Szittyakürt, 1979 (18. évfolyam, 2-12. szám)

1979-07-01 / 7-8. szám

1979. július—augusztus hó

fíltTVAKÖfcT

11. oldal

Jelentés a New York-i Amerikai Erdélyi Konferenciáról

Május 26-án, szombaton egész napos erdélyi konferenciára gyűltek össze az északamerikai erdélyi szervezetek, és az erdélyi magyarság védelmében résztvevő más országos szervezetek képviselői. A konferencia célja az Erdély védelmében folytatott szellemi, politikai harc eredményeinek kiértékelése; további célok, működési irányok, tennivalók meghatározása; a nézetek és teendők összehangolása; általában, az erdélyi kérdés szakszerű, tárgyilagos megvitatása volt.

A konferenciát az Erdélyi Bizottság kezdeményezte és rendezte a másik két amerikai országos erdélyi szervezet, az Amerikai Erdélyi Szövetség és a Committee for Human Rights in Rumania aktív támogatásával. A konferencia egyetemességét és széles alapon való felépítését ezen kívül az Amerikai Magyar Szövetség, a Közös Külügyi Bizottság, a Magyar Felszabadító Bizottság és a Kanadai Magyarok Szövetsége erkölcsi támogatása biztosította. Az említett szervezeteken kívül még meg voltak híva a Hungária Szabadságharcos Mozgalom Erdély ügyében aktív vezetői, valamint a Torontói és a Hamiltoni Erdélyi Baráti Kör vezetősége. A konferencia a New York i Független Magyar Református Egyház külön termében a meghívóval együtt kiadott program szerint folyt le; reggel 10 órai kezdettel este 6 óráig tartott.

A résztvevő szervezeteket a következők képviselték: id. és ifj. Bálintitt Károly, Bogyay Gyula, Flórián Tibor és neje, Koréh Ferenc, Teleki Béla (Amerikai Erdélyi Szövetség), Hámos László, Veress Bulcsú (Committee for Human Rights in Rumania), Iváni Zoltán, Lőte Lajos, dr. Lőte Pál (Erdélyi Bizottság), Gereben István (Közös Külügyi Bizottság), Lőte Lajos (Magyar Felszabadító Bizottság), Gyallay-Pap Domokos, Inokay Péter (Kanadai Magyarok Szövetsége és Torontói Erdélyi Baráti Kör), Balogh Lajos és neje (Hamiltoni Erdélyi Baráti Kör). Résztvett még vitéz Erdélyi István. (A meghívottak közül az Amerikai Magyar Szövetség és a Hungária Szabadságharcos Mozgalom képviselői nem voltak jelen.)

A konferenciát Lőte Lajos, az Erdélyi Bizottság elnöke nyitotta meg a megjelentek üdvözlésével. Rámutatott az eddig elért eredmények kiértékelésének, a további teendők, tervek és az együttműködés megvitatásának a szükségességére. Majd Hámos László, a Committee for Human Rights in Rumania elnöke ismertette az erdélyi magyarság helyzetében az elmúlt évben beállt változásokat. Előadásába belefoglalta a CHRR működésének főbb eseményeit is.

Ezután Teleki Béla, az Amerikai Erdélyi Szövetség elnökének vezetésével a szervezetek tevékenységi jelentései következtek, melyekben a Közös Külügyi Bizottság, a Kanadai

Magyarok Szövetsége, a Torontói Erdélyi Baráti Kör, az Erdélyi Bizottság és az Amerikai Erdélyi Szövetség képviselői beszámoltak az 1974 — 1979 időszakban az erdélyi magyarság jogaiért kifejtett munkásságukról. Az Erdélyi Bizottság jelentése kiterjedt az eddig együttesen elért eredmények kielemzésére is.

A délelőtti ülésszakot Veress Bulcsú, a Committee for Human Rights in Rumania társelnöke beszámolója zárta le a Kent State University-n (Ohio) május 18— 19 és 20-án lefolyt magyar erdélyi szimpóziumról.

A délutáni ülésszak “Célok, elérendő eredmények 1982-ig” címen folytatódott Lőte Lajos elnökletével. Ennek keretében a konferencia a következő témakörökkel foglalkozott;

a) Dácia fennállásának a román nézet szerinti 2050. évfordulóján, 1980-ban Bukarestben tervezett nemzetközi történelmi konferencia;

b) jövő célok, tervek Erdély védelmében és az erdélyi magyarság jogaiba helyezésének előmozdítására. Ezek között: a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismerése és az erdélyi magyarság nemzeti jogainak egyértelmű meghatározása a magyar és román nép teljes egyenlőségének elvén Erdély egész területén (ismertette Lőte L.);

c) a szervezetek munkájának jobb összehangolása, praktikusabb szervezése és a pénzügyi megalapozás kérdése;

d) a magyar-ellenes amerikai román propaganda elleni védelem (a Merdinger-ügyet ismertette Lőte L.);

Az idő rövidsége miatt nem minden témakör került ismertetésre és csak a legfontosabb és legsürgősebbnek ítélt indítványok megvitatása volt lehetséges.

