Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-06-01 / 6-7. szám
12. oldal «ITtVAKOftT 1978. június—július hó Tallózás az “Új Élet”-ben Ceausescu ismét közvetít Nemrég kaptuk meg a Marosvásárhelyen, Sütő András szerkesztésében megjelenő Üj Élet néhány múltévi számát. Ezekből a számokból idézünk néhány bekezdést, hogy az olvasó lássa, a minden képzeletet felülmúló fizikai terror mellett milyen kegyetlen szellemi elnyomásnak és lelki megalázásnak van kitéve nap, mint nap a román uralom alá kényszerített 3 millió magyar. “Az őszbe forduló hónap, szeptember, igen nagy jelentőségű belpolitikai eseménnyel kezdődött: amint ismeretes, pártunk főtitkára, szocialista köztársaságunk elnöke, Nivolae Ceausescu elvtárs... munkalátogatást tett Brassó megyében... a megye dolgozói — románok, magyarok és németek — határtalan lelkesedéssel és szeretettel fogadták az ismét körükbe érkezett magas vendégeket... Brassóban (nem sokkal előbb itt játszódott le Szikszai és Kuthy tanárok véres tragédiája) a délután folyamán forró hangulatú népgyűlés zajlott le, amelyen a megye és város dolgozói ismételten kifejezték ragaszkodásukat a párt, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt... Néhány nappal később a szomszédos Bulgária Népköztársaságba látogatott el Nicolae Ceausescu elvtárs... (amelynek) területén zajlott le az a sok, hősi emlékű csata, amelyek során végleg eldőlt függetlenségünk vérrel beszentelt ügye... Országunk egész közvéleménye, valamennyi dolgozója — nemzetiségi különbség nélkül — megkülönböztetett érdeklődéssel kísérte Nicolae Ceausescu elvtárs... hivatalos látogatását a szomszédos Bulgária Népköztársaságban, és örömmel vette tudomásul gazdag, sokoldalú eredményeit. Azok a fővárosi dolgozók, akik mind az indulásnál, mind az érkezésnél jelen voltak a repülőtéren, hogy köszöntsék Nicolae Ceausescu elvtársat... népünk érzelmeit fejezték ki, amikor forró ragaszkodásukról, szeretetükről és a Román Kommunista Párt diadalmas zászlaja alatt élő megbonthatatlan egységükről biztosították hazánk legszeretettebb fiát, pártunk főtitkárát, szocialista köztársaságunk elnökét, a két nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő tagját, a népek közötti barátság és együttműködés fáradhatatlan harcosát...” (U. É. 77. évi 17. sz. 2—3. old.) “A november 20-i városi, municipiumi és községi néptanácsi választás, amely egész népünk életében kiemelkedő fontosságú esemény, újólag igazolja, hogy az ország lakosságának minden rétege, nemzetiségi különbség nélkül az összes városi és falusi dolgozók vállvetve küzdenek a szocialista Románia sokoldalú fejlődése, szüntelen virágzása érdekében... November 20-án, a Szocialista Egységfront jelöltjeire szavazva, a haza ragyogó, szocialista jövőjére, az egyre szebb és bőségesebb életre, a méltóság és szabadság Romániájára, a romániai szocialista és kommunista építés történelmi jelentőségű pártpropagandájának megvalósítására szavaztok! Szorosan felzárkózva a Párt, a Központi Bizottság, a párt főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs köré, cselekedjünk egy emberként, erőt nem kímélve, a XI. kongreszszusi határozatok teljesítéséért, hogy drága Hazánk, Románia Szocialista Köztársaság a szocialista beteljesülések újabb nagyszerű fejezeteivel gazdagítsa jelenkori hősi történetét!” “...a Nagy Nemzetgyűlés — mindannyiunk lelkesedését kifejezésre juttatva — elfogadta Románia Szocialista Köztársaság új himnuszát. Ahogyan Nicolae Ceausescu elvtárs megfogalmazta: a himnusz ‘megénekli megvalósításainkat és mindazt, amit meg akarunk valósítani a jövőben — a sokoldalú fejlett szocialista társadalmat, a kommunista társadalmat, a nemzeti függetlenség és szuverenitás megerősítését’. Az a határtalan lelkesedés, amellyel az ország az új himnuszt fogadta kifejezte az ország minden állampolgárának elhatározását... hogy