Szittyakürt, 1978 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1978-01-01 / 1. szám

2. oldal ttltfVAKPfet 1 1978.január hó részben idegen befolyás, hatalmi vagy egyházpolitikai célok miatt méginkább tovább forgácsolták a magyarság erejét és minden erővel megakadályozták az egymás felé fordulás és egymás megtalálásának és megbecsülésének gondolatát. A felsorolt dolgok figyelembevé­telével nem csodálkozhatunk azon, hogy emigrációs életünk erőtlenné, tehetetlenné és alapjában véve cél­talanná vált. Mindezekhez a meglévő problé­mákhoz hozzáadódott az idő múlá­sa, az emigráció kiöregedése, a nagyhatalmak politikai céljainak ér­dekeinkkel ellentétes alakulása, fia­taljaink forradalmi mozgolódása és gondolkodása, a megfelelő utánpót­lás hiánya és a sok kudarc remény­telensége. Hol van hát a megoldás? Hol van a kiút? Hol van a magyar jövendő útja? Korunk egyik nagy magyar poli­tikusa mondotta, hogy “minden emigráció betegsége a széthúzás és minden emigráció halála az idő!” Ez a kijelentés igaz a múltra vonat­kozóan és igaz ma is. Ha a jelenlegi helyzetet meg akarjuk változtatni, akkor a betegségből ki kell gyógyul­nunk és az időt szövetségesünkké kell tennünk! Mert az idő dolgozhat ellenünk, ha kiöregszünk, ha ki­halunk, ha cél nélkül éljük életün­ket, de lehet a legnagyobb szövetsé­gesünk is, ha céljainkat fel nem ad­juk, hanem szívósan, tudatosan és elszántan építjük a magyar jöven­dőt! Nem őrségváltásra van szük­sége a magyar emigrációnak, mert semmit sem oldunk meg azzal, ha a politikához nem értő öregek helyére tapasztalatlan fiatalokat állítunk. Nekünk nagyszerűen kiképzett, az örök magyar célokat egyetlen pilla­natra fel nem adó fiatalabb nemze­dékre van szükségünk. Ne felejtsük el, hogy az öregek és a fiatalok között ott van a közép generáció, az alkotó nemzedék. Az összekötő láncszem a múlt és a jövendő kö­zött: a jelen nemzedék! Ez a nem­zedék még átélte a magyar törté­nelmet, sok esetben vérével és fegy­vereivel írta a magyar történelem legdicsőségesebb lapjait! Ez a nem­zedék még nem töltötte be a maga történelmi hivatását az emigráció­ban. Ez az az új nemzedék, amely kitartásával, türelmével, műveltsé­gével és összeköttetéseivel szövetsé­gesünkké teheti az időt és elérheti a célt. Ez az á nemzedék, amely fölé tud emelkedni az elválasztó gondo­latoknak és múltbeli ellentéteknek. Ez az a nemzedék, amely ma már a magyar emigráció agya és szíve, ge­rince és alkotó er^je. A fiatalok is jönnek majd, de csak akkor, ha tetteikéi, érzéseikkel és tapasztala­taikkal bizonyítják be, hogy méltó folytatói a történelmi magyar nem­zedékeknek. A mi feladatunk kiké­pezni őket, irányítani őket, harcba állítani őket a magyar Igazságért és a magyarság jövendőjéért! A ml fel­adatunk velük harcolni és velük érezni, de csak addig és akkor, ha ők is velünk harcolnak és velünk éreznek. Az emigráció nem egyé­neknek, hanem közösségi munká­nak az útja. Itt mindenkinek be kell állni a sorba és az újonnan jövőknek a sor végére kell állni. Mi is ott kezdtük annak idején! Aki másokat vezetni akar, az először tanuljon meg másoknak engedelmeskedni! Aki harcolni akar, az először ta­nulja meg fegyvert kezelni! Aki szembe akar szállni az ellenséggel az először tanuljon meg ütéseket állni! Az emigráció harcában senki sem lehet okos, de mindenki lehet tapasztalt! Senki sem lehet uralko­dó, de mindenkinek szabad szolgál-ni! Senki"sem leM*“ zékTM”,^ Az Amerikai Magyar Szövetség jelenti: mindenki lehet elszánt! Senki sem lehet önző, de mindenkinek joga van önmaga feláldozásához a siker érdekében! Az amerikai magyar fiatalságnak is végig kell járnia a történelmi ma­gyar utat. Nem arról vitatkozni, hogy mi vagyok előbb amerikai vagy magyar, hanem ráébredni arra az igazságra, hogy először jó magyar­nak kell lennem ahhoz, hogy jó amerikai is lehessek, mert aki elő­ször jó amerikai akar lenni az soha­sem lesz jó magyar! Erre tanít ben­nünket a történelem! Erre tanít ben­nünket az emigrációban elvesztett sok tízezer magyar fiatal élete és sorsa! Erre tanít bennünket a ma­gyar nemzet érdeke! 