Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január hó ÍXITTVAKÖfcT 9 oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! VASVÁRI ZOLTÁN: NEMZETI MOZGALOM ÉS AZ EMIGRÁCIÓ Elérkeztünk ismét egy keserves év végéhez. Szeretném őszintén feltárni egy meg nem alkuvó mozgalom életét függetlenül attól, hogy ennek ellenségeink örülnek vagy sem. Riadóra hívom fel a nemzeti magyarságot! Igen nehéz ma egy nemzeti alapon működő mozgalmat vezetni, úgy, hogy maradéktalanul megőrizzük a nemzeti tradícióinkat, nemzeti feladatokat, amelyeket a sors ránk rakott és kikerülni azt a sok buktató akadályt, amelyekről az ellenségeink gondoskodtak. Ez csak egy mozzanatra ad bepillantást egy kintélő magyar nemzeti mozgalom életéről és fentartásáról. A mai nagyhatalmak politikai vezetése egy erkölcsi alapon álló és működő mozgalomnak rendkívül sok meglepetésről gondoskodik. Ma a politikában becsület, igazság, adott szó ismeretlen fogalmak. Minden fogalom az ellenkezőjét jelenti mint azelőtt. Aki becstelen és mennél nagyobb gazember, az érvényesül. A liberál kapitalizmus mételye párosulva az ateista bolsevizmus romboló tevékenységével és az ebből fakadó szellem kilúgozta az emberek életéből a józan gondolkozást, hitet, az örök magyarság szolgálatát. Nemzeti feladataink bátor megvallását. így született meg a gerinctelenség és a puhaság, amely ma uralkodik mindenütt. így lett a perc-emberkék dáridójából a ma uralkodó politikai rendszer. Sajnos, az emberek többsége mindig jobban hajlott a fegyelmetlenség felé, a fegyelmet kevesen bírják el, így alakulhatott ki ez a bárgyú, gerinctelen életforma. A sátán hatalma a választott nép segítségével ezt gyorsan felismerte és harcieszközévé alkalmazta a lelkek rombolását, mert csak ezen keresztül tudja a világuralmat a saját kezébe megkaparintani. Ma már igen közel állnak ahhoz, hogy elérjék végső céljukat. Ha mi is eltűnünk, mint akadály, akkor ez a folyamat még gyorsabb lesz. Magyar Testvéreim, röviden felvázoltam a való helyzetet. Sokszor elfog egy bizonyos érzés, hogy csak nekünk, néhány meg nem alkuvó magyarnak fáj ez a nemzeti megalázás. Az emigráció nagy többségének nem, mert sem bátorítást sem anyagi segítséget nem kapunk, feltételezem talán többször a kényelem is szerepet játszik ebben. Mi pedig éjt nappalá teszünk, időben és anyagiakban is egyaránt, hogy a végsőkig tudjunk küzdeni a nemzeti becsület és igazság megvédéséért, de ez így nem mehet tovább! Ha ilyen megalkuvó tömeg vesz körül bennünket, akkor bennünk is előbb utóbb meg fog érni az a gondolat, hogy a többség akarata ellen, illetve támogatása nélkül céltalan a harcunk. Két kérdés előtt állunk: “Lenni vagy nem lenni?” Felteszem a kérdést: Akarjátok-e, hogy egy nemzeti Mozgalom, mint a Kereszt és Kard Mozgalom, amely 20 éve folytatja harcát az istentelenség és a hazát árulók ellen sikeresen, kap-e támogatást, vagy mi is merüljünk el a mocsárba és minden úgy legyen, ahogy az árulók és a romboló erő kívánja? A harc tovább folytatásához a hit és akarat mellett pénzre is van szükség. A kezünk megszorítása mikor mások nem látják, vagy óvatlan pillanatban munkánk elismerése még nem elégséges arra, hogy a harcot eredményesen tovább vigyük . . . Soha nem voltunk a képmutatásnak hívei, mindig csak az igazságot szolgáltuk, még akkor is mikor azt fájt bevallani, mint a jelen esetben is. Testvéreim! Ebből a mélyből is van kiút, ha van akarásunk a segítésre. Mi továbbra is hajlandók vagyunk a harcot tovább vinni, az elveink megvallása miatt a megalázást is vállalni. Ha látjuk, hogy állanak áldozni tudó és a harcot értékelni tudó honfitársaink mögöttünk. A Mozgalom működéséhez szükséges anyagiakat a rendezvényeink-Hivatalos közlemény