Ilyen alapon a konferencia egyhangúan elfogadta az alábbi indítványokat:

1. Az erdélyi magyarság kulturális megsemmisítése elleni küzdelemben a jövőben hangsúlyozni, követelni és követeléseink céljává kell tenni:

a) a magyar nyelv második, és a románnal egyenrangú hivatalos (állami) nyelvként való elismerését Erdélyben és a Romániához csatolt más magyar területeken;

b) a magyar és román nép teljes egyenlőségének elvét, emberi és nemzeti jogok tekintetében ugyanezeken a területeken.

2. Az Amerikai Erdélyi Konferencia rendes ülését évenként egyszer össze kell hívni.

3. Az erdélyi szervezetek és az Erdélyért küzdő más országos szervezetek további kapcsolatának, együttműködésének fenntartása, ápolása céljából, és mind rendszeresen, mind a felmerülő különleges szükség esetén, az együttes fellépés megszervezése végett egy állandó bizottság alakuljon. Ennek a Bizottságnak fenti általános feladatok mellett felelőssége az évi rendes, és esetleges különleges konferenciák összehívása és előkészítése. A Bizottság mandátumát az évi rendes ülésszak befejeztével kezdődik és a következő rendes évi ülésszak végével ér véget.

Tagjai: az Amerikai-Erdélyi

Szövetség, az Erdélyi Bizottság, a Committee for Human Rights in Rumania elnöke (vagy más jelöltje), az Amerikai Magyar Szövetség és a Kanadai Magyarok Szövetsége Külügyi osztályának vezetője. A Bizottság elnöki tisztjét minden évben egy másik szervezet tagja látja el a tagok választása szerint.

4. Egy különleges bizottság létesült az 1980. évi bukaresti történelmi konferenciával kapcsolatosan azzal a feladattal, hogy az Erdélyi Konferencia tagszervezeteinek teendőit kidolgozza, nekik javaslatot tegyen, a tervekről — ha szükséges — az érintett kívülálló szervezeteket és személyeket értesítse és velük a tagszervezetek tevékenységét összehangolja.

A Bukaresti Konferencia Bizottság tagjai: Gyallay-Pap D., elnök, Flórián T., Koréh F., Lőte L., dr. Lőte P., Veress B.

* * *

Az Amerikai Erdélyi Konferencia nagy lépéssel közelebb hozta a három országos erdélyi szervezet és más országos amerikai-magyar szervezetek erdélyi egységfrontjának a megvalósulását és azt a kanadai magyar szervezetekre is kiterjesztette. Ez annál is inkább időszerű volt, mert az amerikai és kanadai szervezetek Erdély kérdésében eddig sem voltak távol egymástól.

Kié a Báthory István, lengyel király által alapított 400 éves kolozsvári piarista gimnázium?

BUDAPEST Főiskolák, iskolák, intézmények életében már a 100 esztendős évforduló is nagy esemény. Van ilyenkor fogadás, protokoll, közebéd, köszöntések stb. De az, hogy egy négyszáz évvel ezelőtt alapított intézmény jubileum-tényét elhallgassák, annak mindenféle formában történű felemlítését megtiltsák — kultúrbotrány. Már pedig erről van szó. Báthory István lengyel király, erdélyi fejedelem a vallásháborúk miatt csaknem teljesen megszűnt katolikus köznevelés fellendítésére 1579-ben jezsuitákat telepített be Lengyelországról és templomot, kolostort, oktatási helyiségeket adott számukra Kolozsmonostoron egy, az árpádházi királyok által alapított, volt bencés apátság helyén. 1579 január elsején kezdődött a tanítás és folytatódott később Kolozsvárott, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1773-ig, amikor a pápa a rendet feloszlatta. Három évvel később piaristák vették át a tanítást és folytatták 1944-ig, amikor az intézetet államosították. Az intézetben az évszázadok folyamán ötvenötezer tanuló szerzett ismereteket, többek között Pázmány Péter, Mikes Kelemen, Apor Péter, Jósika Miklós, Teleki Sándor, Petelei István, a román szellemi elit soraiból Gheorghe Lazar, Petru Maior, Avram láncú, Gheorghe Baritiu, akik később világító fáklyái lettek nemzetüknek.

Az évfordulót ünnepség keretében akarták megülni a kolozsváriak. Mindenekelőtt a külföldre távozott, volt tanulókat szerették volna viszontlátni. Meghívásukat megtiltották. Kinyomtatták a meghívókat az Erdélyben levők számára. Az ünnepségnek bármilyen formában való megtartását mindössze napokkal a kitűzött június 3-ka előtt betiltották. Érthető? Nem. Erdélyben minden román. Az évszázadokon át fenntartott hajdani lengyel —magyar intézmény is, ma, hivatalosan román. Egy román iskolát ünnepelni román földön tilos. A világ és a hajdani iskola fölött lebegő szellemek tudják miért.

