Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-04-01 / 4. szám
Szocializmust - magyar módra! lílTTVAKOkt XVII. évfolyam, 4. szám 1978. ÁPRILIS HÓ Ára: 85 cent TÖRTÉNELEM ÉS HATALMI ÉRDEK Napjainkban ismét tanúi lehetünk, a magyarság eredete és őshazája körüli, újra éledő parázs vitáknak. Azt látjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia éltolnokai, a múlt század végi elődeikhez híven, továbbra is kitartanak túlhaladott elméleteik, történelmi állásfoglalásaik mellett. S mert ezen “történelem” a tudomány leple alatt a nemzet öntudatbani megrontását célozza, szükségesnek tartjuk, hogy olvasóinkat e “tudomány” valóságos természetéről ismételten tájékoztassuk. A finnugor elmélet hatalmi szóval honosult meg a Bach korszak alatt, mint hivatalos és abszolút “történettudomány”. S ezt hazai és külföldi finnugorászok tagadása és tiltakozása ellenére is állítjuk. Ezen ellentmondást nem tűrő “tudomány”, csaknem teljesen kiirtotta fajtánkból az önbizalmat és önbecsülést annyira, hogy az átlag-magyar gyanakvással fogad minden olyen feltevést — vagy állítást —, mely a magyarságot nyelvileg, vérségileg és műveltségileg nagymúltú kultúrnépekkel hozza kapcsolatba, esetleg e népekhez egyenes ágon köti. Ha megvizsgáljuk nemzetünk lélektanát, akkor szorongó szívvel kell megállapítanunk, hogy az önismeret és magyarságszemlélet terén negatív. S ebből a negatív és gyökértelen magyarságtudatból sarjad sorskérdéseink körüli tehetetlenségünk. Nem hunyhatunk szemet e lélek és öntudatromboló, magyarságot ki- és befelé leértékelő hivatalos vonalvezetés fölött még akkor sem, ha ez a “tudomány” nevében történik. A magyar jövő és élniakarás megköveteli, hogy ezen hamiskás elméletre épített nemzetellenes “történelmet” haladéktalanul fölszámoljuk. Ezúttal nem a finnugor elmélet tételeit kívánjuk boncolgatni, hanem történetfilozófia szemszögéből kívánjuk e “tant” megvilágítani és nemzeti öntudat romboló voltát beigazolni. Minden népnek van története, de nincs minden népnek történelme! Történet az, ami mint esemény valóban megtörtént. Történelem az, amit és ahogy, a történetről ügyes tolnokok megírnak. Történet — maga a valóság! Történelem — a történetről alkotott kép, amely lehet a valóságnak megközelítője, de rendszerint annak többé-kevésbé torzított körvonalazása. Történet — az Isten, a Természet az Ember által formált és alkotott Sors! Történelem — a mindenkori politikai érdek hatalmi szóval diktált tana, amely az uralmonlévő érdekszövetség célkitűzéseinek szolgálatában áll. Amenynyiben az uralmonlévők a nemzet érdekeit képviselik, úgy a történelmet a nemzet lelkűidének és öntudatának ápolására, erősbítésére írják. Ellenkező esetben annak megrontására. A fentiekből láthatjuk, hogy a történelem csak ritkán fedheti a valóságos történetet, ezért torzított. Torzítani lehet pozitív vagy negatív — azaz alkotó vagy romboló irányzattal. Minden nemzet múltjában vannak nem kívánatos foltok, vagyis történetek, melyek nem alkalmasak a nemzet öntudatának ápolására. A fajtáját és nemzetét szerető történész ezért azon eseményeket elhallgatja, esetleg szárazon megemlíti, de ha egyiksem lehetséges — akkor pozitív irányba kiszínezi —, torzítja. A negatív, vagy romboló irányú torzítás ennek éppen az ellenkezője. A “történész” — pontosabban bértollnok —, a legértékesebb történeteket hallgatja el, vagy pellengérezi ki. így cselekszenek a mi finnugoristáink. Kik csaknem dührohamot kapnak, a magyar—sumir—egyiptomi kapcsolat, esetleg azonosság hallattára, ugyanakkor előszednek minden nem kívánatos eseményt, azt a lehető legnagyobbra fújják föl és ország-világ előtt kikürtölik. A negatív irányú torzítás mindenkor a nemzet függetlenségére, vagy létére törő idegen érdekből csírázik. Melynek gócpontja rendszerint az ország földrajzi határain kívül van, de lehet azon belül is. Minden nemzet, múltjának ismeretéből merítheti a tudást, melynek birtokában szilárd alapokra helyezheti jövőjét. Mióta az ember föltalálta az írást, ezen ismereteket nem szájhagyományok útján örököljük, 1978 hármas “jubileum” a cseheknek, amit főleg ellenünk akarnak majd kihasználni. — 1938: a müncheni döntés éve, tehát a 40. évforduló. 1948: a “prágai államcsíny”, azaz a kommunista hatalomátvétel 30. évfordulója. Azután most 10 éve, 1968-ban a Nyugattól agyoncsodált “prágai tavasz”. így előrelátható a siratás, az ünneplés a cseheknek, mint a “demokrácia hőseinek”, hiszen a nyugati irodalomban szinte dogmává vált, hogy Prága 1938-ig “mintaszerű demokráciát” valósított meg, amit Hitler, majd Sztálin, most tíz éve pedig Brezsnyev és a “magyarok” eltapostak. — Föl akarják majd rázni Nyugat lelkiismeretét — ha ugyan van ilyen? — “bűntudatát” a müncheni döntés miatt s az abból eredő “erkölcsi kötelezettségét” a csehek iránt, akiknek a “szabad országát”, határait garantálni becsületbeli kötelesség! Nézzük csak meg: volt-e Csehszlovákiában egyáltalán demokrácia? Lehet-e a jövőben itt demokratikus rendszert létrehozni? — A demokrácia fogalma a nép szabadságát, akaratának érvényesülését jelenti. Ehhez persze nép kell, amelyik hazájában ízlése szerint intézkedik, avagy kellene intézkednie. Azonban csehszlovák nép nincs. Ezt a kommunista internacionálé 5. kongreszszusa is 1923 júniusában így jelentette ki: Nincs csehszlovák nép. Ez az hanem a történetet rögzítő írásból, történelemből merítjük. Ebből világosan láthatjuk, hogy a történelemnek sorsformáló ereje van. Nem közömbös tehát, hogy a nemzet érdekei szolgálatában, vagy azok ellen íródott. Tudják ezt a rumánok, kik már 2500 éves hamisított “múlttal” bizonygatják történelmi jogukat az erdélyi medencére. Tudták és ma is tudják ellenségeink, kik sugalták fajtánk gyalázatos leértékelését a finnugor “történettudomány” leple alatt. Mi nem tiltakozunk aJtérdéses népek nyelve és a magyar nyelv közti rokonság szakszerű feldolgozása ellen. Sőt, még a vérségi rokonság lehetőségét sem vetjük el, csakhogy a rokoni szálak kapcsolatai éppen az ellenkező irányba szaladnak. Ők származtak mitőlünk és nem mi őtőlük. Miután kiszakadtak az anyatörzsből, mostoha környezetbe kerültek, ahol fejlődésben megálltak, esetleg visszafejlődtek. Idő múltával más népekkel keveredtek, melynek következtében megváltozott faji jellegük, de nyelvük és ősműveltségük elemeit megtudták tartani. E keveredés lassú folyamatú lehetett csak, állam a cseheken kívül magyarokat, szlovákokat, németeket, ukránokat (értsd: ruténeket) és lengyeleket foglal magába. A kongresszus szükségesnek tartja kimondani e nemzetiségek önrendelkezési jogát, beleértve az elszakadását is.” (R. d’Argil etc.: Les origines secretes de la guerre 1939-45; 34, 1.) — De hogyan is lehetne egységes nép ebben az országban, amit 1920-ban a lakossák többségének akarata ellenére hoztak létre. Alkotásának egyik bábája, Tardieu így vall erről: “Választanunk kellett a népszavazás és Csehszlovákia létrehozása között.” (La Paix, 455. 