Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1978-06-01 / 6-7. szám

12. oldal «ITtVAKOftT 1978. június—július hó Tallózás az “Új Élet”-ben Ceausescu ismét közvetít Nemrég kaptuk meg a Maros­­vásárhelyen, Sütő András szerkesz­tésében megjelenő Üj Élet néhány múltévi számát. Ezekből a számok­ból idézünk néhány bekezdést, hogy az olvasó lássa, a minden képzeletet felülmúló fizikai terror mellett milyen kegyetlen szellemi elnyomás­nak és lelki megalázásnak van ki­téve nap, mint nap a román uralom alá kényszerített 3 millió magyar. “Az őszbe forduló hónap, szep­tember, igen nagy jelentőségű bel­politikai eseménnyel kezdődött: amint ismeretes, pártunk főtitkára, szocialista köztársaságunk elnöke, Nivolae Ceausescu elvtárs... mun­kalátogatást tett Brassó megyé­ben... a megye dolgozói — romá­nok, magyarok és németek — ha­tártalan lelkesedéssel és szeretettel fogadták az ismét körükbe érkezett magas vendégeket... Brassóban (nem sokkal előbb itt játszódott le Szikszai és Kuthy tanárok véres tra­gédiája) a délután folyamán forró hangulatú népgyűlés zajlott le, amelyen a megye és város dolgozói ismételten kifejezték ragaszkodásu­kat a párt, Nicolae Ceausescu elv­társ iránt... Néhány nappal később a szom­szédos Bulgária Népköztársaságba látogatott el Nicolae Ceausescu elv­társ... (amelynek) területén zajlott le az a sok, hősi emlékű csata, amelyek során végleg eldőlt függet­lenségünk vérrel beszentelt ügye... Országunk egész közvéleménye, valamennyi dolgozója — nemzeti­ségi különbség nélkül — megkülön­böztetett érdeklődéssel kísérte Ni­colae Ceausescu elvtárs... hivatalos látogatását a szomszédos Bulgária Népköztársaságban, és örömmel vette tudomásul gazdag, sokoldalú eredményeit. Azok a fővárosi dol­gozók, akik mind az indulásnál, mind az érkezésnél jelen voltak a repülőtéren, hogy köszöntsék Nico­lae Ceausescu elvtársat... népünk érzelmeit fejezték ki, amikor forró ragaszkodásukról, szeretetükről és a Román Kommunista Párt diadal­mas zászlaja alatt élő megbontha­tatlan egységükről biztosították ha­zánk legszeretettebb fiát, pártunk főtitkárát, szocialista köztársasá­gunk elnökét, a két nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő tag­ját, a népek közötti barátság és együttműködés fáradhatatlan har­cosát...” (U. É. 77. évi 17. sz. 2—3. old.) “A november 20-i városi, munici­­piumi és községi néptanácsi válasz­tás, amely egész népünk életében ki­emelkedő fontosságú esemény, újó­lag igazolja, hogy az ország lakos­ságának minden rétege, nemzetiségi különbség nélkül az összes városi és falusi dolgozók vállvetve küzdenek a szocialista Románia sokoldalú fej­lődése, szüntelen virágzása érdeké­ben... November 20-án, a Szocialista Egységfront jelöltjeire szavazva, a haza ragyogó, szocialista jövőjére, az egyre szebb és bőségesebb életre, a méltóság és szabadság Romániá­jára, a romániai szocialista és kom­munista építés történelmi jelentő­ségű pártpropagandájának megva­lósítására szavaztok! Szorosan felzárkózva a Párt, a Központi Bizottság, a párt főtitká­ra, Nicolae Ceausescu elvtárs köré, cselekedjünk egy emberként, erőt nem kímélve, a XI. kongreszszusi határozatok teljesítéséért, hogy drá­ga Hazánk, Románia Szocialista Köztársaság a szocialista beteljesü­lések újabb nagyszerű fejezeteivel gazdagítsa jelenkori hősi történe­tét!” “...a Nagy Nemzetgyűlés — mindannyiunk lelkesedését kifeje­zésre juttatva — elfogadta Románia Szocialista Köztársaság új himnu­szát. Ahogyan Nicolae Ceausescu elvtárs megfogalmazta: a himnusz ‘megénekli megvalósításainkat és mindazt, amit meg akarunk való­sítani a jövőben — a sokoldalú fej­lett szocialista társadalmat, a kom­munista társadalmat, a nemzeti függetlenség és szuverenitás meg­erősítését’. Az a határtalan lelkese­dés, amellyel az