Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-08-01 / 8. szám
4. oldal 1977. augusztus hó «ITTVAKÖltf észreveszed a kihagyásokat. Dűlt betűkkel megjegyzik, hogy “antiszemita izgatásba kezd” stb. Amíg a magyarokat szidja vagy karikaturázza Dezső apánk, addig lehet. Ilyenformán elveszti a könyv eredetiségébe vetett hitünket és előlegezett bizalmunkat. Mondjuk Nagy Péter jóvátette ezt a rendszer által ráerőszakolt hibát, mert “Szabó Dezső” című művében (Akadémiai Kiadó, Bp. 1964) a kortársak idézésével teljes bibliográfiát ad, hiteles, megbízható, eredeti szövegekkel, idézeteivel, jegyzeteivel. (Ez például hiányzik teljesen, bár talán érthetően, az emigráns Gombos Gyula “Szabó Dezső”-jéből.) Vagy mit keres például D. Fehér Zsuzsa és Pogány Ö. Gábor: “Magyar festészet a XX. században” (Corvina Kiadó, 1971) című gyönyörűen kiállított festőink remekműveit kitűnő színnyomatokban bemutató művészettörténetében ilyen kitétel: “a legendás hírű Szamuelly Tibor”? És a 19-es idők, csak úgy szabadon elővezetve? Bizony mondom néktek, nagyon “pogány” eljárás ez, a papír is elvörösödik, de szégyenletében. Azt mondhatjuk, amit az öreg Tisza mondott egyik miniszteri tanácsosnak, aki anarchista cikkeket jelentetett meg német folyóiratban: “csak legalább magyarul írta volna, akkor a kutya sem olvasná”! Tudniillik a Korvina többi “pogányái” angolul és németül is kiadják ugyanazt a hazugságoktól vagy propagandisztikusan csoportosított fordításokban hemzsegő “művészettörténeti” méltatásaikat, ahelyett, hogy az alkotásokat engednék beszélni. Mire való ez az öngyalázás? Kinek használ a szerzőkön kívül? Kezembe került egy szép, testes könyv: Dr. Sárközi Z. és Dr. Sándor I.: Mezőkövesd Város Monográfiája, 796 old. Borsod M. Nyomdaipari Vállalat kiadása, 1975). Érdekes, tanulságos keresztmetszete a Matyóföldnek — de az 1919-es felvidéki magyar katonai sikerekkel kapcsolatban “a Székely Hadosztály árulása” kitételre bukkanok. Kit árultak el szegény székelyek?! (Kihagyták őket az emigráns Dálnoki Veres Lajos 3 kötetes /katonatörténeti?/ munkájából is — most meg az elvtársurak bánnak így el velük, akik annakidején az utánpótlását megszűntették a románokat 6 — 7 hónapig visszatartó zászlóalj erősségű “Székely Hadosztálynak” és egy kicsit hátba is támogatták őket.) A felvidéki, minden szempontból dicsérendő magyar katonai siker az első világháborús veteránok érdeme — és Stromfeld vk. ezredes főparancsnok és különösen Julier vk. alezredes, vezérkari főnök zsenialitásának volt köszönhető — de a szerzők Juliért is elintézik, hogy: “aki később árulóvá lett”?! Na puffl — és ezt 1976-ban. Talán nem ildomos egy közel 800 oldalas igényes könyv értékét egy-két mondat alapján csökkenteni — de nem kell az igazságot sem megfejelni és ezzel rossz szájízt csinálni és az előlegezett bizalmat lerontani. Nem sokat kell idéznem tovább a vonalas irodalomból és sajtóról. Megemlítem például a Magyar Nők Lapja, 1977. május 1-i számát. Bárki elolvashatja, nem kell kommentár hozzá. Bármely szovjet-orosz kolóniában írhatták volna. Émelyítő. Ezzel gyűlöltetik meg magukat otthon ezek a bértollnokok és utáltatják meg magukat a határokon kívül élő magyarsággal. (Kellér