Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
12. oldal n ITTVAKOfcT 1977. augusztus hó NÉMETORSZÁG A6VA6Í. A*BA KCH Miután a gazdasági kérdések mind nagyobb jelentőséget nyernek a nemzetközi politikában, a német diplomácia egy idő óta erősebbnek érzi magát. Nyugat-Németország mindjobban a Közös Piac vezető államának szerepét tölti be. * * * A “nácizmust” hosszú időn át úgy tekintették, mint érinthetetlen témát. Most hanglemezek, könyvek, mozik, a “hírterjesztő társaságok” rávetették magukat erre a témára és üzleti forrássá alakították át. A “nagy sajtó” szenzációsan át tudta hangszerelni a Joachim Fest és Werner Maser között Hitlerről írt életrajzaik megjelenése során felmerült vitát. A pszichológusok újabban felváltották a történészeket. A “politikai perverzió” nácizmusát átalakították “szexuális perverzió' kollektív jelenségévé. De a németek számára ez a “divat” csak felszínes jelenség. A német nép sokkal mélyebben reagál a régi gyűlölködések felélesztésére (Peiper és Rudel ügy), a Klarsfeldek túlzásaira, a végnélküli bűnvádi eljárásokra. A németek nem felejtik el a “nácítlanítás” tapasztalatait és szemrehányják a szövetségeseknek, hogy nem üldözték a saját csapataik által elkövetett bűncselekményeket. Mélyen érintette a közvéleményt a bonni kormány és ellenzéke között kirobbanó vita, a németekkel szemben elkövetett háborús bűncselekményekre vonatkozó dokumentációs anyaggal kapcsolatban. Ezt a doszsziét 1969 júniusában kezdték összeállítani Henrik Windelen CDU miniszter ösztönzésére. (Willy Brandt ellenezte.) Ez a dokumentáció leleplezi a “felszabadító” Sztálin csapatai által az egykori Birodalom területén, a háború végén végrehajtott tömeges kitelepítés során elkövetett bűnök és borzalmak sokaságát. 14 millió kiűzött német közül több mint 2 millió elpusztult a kegyetlen bánásmód következtében. Henrik Windelen azért szorgalmazta ennek a dossziénak az összeállítását, hogy azt Németország felhasználhassa egy esetleges béketárgyalás során és emlékeztesse a keleti országokat, hogy a jogügyi és kártalanításra irányuló követeléseket nem lehet egyoldalúan megfogalmazni. Ezt a 4000 oldalas dokumentációt, a kormány 1969-ben hozott döntése alapján, sohasem hozták nyilvánosságra. Ez a múlt súlyosan nehezedik egész családokra, akik lassan minden reményüket elvesztik: a Német Vöröskereszt kutató szolgálatának még nem sikerült tisztázni több mint 800 ezer eltűnt személy, 642 ezer Wehrmachtban szolgált katona, 153 ezer hadifogoly és 6 ezer gyermek sorsát. Némelyikük talán még él a Gulágban . . . A múlt sokba kerül a német adófizetőknek. 1974-ben a Bundestag egyik bizottságának kérésére a federációs kormány közölte, hogy működésének megkezdése óta 220 milliárd márkát fizetett ki kártérítés címén. Még 174 milliárd márkát kell kifizetni az elkövetkezendő években. (Összehasonlításképp: az 1976. évi állami költségvetés összege 168 milliárd márka.) Az Ipari és Kereskedelmi Kamara 1975-ös becslése szerint, az állam által kifizetett háborús terhek összege 650 milliárd márkára emelkedett. Érthető, hogy azt a furcsa ideát, hogy május 8-at nemzeti ünneppé nyilvánították, a német lakosság nem nagy lelkesedéssel fogadta. * * * A német gazdasági hatalmi túlsúly rögeszméje időnként felszínre tör az események során. A nemzetközi összehasonlítás — különösen nehézségek idején — a csodálat és félelem keverékét váltotta ki. Miután f974-ben, az olajkrízis fekete évében, az egyetlen ipari hatalom volt, amely kiviteli felesleggel rendelkezett, az N.Sz.K.-ban jelenleg is a legalacsonyabb az infláció a fontosabb államok közül. A meglepetés nem mai keletű. Nyugat-Németország már 20 évvel ezelőtt, egyedül, elvágva keleti területeitől, azon az úton volt, hogy Nyugateurópa első hatalmává váljon. Ipara a külföldi piacon jelentős pozíciót foglalt vissza és kereskedelmi mérlege lényeges felesleget mutatott. Ebben a talpraállásban — amely kihívta a szomszédok gyanakvását — semmi féle csoda nem volt. Dacára a rombolásoknak, vagy a kartellek megszüntetésének, az ipari koncentráció éppen olyan jelentős volt mint a háború előtt. (Pl.: Hoechst, Bayer és a B.A.F.S. valóságosan újra