Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-01-01 / 1. szám
6. oldal «ITTVAKÖftT 1978.január hó ÖREG INDIÁN ÜJ HADIÖSVÉNYEKEN... ? A Reuter hírügynökség bécsi jelentése alapján nemrég rövid cikket közölt “A nácivadász Wiesenthal új klienseket talált” címmel a Journal de Québec. Miután a cím már a maga nemében sokatmondó, érdemes vele tehát foglalkoznunk. — Véletlen-e, hogy az öregedő náci fejvadászról éppen mindig akkor esik szó az irányított sajtóban, amikor Izrael bizonyos anyagi előnyöket akar — főleg a németektől — kicsikarni. Avagy közvetlen külpolitikai vereség fenyegeti Izraelt? Minden föltevést alátámaszt az a tény, hogy a knesset, Izrael országgyűlése, legutóbb $200 milliót szavazott meg a veszedelmesen izmosodó ifjú zsidó állammal szemben egyre erősbbödő ellenszenv leküzdését célzó propagandára. Nekünk ez nem új, mert ahol zsidó van, ott propaganda is van! A jerichoi trombiták már több, mint 30 éve untatják a világot a 6 millió elgázosított legendájával. Eleinte sokan akadtak, bedűlve a fülsiketítő hírverésnek. Főleg Nyugaton, az úgynevezett demokráciákban, ahol a hírközlés csaknem kizárólagosan izr. irányítás alatt működik. — A háború utáni demokráciának induló Csonkaország Budapest I. rádiójának megváltoztatták a szünetjel-dallamát. A tomboló ószövetségi bosszú és nyomor kiváltotta a fanyar pesti humort s szülte az időszerű szöveget: “Dachauból, Auschwitzből megjöttünk mind...” Tanúskodott a legenda és a valóság közt tátongó űrről. Most, több mint 30 év múltán a zsidókra jellemző mértéktelenség miatt a legenda elcsépeltté vált — ami Wiesenthal is nagyon nyugtalanítja. Nyugtalanítja más is. Például a háborús bűnös esetek “biológiai megoldása”, azaz mind a vádlottak, mind a vádló tanúk kiöregedése és sorozatos elhalálozása. — “Van még 250—300 esetünk”, mondja, sokat sejtetően kacsintva, majd hozzáfűzi: “Legtöbbnyire a hitleri Németországban magas és felelősségteljes hivatalt töltöttek be; sajnos, a legfiatalabb közülük is már 70 éves!” Azután bosszankodik, hogy a lengyelföldi Maidanek koncentrációs tábor 9 férfi és 5 női vádlottjának ügye — állítólag csekély 30.000 zsidó életéért felelősek — igen vontatottan halad az illetékes nyugatnémet bíróságnál. “Ausztriában nem lesz több háborús pör”, közli kissé zavartan Simonunk. (Ennek okáról már beszámoltam kb. két éve “A Wiesenthal-Kreisky meccs” c. írásomban.) Azután így folytatja: “Ezért elérkezett a pillanat, hogy minden erőfeszítésünket az újraéledő nemzeti szocialista tevékenységre irányítsuk.” Ekkor íróasztala fiókjából jegyzéket terít maga elé. Ebben sorakoznak az egykori SS tagok az év folyamán részben tervezett, részben megtartott 33 találkozói. — “Nyugat-Németországban 30—40 ilyen csoport működik jelenleg”, méltatlankodik a 68 éves fejvadász. (Tisztes termelő munka helyett immár 32 éve az ószövetségi bosszúból nagyszerűen megélt, miért ne folytatná gaz ügyködését? — gondolja biztosan.) A cikk szerint különösen nyugtalanítóan hat az USA-ban és Nyugat- Németországban újjáéledő nemzetiszocialista tevékenység, sunyin elhallgatva ennek igazi okát. A felületesen megírt és természetesen célzatos írás bőségesen kielégíti az átlag észak-amerikai újságolvasó inkább szenzációra, semmint az igazságra áhító igényét. NEONÁCIK HOROGKERESZTES ZÁSZLÓK ALATT vonulnak fel a Wisconsin-állambeli Milwaukee-ben. Pártházukban Hitler és Eichman fényképe mosolyog a látogatókra, méltatlankodik a sztereotype újságíráshoz szokott bértollnok. — “Jelenleg nem rendelkezünk megfelelő nemzetközi elhárító mechanizmussal e parazita neo-náci mozgalommal szemben”, kesergi a kancsal Samu a Wiesenthaléktól. “A nemzetközi szervek közreműködése még sok kívánnivalót hagy maga után”, háborog most. “Mindazt, amit a rendőrség Németországban vagy Ausztriában tesz, megáll a többi szomszéd ország határainál”, folytatja, a tehetetlenség mozdulatával kísérve panaszát az egykor félelmet gerjesztő bősz fejvadász. Nüná! — mit tehet a német vagy osztrák rendőrség? Ök nem élveznek területenkívüliségi jogokat, mint a bécsi izr. “dokumentációs” szimat-manói (írná Karinthy F.). Nekik súlyos diplomáciai bonyodalmakat okozna egy Eichmann elrablása Argentínából, vagy egy önkényes házkutatás Müller Zsófia volt SS-tábornok és Gestapo főnök elvált felesége müncheni lakásán! Ilyesmit csak tőrölmetszett izraeliek engedhetnek meg maguknak. Tehát miért a műfelháborodás?! Az olaszoknál életfogytira ítélt Herbert Kapler volt SS ezredest egy római katonai kórházból a minap felesége megszöktette. Az ügy mögött “clever”, azaz intelligens Samukánk nemzetközi náci összeműködést gyanít... A közlemény végén aztán kibújik a sok sopánkodás igazi oka. íme: “Mr. Wiesenthal, aki a dokumentációs központ részéről ezrekre menő náci háborús bűnökkel gyanított egyén ügyében nyomozott, hozzáteszi, hogy az átlag német azt hiszi, hogy a háború után ezrekremenően ítéltek el a nürnbergi per nyomán. Ezzel szemben a valóság, hogy csak 199 egyén ügyét tárgyalták a nyugat-német bíróságok, s ez is csak 160 elmarasztaló ítélettel végződött.” — A gyorsuló ütemben fogyó “háborús bűnösök” természetesen a bécsi dokumentációs szerv fölszámolását vonják maguk után. így Mr. Wiesenthal felett máris átlépett a Történelem. A náci Németország új nemzedékei megtagadnak minden szerves közösséget a múlttal s ezért őket többé már nem lehet fejni. Ezért az öreg indiánnak hamarosan új hadiösvényekre lesz szüksége, ha továbbra is bécsi központjával parazita módon akar könnyen és kényelmesen élni. Ezért jön annyira kapóra a látóhatáron pirkadó náci ébredés. NÁCI ÉBREDÉS, VAGY REAKCIÓ? mindaz, amit erősbbödő antijudeizmusként észlelünk mostanában? Érdemes itt megállni egy pillanatra, hogy határvonalat húzhassunk az újjáéledő nemzeti-szocialista mozgalmak és az egyre erősbbödő antijudeizmus között. Ha valaki bizonyos személyes tapasztalatok nyomán nem szereti a zsidókat, annak korántsem kell nácinak lennie. Ha egy rumén nem szereti a magyart, az még éppen nem jelenti azt, hogy ő nemzeti szocialista. — A rokon- és ellenszenv egyének, népek-nemzetek között általában élmények, tapasztalatok következménye. S a tény, hogy valaki nem szereti a zsidót, éppen olyan érvényes, mint az, ahogy egy zsidó nem szereti a németeket vagy a magyart. E kölcsönösségnek sokszor igen mélyreható okai vannak. Az 1945-i kollektív felelősség talmudi találmánya előtt már 1919-ben a Kun Bélák, Korvin- Klein Ottó, Szamuelly Tiborok jóval Hitler és Szálasi előtt gondoskodtak a Tanácsköztársaság idején elkövetett borzalmaikkal arról, nehogy filoszemita igézet áldozatául essék az előttünk járó nemzedék. Először a zsidók emelték kezüket a magyarra, akik Kossuth idején nagylelkű liberalizmussal emancipálták a Kárpátok keleti előteréből betódulókat. A gyengekezű Horthy-korszak reakciója hamar kátyúba ragadt, s jött a nagy kibékülés, amelynek során a magyarok mindent elfelejtettek, a zsidók pedig mindent megjegyeztek. így ért minket a 45-i katasztrófa. — Az ekkor támadt Rákosi-Roth terror-rendszerről kortársaimnak, mint magamnak a kielégítőnél bővebbek tapasztalataink. A miniszteriális elvtársak, az ÁVÓ és a Kat. Pol. vezető személyiségei zömmel ugyanolyan jellegzetes arcélű eichnerek voltak. De ott volttak ékes magyarhangzású, sőt történelmi családneveinket kisajátítva az internáló táborok, a börtönök smasszerei, politikai nyomozói között is. (Utóbbi foglalkozást különös előszeretettel választották és gyakokorlott “szakszerűséggel” látták el.) Málnási Ödön “A magyar nemzet őszinte története” c. könyvében így ír erről: “Még a cionista HATIKVA is megállapította, hogy az ÄVH tisztikara legalább 90%-ban zsidó volt” (228. 1.). Ugyanitt az 1956-os októberi eseményekkel kapcsolatban ez áll: “A tömeg öt ÁVH-s tisztet a fára akasztott. Ugyanez történeik a Nagykörúton és a Széna-téren. A felakasztott ÁVH-s tisztek mind zsidók” (253. 