Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-08-01 / 8. szám
8. oldal imtVAKOEt 1978. augusztus hó Dr. Lelbach Antal emlékbeszéde a Délmagyarországi Felszabadító Tanács 1978. évi közgyűlésén Ha korunk tragédiájának okát keressük, feltétlenül vissza kell mennünk az első világháború utáni békediktátumok foganatosításáig, a mi esetünkben Trianonig, melynek évfordulójának megemlékezésére jöttünk ma össze. Ennek az igazságtalanságnak legnagyobb része nekünk jutott, magyaroknak, a nyugati hatalmak tájékozatlansága, rosszindulata, de legfőbbképpen a pánszláv befolyás következetes propagandájának eredményeképpen. A történelmi igazság végett tárgyilagosan fektessük le, hogy Magyarországnak semmiféle érdeke és felelősége a világháború kirobbanásában nem volt. Az, hogy Ferenc Ferdinánd Gavrilo Princip golyóinak áldozatává lett, tulajdonképpen magyar érdeket szolgált, mert legnagyobb ellenségünktől szabadított meg. A sarajevói esemény csak egy szikra volt a nagyhatalmak egymásközti leszámolásának. Oroszország hatalmi törekvése és terjeszkedési vágya, karöltve a franciák bosszúvágyával Alsace-Lotharingia elvesztéséért, továbbá Anglia gazdasági félelme a feltörő német iparral szemben volt a már régen lappangó háború oka. Magyarország és talán egész Európa sírásói a csehek, a románok és a szerb ügynökök voltak Seton — Watson vezetésével, nemkülönben Clemenceau és Lloyd George rövidlátása. Az ún. ‘.‘béke” a fékevesztett gyűlöletnek és a propagandának volt az eredménye. Wilson elnök hírhedt 14 pontja pedig csak arra szolgált, hogy a központi hatalmak erejét aláássa. Masaryk már a háború hatodik hónapjában elhagyta hazáját, hogy emigránsként egy Cseh —Szlovák államot megalapítson. Aljas munkatársával Benessel, a Quay D’Orsay vezetői előtt az Osztrák —Magyar Monarchia felosztásáért lépett síkra. Végzete volt hazánknak az is, hogy az ellenséges hatalmaknak szükségük volt szövetségesekre, akiket Ausztria—Magyarország feldarabolásával akartak kielégíteni. Wilson messiási szellemben tetszelgő hiú ember volt, aki a “vak zongorista” szerepét töltötte be a békekonferencián, és akit Clemenceau és Lloyd George minden nehézség nélkül játszottak ki. Mikor Wilson útra kelt Európa felé, hogy a béketárgyalásokon részt vegyen, Jusserand francia követ átnyújtotta Clemenceau jegyzékét, amely szerint Ausztria —Magyarország sorsa nem lehet vita tárgya és a megkötött fegyverszünetek, amiket ők, tehát a franciák, angolok, olaszok már elismertek, megszűntnek tekinthetők és az amerikai elnök 14 pontja nem szolgálhat alapul a tárgyalásokon. Wilson igazságérzésére és jellemére fényt vet az a tény is, hogy ő nem törődött azzal, hogy a központi hatalmak, kiknek hadseregei mind ellenséges területen álltak, nem azért tették le a fegyvert mert meg lettek verve, hanem azért, mert hittek abban, hogy az amerikai elnök 14 pontja elfogadható és méltányos békét biztosít számukra, mint ahogy ezt Wilson meghirdette. Itt említendő meg, hogy 1918 november 3-án, az olaszokkal között Diaz féle fegyverszüneti megegyezés, nyitott kaput hagyott a becsületes békének, de a Jusserand féle jegyzék következtében Marchall Foch az utóbbit érvénytelenítette a páduai fegyverszünettel, mire Franchet D’Esperey felhatalmazta a szerb siserehadat, hogy szállják meg Bácskát és Bánátot. A románok errefel vérszemet kaptak és betörtek Erdélybe, sőt még a csehek is bemerészkedtek a felvidéki városokba. 1917-ben Lloyd George parlamenti beszédében kijelentette, hogy az Osztrák —Magyar Birodalom meg csonkítása nem célja Angliának. Tardieu, Masaryk és Benes azonban meggyőzték, hogy Ausztria —Magyarországot meg kell semmisíteni. Clemenceau Franciaország érdekein kívül más célt nem ismert, és csak a bosszúvágy vezette. Jacques Bainville, neves történetíró ellemezve a békeszerződések következményeit megállapította: Európának ebben a nagykiterjedésű részében, ahol szövetségeseket és egyensúlyt kellene keresni, minden gyengeség és zűrzavar. Az utódállamok a Nyugat segítségére szorulnak és nem azonosítsák magukat a nemzetközi érdekekkel. Ezen megállapítása egyhamar igaznak bizonyult, amidőn a bolsevista haderő Varsó előtt állt. Benes azonnal felkínálkozott az oroszoknak, a szerbek elálltak a lengyelek megsegítésétől, Nincicy szerb külügyminiszter azt tanácsolta Benesnek, hogy meg kell várnia a varsói harcok eredményét. A románok hasonlóan cselekedtek, nem akartak idegen érdekek eszközei lenni. A francia kormány ekkor Magyarországhoz fordult és Lengyelország megsegítése fejében a trianoni békereviziót helyezték kilátásba. Erre Benes a bécsi vörös kormánnyal karöltve gazdasági bojkot alá helyezte a lengyelekkel rokonszenvező és katonailag megsegítésre kész hazánkat. A varsói ütközetben a lengyelek hősiessége, Pilsudski tábornagy és Weygand francia tábornok irányítása mellett azonban győzelmet arattak a bolsevisták felett, így Magyarországra nem volt többé szükség és minden maradt a régiben. 1916 novemberében Ferenc József elhunyt, utóda IV. Károly rövid uralkodása alatt tisztességes béke megkötésére törekedett, de nem talált megértésre sem a szövetségeseknél sem az ellenségeinknél. Amikor Bulgária kilépett a háborúból és a balkáni harcvonal összeomlott, hazánkban a függetlenségi párt nyomult előre, gróf Károlyi Mihály vezetésével. Ez indította el a feltartózhatatlan bomlást benn az országban. Gróf Tisza István politikai gyilkosság áldozata lett. Az uralkodó pedig gr. Károlyi Mihályt miniszterelnökké nevezte ki, és ezzel megindult a politikai lavina. Sajnos, nem akadt egy magyar hadvezér sem, aki az épen hazatérő hadsereget egy Kemal Atatürkhöz hasonló kézbe vette volna. Ellenben produkáltunk egy hadügyminisztert Lindner Béla személyében, aki katonát ebben a legváltságosabb időben nem akart látni. Gr. Károlyi a felelősség elhárítása céljából a hatalmat egyhamar átadta a Szociál-Demokrata pártnak, amely a kommunista Kun Bélával fuzionált és Garbai Sándor elnökletével kikiáltották a Tanács Köztársaságot. Ebben az időben a kezdet nehézségeivel küzdő bolsevista Oroszországot az ellenforradalmi hadseregek koncentrált támadásai veszélyeztették. Katona-politikai érdekből Lenin Kun Bélát a bolsevista Oroszország tehermentesítésével bízza meg, abban a reményben, hogy tanácsköztársaságok létesülése Közép-Európában felmenthetné a szovjetre nehezedő katonai nyomást. Néhány magyar katona-politikus, mint Seemeyer, az orosz orientációtól remélte az ország felosztásának megakadályozását. A magyar vörös hadsereg könnyű szerrel vetette viszsza az előnyomuló cseh hadsereget. Ennek láttára, hogy a bolsevizmus ne terjedjen tovább, Csehszlovákia bolsevizálásának megakadályozására Clemenceau fegyverszünetet ajánlott Kun Bélának amit ő el is fogadott, de ésszerűtlenül visszavonult. A hadserege utábbi miatt demoralizálódott és az előretörő román hadseregtől a Tiszánál vereséget szenvedett. A románok, az Entente helyeslésével bevonultak Budapestre azzal a céllal, hogy letörjék Kun Béla kommunista uralmát. A magyar kormány által a katonailag légüresen hagyott magyar Délvidéket megszállták a szerb csapatok. Ennek megtörténte után a helybeli szerb vezetők gyűlésre toborozták össze Újvidéken saját embereiket és kihirdették Délvidéknek Szerbiához való csatlakozását. Muraköz megszerzése a szerbeknek nehézségbe ütközött, t.i. Muraköz soha sem tartozott Horvátországhoz, ezért a zágrábi tartomány gyűlés határozatába sem került bele. Ennek dacára a szerb csapatok megkísérelték Muraköz megszállását, azonban a lakosság a szerb csapatokat kiűzte. A béketárgyaláson az Entente elismerte Muraköz Magyarországhoz való tartozását, de Tardieu egy éjszaka a tárgyalási jegyzőkönyv szövegét meghamisította Szerbia javára és így szándékos jegyzőkönyv hamisítás útján jutott Szerbia Muraközhöz. Itt említendő meg, hogy a szerb delegáció elnöke Vésnie történelmi jogra hivatkozott, felmutatva az osztrák kormány által az önkényuralom alatt létesített 1853-as vajdasági térképet. A Felvidék elszakításával kapcsolatban meg kell említenem, hogy Benes emigráns csoportja robbantotta ki a prágai forradalmat, Masarykot emelve az új köztársaság élére. Az is megemlítendő, hogy ez a csoport által összehívott néhány száz szlovák Turócszentmártonban meghatalmazás nélkül kimondott a csehekhez való csatlakozást. Ezzel szemben a szlovák nemzeti tanács Dvorcsák Győző vezetésével Eperjesen a csehekhez való csatlakozás ellen szavazott. A béketárgyalások alatt Benes kihasználta Kun Béla kommunista propagandát kezdeményező tevékenységét és a Palaczki-féle terv alapján a dunai szláv államok összekapcsolása céljából a cseh délszláv korridor alapítását akarta megvalósítani. Miután ezt a tervet a békekonferencia elutasította az osztrák fődelegátus Renner kérte és megkapta Nyugat-Magyarország ezen részét. Az új cseh kormány, Rennert támogatta, hogy éket verjen az osztrákok és a magyarok közé, a szlovák Stefanik tábornokot a pozsonyi repülőtéren leszállása pillanatában lelövette, Hlinkát és Jechliokát hazatérésük után bezáratta, Tukát pedig 15 évi fegyházzal és megvakítással büntette. Románia azért lépett 1916-ban az Entente mellett a háborúba, mert a szövetséges hatalmak egy titkos szerződéssel nekik ajándékozták Erdélyt és Kelet-Magyarországot Debrecenig és Szegedig. Bratianu nem történelmi jogokra, hanem kizárólag az 1916-os titkos szerződésre alapuló ígéretekre hivatkozott — tehát nem a Wilsoni elvekre. Kárpátalja elszakítását és Csehországhoz való csatolását Masaryk kívánságára Wilson már korábban jóváhagyta, miután Philadelphiában Masaryk szerződést kötött néhány oda kivándorolt ruténnal. Tehát a rutén nép nevében USA állampolgárok határoztak — de autonómiát követeltek. A csehek ezt az önrendelkezést sohasem adták meg a ruténoknak. Zárószóként meg szeretném említeni, hogy aki a magyar nép jövőjét akarja szolgálni az az elmondottak után nézzen a múltba s lássa be, hogy két cseh emigráns politikus mire volt képes. Európa széteséséért tulajdonképpen maguk az európaiak felelősek mert megtagadták azokat az eszméket amelyek Európát jelentették. Európa politikai hatalma lehanyatlott. Churchill emlékirataiban bevallja, hogy Európa területileg megoszlott, csonka és nyomorék. Mint a múltban vallottam, most is csak azt hangoztathatom, hogy egészséges életfeltételeket csak egy úton érhet el a magyarság, mégpediglen a faji szolidaritás révén. A régi eszmények frázisokká váltak és bukásba vittek. A magyar lélek kell, hogy hitet adjon keleten nőtt törzsöké fájának. Kelet problémája egy világ probléma, ami mellett egy politikus sem mehet el érdektelenül. Azzal foglalkozni nekünk egyenesen kötelességünk, ha úgy érzünk mint ahogy megboldogult Mindszenty hercegprímásunk érzett, hogy még az ördöggel is szövetkezzünk, ha utóbbi hazánknak előnyét szolgálja. i ♦ “Több esetben láttam a Nagymagyarország fényképét a lapjukban és az késztetett arra — írja Pajtás László New York-i olvasónk levelében —, hogy kézzel megtervezett és suba szőnyeg formájában magam készítsem el a történelmi Magyarország térképét.” Köszönjük a színes fényképet, melynek másolatát itt közöljük ugyanazzal a nemzettestvéri szeretettel. A Szerkesztő.