Dezső azt mondja, hogy az újságárús a csatornából, vagy alóla szedi ki a MNL-t, ha véletlenül vevője akad — “Pest az Pest”, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1967.) A talpnyalásnak is van határa. Ezért mutattuk be azokat, akik bátran mernek írni, akik hivatásnak, küldetésnek tekintik pályájukat és ezekkel szemben a bértollnokokat, akik elfelejtik a Kemény Zsigmondok, Petelei Istvánok publicista jelszavát “Hazudni nem szabad”! Népünknek jószerencséje, hogy Németh Lászlói, Illyés Gyulái vannak, akik meg merték említeni a magyar irodalomból számkivetett Sértő Kálmán, Sinka István nevét. Igaz, hogy Fenyő Makszi (lásd Fenyő Miksa emlékiratait) haláláig nem bocsátotta meg és szemére vetette Illyés Gyulának azt a “felszabadulás” utáni őszinte kitörését: “Vedd tudomásul, hogy én fajvédő vagyok.” De ugyanúgy fel mert szólalni Illyés Gyula a Károlyi Mihály körüli vitában, bizonyítva, hogy Kunfiék és Károlyi Mihály titkára Henri, ráhamisították Károlyi Mihály aláírását a lemondó levelére és így került a hatalom teljesen Kun Béla kezébe az 1919-es esztendőben (Illyés Gyula: “Hajszálgyökerek”) Különben ezt ugyanígy írja Károlyi Mihályné is emlékiratában. Jó, nem mindenki szabadúszó, de mégis azokat kell becsüljük és gondolom becsülik otthonélő nemzettestvéreink is, akik mint Csoóri Sándor, ki mertek állni a meghurcolt cseh írók mellett, hogy csak a legutóbbi eseményekről beszéljünk. Ezért nincs magyar “szamizdat” — mert van közbátorság és vannak igazi hivatástudatos íróink és költőink, akiken nincsen, mert nem lehet, szájkosár. Más kérdés aztán, hogy nem-e ez is csak rendőri rafinéria?! Hagyják, hogy mindenki elárulja magát? Talán ez még veszedelmesebb módszer, mint a terror?! De a történelem kerekét talán mégsem lehet visszaforgatni?! Megszokott dolog volt, hogy a kabarékban szabadszájuskodhattak. Emlékezzünk a műfaj megteremtőjére, Ady kortársára, a felejthetetlen Nagy Endrére. “A tenger és az ember” — Horty paródiára, aztán Békefi, Latabár, Kellér és ma az utolérhetetlen Hofi Géza, mint Odüsszeus, “itt Itakában”. Más dolgok is derülnek ki: Végh Antalnak mondta valamelyik földije, kis Téeszcsé vezető: “de mit fog a Szabad Európa szólni hozzá”? Szóval úgylátszik számít az is, hogy külföldi magyar hang mit, hogyan kommentál? De még érdekesebb, ahogy írókat, költőket kivontak a forgalomból a Szovjetben. Régebb Szibériával intézték el — így “civilizálták” a Távol Keletet. Tegnap elmegyógyintézetbe küldték a “disszidenseket”. Ma meg Nyugatra engedik — lásd Mindszenty hercegprímást és Szolzsenitzint és a többit a Szovjetből. Talán azért, mert tudják, hogy Nyugaton még három napig sem tart minden csoda! A nyugati közömbösség nagyobb temető, mint Szibéria, vagy a politikai elmeosztályok? A mi magyar népünk szereti a szellemi embereket, sok költőnk is van otthon is és bujdosásban is. Aránylag sokkal több, mint a nyugati népeknél, mert nyugaton már nem becsülik meg a költőket. Megérjük, talán itt is, hogy elmegyógyintézetbe dugják őket. Igaz Nagy Pál is azt mondotta, amikor a nyitott gallérú Petőfit Látta 1949-ben: “A bolond nem tűri a ruhát.” De kettőjük közül a költő neve maradt emlékezetben, a másikat, Pest