Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1978-02-01 / 2. szám
4. oldal «ItmKÖfcT 1978.február hó Az érem két oldala A Buenos Aires-i “Magyar Hírlap” c. hecc-lappá előlépett nyomtatvány nyilván belső, erjedő folyamata ellenállhatatlan impulziójára, ízléstelenkedik. Szomorú, hogy az emigráció kénytelen elviselni ilyen kártékony sajtó-miazmát is a kebelében, mely nemzeti és “keresztény” csomagolásban ad olvasótáborának havonta ízelítőt az erkölcsi bomlás undorító szagából . . . A hat türelmes oldal közleményei között az izléstelenkedő “Genius 29” című nyert csupán “fett”, azaz vastagbetűs szedést, mutatván, milyen súlyt helyez annak jelentőségére valaki, kinek személyétől “illatozik” mind hat oldal. A szöveg így hangzik, nagy szellemi épülésére az olvasónak, ki gyanútlanul kitette önmagát e merényletnek a józan ész és jóízlés ellen...: “Megjelent a Genius legújabb száma. Nekünk — nem tudjuk miért — a legjobban az utolsó oldalon leközölt következő vicc tetszett a legjobban. Szószerint: Egy időjósnak földbe gyökerezett(l) a lába, a gyökér megeredt és csodák csodájára egy párduc hajtott ki belőle. — Nem értem — mondta a barátom. — Nem? Pedig a Mah-Gar kifejezésből még az Öh-Kör is látja, hogy ezek egy tőből erednek.” (Eddig ez az emelkedett szellemiség...) Abból a célból, hogy eme szellemi és erkölcsi erjedés csírahordozóját további dillemájától megkíméljük, azzal kapcsolatban, miért tetszett neki a legjobban ez a "vicc" az összes többi között, mi megmagyarázzuk, azonos háziállati keretben. Csak ezt érheti ugyanis... — Az ismert latin közmondás értelmében mindenkinek az tetszik, mindenki annak örül, ami hozzá a legközelebb áll, ami neki legjobban ízlik... így a sertés legkedvencebb tápláléka a "moslék" és nem más. Csak attól hízik. Elég világos? * * * Sós Péter, a megszállott Erdély egyetlen fél-magyarnyelvű egyetemének (más már nincs) egyik tanára Kolozsvárott, az “Előre” c. nagy 1972-es magyar kalendáriumban közölt “Kalandozások nyelvünk rejtelmei között” c. értekezése csak most jutott a kezeinkhez, nagy kerülő úton. Egy üzenet ez a “kommunista” cégér alatt Bukarestben kiadott magyarnyelvű vaskos naptár nekünk arra nézve, hogy az “Ahogy lehet” elmélet a mi nagy elhúnyt Reményik Sándorunk szellemében ma is mozgató erő a halhatatlan Székelyföldön és a mi szent Erdélyünkben... Méltó válasz ez az emigrációnk fentebb említett, bizonyos alsóbbrendű elemeinek nyelvöltögető hitetlenségére a sumer-magyar nyelvfolytonosság ténye mellett. A Rumán Népidemokratikus Köztársaság sarló-kalapácsos címerének égisze alatt, 10 teljes oldalon keresztül tárgyalja Sós Péter professzor a mi nemzeti szókincsünk gazdagságát sumer eredetében. Természetesen nem hiányozhatik a nagy erdélyi magyar naptárból a “dicsőséges” Nicolae Ceausescu arcképe sem, az úton-útfélen előforduló “elvtárs” elnevezésekkel egyetemben. A Bucuresti 33, Piata Scienteii 1. alatt nyomtatott 320 oldalas naptár szerkesztői Antal András és Majtényi Erik honfitársak. Grafikai szerkesztői viszont Grün Jenő és Octavian Telceanu elvtársak, a javából... Az “Ahogy lehet” így működik ma a mi Erdélyünkben. Több rumán nyelvre lefordított