felépítette a háború előtti I. G. Farben kémiai trösztöt.) Ezekhez hozz kell adni az “emberi tulajdonságokat”, nevezetesen: a munkaadók fejlesztési és racionalizálási gondját, a kollektív felelősségérzetet, a gyakorlatilag egységes szakszervezeti mozgalmat (amely 1976-ban elfogadta az alkalmazottak vásárlóképességének stagnálását, sőt csökkenését, mert az ipari potenciál épségben tartása ezt megkövetelte). A német gazdasági hatalomról rajzolt idillikus képhez, azonban hozzá kell adnunk több negatív áiv nyalatot is. A gazdasági függetlenséget érintik, következésképp akadályozzák a szabad politikai döntést. Ezek: a) Függőség energia szempontjából. Németország az energia ellátás terén 55%-ban külföldtől függ és olajbehozatalának háromnegyed része az arab államokból jön. A szénhez való visszatérés, a nukleáris központok fejlesztése nem fogják ellensúlyozni az energia hiányt. Zavargások, krízisek esetén az N.Sz.K. ezen a téren igen sebezhető. b) Az idegenek által mindjobban ellenőrzött ipar. A franciaországi helyzettel ellentétben, nincs szigorúan szabályozva a tőkebehozatal. Emiatt van az, hogy a multinacionális amerikai tőke (zsidó tőke, Szerk.) fontos szerepet játszik a német gazdasági életben. Ez magyarázza meg azt is, hogy miért ellenőrzi Irán már 25.04%-át az egyik legfontosabb Krupp csoport tőkéjének és hogy Kuwait 14.6%-át bírja a Mercedes tőkéjének. c) Az idegen vendégmunkások jelenléte, akiknek sikerült magukat nélkülözhetetlenné tenniük. A német ipari fejlődés súlyos hibája, hogy nagyszámú idegen vendégmunkásra alapozódik. Nyugat-Németország a könnyebb utat választotta, késleltetve ezzel az ipari technika modernizálását, amely kevesebb, de jobban képzett munkaerőt igényelne. 1960-ban az N.Sz.K. 549 ezer idegen munkást alkalmazott (a munkaerő 1.5%-a). Ez a szám rendszeresen emelkedett, 1975-ben elérte a 2 millió 600 ezret (11.6%). Családtagjaikkal együtt az idegen vendégmunkások kb. 4 milliós népességet jelentenek. Egy 1973. nov. 22-i dekrétummal a kormány leállította az idegen munkások toborzását, ajánlva, hogy a munkásfelvételeknél a német munkakeresőket helyezzék előtérbe. A gyakorlatban az idegen munkások összlétszáma ezzel alig csökkent mert a távozók számát ellensúlyozta a születés révén beállott szaporodás, miután a munkavállaló kort elért gyermekek Németországban maradtak és a feleségek gyakran túristaként érkezve, ugyancsak alkalmazást nyertek. Mind több német szakértő elismeri ennek az idegen munkásokra felépített prosperitásnak a törékenységét. d) Kiöregedő lakosság. A munkaerő csökkenőben van. A születések számának visszaesése csaknem a legjelentékenyebb Európában. A “környezetszellem” lemondásra, felelőtlenségre ösztönöz. A gyermekek számára ritkán előnyös városi környezet, a bölcsődék, napközi otthonok és az ovódák elégtelensége, a magas i lakbérek és ingatlanárak elavulttá tették a sokgyermekes család ideálját. Amíg a század elején egy német családban átlag négy gyermek volt, most divat az egyke. Az ötvenes évek “baby boomja” után a születések száma 1964-ben elérte maximumát, azonban 1974 óta a halálozások száma meghaladja a születésekét. Jelenleg 500 ezer gyermek születik német szülőktől. Ezzel szemben 85 ezer születik idegen vándormunkás szülőktől és 30 ezer olyan szülőktől, ahol az egyik idegen állampolgár. Az emigránsok születési arányszáma 25 ezrelék, háromszorosa a német származásúaknak. Nyugat-Németország népmozgalmi téren a szemünk előtt követ el öngyilkosságot. * * * A Nyugati Világ védelme Nyugat- Németországon nyugszik. Nyugati katonai szakértők részéről több figyelmeztetés hangzott el az elmúlt évben. Rámutattak a 31 szovjet rohamdivízió jelenlétére Kelet-Európában. (Azonnal harcba vethetők.) Ezek a rohamhadosztályok a szovjet hadsereg harci ékei. Ebből mintegy 18 speciális “Gárda-alakulat”. (Különleges státus és anyagi előnyök.) Az elit csapatok csoportosítása a két német határ közelében megerősíti azt a feltevést, hogy konfliktus esetén az oroszok a NATO szívére szándékoznak meglepetésszerű ütést mérni. Egy rendkívül gyors offen - zíváról van szó az észak-német síkságon keresztül. Ez a természetes, a páncélosok