drága hazánkat, Románia Szocialista Köztársaságot, a civilizáció és a társadalmi fejlődés legmagasabb csúcsaira emeli...” (Ú. É. 77. évi 21. sz.) — Persze, az új himnusz magyar szövegét nem közük. Talán jobb is. De mindezeknél részünkre sokkal figyelemre méltóbb és fájdalmasabb, hogy egyetlen szám tanúsága szerint milyen vészes iramban folyik az elrománosodás. Az Arad megyei Dézna, melyről 1318-ban történik először említés, tehát ősi magyar település, most Buhanin (Buttyin, eredetileg Bököny), Slatina de Cris (Maros-Szlatina), Laz (Láz), Neagra(?) és Zugau (Zúgó) községek központja. A Déznáról szóló cikkben említett 50 személy közül csak egynek van tiszta magyar neve: Deák József tanítónak. A legtöbbjének még csak a keresztneve román: Torna Anti, Sorin Burta, Antonie Burta, Moisa Sima, Carol, Ernest, Pavel és Stefan Varga, Mihai Zágony, de Vasile Ilies (Illés)-nek, Josif Sechel (Székelyének már a neve is romanizált. Az Alexandru és Paval Bortis-ok is eredetileg Bartis-ok voltak, mint ahogy a cikk írója is Bartis Ferenc. De zömében még most is magyarlakta vidékeken és helyeken, mint Marosvásárhely, Tusnád, stb. már ilyen nevekkel találkozunk, mint Bodó és Tompos Antonela(?), loan Antal, Gheorghe Zala, nem is szólva loan Farcas (Farkas)-ról, no meg Alexandru Deac (Deák)-ról. Ennek a számnak fedőlapján még Marosvásárhely főtere is úgy van fényképezve, hogy azon a román orthodox templom és a román hősi(?) emlékmű dominál (Ú. É. 77. év, 21. sz.). Hogy teljes legyen a kép, szólnunk kell a Bukarestben megjelenő A Hét c. hetilap 77. dec. 9-i számában megjelent “Autóval a Mócföldön” (így!) c. cikkről is. Eszerint Lupsáról is (Torda—Aranyos vm.), melynek közigazgatása alá jelenleg 23 hegyi falu tartozik, megindult a mócok szétvándorlása. “Viszonylagos havasi elzártságuk ellenére sokfelé nyílott eddig is ipari lehetőség számukra. Torda környéki községekben, például Várfalván, Sinfalván, Szentmihályon, Felvincen százával telepedtek le az iparra átállt, családot alapított, házat vásárolt, vagy épített móc fiatalok, de az idősebb évjáratokból valók is.” Szóval most már nemcsak a regáti románok özönük el Erdélyt, hanem a hegyi mócok is megindultak új honfoglalásra! A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Miután a tavalyi zsilvölgyi bányász sztrájk és most Király Károly levele alapjában rendítette meg bélés külföldön egyaránt a véreskezű, magyarirtó, sztálinista román diktátor helyzetét, mindent elkövetett, hogy a csorbát kiköszörülje még a kierőszakolt washingtoni látogatás előtt. Mint ismeretes, Ceausescu márc. 13/14-re Bukarestbe rendelte a magyarok és németek erre a célra kiválogatott “vezetőit” és a felújított Magyar és Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésein a megfélemlített szerencsétlenekkel olyan tömeges “önkritikát” gyakoroltatott, amire még az orosz bolsevizmus 60 éves, vérgőzös történelmében sincs példa. Hogy aztán sikerült-e neki ezzel legalább otthon a Király-ügyet elintézni, azt a jövő fogja megmutatni. Minthogy a Király-ügy túlnőtt az ország határain, küldöttsége is lázas tevékenységbe kezdett. Februárban Budapestre szalasztotta Stefan Andreit, a központi bizottság titkárát, majd egy “magasszintű” oktatásügyi küldöttséget, mely több napig tárgyalt a megfelelő magyar szervekkel —, hogy miről, arról nem szól a fáma. Egy azonban biztos, az elmúlt harminc év alatt ilyenfajta román—magyar tárgyalásra eddig még nem volt példa. Ugyanakkor Vasile Pungant, személyes tanácsadóját, különös megbízatással Washingtonba küldte, aki minden igyekezete ellenére sem tudott bejutni Carter elnökhöz. Március elején Nicolae Giosan vezetésével a román nemzetgyűlés küldöttsége tett hivatalos látogatást Kínában, akik csak a pekingi román követség fogadóestéjén tudtak találkozni “magasabb rangú” kínai vezetőkkel. A kínaiak viszonzásul