tudatta, hogy a Szent Koronát 1978. január 6 — 7- én, két napra tervezett ceremóniák között fogják Budapesten Kádár Jánosnak és a magyar kormánynak, vagy ahogy ezt a State Department mondja, Magyarország népének átadni. Talán véletlen, hogy az átadásra vonatkozó közleményt november 4-én tették közzé, az átadás idejét január 6 —7-ben állapították meg? Különös és elgondolkoztató “véletlen”. November 4, az évfordulója annak az 1956-beli novemberi napnak, amikor a szovjet páncélosok megindultak a Szabadságharc eltiprására, január 6 — 7 pedig az ortodox naptár szerint: az orosz karácsony napja . . . Talán “véletlen”, de akkor ez a “véletlenség” ékesen szóló bizonyítéka Carter elnök környezetének és a State Department illetékeseinek ostoba felületességére és nemtörődömségére. Van-e elfogadható magyarázat, vannak-e mentő körülmények Carter elnök adminisztrációjának gyalázatos tettére? Lehetséges e “Jimmy” Carter választási ígéretei, beiktatása utáni megnyilatkozásai és a Szent Korona visszaadása között emberileg megérthető és méltányolható összefüggést találni? A Szent Korona ügyében eddig napvilágra került körülményeket vizsgálva, arra az eredményre kell jutnunk, hogy Carter tehetetlen bábja (vagy cinkosa) a tanácsadóiból és a State Department munkatársaiból álló, szélsőbaloldali, kommunista-barát maffiának, mely sötét céljai érdekében a leghitványabb módszereket hajlandó alkalmazni. A “bibliás” Jimmy Carter engedelmes kiszolgálója ennek az istentelen, gonosz bűnszövetkezetnek, amely gálád célok érdekében kíméletlenül keresztül gázol népek, nemzetek legszentebb érzelmein. bői szedtük össze, mert mi tagsági díjakat mint mozgalom soha nem szedünk és szedtünk. Mivel az utóbbi időben a harc keményebb lett az árak emelkedésével a kiadásunk is több volt. Az ellenségeink megfélemlítő harcmodora a gyenge jelleműeket távol tartja rendezvényeinktől, azzal a jelszóval, hogy nem kap hazautazási engedélyt az, aki hazafias szervezetet támogat. Ebből kifolyólag a rendezvényeink bevétele is csökkent. Emiatt voltunk, illetve vagyok bátor feltárni a való helyzetet a nemzeti emigráció előtt. Úgy érzem a magyar ember szóból ért, vagyis, segítségre van szükségünk. Eddig senki nem kérdezte azt, hogy miből fizetjük az újságrovatunkat, a sok levelezés költségeit, a különböző konferenciákon való megjelenést, a fiataljaink táborozásainak költségeit stb. Igen sokszor előfordult az, hogy a mozgalom látható vezetői képességeiken felül nyúltak a zsebükbe, hogy fedezni tudják a kiaadásainkat. Azt szeretném elérni ezzel az őszinte, becsületes beszámolóval, Washingtonban igyekeztek elhatározásukat magyarázni. Szerintük Kádár János alatt a szovjet blokk államai között Magyarország belpolitikája a legliberálisabb, a lakosság életszínvonala a legmagasabb. Különböző nemzetközi szerződések, köztük a nemrég aláírt kulturális egyezmény létesítésével, Billy Graham magyarországi utazásának engedélyezésével Magyarország bebizonyította, hogy őszintén rálépett arra az útra, mely az Egyesült Államokkal való kapcsolatok normalizálására vezet. Legalábbis így mondja a State Department. A magyar emigráció írói csekély kivétellel a leghatározottabban támadják és visszautasítják Carter döntését, kevés akad, aki védelmébe venné azt. Kovács Imre, dr. Varga László és Hám Tibor ilyen “védők”. Elfogadható, meggyőző érveket nem találva próbálják bizonyítgatni, hogy Magyarországon “a Szent Korona jelenléte és történelmi hatóereje a magyar népben tovább fogja mélyíteni azokat az eszméket, melyekben nem szűnt meg hinni, ha kimondania nem is lehetett”. Az említett írók véleménye szerint Magyarországon nem forog veszélyben a Korona és állandóan közszemlére lesz kitéve. “A Szent Koronát