számára előnyös síkság egyenesen Nyugat-Európa ipari központjába és az Északi tenger, valamint az Angliát elválasztó La Manche csatorna kikötőihez vezet. Ebben az inváziós tengelyben a Varsói Paktum északi csoportja 520 ezer embert állít sorba: 31 divíziót, amelyből 12 páncélos. Az N.Sz.K. véderőminisztere által 1976-ban kiadott “Fehér Könyv” világosan kihangsúlyozta a következő figyelmeztetést: egy, a Varsói Paktum által indított meglepetésszerű támadás következhet gyakorlatilag minden előkészület és mozgósítás nélkül is, pl. egy egyszerű hadgyakorlat során. Ebben az esetben a Varsói Paktum ki tudná használni a támadó előnyét, meg tudná választani támadásának időpontját és a nyomás kulcspontjait. Nyugati oldalról az 1976 szeptember havában Alsó-Szászországban megtartott nagygyakorlatok súlyos gyengeségekre mutattak rá, nevezetesen: 1. Rossz a koordináció a NATO csapatok között. 2. Az anyagok egységesítésének hiánya katasztrofális eredményekre vezetett. Az anyagok egymás között nem cserélhetők ki. 3. A Nyugat-Németországban tárolt amerikai felszerelés elavult és romlik. 4. A megértés teljesen hiányzik az amerikai és német katonák között. 5. Párizsban 1976 októberében úgy döntöttek, hogy 10 ezer francia katonát visszavontak Dél-Németországból. 6. A “katonatanács” jelenség sem ismeretlen az N.Sz.K.-ban. 1975 őszén a katonai hatóságoknak sikerült felszámolni néhány Maoista sejtet. 1976. nov. 20 —21-én tartották titkos összejövetelüket az európai antimilitaristák, amelyen Franciaországból, Hollandiából, Itáliából és Ausztriából jött 700 delegátus vett részt és elhatározták, hogy erőfeszítéseiket a Bundeswehrre összpontosítják. * * * A politikai élet egyre nyugtalanabb. A mérsékelt hangú periódusnak és az “udvariasságnak” a kormány és az ellenzék között, úgy látszik vége. Valójában a hatalmat gyakorló koalíciónak csak 10 főnyi többsége van a Bundestagban. Mindkét oldalon a témák radikalizációjának vagyunk tanúi és a szélsőségesek készülnek dominálni 1977-ben a német politikai életet. Két most lejátszódott esemény mutatja ezt: Egon Bahr (zsidó, Szerk.) kinevezése az SDP élére (szociális párt), valamint F. J. Strauss (az ellenzék szóvivője) és pártja, a CSU eltávolodása a CDU- tól. Az FDP (liberális párt), amely hosszú idők óta a mérleg szerepét akarta betölteni az SDP és a CDU-CSU koalíció között a választók szemében helyrehozhatatlanul kompromitálta magát a szocialistákkal. Egon Bahr az SDP új főtitkára sok német számára a lemondást szimbolizálja Kelet irányában. 1963 óta Bahr alátámasztotta a Szovjetunióhoz való közeledés politikáját. Sokan teszik fel a kérdést, vajon milyen mértékben manipulált vele a szovjet titkosszolgálat, mint tette azt nagy barátjával, Willy Brandttal. Bahr a katasztrofális keleti politika híve, amikor a “szégyenfal” mindig áll. Schmidtet mindjobban túlárasztják saját pártjában az “eurokommunizmus” és a rendszeres, kelet felé való orientálódás politikájának hívei. Strauss úgy véli, hogy az okt. 3-i előretörés után az ellenzéknek folytatni kell offenzíváját. Ebből a célból eltávolodik Helmut Kohltól, a CDU színtelen vezetőjétől, hogy maga köré gyűjtse az egész német területen a vele szimpatizálókat. (A CSU eddig szigorúan csak bajor párt volt.) A két-pólusos politikai képlet magyarázza meg az NPD szavazatok jelentős csökkenését. Ugyanaz a jelenség mutatkozott a baloldalon is a kommunista pártnál. Azonban a Bonni Koalíció elleni általános offenzíva estén az NPD szerepet játszhatna. Az NPD még számottevő szervezettel rendelkezik (számos helyi szervezettel az egész nemzeti területen) és megfiatalított káderrel. Bizonyosan érdekes lesz Nyugat- Németországban az 1977-es politikai évet követni, annál is inkább, mert a dolgok természetes rendje szerint, Európa politikai jövője nagyrészt Bonnban alakul ki. * (Defense de VOccident) * * * (Megjelent az Út és Cél, 1977 május-júniusi számában.) «ITTVAKÖfct Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím - Corresp Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box5S4 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85 cent Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