Tuan Tzi-tient, a gépgyártóipari miniszter helyettesét küldték Bukarestbe. Márc. 13-án pedig Manea Manescu, a román kormány első minisztere ment Damaszkuszba háromnapos munkatalálkozóra!?), hogy ellenőrizze a román—szíriai közös vállalkozásban épülő cementgyárat és olajfinomítót, mert nyilván bajok vannak. Minthogy a fenti vállalkozások igen gyér sikerrel jártak, Ceausescu ismét a több sikerrel kecsegtető “közvetítés” mesterségéhez folyamodott. Március elején Ion Coman vezérezredes, román honvédelmi miniszter Kairóban többnapos megbeszélést folytatott Muhamed Abdul Ghani al Gamassi egyiptomi honvédelmi és hadiiapri miniszterrel, minek során Sadat egyiptomi elnök a legmagasabb katonai kitüntetéssel, a Tisztelet-csillaga éredemrenddel tüntette ki. Majdnem ezzel egyidőben Simon Peres, az izraeli ellenzéki párt vezére több napig Bukarestben tartózkodott. Hogy kikkel és mit tárgyalt, arról nem szól a fáma. Most pedig Moshe Dayan izraeli külügyminiszter járt Bukarestben és tárgyalt Ceausescuval. Hogy a jelenlegi feszült arab—izraeli és amerikai—izraeli helyzetben lesz-e eredménye Ceausescu erőlködésének, azt is a jövő fogja megmutatni. Minden esetre, olyan látványos eseményre, mint Sadat elnök múlt novemberi israeli látogatása volt, még megközelítőleg sem lehet számítani. Viszont, ismerve az amerikaiakat — zsilvölgyi bányász-sztrájk. Király Károly levele, az amerikai magyarok erélyes tiltakozása ide vagy oda —, nem lehetetlen, hogy a “közvetítéssel” sikerül Ceausescunak ismét “átejteni” az amerikai kormányt és a kongresszust. Azt még meg lehet érteni valahogy, hogy a zsidók kelepcéjébe szorult Sadat kap minden szalmaszál után, de hogy a “hatalmas” Amerikának mért van szüksége ennek a jelentéktelen, kis, balkáni kalandornak a vásári kóklerkedésére, azt már nehezebb megérteni még akkor is, ha egyéves hatbalkezes politizálásával a “bibliás” Carter is bebizonyította, hogy nem sokkal különb nála. De ez még mind semmi, mert Ceausescu nemcsak otthon, a saját kis szemétdombján, akarja elhitetni a megkótyagosított oláhokkal és a porig alázott magyarokkal a csak 100 év óta “önálló” Románia általa megálmodott 2050 éves dicső múltját, hanem már a “művelt” Nyugattal is. És úgy látszik, nem egészen eredménytelenül. “A Belga Szocialista Párt Saint Gislaine-i Szövetsége és Saint Gislaine városi tanácsa — írja az Élőre c. lap márc. 16-i számában — Romániával való barátsági estet rendezett, amelyen Robert Urbain államtitkár-miniszter, a Szocialista Párt Országos Irodájának tagja, méltatta az egységes román nemzeti állam 60. évfordulójának jelentőségét, hangsúlyozva, hogy rövidesen 2050 éves lesz az első központosított és független dák állam létrejöttének. A szónok egyben rámutatott, milyen számottevő eredményeket ért el Románia a szocialista építésben és külpolitikájában, kidomborítva Nicolae Ceausescu elnök kiemelkedő egyéniségét.” A kutya sem törődve vele, hogy a gyarmatbirodalma elvesztése után eljelentéktelenedett kis Hollandia kis városkájában egy bizonyos Urbain nevű szocialista, ha mindjárt “államtitkár-miniszter” is, néhány ezer leiért elhiszi-e a “kiemelkedő személyiségű” Ceausescu történelmi hazugságait vagy sem. Az azonbcn már minden józaneszű embert el kell gondolkoztasson, hogy az ősi múltjára és 2000 éves keresztény kultúrájára annyira büszke fehér faj Európának egyelőre még szabad felében is ilyen mélyre süllyedt. A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 534, Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent — Légiposta előfizetés: USA, Kanada és Mexico egységesen 14.00 dollár. Európa, Dél-Amerika és a Földközi-tengerrel határos ázsiai és afrikai országokban 18.00 dollár. Ázsia, Ausztrália és New Zealand 20 dollár és 50 cent. A csekket kérjük “Szittyakürt” névre kiállítani. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102.
