Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-08-01 / 8. szám

12. oldal n ITTVAKOfcT 1977. augusztus hó NÉMETORSZÁG A6VA6Í. A*BA KCH Miután a gazdasági kérdések mind nagyobb jelentőséget nyernek a nemzetközi politikában, a német diplomácia egy idő óta erősebbnek érzi magát. Nyugat-Németország mindjobban a Közös Piac vezető ál­lamának szerepét tölti be. * * * A “nácizmust” hosszú időn át úgy tekintették, mint érinthetetlen té­mát. Most hanglemezek, könyvek, mozik, a “hírterjesztő társaságok” rávetették magukat erre a témára és üzleti forrássá alakították át. A “nagy sajtó” szenzációsan át tudta hangszerelni a Joachim Fest és Werner Maser között Hitlerről írt életrajzaik megjelenése során felme­rült vitát. A pszichológusok újabban felváltották a történészeket. A “poli­tikai perverzió” nácizmusát átalakí­tották “szexuális perverzió' kollektív jelenségévé. De a németek számára ez a “divat” csak felszínes jelenség. A német nép sokkal mélyebben reagál a régi gyűlölködések felélesztésére (Peiper és Rudel ügy), a Klarsfeldek túlzásaira, a végnélküli bűnvádi el­járásokra. A németek nem felejtik el a “nácítlanítás” tapasztalatait és szemrehányják a szövetségeseknek, hogy nem üldözték a saját csapataik által elkövetett bűncselekményeket. Mélyen érintette a közvéleményt a bonni kormány és ellenzéke között kirobbanó vita, a németekkel szem­ben elkövetett háborús bűncselek­ményekre vonatkozó dokumentációs anyaggal kapcsolatban. Ezt a dosz­­sziét 1969 júniusában kezdték össze­állítani Henrik Windelen CDU mi­niszter ösztönzésére. (Willy Brandt ellenezte.) Ez a dokumentáció lelep­lezi a “felszabadító” Sztálin csapatai által az egykori Birodalom terüle­tén, a háború végén végrehajtott tö­meges kitelepítés során elkövetett bűnök és borzalmak sokaságát. 14 millió kiűzött német közül több mint 2 millió elpusztult a kegyetlen bánásmód következtében. Henrik Windelen azért szorgalmazta ennek a dossziénak az összeállítását, hogy azt Németország felhasznál­hassa egy esetleges béketárgyalás so­rán és emlékeztesse a keleti orszá­gokat, hogy a jogügyi és kártala­nításra irányuló követeléseket nem lehet egyoldalúan megfogalmazni. Ezt a 4000 oldalas dokumentációt, a kormány 1969-ben hozott döntése alapján, sohasem hozták nyilvános­ságra. Ez a múlt súlyosan nehezedik egész családokra, akik lassan min­den reményüket elvesztik: a Német Vöröskereszt kutató szolgálatának még nem sikerült tisztázni több mint 800 ezer eltűnt személy, 642 ezer Wehrmachtban szolgált katona, 153 ezer hadifogoly és 6 ezer gyermek sorsát. Némelyikük talán még él a Gulágban . . . A múlt sokba kerül a német adó­fizetőknek. 1974-ben a Bundestag egyik bizottságának kérésére a fede­­rációs kormány közölte, hogy műkö­désének megkezdése óta 220 milliárd márkát fizetett ki kártérítés címén. Még 174 milliárd márkát kell ki­fizetni az elkövetkezendő években. (Összehasonlításképp: az 1976. évi állami költségvetés összege 168 mil­liárd márka.) Az Ipari és Kereske­delmi Kamara 1975-ös becslése szerint, az állam által kifizetett háborús terhek összege 650 milliárd márkára emelkedett. Érthető, hogy azt a furcsa ideát, hogy május 8-at nemzeti ünneppé nyilvánították, a német lakosság nem nagy lelkese­déssel fogadta. * * * A német gazdasági hatalmi túl­súly rögeszméje időnként felszínre tör az események során. A nemzet­közi összehasonlítás — különösen nehézségek idején — a csodálat és félelem keverékét váltotta ki. Mi­után f974-ben, az olajkrízis fekete évében, az egyetlen ipari hatalom volt, amely kiviteli felesleggel ren­delkezett, az N.Sz.K.