1978-ban a “kifelejtett nemze­déknek”, a közép-nemzedéknek kell átvennie a magyar célok képvi­seletét és a magyar jövendőért való harcot. Ennek a nemzedéknek kell a saját képére és hitére formálnia a magyar fiatalokat! Ennek a nemze­déknek kell győzelemre juttatnia a magyarság igazságát. Ennek a nem­zedéknek kell kiharcolnia a magyar területek visszaszerzését, a magyar­ság tömegeinek egységesítését, Ma­gyarország szabadságának és füg­getlenségének elérését! A cél világos, az út adva van: két hazában, de egy szívvel, két nyel­ven, de egy hittel, két nemzedékkel, de egy gondolattal: “Aki magyar ve­lünk tart” és “Aki gyáva az nem magyar”! Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósági Ülését a clevelandi Plaza Hotel Garden termében, szombaton, 1977. november 26-án tartotta meg nagy érdeklődés kísé­retében. A rendes szavazati joggal bíró országos igazgatók többsége, harminc szavazati joggal, volt jelen, de rajtuk kívül számos tiszteletbeli igazgató, tagegyesületi képviselő és még több, a magyarság sorsa iránt érdeklődő vendég is eljött az AMSz Igazgatósága nyilvános ülésére. Pásztor László, az igazgatóság el­nöke és dr. Béky Zoltán, az AMSz elnöke értékes beszámolóit követte Eszenyi László az Intéző Bizottság elnöki tisztjéről való lemondása. Az igazgatóság ismét dr. Nádas János­sal töltötte be az Intéző Bizottság elnöki székét, majd az így megüre­sedett egyik alelnöki tisztre A. Sza­bolcsi Máriát választotta meg. A Magyar Evangélikus Egyház min­denkori elnökét osztatlan lelkese­déssel hívta meg az igazgatóság egy másik alelnöknek és különös öröm­mel konstatálta, hogy most Brachna Gábor személyével gazdagodik az AMSz vezetősége. Ugyancsak egy­hangú lelkesedéssel választotta meg az Igazgatóság dr. Török Dénesnét az AMSz országos titkárául. Dr. Török Dénes alelnök, a Gaz­dasági és Tájékoztató Bizottságok elnöke, írásban is benyújtott javas­latában ajánlotta, hogy mind a gaz­dasági, mind a tájékoztató munkát ROMAN BERENCEK (Folytatás az 1. oldalról) rodás útján a magyar kisebbség lélekszáma 1977-ig elérte a 2 mil­liót.” Következésképpen a 21 éves időszakban megközelítően negyed­­millió magyar eltűnt a népszámlá­lások számsora között. Amint látja a kedves olvasó, az Amerikai Erdélyi Szövetség egy pil­lanatig sem cáfolja meg a még nem is hivatalos román hamisításokat, mert amint úja: “a nemzetiségi sta­tisztikai adatok hitelessége joggal megkérdőjelezhető” (tehát nem cá­folható meg, hanem azok megkér­­dőjelezhetők) és tovább hitelesít eképpen: “és nagyon valószínű, hogy a természetes szaporodás útján a magyar kisebbség lélekszáma 1977-ben elérte a kétmilliót” — a többi eltűnt a népszámlálások szám sora között! Szóval nagyon valószínű — és nem biztos —, hogy elérte a két­milliót. — Ami biztos, az az 1,707.000 román adat. Tessék magyar írók, magyar újsá­gok hivatkozzatok az Amerikai Er­délyi Szövetség által produkált adat­ra — mi az Amerikai Erdélyi Szö­vetség vagyunk, a csalhatatlan szak­értői az erdélyi magyar ügynek. — Szemben a valósággal és a magyar emigrációval a kb. 3 millió 200 ezer magyarból két milliót hitelesítünk... A Tanulmányi Csoport kétmillió­jából — amint más helyen írják — leszámolandó még a regáti magyar­ság. Hogy mennyi — az az Önök dol­ga —, de azért azt is sugalmazza a Tanulmányi Csoport, akképpen, hogy azt írja, hogy a “Kárpátokon túli csángóság ‘felmorzsolódott’ a románokhoz” (és nem lemorzsoló­dott a magyarságról). A kiváló Sárközi K. Ferenc “A csángók Moldovában” c. cikkében, amely cikk szintén a “Katolikus Szemle” 1977. 