Petőfi versen kívül a mi Jókai Mórunkról már a mi nyelvünkön értekezik az “Előre”. A 320 oldalon mindössze 18 oldal rumánnyelvű. A többi magyar. Nagyon sok színes fénykép teszi változatossá ezt a “népidemokratikus”, de magyar és mindenek felett erdélyi “Ahogy lehet” naptárt. “Nyelvünk szavai sem összefüggéstelen ‘egyedek’; ha kezdjük rendszerezni őket, izgalmas sorozatokat állíthatunk össze, hallatlan családi titkokat, rokonságokat (!) fedezünk fel” — írja többi között a bevezetésben, Sós Péter professzor. Majd hosszú sorozatát említi fel a világosan és tagadhatatlanul sumer múltú szavainknak az R-esek, vagyis az OR, UR csoportjából. — “Ha nyelvünkből kiszigeteljük az összes R-es alakokat, még egészen jól lehet beszélni vele, tehát már akkor, öthétezer éve jól kialakult nyelv lehetett” — konkludál Sós professzor. Súlyos etimológiai bizonyítékainak tárgyalása végén utal a kolozsvári magyar professzor a múlt század nyelvészeti vitáira, kiemelve, hogy: “Ha az előzőkben némileg évődtünk is bizonyos nyelvészekkel, mondjuk meg férfiasán, hogy nem csak az 1862 előttiek, de a legújabbak között, főleg a legnagyobbak részéről is vannak, akik ezt a ‘délibábos’ álláspontot előbb, vagy utóbb elfogadták. " Melich János, Gombócz Zoltán és Czuczor-Fogarasi tételeinek taglalása végén Sós professzor így érvelt: “Mindez azért volt lehetséges, mert e felfogás a nyelv fejlődésében mindent rokon és idegen nyelvek segítségével igyekezett megmagyarázni, a nem nyelvi okokból történt fejlődési lehetőségeket pedig figyelmen kívül hagyta...” További mondanivalóinak végén a kolozsvári fél-magyar egyetem nyelvésztanára így adja meg a választ, nem minden szatíra nélkül: “A ‘déli báb', ‘déli bába' kifejezés ismeretes ilyen alakban is: déli bátor. Ezért délibátorkodunk és bátorkodunk folytatni azt a gondolatot, hogy a dialektikus összefüggések és egyáltalában a logika alól a nyelvi jelenségek sincsenek felmentve.” Zolcsák István múltkori szavai nagyon reálisan hangzanak ezen a téren is az "erdélyi kérdéssel" kapcsolatban: “És mégis mozog a föld” a sumer-magyar folytonosság etimológiát terén is... Ott lenn, a Szamos— Maros mentén is. Annál is inkább jelentőségteljes ez, mert a dákó—román elméleteskedés fővárosában, Bukarestben nyomták és adták ki az "Előre" c. magyar—rumán kalendáriumot. Sumer-magyar nyelvünk gazdagságának igazgyöngyeit és dicsőséges múltunk elsikkasztott, de megtalált drágaköveit azonban az Evangélium szavai szerint sem dobhatjuk a “disznók" eledeléül, mert természetük szerint — azok a mocsokba taposnák, ahelyett, hogy táplálkoznának velük... Amint láthattuk is ezt az előbbi példából. OBSERVATOR **********************************************************— KEDVES OLVASÓNK! ANDRÉKOVICS JÓZSEF 1909—1977 Mély megrendüléssel és kimondhatatlan fájdalommal tudatjuk, hogy Andrékovics Péter szabadságharcos bajtársunknak, a torontói Körösi Csorna Sándor Társaság vezetőségi tagjának édesapja ANDRÉKOVICS JÖZSEF a csonkahazába, a váci kórházban, 1977. december 31-én, 68 éves korában türelemmel viselt, hosszan tartó betegség után csendesen elhunyt. Titokzatos tőrvénye az a szellemi világnak, hogy a nagy emberek