Vigyázó Béla

LEVÉL A ROMÁN ÉRTELMISÉGIEKHEZ,

A ROMÁNIAI MAGYAR ÉRTELMISÉGTŐL

(Folytatás a 8. oldalról)

Ez a tisztelet is feljogosít bennünket arra, hogy most amikor elképzelhetetlen hullámokat ver a magyar-ellenes gyűlölet, hozzátok forduljunk. A megértésteteket, a támogatástokat kérjük, hogy gátat vethessünk megszégyenítésünknek, nemzetiségünk megnyomorításának, a romániai magyarság elpusztításának. Reménykedve szólunk hozzátok, azzal a szilárd hittel, hogy megértitek fajdalmunkat, félelmünket és mellénk álltok mint barát a barát mellé, és megteszitek mindazt, amit a körülmények megengednek, amit személyes szabadságotok veszélyeztetése nélkül megtehettek. Mi tudjuk, hogy sokat tehettek . . .

Román Barátaink! E levél egy példányát hatvankét aláírással, lakáscímünk és foglalkozásunk pontos megjelölésével, egy svájci közjegyzőnél helyeztük letétbe, azzal a meghagyással, hogy az adatokat senkivel nem közölheti. Felkértük ugyanakkor, hogy a kormány kérésére hitelesen igazolja: valóban hatvankét romániai illetőségi személy, közöttük nemzetközileg ismert személyiségek írták alá a hozzátok írt levelet.

* * *

(Az erdélyi magyar értelmiség levelének kézirata az Erdélyi Világszövetségtől érkezett lapunk szerkesztőségéhez. — Szerk.)

Bukarest ma

A Montreal Star máj. 12-i száma Ruth E. Gruber tollából “Bucharest is tarnished ‘Paris of the East’ ” címen igen figyelemre méltó tudósítást közölt Bukarestről.

Bukarest, amit a 19. században épült hatalmas, palotaszerű, szobrokkal, faragásokkal díszített belvárosi épületei és előkelő villanegyede miatt egykor “Kelet Párizsának” becéztek, ma kopott előkelőségével, örökös intrikáival tipikus balkáni főváros. Villanegyede ma is kedves, de a díszes, előkelő villákat, a nagy lakáshiányra való tekintettel ma több család lakja, vagy hivatalok, követségek székelnek bennük. Talán egyedül rendezett parkjai és ápolt virágágyai emlékeztetnek Párizsra.

Bukarest, mint általában a keleti tömb országainak a fővárosai, meszsze van a “Fény városától”. Éjjel az utcák, terek kényelmetlenül sötétek, a középületeken kívül, belül sötétek, még a vasútállomások is, ahol egyedül a jegypénztárnál ég egy-egy lámpa. De nagy a hiány üzemanyagban is, különösen azóta, hogy a múlt ősszel Pitestiben felrobbant a nagy olajfinomító üzem. A város tele van olyan plakátokkal, amelyek energia és üzemanyag kímélésre sürgetik a lakosságot.

Még a legelőkelőbb vendéglőben, a “Bucharest Restaurant’’-ban is, a feketébe öltözött főpincér gyakran kéri a vendégek elnézését, hogy az energiahiány miatt rostélyos és sült ételekkel nem tud szolgálni.

A két év előtti földrengés nyomai még mindig látszanak a városban. A megrongált épületek félig összedőlve, üresen állnak. Az alsóvárosban a nagy lakáshiány enyhítésére lázas

sietséggel építenek előregyártott elemekből új háztömböket.

Mint ismeretes, Balkán az intrikák, cselszövések központja; áll ez Bukarestre is. A lakosságnak a fele kém és besúgó. A külföldieket, különösen a nyugatiakat és akik velük kapcsolatot tartanak, állandó szigorú ellenőrzés alatt tartják, és mindenüvé követik őket. A nyugatiak csak külföldiek részére kijelölt épületekben lakhatnak.

Az élelmiszer üzletek teli vannak naranccsal, grapefruittal és hasonlókkal, de húst, hentes árút legtöbbször nem lehet kapni. A cukrászdák, italboltok előtt, különösen ünnepek előtt, hosszú sorok állnak. Import árút, különösen nyugatit, a kemény valuta hiánya miatt alig lehet látni és csak “fekete” piacon lehet kapni.

Külföldi könyv, magazin, újság egyszerűen nem kapható, nemcsak a valutahiány miatt, hanem főleg azért, mert a kormány szigorúan ellenőrzi azt is, hogy az emberek mit olvasnak.

A fenti tudósítást melegen ajánljuk azok figyelmébe, akik a csábító propagandának és a mindent megszépítő reklámnak engedve Romániába akarnak utazni.

A Virrasztó hírszolgálata

A szocializmus megértése azt jelenti, hogy az ember nagy és tág látókört szerzett. De valamely szocialista szervezethez való odaállás, csak szűkkörű babonákhoz való csatlakozást jelent. Olyan babonákhoz való csatlakozás ez, mely még azoknak az eszméknek a képviseletére és terjesztésére se nagyon alkalmas, amelyeknek a szolgálatában áll.

(H. G. Wells: "Az új machiavelli”)

I