1.) Hitler nagyon jól látta, melyik irányban kell elkezdenie terjeszkedését, mert az állam, ahol a lakosság többsége az állam fennmaradását sem akarja, az az első teherpróbán szétesik. — Ha a demokrácia és a népek önrendelkezése jogának szempontjából nézzük a kérdést, a müncheni és bécsi döntések teljesen igazságosak voltak. Azokat az elveket érvényesítették, amiket Nyugat mindig szívügyének tartott! De a müncheni és bécsi döntés után sem lett Csehszlovákia nemzeti állam. 1939. III. 14-én a szlovák nemzetgyűlés kimondta Szlovákia függetlenségét. Ekkor Chamberlain, Anglia miniszterelnöke a parlamentben kijelentette: “Az az állam, amelynek határait garantálni akaregyébként elvesztették volna nyelvüket is. Ugyanígy képzelhetők el turáni rokonainkhoz vezető útak is, amit a fínnugorálóink szintén viharosan támadnak. * * * Furcsán hat ezen “tudósok” részéről, míg saját elméleteiket ellentmondást nem-tűrően kizárólagos “tények”-nek mondják ki, addig a bőséges nyelvi, tárgyi és embertani bizonyítékokkal alátámasztható magyar—sumir—egyiptomi rokonság, vagy azonosság késelését még a tudomány nevében sem hajlandók vita tárgyává tenni. Igaz, hogy erre nem is illetékesek, mert ők finnugorosok, nincs megfelelő képzettségük sumirológiában és egyiptológiában, ezért szakvéleményük sem lehet e tudománykört illetőleg. A tudomány azért tudomány, hogy azt szakkörökön belül arra illetékes tudósok szabadon megvitathassák. Ahol ennek lehetőségét hatalmi szóval megtiltják, ott tudományról nem beszélhetünk. De beszélhetünk a nemzet létére törő politikai összeesküvésről. BODROGI tűk, sajátmagát osztotta fel!” G- von Ribbentrop: Londontól Moszkváig. A francia kiad. 122. l.-ján és Yves Brancion: Munich, 195. 1.) Miután ez a mesterségesen tákolt állam nemzetiségi összetétele miatt életképtelennek bizonyult, Benes 1945-ben a kérdést a németek és magyarok erőszakos kitelepítésével akarta megoldani. — A kérdéses területeken a németek 900 éve, a magyarok több, mint ezer éve laktak már! A kitelepítés mikéntjéről angol és amerikai szocialisták, pl. Victor Gollanz és Hook így nyilatkoztak: “Nem méltó egy civilizált nemzethez!” (F. Fejtő: Le coup de Prague, 28. 1.) — A kitelepítést túlélő szudéta-németek ezeroldalas “Fehér Könyvet” adtak ki, részletes és hiteles adatokkal ismertetve a csehek szadista gaztetteit. (A kitelepítés során vagy 500.000 német halt meg, agyonverve nőket, gyermekeket is!) — A magyarok kitelepítését nem tudták befejezni Benes bukása miatt, de addig is 200 ezret deportáltak ősi lakhelyükről ugyancsak a legembertelenebb módon. — Ha elítéljük a zsidók deportálását, akkor feltétlenül és ugyanúgy kell elítélnünk a magyarok és németek deportálását. És, ha a zsidók deportálásával előállt tényleges helyzet nem teremtett semmi jogalapot (a zsidóktól elvett tárgyakat vissza kellett adni (.Folytatás a 2. oldalon) 1945. ÁPRILIS 4. AZ ORSZÁGVESZTÉS ÉS A SZOVJET MEGSZÁLLÁS NEMZETI GYÁSZNAPJA! GÁLFI GÉZA Dr.: Három “jubileum” avagy csehszlovák “demokrácia”