-ban jelenleg is a legalacsonyabb az infláció a fon­tosabb államok közül. A meglepetés nem mai keletű. Nyugat-Németország már 20 évvel ezelőtt, egyedül, elvágva keleti területeitől, azon az úton volt, hogy Nyugateurópa első hatalmává vál­jon. Ipara a külföldi piacon jelentős pozíciót foglalt vissza és kereske­delmi mérlege lényeges felesleget mutatott. Ebben a talpraállásban — amely kihívta a szomszédok gyanak­vását — semmi féle csoda nem volt. Dacára a rombolásoknak, vagy a kartellek megszüntetésének, az ipari koncentráció éppen olyan jelentős volt mint a háború előtt. (Pl.: Hoechst, Bayer és a B.A.F.S. való­ságosan újra felépítette a háború előtti I. G. Farben kémiai trösztöt.) Ezekhez hozz kell adni az “emberi tulajdonságokat”, nevezetesen: a munkaadók fejlesztési és racionalizá­lási gondját, a kollektív felelősség­­érzetet, a gyakorlatilag egységes szakszervezeti mozgalmat (amely 1976-ban elfogadta az alkalmazot­tak vásárlóképességének stagnálását, sőt csökkenését, mert az ipari poten­ciál épségben tartása ezt megköve­telte). A német gazdasági hatalomról rajzolt idillikus képhez, azonban hozzá kell adnunk több negatív áiv nyalatot is. A gazdasági független­séget érintik, következésképp akadá­lyozzák a szabad politikai döntést. Ezek: a) Függőség energia szempontjá­ból. Németország az energia ellátás terén 55%-ban külföldtől függ és olajbehozatalának háromnegyed ré­sze az arab államokból jön. A szén­hez való visszatérés, a nukleáris köz­pontok fejlesztése nem fogják ellen­súlyozni az energia hiányt. Zavar­gások, krízisek esetén az N.Sz.K. ezen a téren igen sebezhető. b) Az idegenek által mindjobban ellenőrzött ipar. A franciaországi helyzettel ellentétben, nincs szigo­rúan szabályozva a tőkebehozatal. Emiatt van az, hogy a multinacio­nális amerikai tőke (zsidó tőke, Szerk.) fontos szerepet játszik a né­met gazdasági életben. Ez magya­rázza meg azt is, hogy miért ellenőrzi Irán már 25.04%-át az egyik leg­fontosabb Krupp csoport tőkéjének és hogy Kuwait 14.6%-át bírja a Mercedes tőkéjének. c) Az idegen vendégmunkások je­lenléte, akiknek sikerült magukat nélkülözhetetlenné tenniük. A né­met ipari fejlődés súlyos hibája, hogy nagyszámú idegen vendégmun­kásra alapozódik. Nyugat-Németor­szág a könnyebb utat választotta, késleltetve ezzel az ipari technika modernizálását, amely kevesebb, de jobban képzett munkaerőt igényel­ne. 1960-ban az N.Sz.K. 549 ezer ide­gen munkást alkalmazott (a munka­erő 1.5%-a). Ez a szám rendszeresen emelkedett, 1975-ben elérte a 2 millió 600 ezret (11.6%). Család­tagjaikkal együtt az idegen vendég­­munkások kb. 4 milliós népességet jelentenek. Egy 1973. nov. 22-i dek­rétummal a kormány leállította az idegen munkások toborzását, ajánl­va, hogy a munkásfelvételeknél a né­met munkakeresőket helyezzék elő­térbe. A gyakorlatban az idegen munkások összlétszáma ezzel alig csökkent mert a távozók számát el­lensúlyozta a születés révén beállott szaporodás, miután a munkavállaló kort elért gyermekek Németország­ban maradtak és a feleségek gyakran túristaként érkezve, ugyancsak al­kalmazást nyertek. Mind több né­met szakértő elismeri ennek az idegen munkásokra felépített pros­peritásnak a törékenységét. d) Kiöregedő lakosság. A munka­erő csökkenőben van. A születések számának visszaesése csaknem a leg­jelentékenyebb Európában. A “kör­nyezetszellem” lemondásra, felelőt­lenségre ösztönöz. A gyermekek szá­mára ritkán előnyös városi környe­zet, a bölcsődék, napközi otthonok és az ovódák elégtelensége, a magas i lakbérek és ingatlanárak elavulttá tették a sokgyermekes család ideál­ját. Amíg a század elején egy német családban átlag négy gyermek volt, most divat az egyke. Az ötvenes évek “baby boomja” után a születések száma 1964-ben elérte maximumát, azonban 1974 óta a halálozások szá­ma meghaladja a születésekét. Jelen­leg 500 ezer gyermek születik német szülőktől. Ezzel szemben 85 ezer szü­letik idegen vándormunkás szülőktől és 30 ezer olyan szülőktől, ahol az egyik idegen állampolgár. Az emig­ránsok születési arányszáma 25 ez­relék, háromszorosa a német szár­mazásúaknak. Nyugat-Németország népmozgal­mi téren a szemünk előtt követ el ön­­gyilkosságot. * * * A Nyugati Világ védelme Nyugat- Németországon nyugszik. Nyugati katonai szakértők részéről több fi­gyelmeztetés hangzott el az elmúlt évben. Rámutattak a 31 szovjet rohamdivízió jelenlétére Kelet-Euró­­pában. (Azonnal harcba vethetők.) Ezek a rohamhadosztályok a szovjet hadsereg harci ékei. Ebből mintegy 18 speciális “Gárda-alakulat”. (Kü­lönleges státus és anyagi előnyök.) Az elit csapatok csoportosítása a két német határ közelében megerő­síti azt a feltevést, hogy konfliktus esetén az oroszok a NATO szívére szándékoznak meglepetésszerű ütést mérni. Egy rendkívül gyors offen - zíváról van szó az észak-német sík­ságon keresztül. Ez a természetes, a páncélosok számára előnyös síkság egyenesen Nyugat-Európa ipari köz­pontjába és az Északi tenger, vala­mint az Angliát elválasztó La Manche csatorna kikötőihez vezet. Ebben az inváziós tengelyben a Varsói Paktum északi csoportja 520 ezer embert állít sorba: 31 divíziót, amelyből 12 páncélos. Az N.Sz.K. véderőminisztere által 1976-ban kiadott “Fehér Könyv” világosan kihangsúlyozta a követke­ző figyelmeztetést: egy, a Varsói Paktum által indított meglepetés­szerű támadás következhet gyakor­latilag minden előkészület és moz­gósítás nélkül is, pl. egy egyszerű hadgyakorlat során. Ebben az eset­ben a Varsói Paktum ki tudná hasz­nálni a támadó előnyét, meg tudná választani támadásának időpontját és a nyomás kulcspontjait. Nyugati oldalról az 1976 szep­tember havában Alsó-Szászország­­ban megtartott nagygyakorlatok sú­lyos gyengeségekre mutattak rá, nevezetesen: 1. Rossz a koordináció a NATO csapatok között. 2. Az anyagok egységesítésének hiánya katasztrofális eredményekre vezetett. Az anyagok egymás között nem cserélhetők ki. 3. A Nyugat-Németországban tá­rolt amerikai felszerelés elavult és romlik. 4. A megértés teljesen hiányzik az amerikai és német katonák között. 5. Párizsban 1976 októberében úgy döntöttek, hogy 10 ezer francia katonát visszavontak Dél-Németor­­szágból. 6. A “katonatanács” jelenség sem ismeretlen az N.Sz.K.-ban. 1975 őszén a katonai hatóságoknak sike­rült felszámolni néhány Maoista sej­tet. 1976. nov. 20 —21-én tartották titkos összejövetelüket az európai antimilitaristák, amelyen Franciaor­szágból, Hollandiából, Itáliából és Ausztriából jött 700 delegátus vett részt és elhatározták, hogy erőfeszí­téseiket a Bundeswehrre összponto­sítják. * * * A politikai élet egyre nyugtala­nabb. A mérsékelt hangú periódus­nak és az “udvariasságnak” a kor­mány és az ellenzék között, úgy látszik vége. Valójában a hatalmat gyakorló koalíciónak csak 10 főnyi többsége van a Bundestagban. Mindkét olda­lon a témák radikalizációjának va­gyunk tanúi és a szélsőségesek ké­szülnek dominálni 1977-ben a német politikai életet. Két most lejátszódott esemény mutatja ezt: Egon Bahr (zsidó, Szerk.) kinevezése az SDP élére (szociális párt), valamint F. J. Strauss (az ellenzék szóvivője) és pártja, a CSU eltávolodása a CDU- tól. Az FDP (liberális párt), amely hosszú idők óta a mérleg szerepét akarta betölteni az SDP és a CDU-CSU koalíció között a válasz­tók szemében helyrehozhatatlanul kompromitálta magát a szocialisták­kal. Egon Bahr az SDP új főtitkára sok német számára a lemondást szim­bolizálja Kelet irányában. 1963 óta Bahr alátámasztotta a Szovjetunió­hoz való közeledés politikáját. Sokan teszik fel a kérdést, vajon milyen mértékben manipulált vele a szovjet titkosszolgálat, mint tette azt nagy barátjával, Willy Brandttal. Bahr a katasztrofális keleti politika híve, amikor a “szégyenfal” mindig áll. Schmidtet mindjobban túlárasztják saját pártjában az “eurokommuniz­­mus” és a rendszeres, kelet felé való orientálódás politikájának hívei. Strauss úgy véli, hogy az okt. 3-i előretörés után az ellenzéknek foly­tatni kell offenzíváját. Ebből a célból eltávolodik Helmut Kohltól, a CDU színtelen vezetőjétől, hogy maga köré gyűjtse az egész német területen a vele szimpatizálókat. (A CSU eddig szigorúan csak bajor párt volt.) A két-pólusos politikai képlet ma­gyarázza meg az NPD szavazatok jelentős csökkenését. Ugyanaz a jelenség mutatkozott a baloldalon is a kommunista pártnál. Azonban a Bonni Koalíció elleni általános of­­fenzíva estén az NPD szerepet játszhatna. Az NPD még számottevő szervezettel rendelkezik (számos he­lyi szervezettel az egész nemzeti terü­leten) és megfiatalított káderrel. Bizonyosan érdekes lesz Nyugat- Németországban az 1977-es politikai évet követni, annál is inkább, mert a dolgok természetes rendje szerint, Európa politikai jövője nagyrészt Bonnban alakul ki. * (Defense de VOccident) * * * (Megjelent az Út és Cél, 1977 má­jus-júniusi számában.) «ITTVAKÖfct Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím - Corresp Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box5S4 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102

Next

/
Thumbnails
Contents