megye alispánját és követét megőrölték a feledés malmai. Különben is minden bolond nem költő is egyben — tehát tisztelet az igaz magyar szellem embereinek, akik minden korban a Nemzet Géniuszát hordozták és így ma is — az Öreghazában és azon kívül. Ne hagyjátok a szentlángot hamvába hullani. Mégha hálátlanság is a fizetség. Ezt az értéket különben sem lehet matériában mérni, megfizetni. “Kötésünket a Sors akarta”, vagy “Mienk az út, sorsküldte vándorok” két magyar vátesz, majdnem ugyanazokkal a szavakkal mondja a nagy igazságot — és a költők szava, Isten szava. AZ ÉREM KÉT OLDALA Szorgos világkörüli körútja alkalmával miközénk is ellátogatott Sao Paulo-ba Illyés Elemér. És beszélt. Erdélynek és népének az egyre sürgetőbb ügyéről volt szó. Elég tekintélyes számú kolóniális hallgató közönsége is bizonyította, mennyire érzi az emigrációs magyarság a mi sumer-magyar kultúránk európai ősfészkének és annak székely-magyarromán és szász — jelenlegi — összlakosságának tragikus viszontagságait. Az „Erdélyi Világszövetség" brazíliai tagozata, és annak közöttünk élő, harcoló és áldozó egyik világelnöke munkája folytán az erdélyi ügy az, mely még mozgásba tudja hozni a mi fáradt emigrációnkat. Erdélyről lévén szó, mindenki azt hitte, az állandóan aktív Erdélyi Világszövetség egy újabb lelkiismeretet megmozgató ténykedése van napirenden. Ám nem így volt. Illyés Elemér honfitársunk csak önmagát képviselte, óvatos taktikával kioktatni akarván azokat, akik már immár két évtized óta, szervezetten, vagy nemzeti és nemzetközi keretben, pénzt, munkát és tudást áldozva, dolgoznak és harcolnak azért, hogy Erdély a maga teljes és szent egészében ismét magyar legyen ... Illyés Elemér „free lancer”-sége lehangolóan hatott azokra, akik egy szervezett, komoly összhangot vártak tőle az Erdélyi Világszövetség már jól ismert és értékelt keretében, annyira, hogy egy indulatosabb hallgató honfitársunk szót kérve és kapva feltette számára a kérdést: „Ön, Illyés Elemér úr, mennyit áldozik az erdélyi kérdésben kiadott könyveinek a bevételéből, magának az erdélyi ügynek? Mert mi eddig csak áldozunk, anélkül, hogy anyagi bevételre számítanánk az ügy szolgálatán kívül...?” Az előadó honfitárs a tőle telhető higgadtsággal próbált válaszolni, azonban nem volt meggyőző ... „MAJD ÉN" Hát honfitárs Úr! Ez a „Majd én” jelszóval elindított „free lancer”-ség nem egészen célravezető. Bizony nem. Csak a vak és a tudatlan magyar nem látja, hogy az Ön által anynyira kihangsúlyozott „diplomáciai tapintatosság" milyen végveszélybe sodorta a „beamter" szellem szolga-TRANSYLVANIAN WORLD FEDERATION ERDÉLYI VILÁGSZÖVETSÉG FELHÍVÁS! A MAGYARSÁG ÖNVÉDELMÉNEK szolgálatéban kérünk minden tapasztalt, vagy hallott magyar ellenes discriminációt az Erdélyi Világszövetséggel (Transylvanian World Federation) közölni. Címek: U.S.A.: T.W.F., 1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio 44107. DÉL-AMERIKA: T.W.F., Caixa Postal: 606, 09700 Sao Bernando do Campo, SP.