadványaikat örömmel fogad­ták; úgyszintén üdvözlő táviratukat, mely így hangzott: To the Convention of the Macedonians of North America “Dear Friends; We Hungarians, who suffered the same fate in 1918 and 1945 as your nation did in 1913, express our solidarity in your struggle to free and unite your people: World Federation of Hungarians from Transylvania (now Rumania) and the Körösi Hungarian Historical Society. ” Őszinte együttérzésünk fenti kife­jezésével élénken szemben áll a hiva­talos vendég, a nemzetiségi miniszter beszéde, mely megdöbbentette a hallgatóságot, hogy ne várjanak segítséget, támogatást Kanadától, mert “Mi nem kezdhetünk világhá­borút Macedónia felszabadításáért”. Szerencsétlen megnyilatkozás, pilá­­tusi mosakodás: Ezer és egy módja van egy szabad országnak, hogy a világ közvéleményére hasson; pláne a földkerekség legnagyobb hatalmá­val az Egyesült Államokkal határos, azokkal egy nyelvet beszélő biroda­lomnak! Ez áll a magyar üggyel kap­csolatosan is: ha már 1956-ban a nagy alkalmat elszalasztották, ami­kor önkéntesek tízmilliói jelentkez­tek széles e világon, hogy kisöpörjék a Szovjetet Európából — és jóváte­­hették volna a magyarsággal szem­ben elkövetett vétkeik falkáját —, ma legalább éljenek erkölcsi (ha van?), gazdasági és diplomáciai fegyvereikkel. De tegyenek valamit az ebek harmincadj ára koncként odavetett történelmi, államalkotó népekért, akiket volt fegyvertársuk és azok csatlósai gyötörnek, s akik­nek sorsa az amerikai politikusok lelkiismeretén szárad. Amikor kí­vánjuk és segítjük a hazaszerető macedón nép sikerét a mi céljainkra is gondolunk, ők, lévén Nagyma­­gyarország délkeleti szomszédai, ba­rátságunknak évezredes hagyomá­nyai vannak. Viszonyuk a horvátok­­hoz, magyarokhoz és ukránokhoz nekik is életfontosságú a jövőben és ezzel nem csak Jugoszlávia, a nagy­szerb álom, hanem a dákó-román délibáb, Nagy-Románia is szerte­foszlik. * AZ OLIMPIÁRA KÉSZÜLNEK... 1978-ban a budapesti Elektroakusz­tikai Gyárból (BEAG) és két vidéki gyáregységből (Nyíregyházáról és Kisvárdáról) összesen 4,5 millió ru­bel értékű studióasztal, kommentá­tor berendezés és erősítő utazik a moszkvai olimpiai tévé- és rádióköz­pontba az 1980-as nagy sportren­dezvény közvetítésére technikai rendszerének fontos részeként. A kommentátor asztalok nemcsak a biztonságos közvetítést teszik lehe­tővé, de a küzdőtér zaját is jobban visszaadják, mint az eddig használ­tak, így a rádióhallgatók érzéklete­sebb képet kapnak a sportesemé­nyekről. Összesen 1300 kommentá­tor asztalt szerelnek fel a moszkvai, a leningrádi, a kijevi és a tallinni olim­piai helyszíneken. Ifi

Next

/
Thumbnails
Contents