értékei csak akkor ragyognak föl teljes tisztultságukban és áldásukban, mikor életük napja lealkonyul. Andrékovics József bátyánk parasztember volt, a legnagyobb magyar érték. Annál nagyobb szeretete senkinek nincs, mint ha valaki életét adja a magyarok országáért. Andrékovics bátyánk adta a maga gazdag életét. Egészségét és szervezetét apró tételekben fölőrölte az Istenért, a magyarok országáért és az ő háza népéért vívott küzdelme az országhóditó bolsevizmussal szemben. Politikai fogolyként, internálótáborok rabjaként élete utolsó napjáig harcolt az ősi magyar rögökért. Amikor most az Andrékovics-család mély fájdalmában együttérezve Andrékovics József bátyánktól végbúcsút veszünk, lélekben áttörjük a drótakadályt és aknamezőt és ott a vámosmikolai temetőben József bátyánk sírja előtt térdrehullva teszünk szent fogadalmat, hogy életművét kegyelettel megőrizzük, harcát pedig tovább a Hungária Szabadságharcos Mozgalom FAJDALOMTÓL MEGTÖRT SZÍVVEL, DE A MINDENHATÓ AKARATÄBAN MEGNYUGODVA TUDATJUK, HOGY ÉDESANYÁNK Szathmáry Lajosné ÉLETE 81-IK ÉVÉBEN CHICAGÓBAN 1977 DECEMBER 29.-ÉN VISSZAADTA LELKÉT TEREMTÖJÉNEK. KÍVÁNSÁGA SZERINT ÉDESAPÁNK MELLÉ TEMETTÜK EL CONNECTICUT ÁLLAMBAN A SOUTH-NORWALK-i TEMETŐBEN. SZATHMÁRY LAJOS /ÉS FELESÉGE SZADA/, SZATHMÁRY GÉZA /ÉS FELESÉGE WANDA/ GYERMEKEI, BENNETTNÉ SZATHMÁRY MAGDA UNOKÁJA, WADE EDWARDNÉ IZABELLA TESTVÉRE, ÉS AZ EGÉSZ VILÁGON SZERTE ÉLŐ ROKONSÁGA. DRÁGA EMLÉKÉT ÖRÖKKÉ MEGŐRIZZÜK. A Magyar Társaság felhívása! Ki van életben az 1918. évi március 15-i New York-i Kossuth szobor leleplezési ünnepségének résztvevői közül? Az idén, március 15-én lesz 50 éve annak, hogy az amerikai magyarság áldozatos adakozásából emelt monumentális Kossuth Szobrot fényes ünnepségek közepette leplezték le New Yorkban. Erre az ünnepségre 500 főnyi küldöttség érkezett Magyarországból New Yorkba, hogy résztvegyenek a Haza képviseletében ezen a nagyszabású ünnepségen. A küldöttség a leleplezési ünnepség után hat hetet töltött az újvilág magyar központjaiban. Meglátogatták Pittsburgh, Cleveland, Buffalo magyarságát, majd Washingtonba is ellátogattak, hogy azután a nagy testvéri összefogás után hazatérjenek. Méltó, hogy ezt a félévszázados évfordulót megünnepeljük. Ezért, mint ennek a felejthetetlen Kossuth Zarándok Útnak a magyar egyetemi ifjúság képviseletében résztvett legfiatalabb tagja, keresem azokat a magyar testvéreimet, akik akár a hazai képviseletnek tagjai voltak, akár itteni magyarjainkat, akik az 50 év előtti ünnepségen New Yorkban megjelentek. Kérem, szíveskedjenek sürgősen értesíteni neveik, címeik megadásával. Lapunk januári számában Zolcsák István: Román Bérencek c. cikkében az ötödik bekezdésben hibát vétettünk. A helyes szöveg az alábbi: ... pedig az Amerikai Erdélyi Szövetség Tanulmányi Csoportja stb. . . Elnézést kérünk az Amerikai Magyar Szövetségtől, a Szerkesztő. Sorainkat nagyon kirostálta az idő, de reméljük vannak még többen közülünk az élők sorában. Előre is hálás köszönetemet fejezem ki az értesítésért. Dr. Nádas János 1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio 44107. **********************************************************