-Brasil. AUSTRALIA: T.W.F., 110 Riversdale Rd., Hawthorn., Vic. 3122/Melb. AFRIKA: T.W.F., Posbus/P. O. Box 9318, Johannesburg, South-Africa. CANADA: T.W.F., 710-52nd Avenue, S.W., Calgary, Alberta, T2V 0B5. EURÓPA: T.W.F., Weiherweg 6, 5911 Lochau, Austria. • A TURÁNI NÉPEK ÉRDEKKÖZÖSSÉGE VILÁGSZERVEZET BRAZÍLIAI CSOPORTJA csatlakozott az erdélyi magyarság védelmében szövetkezett Erdélyi Világszövetség néven együttműködő szervezetekhez. Megalakult Washingtonban az ERDÉLYI VILÁGSZÖVETSÉG WASHINGTONI SZERVEZETE, mely szervezet tagjai aktív munkával kívánják segíteni az Erdélyi Világszövetség célkitűzéseit. Ugyancsak megalakult az ERDÉLYI VILÁGSZÖVETSÉG ARGENTÍNAI SZERVEZETE, a már eddig — az Erdélyi Világszövetségbe tömörült argentínai magyar szervezetek és egyházak részvételével. • A NÉMETORSZÁGI MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK SZÖVETSÉGE csatlakozott az erdélyi magyarság védelmében szövetkezett Erdélyi Világszövetség néven együttműködő szervezetekhez. * * Július 1 óta az autósoknak kötelezővé tették Magyarországon a biztonsági öv viselését. A július 19-i Népszava szóváteszi, hogy ennek ellenére még ma se kapható az üzletekben elég öv és sokan kénytelenek szabálytalanul autózni. A rendőrség egyelőre még nem büntet, csak megelégszik figyelmeztetéssel. FMH MEGJELENT Yves de Daruvar: “LE DESTIN DRAMATIQUE DE LA HONGRIE— TRIANON OUA LA HONGRIE ÉCARTELEÉ” (Albatros, Paris 1971) című felbecsülhetetlen értékű munkájának magyar fordítása: “Trianon 1920. június 4 — A Feldarabolt Magyarország” címmel. A könyv megrendelhető a kiadónál: Balogh József Ch-6000 Luzern 5, Postfach 19, Switzerland Ha még nem vagy — akkor legyél A MOZGALOM HARCOSA! lelküségével Árpád lugál nagyszerű és dicsőséges, földrajzi, gazdasági és katonai egységben megteremtett Birodalmát. Próbáljon körülnézni, ha eddig nem volt gondja rá, milyen eszközök bizonyulnak egyedül célravezetőknek ma szerte széjjel a világon, a nemzeti függetlenségek és más nemzeti követelmények harcában... Ön, Illyés Úr, kilyukasztott, hasznavehetetlen patronokat próbál fegyverének a závárzatába gyömöszölni... Gondoljon csak a mi, talán Önnél is nagyobb „diplomatánk", a már elhúnyt gróf Appolyi Albert-unk nagyszerű személyére. Trianon óta egyetlen magyar falut sem tudott visszaszerezni a csonka országnak, az Ö kétségtelenül imponáló „diplomatikus” módszereivel; csak egy dicséretet Edouard Herriot részéről, a magyar grófi diplomatát elparentáló beszédében .., Azt ugyanis, hogy — mintája volt a népszövetségi tevékenysége alatt a „jólnevelt" európai diplomatatípusnak — azaz, egyáltalában nem zavart, nem osztott és nem szorzott. Politikai és diplomáciai zsebmetszők, kerítők és szélhámosok között, Ö volt az egyetlen ÚR. És vesztett. Ma, a nemzetközi arénákban a „szabadstílusú birkózás” van divatban. Minden fogást kihasználni a — maga idejében. Önt, Illyés Elemér úr, egy román „pakulár"-ból lett népidemokrata diplomata kiütné a Ringből, kötélen kívül, az első gongütésnél, az ön „Diplomáciai Szolgálati Szabályzata" ellenére. Természetesen mint mindig, magyar módra, — az erkölcsi győzelem Illyés Elemér magyar diplomatáé lenne, mert a másik fél nem tartotta tiszteletben a „Diplomáciai Szabályzatot”... És így győzött. Mégis, nagy szükség van az olyan magyarokra, mint Ön, Illyés Úr. De csak a sorban. Egyik díszhelyén a székelymagyar arcvonalnak. Observator