1.). Ok és okozat kapcsolatairól a félelem- és gáncsnélküli lovag, a grand justicier, igazságosztó fejvadászunk mélyen hallgat. Ilyesmi korántsem erősítené meg “erkölcsi” alapjait. — Milyen jó, hogy a külföldre szakadt magyar hangja olyan gyámoltalan, olyan félénk. A látszat mégis csal. A hamu alatt izzik a parázs... Már megszülettek, akik majd Mr. Wiesenthal eljárásai, módszerei nyomán elégtételt vesznek a rajtunk esett igazságtalanságokért, sok-sok megaláztatásunkért, gyalázatos kifosztásunkért. Lesznek utódaink között is jogos bosszúnak élő “fejvadászok”, akik önhöz hasonlóan semmit sem felednek, mindent megjegyeznek. A csillagok járása egyszer majd nekünk is kedvez. A világegyetemmel egybehangolt egyének, nemzetek sorsa sohasem statikus. Ezt önnek is tudni illenék. — Ne várja el tehát tőlünk senki, legkevésbbé ön, hogy a “Nagyla Havala” dallamára élénk ütemben rángatódzunk maguknak tetsző táncot. Táncoltunk az utóbbi 58 esztendő alatt eleget a maguk-kiagyalta szörnyű ütlegekre. Felejthetjük-e a bánásmódot, amely lyel már egy nemzedék életében kétszer kitüntettek? Fiala Ferenc “Zavaros évek” c. könyve 1965-i kiadása 125. lapján olvashatjuk: “Németországnak mindössze 24 háborús főbűnöse volt, de a kommunistákkal koalícióra lépett magyar kormány 680 főnyi magyar főbűnös kiadatását követelte — amit meg is kapott”! Ugyan e mű 1976-i München ben kiadottjában, az 56. lapon az ószövetségi bosszú diszgója, Nagy Ferenc bicskei beszédét idézve, ez áll: “Európa bármely országánál szigorúbban büntettük meg háborús bűnöseinket.” Ez is vérlázító, de még katasztrófálisabb az, hogy nemcsak a “háborús bűnösöket”, hanem az egész magyar nemzetet büntették meg az önök által kiagyalt “kollektív felelősség” alapján! Igen, nemcsak mi részesültünk e kitüntetésben, hanem 45 után Kelet- és Délkelet- Európa népei s most a közelkeleti arabok is élvezhetik a Pax-Israelica áldásait. A kétezeréves kisebbségi érzetből fakadó ultranáci türelmetlenség brutalitása már olyan méreteket öltött, hogy a jelenlegi izraeli miniszterelnöknek, Menahem Beginnek, a terrorcselekményekben ugyancsak gazdagnak, rendeletileg kellett emberségesebb bánásmódra utasítania a rendőrséget, a fogvatartott arabokkal szemben... Igaz, mindez csak a semleges svájci megfigyelő jelentése nyomására történt. Természetesen a svájci megfigyelőket nyomban “baloldali” és “kommunista” jelzőkkel bélyegezte meg az izraeli sajtó. A világszerte növekvő antijudeizmust Wiesenthal elméletével szemben nem az ébredő nemzeti szocializmusban kell keresni, hanem a féktelen zsidó magatartásban. E magatartásban aligha lesz a várható változás a közeljövőben. így a zsidó nép minden kétséget kizárólag újabb katasztrófa felé rohan. Irreális gondolkodásmódját az USA-ban elfoglalt vezető szerepe csak még fokozza. — Az a USA, amelyikről a Journal de Québec 1977. szept. 16-i számában “32 millió elmebeteg az Egyesült Államokban” c. cikkében az Associated Press jelentését közölve, ez áll: “Az elmegyógyászati egészség ügyének bizottsága átadta jelentését a kormánynak, 20—35 millióra becsülve azon amerikai állampolgárok számát, akik beteg elmeállapotuk miatt kezelésre szorulnak. Ez kb. a lakosság 15%-a! A becslésben szerepel 6 millió szellemileg fejletlen (idióta) egyén is.” Csoda-e, ha ilyen körülmények között Izraelnek sikerült ennyire megnyergelnie a USA-t? Már pedig akinek az USA a barátja, annak ma mindent szabad. ÉRDEMES TUDNI, HOGY Japánban Tokunaga Jaszumoto pro fesszor, a magyar nyelv tanára a tokiói egyetemen, a nyelvoktatást kiterjesztette az összehasonlító nyelvészet egyes területeire, bizonyos néprajzi elemek és közös szokások eredetének vizsgálatára is. MAGYAROK ISTENÉNEK ÁLDÁSA LEGYEN OLVASÓINK, ELŐFIZETŐINK, LAPTERJESZTŐINK NEMZETMENTŐ MUNKÁLKODÁSÁN ÁZ ÜJ ESZTENDŐBEN IS.