ország az új him­nuszt fogadta kifejezte az ország minden állampolgárának elhatáro­zását... hogy drága hazánkat, Ro­mánia Szocialista Köztársaságot, a civilizáció és a társadalmi fejlődés legmagasabb csúcsaira emeli...” (Ú. É. 77. évi 21. sz.) — Persze, az új himnusz magyar szövegét nem közük. Talán jobb is. De mindezeknél részünkre sokkal figyelemre méltóbb és fájdalma­sabb, hogy egyetlen szám tanúsága szerint milyen vészes iramban folyik az elrománosodás. Az Arad megyei Dézna, melyről 1318-ban történik először említés, tehát ősi magyar település, most Buhanin (Buttyin, eredetileg Bö­­köny), Slatina de Cris (Maros-Szla­­tina), Laz (Láz), Neagra(?) és Zugau (Zúgó) községek központja. A Déznáról szóló cikkben említett 50 személy közül csak egynek van tiszta magyar neve: Deák József ta­nítónak. A legtöbbjének még csak a keresztneve román: Torna Anti, Sorin Burta, Antonie Burta, Moisa Sima, Carol, Ernest, Pavel és Stefan Varga, Mihai Zágony, de Vasile Ilies (Illés)-nek, Josif Sechel (Szé­kelyének már a neve is romanizált. Az Alexandru és Paval Bortis-ok is eredetileg Bartis-ok voltak, mint ahogy a cikk írója is Bartis Ferenc. De zömében még most is magyar­lakta vidékeken és helyeken, mint Marosvásárhely, Tusnád, stb. már ilyen nevekkel találkozunk, mint Bodó és Tompos Antonela(?), loan Antal, Gheorghe Zala, nem is szólva loan Farcas (Farkas)-ról, no meg Alexandru Deac (Deák)-ról. Ennek a számnak fedőlapján még Maros­­vásárhely főtere is úgy van fényké­pezve, hogy azon a román orthodox templom és a román hősi(?) emlék­mű dominál (Ú. É. 77. év, 21. sz.). Hogy teljes legyen a kép, szól­nunk kell a Bukarestben megjelenő A Hét c. hetilap 77. dec. 9-i számá­ban megjelent “Autóval a Móc­földön” (így!) c. cikkről is. Eszerint Lupsáról is (Torda—Aranyos vm.), melynek közigazgatása alá jelenleg 23 hegyi falu tartozik, megindult a mócok szétvándorlása. “Viszonyla­gos havasi elzártságuk ellenére sok­felé nyílott eddig is ipari lehetőség számukra. Torda környéki közsé­gekben, például Várfalván, Sinfal­ván, Szentmihályon, Felvincen szá­zával telepedtek le az iparra átállt, családot alapított, házat vásárolt, vagy épített móc fiatalok, de az idő­sebb évjáratokból valók is.” Szóval most már nemcsak a regáti románok özönük el Erdélyt, hanem a hegyi mócok is megindultak új honfoglalásra! A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Miután a tavalyi zsilvölgyi bá­nyász sztrájk és most Király Károly levele alapjában rendítette meg bél­és külföldön egyaránt a véreskezű, magyarirtó, sztálinista román diktá­tor helyzetét, mindent elkövetett, hogy a csorbát kiköszörülje még a kierőszakolt washingtoni látogatás előtt. Mint ismeretes, Ceausescu márc. 13/14-re Bukarestbe rendelte a ma­gyarok és németek erre a célra kivá­logatott “vezetőit” és a felújított Magyar és Német Nemzetiségű Dol­gozók Tanácsa ülésein a megfélem­lített szerencsétlenekkel olyan töme­ges “önkritikát” gyakoroltatott, amire még az orosz bolsevizmus 60 éves, vérgőzös történelmében sincs példa. Hogy aztán sikerült-e neki ezzel legalább otthon a Király-ügyet elintézni, azt a jövő fogja meg­mutatni. Minthogy a Király-ügy túlnőtt az ország határain, küldöttsége is lázas tevékenységbe kezdett. Februárban Budapestre szalasztotta Stefan Andreit, a központi bizottság tit­kárát, majd egy “magasszintű” oktatásügyi küldöttséget, mely több napig tárgyalt a megfelelő magyar szervekkel —, hogy miről, arról nem szól a fáma. Egy azonban biz­tos, az elmúlt harminc év alatt ilyen­fajta román—magyar tárgyalásra eddig még nem volt példa. Ugyan­akkor Vasile Pungant, személyes tanácsadóját, különös megbízatás­sal Washingtonba küldte, aki min­den igyekezete ellenére sem tudott bejutni Carter elnökhöz. Március elején Nicolae Giosan vezetésével a román nemzetgyűlés küldöttsége tett hivatalos látogatást Kínában, akik csak a pekingi román követség fogadóestéjén tudtak találkozni “magasabb rangú” kínai vezetők­kel. A kínaiak viszonzásul Tuan Tzi-tient, a gépgyártóipari miniszter helyettesét küldték Bukarestbe. Márc. 13-án pedig Manea Manes­­cu, a román kormány első minisz­tere ment Damaszkuszba három­napos munkatalálkozóra!?), hogy ellenőrizze a román—szíriai közös vállalkozásban épülő cementgyárat és olajfinomítót, mert nyilván bajok vannak. Minthogy a fenti vállalkozások igen gyér sikerrel jártak, Ceausescu ismét a több sikerrel kecsegtető “közvetítés” mesterségéhez folya­modott. Március elején Ion Coman vezérezredes, román honvédelmi miniszter Kairóban többnapos meg­beszélést folytatott Muhamed Ab­dul Ghani al Gamassi egyiptomi honvédelmi és hadiiapri miniszter­rel, minek során Sadat egyiptomi elnök a legmagasabb katonai kitün­tetéssel, a Tisztelet-csillaga éredem­­renddel tüntette ki. Majdnem ezzel egyidőben Simon Peres, az izraeli ellenzéki párt vezére több napig Bu­karestben tartózkodott. Hogy kik­kel és mit tárgyalt, arról nem szól a fáma. Most pedig Moshe Dayan izraeli külügyminiszter járt Bukarestben és tárgyalt Ceausescuval. Hogy a jelen­legi feszült arab—izraeli és ameri­kai—izraeli helyzetben lesz-e ered­ménye Ceausescu erőlködésének, azt is a jövő fogja megmutatni. Min­den esetre, olyan látványos ese­ményre, mint Sadat elnök múlt no­vemberi israeli látogatása volt, még megközelítőleg sem lehet számítani. Viszont, ismerve az amerikaiakat — zsilvölgyi bányász-sztrájk. Király Károly levele, az amerikai magya­rok erélyes tiltakozása ide vagy oda —, nem lehetetlen, hogy a “közvetítéssel” sikerül Ceausescu­­nak ismét “átejteni” az amerikai kormányt és a kongresszust. Azt még meg lehet érteni valahogy, hogy a zsidók kelepcéjébe szorult Sadat kap minden szalmaszál után, de hogy a “hatalmas” Amerikának mért van szüksége ennek a jelenték­telen, kis, balkáni kalandornak a vásári kóklerkedésére, azt már ne­hezebb megérteni még akkor is, ha egyéves hatbalkezes politizálásával a “bibliás” Carter is bebizonyította, hogy nem sokkal különb nála. De ez még mind semmi, mert Ceausescu nemcsak otthon, a saját kis szemétdombján, akarja elhitetni a megkótyagosított oláhokkal és a porig alázott magyarokkal a csak 100 év óta “önálló” Románia általa megálmodott 2050 éves dicső múlt­ját, hanem már a “művelt” Nyugat­tal is. És úgy látszik, nem egészen eredménytelenül. “A Belga Szocialista Párt Saint Gislaine-i Szövetsége és Saint Gis­­laine városi tanácsa — írja az Élőre c. lap márc. 16-i számában — Ro­mániával való barátsági estet ren­dezett, amelyen Robert Urbain államtitkár-miniszter, a Szocialista Párt Országos Irodájának tagja, méltatta az egységes román nemzeti állam 60. évfordulójának jelentősé­gét, hangsúlyozva, hogy rövidesen 2050 éves lesz az első központosított és független dák állam létrejötté­nek. A szónok egyben rámutatott, milyen számottevő eredményeket ért el Románia a szocialista építésben és külpolitikájában, kidomborítva Nicolae Ceausescu elnök kiemel­kedő egyéniségét.” A kutya sem törődve vele, hogy a gyarmatbirodalma elvesztése után eljelentéktelenedett kis Hollandia kis városkájában egy bizonyos Ur­bain nevű szocialista, ha mindjárt “államtitkár-miniszter” is, néhány ezer leiért elhiszi-e a “kiemelkedő személyiségű” Ceausescu történelmi hazugságait vagy sem. Az azonbcn már minden józaneszű embert el kell gondolkoztasson, hogy az ősi múltjára és 2000 éves keresztény kultúrájára annyira büszke fehér faj Európának egyelőre még szabad felében is ilyen mélyre süllyedt. A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afri­kai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.

Next

/
Thumbnails
Contents