az amerikai nép adja át a magyar népnek.” És ezzel — szerintük — minden rendben van és nem képzelhető el, “hogy a magyar kormány jogot formálna rá és azonosítaná magát a Szent Korona értelmével, szimbólumával”. A kormány ideológiája ateista és a kommunizmus megvalósításának híve. A Szent Korona “ősi vallási ereklye, függetlenségünk, nemzeti önállóságunk és hagyományunk, történelmi értékeink jelképe”. Nyakatekert, farizeusi érvelés. Becsületesebb lett volna, ha ezek az urak hallgatnak. Megszólalásukkal csak azt bizonyíhogy a hazafias magyarság lelkiismeretét megmozgatva kötelességeikre szerényen figyelmeztessem. Szeretném remélni, hogy kérésemet, amit eddig soha nem tettem, megértik és nem kell attól tartanunk, hogy rendezvényeink ingadozó bevétele gondot okozzon és eltérítsen bennünket az eredeti harci céljainktól. Tisztelettel javasolnám, hogy a magyar-lakta helyeken a velünk érző és munkákat elismerő honfitársak alakítsák meg a 6-os akció bizottságokat, a bizottságok vezetői vegyék fel velünk a kapcsolatot, erre a távolságok miatt van szükség. A bizottság tagjai által megszavazott évi támogatásba részesítenék a mozgalmat, személyenként pl. 20—25 dolláros összeggel. Ettől függetlenül egyéni támogatást is hálás szívvel köszönnénk. Ezzel olyan gondot vennének le rólunk a honfitársaink, hogy a felszabadult erővel még több időt tudnánk áldozni fajtánk megsegítésére. Ez a csekély adomány több személy részéről egyáltalán nem ütközne anyagi megerőltetésbe. Az eredmény viszont megmutatná, hogy érdemes volt ezt a csekély áldozatot meghozni a bolsevizmus igája alatt szenvedő népünk igazának érdekében kifejtett harc költségeinek a támogatására. Ki hogy kívánja a nyugtázási formát, azt kérjük közöljék a pénztárunkkal. A pénztárosunk neve Horváth Mártonná, címe: 451 Lanza Ave., Garfield, NJ 07026. Búcsúzom a költő szavaival: Vagyok fajomnak roncsolt teteméből, utón fetrengő szív darab, mentői tiportabb, annál magyarabb. tották, hogy a Szem Korona ügye — nem az ő ügyük. A Szent Korona kiadására vonatkozó döntés az USA és Magyarország kormányai közötti megállapodás eredménye. Ha megállapodásról beszélünk, akkor — minden érzelmi motívumot kikapcsolva — felteendő a kérdés: a megállapodás kinek használ, kinek az érdekeit szolgálja? Mit használ Amerikának? Enélkül az amerikai üzletemberek talán nem tudnak Magyarországgal kereskedni és busás hasznot húzni? Kádár János és a magyar kormány minden bizonnyal akkor is boldogan létesítene kereskedelmi kapcsolatokat az USA- val, ha az egymással való kupeckedés zálogául nem kapná meg a Szent Koronát. Vagy talán azt hiszi Carter, hogy ezzel letudja választani Kádárékat a szovjet pórázról? Ha Kádár János csak egy kis lépéssel tenne többet, mint amennyit számára Moszkva megenged, a Magyarországon állomásozó szovjet erők egy csapásra véget vetnének a “budapesti tavasznak” és a magyarországi “liberális belpolitikának”. A Korona visszaadása nem segít a magyar népen. Mert mi haszna van a magyarságnak abból, ha Szent István Koronája “állandó közszemlére” téve, idegenforgalmi látványossággá válik? Bármilyen parádés öltözetű “díszőrséget” állítanak védelmére, a nép az őrségben az átkos kommunista rendszer fogdmegjeit, az ÁVH fegyőreit fogja látni. És a “szimbolikus jelentőségű” Szent Korona, nemzeti függetlenségünk, állami önállóságunk jelképe, a Magyar Nemzet rabságát fogja szimbolizálni. A rab Nemzet rab Koronája . . . A Szent Korona hirdetni fogja ország-világ előtt: Magyarok, ne reménykedjetek Amerika segítségében, ne higyjetek a szabadságot, emberi jogokat, nemzeti önrendelkezést hirdető szólamoknakl Amerika elnökei és kormányai csak bajt és szerencsétlenséget zúdítanak a ma-KINEK HASZNÁL?