3. számában jelent meg, kétszázötvenezer magyarról ír és amint írja: ebből százezer még mindig magyarul beszél. Vajon hozzá lehet e adni ehhez a százezer­hez vagy kétszázezerhez a magyar széttelepítettek, a “bucarestiek” százezrét, mert — adatokra és nem a Scinteia-ra alapozva — 1974-ben kb. 2,830.000 magyar élt Erdélyben és kb. 3,100.000 Romániában. Az sem nyugtat meg bennünket, amit a magyar lelkiismeret elalta­­tása céljából ír az Amerikai Erdélyi Szövetség vezetősége: “. . . Mégis azt hisszük, hogy tévesek azok a Cassandra-jóslatok, amelyek a moldvai magyarság ‘felmorzsolódá­sában’ az erdélyi magyarságra váró hasonló sors prelúdiumát vélik fel­ismerni.” A tanulmányt olvasók elővehetik az Enciklopédia Britannicát és meg­kereshetik, hogy miért nem lehet hinni a Cassanra-jóslatoknak és rá­jönni, hogy a preludium olyan szó, ami az ázsiai magyarban nem léte­zik a Tanulmányi Csoport szerint, de ami arra van hivatva, hogy a Tanulmányi Csoport Cassandrás prelúdiumával, göröglatinos tudo­mányos színezetet adjon egy ízlés­telen csalásnak. A tanulmány arra jó, hogy ismét megtudtuk a román desinformációs szolgálat New York-i csoportjának címét — amelynek az erdélyi ügyet állandóan kompromitáló tevékeny­ségére lassan-lassan rádöbben a magyar emigráció. A magyar olvasótól bocsánatot kérek, mert mint az Amerikai Er­délyi Szövetség “jelentés”-ében írni fogja “otromba támadást végeztem egy köztiszteletben álló és szava­hihető arisztokratáktól vezetett leg­régibb és legeslegerdélyibb magyar egyesület ellen” —, de jóérzésem rá­­kényszerít, hogy erre az otromba magyar-ellenes “tanulmányra” egy ilyen meggyőződésem szerint na­gyon “finom” választ adjak. a Szövetség amatör kezeiből he­lyezze szakkezekbe egy nagy ame­rikai Hirdető Irodán keresztül. Tovább tanulmányozhatóság céljá­ból e javaslat ügyében történő szavazás elnapoltatott. Néhány ideiglenes bizottság fel­állítását követően került sor az állandó bizottságok elnökeinek ki­választására. A Külügyi Bizottság vezetésével az Igazgatóság Pásztor Lászlót, az Igazgatóság elnökét bízta meg; a Kulturális Bizottság élére Fűry Lajos alelnök jutott; a Gazdasági Bizottság vezetését Nt. Dömötör Tibor alelnökre bízta az Igazgatóság; a Tájékoztató Bizott­ság elnökségével dr. Török Dénes alelnököt bízta meg az Igazgatóság; a Szervezési Osztály vezetését dr. Szilágyi Pálra bízta az Igazgatóság; a Női és Szociális Bizottság vezetését pedig A. Szabolcsi Mária alelnöknő és Nádas Rózsa dr. igazgatónő töl­tötték be; az Ifjúsági Bizottság el­nökeiül Harkay Pétert és Kora lkát ajánlotta az igazgatóság elnöke, írásbeli beleegyezésük hiányában ezzel a teendővel az Igazgatóság to­vábbra is Vasvári Zoltán alelnököt bízta meg. Az állandó és néhány ideiglenes bizottság megalapítását követően az Igazgatóság behatóan foglalkozott a Magyar Szent Korona védelmének ügyével. Dr. Török Dénes vezetésé­vel egy ideiglenes bizottságot bízott meg, melynek egyik kijelölt feladata volt, hogy a délután folyamán egy beadványt készítsen az Egyesült Államok elnökéhez és a Kongresz­­szus 535 tagjához. A Bizottság tag­jai: Koszorús Ferenc, Molnár Lf^os, Prof. Paposi-Jobb Andor, dr. Szabó István, Szebedinszky János és dr. Török Dénesné eredményes tanács­kozására dr. Török meghívta Mary Rose Oakar clevelandi képviselőnőt is, aki készséggel adott sok értékes tanácsot a Bizottságnak. A megfo­galmazott Beadványt a délután 4 órakor ülését folytató Igazgatóság egyhangúlag elfogadta, amelyet az országos Titkárnő Carter elnök Űr­höz és a Kongresszus 535 tagjához november 28-án, illetve 29-én eljut­tatott. Az Igazgatóság ülését a Bizott­ságok jelentéseinek meghallgatásá­val folytatta, majd több határozat és javaslat felett döntött, így például elhatározást nyert, hogy a Kovács Mihály Bicentennial Committee munkáját fokozni fogja az AMSz. Az Intéző Bizottság legközelebbi ülését február első felére tűzte, vala­mint Pásztor László az Igazgatóság elnöke bejelentette, hogy a tavaszi ülést New Jerseyben fogja az Igaz­gatóság megtartani; Taba János pénztárnok úr szeretettel hívta meg az Igazgatóság minden tagját egy háromnapos értekezletre, a nagy­lelkű meghívást az Igazgatóság el­fogadta és Taba János vendéglátását élvezve ezt a több napos Igazgató­­sági ülést szeptemberre tűzte ki. A rendkívül eredményes Igazga­tósági Ülés este 6 óra után ért véget, amelyet követően az Igazgatóság tagjai megjelentek a 17. Magyar Találkozó fényes és pompásan sike­rült bálján, melyen Mary Rose Oakar képviselőnő, a magyarság nagy barátja, a Szent Korona tán­toríthatatlan védelmezője, nagy ün­neplésben részesült. Dr. Török Dénes alelnök, a Tájékoztató Bizottság elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents