Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

4. oldal «IfTVAKÖkT 1977. június hó mil, higgadtan, a tudományos ateiz­mus eszközeivel tárgyalt vele a Ró­mai Katolikus Egyház elpusztításá­ról, úgy, olyan hangon, mint egy or­vos beszél halkan az élet számára menthetetlen haldokló betegágya mellett. Rideg tudományosság alap­ján említette meg előtte azt, hogy év­ezredekkel azelőtt a szerencsétlen Amenofisz IV., később pedig Ekna­­ton név alatt ismert fáraót is maguk az egyiptomi papok ölték meg, mivel az — egy Isten hitének bevezetése érdekében — el akarta törölni a többi emberek által kitalált istenek kultuszát... Horus, Ozirisz, Amon Ra és a többi istenek papjai éhen­­haltak volna, a hívek nem hordták volna az élelmet nekik és nem fizet­ték volna többé a templom adót sem, ha az egy Isten hite győzedel­meskedett volna Ekhnaton által — fűzte hozzá szenvtelen hangon Manuilszki, válaszolva Kviatkovszki egy “taktikai” megjegyzésére... A népbiztos ugyanis azt állította előző­leg a pápai prelátus előtt, hogy a “psychosféra” elmélet egyházi akció­ja addig tart, amíg maga a pápa nem kiáltja el magát nyilvánossan... “Le az egyházzal” vágott elébe gú­nyos taktikával dr. Anton Kviat­kovszki, mire Manuilszki népbiztos nyomban kijavította: “Nem kedves tanár elvtárs: Le Krisztussal! —, ez könnyebben jön majd ki a pápa ajkán, mert nem jelenti akkor ke­nyerének azonnali elvesztését... Egy­ház nélkül nincs szükség többé pápá­ra, de ha Krisztus helyett Marx Ká­rolyt tesszük oda, egy ideig a pápa még élén állhat a ‘renovált Egyház­nak’, és jó szolgálataiért egy darabig óriási vagyonát is megtarthatja a Vatikán. Utána úgyis minden magá­tól megsemmisül velünk együtt, mert ugye, pap-elvtárs — tette hoz­zá—, Marxnak nincs szüksége Egy­házra, csak Pártra... — és biztatólag még hozzátette — Az olyan érdemes pap elvtársakat, mint ön, a teljes ‘liquidálások’ után is felhasználha­tunk még valamire...”. A tudományos istentagadást, Ma­nuilszki szerint és a valóságban is, már az első elemi iskolától tanítják a szovjet ifjúságnak. A “burzsuj” ifjú­ság és a még átmenthető polgári tö­megek átképzése céljából Yacov Shapyr “alapjában” határozta el — megtámadni a polgári tévhiedelme­­ket. A “retrográd” elemeket Shapyr “psychosférája” a legparányibb al­katrészeire, “elektron”-okra bontot­ta fel, melyekre a “burzsoázia” men­talitása alapult a bölcsőtől kezdő­dően, a kis Jézuskával becézgetett gyermekmeséken keresztül is. A “psychosféra” ezeket az “elektróno­­kat telítettségük szerint “kociensek­­re” bontja fel az általa tartalmazott szellemi “avogadrok” alapján, ered­ményezve ezáltal a “positions” és a “negatons”-okat, így kezdve el a bombázását az egyiknek a másikkal, mely összeütközésből csakis a mate­rialista “protons” maradhat életben, vagy a kettő egymásközötti teljes megsemmisülését okozza, mely tény végeredményben csakis a beteg pol­gári felfogások teljes pusztulását je­lenti... Manuilszki mélyen elmerülve gon­dolataiban, egyik nap azzal a kije­lentéssel lepte meg az életéért küzdő pápai prelátus állandó “riadó” ké­szültségbe helyezett agyát, hogy — annak idején a Thermidort is a “bölcsőtől” egy barbár idealizmus­ban nevelt francia ifjúság gázolta le, hogy végül is a szabadelvű-nemzeti­­bonapartizmusba taszítsa vissza a sok reménnyel elindított első kom­­münt... Dr. Anton Kviatkovszki pápai prelátus egyetemi tanár ebből a pokoli egérfogóból, melynek első fá­zisa közte és Manuilszki között sze­mélyesen folyt le, Breszt Litovszk­­ban, akkor szabadult ki, amikor már a Moszkvába visszatért népbiztos gondoskodni akart az ő Leningrád­­ba való szállításáról előrehaladt ta­nulmányainak kimélyítése céljából, ami után Kviatkovszki Nyugatra lett volna “kiszabadítva”, hogy felké­szültségét a “psychosféra”-elmélet győzelme érdekében “egyházi körök­ben” érvényesítse... — már mint csodálatosan megszabadult, volt szovjet fogoly. A lengyel pap-tanárt azonban a keleti német “blitz” szabadította ki a szmolenszki országúton, egy “stu­kák” által kegyetlenül végigbombá­zott teherautó-oszlop egyik járműjé­ről, súlyos gerinc-sérüléssel. Amikor Kemény Gáborral együtt kérdeztük tőle, miért várt ilyen sokáig azzal, hogy közölje “Nyugattal” pokoli él­ményeit, az akkor is igen rossz szín­ben lévő pápai prelátus azt válaszol­ta, hogy a helye voltaképpen akkor is szanatóriumban lett volna, nem pedig utazás közben... A kórházi ágyon diktált leveleit egyházi körök­ben “kigúnyolva” göbbelsi szerze­ményeknek nevezték, arra hitelt nem adtak. Ezért próbált most, gyönge alkata utolsó erejével Ró­máig jutni, hogy ott magának XII. Piusz pápának számoljon be arról a merényletről, mely az Egyházat és az egész még szabad Nyugatot fenye­geti egy Yacov Shapyr nevű szintén egyetemi tanár “psychosféra” elmé­lete részéről, ha előre nem készülnek fel annak kivédésével. Kihangsúlyoz­ta azt is a lengyel pap-tanár, hogy Manuilszki eldicsekedett előtte — hány száz kitűnően képzett ifjú lépett már “egyházi” pályákra, mint katolikusra, mind protestánsra, akiknek ők nagy jövőt biztosítanak a kardinálisokig menő kapcsolataik­kal, melyekkel már akkor rendel­keztek. Budapestről akkor Anton Kviat­kovszki pápai prelátus Varsóba uta­zott, ahol nyoma veszett végképpen. Már az emigrációban, Ausztriában, Németországban és Franciaország­ban, ahol csak lehetett, lengyel pa­poktól és menekült politikusoktól, mint pl. dr. Karol Polakievics mar­saitól, a lengyel nemzetgyűlés volt elnökétől (izzó magyarbarát volt), a lengyel londoni ellenkormány brazí­liai hivatalos megbízottjától Ban­­kovszki őrnagytól — állandóan ér­deklődtünk Kviatkovszki holléte iránt, mert birtokában, akkor Buda­pesten, felbecsülhetetlen értékű “do­kumentumok” voltak; a válasz azon­ban mindig ugyanaz maradt: “Dr. Anton Kviatkovszki pápai prelátus Varsóba ment és ott el­tűnt”. Manuilszki már majdnem beava­tott lengyel “ágens-jelöltje” másod­szor már nem tudott kimenekülni a katyni sors-gyűrűből. Ha tudott volna sem hinnének neki hivatalo­san, hiszen Manuilszki már akkor di­csekedett neki azokról a biztos és jó kapcsolatokról, melyekkel már ak­kor rendelkezett a Kreml a római bí­boros-kongregáción belül... “Nost­radamus Próféciái” szerint, bár­mennyire is reális alapokon állóknak valljuk magunkat, a jelen kor vati­káni állapotait illetőleg írott oldalai, ötszáz évvel ezelőtt a valóságot tük­rözik vissza, mert olyan “bíborosok­ról” ír, akik “étant en intelligence avec les ross”. A legfurcsább az, hogy ötszáz évvel ezelőtt, az akkori — ma már ó nak nevezhető — fran­cia nyelvben az “orosz” és “vörös” szó ugyanazt jelentette és helyettesítette egy szóban a mai “rouges” és “russes” szavakat. A pápánál is ka­­tolikusabbnak lenni akaró neofit, volt zsidó orvos, IV. Henrik király barátja, a fenti francia idézet szerint a “vörösökkel”, tehát “oroszokkal” egy értelemben lévő bíborosokról ír, Cézár nevű fiához intézett egyik prófétáló levelében, a mai időkre hi­vatkozva — immár ötszáz és néhány évvel ezelőtt. Ha a vaskos “Nostra­damus Próféciáidban foglalt (IV. Henrikhez és saját fiához írott leve­leinek összessége) megjövendölt ese­mények nem következtek volna be pontosan, időrendi sorrendben, ez­ideig teljes egészében, akkor “apok­rif’ szamárságoknak tudhatnánk be mindazt, ami azokban meg van írva. Ám ellenkezőképpen van. Minden bekövetkezett, egészen napjainkig. Valószínűleg ostoba véletlenek soro­zata... Sok mai nagy államalakula­tot teljes ismeretlenségével sújtva azonban, a XX. század vége felé profétizálva — ismét “la Grande Hongrie”-ról ír, másutt a “les braves pannones”-okról és megjósolja az “idők vége előtt” saját megtagadott faj testvéreinek újabb közelkeleti hon­foglalását, csak azért, hogy együtt pusztuljanak el, kevés kivétellel, vé­gül is a mindenünnen rájuk támadó arabok véres bosszúja következté­ben. Ami után a megmaradt zsi­dóság egy blokkban tér át Jézus hitére, belátva nagy bűnei után akkor elviselt (XX. század) legvégső büntetését és Nostradamus szerint Armaggedon-nál, már mint hivő ke­resztények, a Szent Szűz szolgái har­colnak együtt a “neofit” divíziók, az istentagadók ellen... Érdemes figyel­mesen elolvasni az eredeti ó-francia szövegét ezeknek a “próféciáknak”, mert benne különösen a mi hazánk, a mi nemzetünk nagyon előkelő he­lyet foglal el! Ha csupán néhány író A New Yorkban megjelenő Daily News, 1977. máj. 1-i számában Joseph Fried “Romania Nabs Critics Aims Propaganda at West” Buka­restből kelt riportjában jelenti, hogy Ceausescu erős kézzel letörte az el­lenállók mozgalmát és nagyarányú propaganda hadjáratot indított az Egyesült Államok és a nyugati or­szágok ellen. A riport szerint Paul Goma, az ellenállók vezetőjének bebörtönzése után őrizetbe vették Vlad Georges­­cu, neves román történészt, lecsuk­tak hat baptista és kálvinista lel­készt, s több egyházi hivatalnokot (church officials?) vallatóra fogtak, házi őrizetbe vettek és bebörtönöz­tek. Ugyanakkor a román kormány, amelyik a “most favored nation” statusával járó vámkedvezményt él­vezi, a sajtóban, televízióban, rádió­ban elkseredett Amerika- és nyugat­ellenes propagandába kezdett. Ezzel egyidejűleg a román rendőrség min­denkit, aki az Egyesült Államok bukaresti követségére vagy az Egye­sült Államok Tájékoztatási Szolgá­latának könyvtárába látogat el, iga­zoltat és kihallgat. A román kormány így akarja letörni az egyre erösbödő belső ellen­állást, másrészt így akarja semlege­síteni a Helsinki egyezményt, annak is az emberi jogokat biztosító szaka­szát, márcsak azért is, mert az írók, művészek és egyházi személyek Paul Goma vezetésével pontosan erre hi­vatkozva indítottak mozgalmat a sajtó- és szólásszabadságért. A “nagy” Ceausescu ettől a meg­mozdulástól úgy megijedt, hogy nem átal belerúgni még abba az Ameri­kába és nyugati országokba sem, akik az évek óta gazdasági csőd szé­lén tántorgó Romániát pénzügyi, ipari és gazdasági támogatásukkal kirántották a csávából. És teszi ezt akkor, amikor az amerikai—román kultúrcsere keretében román “tudó­sok” járják Amerikát, hogy a román állam keletkezésének 100. évfor­dulója alkalmából megismertessék és megünnepeltessék Amerika népével “a románok kétezeréves dicső múlt­ját és történelmét”!? A magyarok hiába tiltakoztak, tüntettek, leveleztek, Ford elnök Kissinger ösztönzésére a Helsinki egyezmény aláírása után személye­magyarázatait vesszük kézbe az eredeti ó-francia szöveg helyett, sok­ban értékét veszti ez a “különös” munka... Tudjuk, hogy a hitleri Né­met Birodalomban elkobozták a könyvkereskedésekben talált példá­nyokat, mert Berlin számára nem a legkedvezőbbek vannak beleírva... Ám most ugyanezt tehetnék Angliá­ban, magában a Szovjetunióban és sok más, most még számottevő álta­lamnak számító országban is, magá­ban Franciaországban is, mert ott Párizs közeljövőbeni tökéletes meg­semmisítését prófétálja meg, a leve­gőből ráejtett, napnál is vakítóbb fényben robbanó bombák által. Angliát pedig már ő is a “fehér sas feje jegyében megalakuló óceánon túl keletkező nagyhatalom egyik “tagállamának” nevezi e század vége felé..., mely keletkezendő tengeren­túli nagyhatalom végül is a “cor­­porativ államforma” győzelmével a lerombolt világ felett új és tartós békét fog teremteni... stb. Ezzel mi már nem foglalkozhatunk itt, mert a legmagasabb teológiai transcenden­tálizmust érintik... * * * Jó ellapozgatni olykor régi írások­ban... sen vitte Bukarestbe a vámkedvez­ményről szóló egyezményt és elnök­ségének 24. órájában kierőszakolta annak egy évre való meghosszab­bítását is. Pedig a magyarok nyíltan megmondták és megírták azt is, hogy románok 100 éves állami létük során még mindegyik szövetségesü­ket elárulták és hátbatámadták. Most aztán az amerikaiak saját maguk is láthatják és tapasztal­hatják ezt. Ennek a rövid, de velős riportnak pontosan ez a felismerés adja meg a jelentőségét. Dehát Ceausescu nem hiába román, most sem tagadja meg magát és egyszerre két vasat is tart a tűzben. Hogy az amerikai magyarok Románia gazdasági és politikai érde­keit veszélyeztető megmozdulását semlegesítse, a románok mellett egy­más után küldözgeti ki a kisebb-na­­gyobb kaliberű magyarokat is, hogy ezzel is bizonyítsa, milyen szabad­ságban élnek Romániában a magya­rok. Ezek közül elég legyen csak Papp László nagyváradi református püspököt, Hajdú Győzőt, az Igaz Szó főszerkesztőjét és feleségét, Ádám Erzsébet “élszínésznőt” megemlíteni, akik nemcsak az amerikaiak szédí­­tésére jöttek ide, hanem a magyarok kikémlelésére is. A Romániából érkezett újságok és folyóiratok tanúsága szerint Hajdú Győző a szíves fogadtatásért hálából mindennek elgyalázza a szabad földön élő magyarokat és olyan un­dorító módon tesz hűségnyilatkoza­tot a “közös román hazának” és a “nagy” Ceausescunak, hogy arra még nem volt példa. Szerencséjére, minden éremnek két oldata van. Semmivel sem lehetett volna hatá­sosabban tudtára adni a 3 milliónyi román uralom alá kényszerített, hitét, reményét vesztett magyarnak, hogy nem feledkeztünk meg róluk, mint ezzel. Másrészt az ilyen, fajtá­jukat eláruló, hitvány magyarok előtt, mint Hajdú Győző is, örökre bezárult a szabad földön élő magya­roknak nemcsak a szíve, de a pénz­tárcája is. Carter elnök eddigi megnyilat­kozásai után reméljük, hogy be fog zárulni a románok előtt Amerikának a szíve és pánztárcája is... A Virrasztó hírszolgálata. Ceausescu letörte a belső ellenállást és propaganda hadjáratot indított az USA és a nyugati államok ellen

Next

/
Thumbnails
Contents