Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
1977. május hó $mtVAKoirr 5. oldal ban aztán ugyanez a három, nagy rivális család következő generációja áll egymással szemben: Romulus Augustulus, Odovakar és Theodorik. Az Attila-körüli dráma Róma drámájává vált, utolsó, döntő felvonásában! Persze, mindaddig, amíg a nyugati “tradicionalisták” Odovakart a Ruga király családjából származó hun Edekon fiát (ki tán egyidőben a herul törzs fejévé lett téve) csökönyösen “germán”-nak teszik meg — addig önmagukat is, meg a történelmet tanulók millióit is egyszerűen félrevezetik. Ha a történész következtetéseit valaki csak “puszta találgatásnak” bélyegezné, akkor elmondhatom, hogy van tarsolyomban némi nyelvészeti bizonyíték is. Míg a német nyelvészek minden kísérlete kútbaesett, hogy Edekon s Odovakar nevét valamely ősgermán szóval azonosítsák, addig a turkológusok több sikerrel jártak. A már említett Reynolds—Lopez essze is kihangsúlyozza, hogy az “Edekon” név feltűnően hasonlít a mongol Aranyhorda “Edgű” nevű törzsfője nevéhez, “edgű”, vagy “adgű” pedig annyit jelent az Ural-Altáji etymologia szerint, mint “jó”. Ugyanezt jelenti modern török nyelven is. Ami pedig Odovakar — már említett — fiait illeti; ezek közül Okhlán szófejtése vezetett eredményre. “Oghlán” a törököknél, tatároknál egyaránt annyit jelent, mint “fiatal” s a németek (a germán őskortól kezdve egészen modern Németországig) csupán olyan értelemben adoptálták ezt a szót, hogy “uhlan”-nak eredetileg a tatár lándzsást nevezték s csak később lett ebből az “ulanus” specialis fegyverneme. Tehát: ha Odovakar atyja hun volt, bátyja hun volt, gyermekei hun névre hallgattak, akkor semmi okunk sincsen feltételezni azt, hogy ő maga “herul”, azaz germán lett volna. Ha a mi mai rohanó korunkban, mikor a technikai civilizáció által táplált “futurológia” lassan “fontosabbá” lesz, mint a jó öreg “Historia”, “kit”, mindig az “Élet Tanítómesterének” nevezünk, valahol, valakik mégiscsak megemlékeznek majd arról, hogy az antik Róma pontosan tizenöt évszázaddal ezelőtt bukott el, átadva megtépázott dicsfényét a középkori Rómának, akkor bizonyára ismét csak a bukás oly sokszor fejtegetett okait fogják újra elemezni. Vajon gondolnak-e majd a — római klasszicista épületeket és intézményeket oly előszeretettel utánzó — Amerikában arra, hogy a Római Birodalom tulajdonképpen az akkori idők kimagasló gazdagságával és katonai erejével rendelkezett s nem külső erők, de elsősorban belső morális züllése idézte elő a katasztrófát? Lesz-e majd történész, lesz-e majd filozófus, ki figyelmeztetően utal majd a modern analógiára? Akad-e majd — a mi Berzsenyinkhez hasonló — utalás arra, hogy a tiszta erkölcs fontosabb védelem, mint a demoralizált légiók sokasága? Mert: “... minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledűl s rabigába görbéd." (“A magyarokhoz”) * * * Úgy érzem, hogy az antik Róma tizenöt évszázaddal ezelőtt történt leomlásának évfordulóján a “művelt” Nyugat által végzetesen elhanyagolt hun kapcsolatok megemlítésével, méltóképpen járulhatunk hozzá, mi magyarok, az emberiség e közös, nosztalgikus visszaemlékezéséhez. * * * BIBLIOGRÁFIA Bacon, E. (szerk.): Vanished Civilizations, London, 1963. Bury, J. B.: History of the Later Roman Empire, London, 1923. Bury, J. B.: The Invasion of Europe by The Barbarians, London, 1928. Chambers, M. (szerk.): The Fall of Rome, Holt Rhinehart and Winston, 1963. Durant, William: The Age of Faith. Simon and Schuster, New York, 1950. Gibbon, Edward: The Decline and Fakk of the Roman Empire, New York, 1930. Hodgkin, T.: Italy and Her Invaders, Oxford, 1892. Jones, A. H. M.: The Decline of the Ancient World, Longmans, N. Y., 1966. Jordanes: Gothic History, Princetion Univ. Press, 1915. Kagan, D. (szerk.): Gecline and Fall of the Roman Empire, Heath, 1962. Katz, S.: The Decline of Rome and the Rise of Medieval Europe, Cornell, U. Press, 1955. Németh Gyula (szerk.): Attila és Hunjai. Budapest, 1940. Priskos Rhetor követjelentése. (Magyarul: Szabó Károly kisebb történeti munkái, 2. kiad. 1878.) Reynolds, B. L. and Lopez, R. S.: Odoacer: German or Hun? Univ. of Wisconsin. Thompson, E. A.: A History of Attila and the Huns, Oxford, 1948. Walbank, F. W.: The Awful Revolution: The Decline of the Roman Empire in the West, Liverpool U.P. 1969. ÚJBÓL TÜNTETTEK A MAGYAROK NEW YORKBAN A román állam alapításának 100. évfordulója alkalmából Ceausescu 5 “prominens” román akadémikust küldött Amerikába előadó körútra, hogy megismertessék az amerikai néppel a román nép ősi “származását, dicső múltját” és jelenlegi ipari, gazdasági fejlődését. Az első symposiumot 1977. márc. 31-én 6 órakor New Yorkban a Columbia egyetemen, a külpolitikai tanszék épületében tartották meg. Az előadás jelentőségét azzal is kihangsúlyozták, hogy arra díszvendégnek meghívták Nicolae Nicolae washingtoni román nagykövetet. A Committee for Human Rights in Rumania (CHRR) csak két héttel előbb szerzett tudomást az előadásról. Annak ellenére, hogy a szervezésre csak rövid idő állott rendelkezésre és hogy az előadást hétköznap a legkedvezőtlenebb időben tartották, a hívó szóra mintegy 300 magyar gyűlt össze, hogy tüntessen a 2.5 millió román uralom alá kényszerített magyar brutális elnyomása ellen. Egy éven belül ez volt a 3. tüntetés, amit a CHRR rendezett, s jóllehet a tüntetők száma messze alatta maradt az előző két nagyszabású tüntetés résztvevőinek, mégis ez volt eddig a legsikeresebb és legeredményesebb. Bár az előző két tüntetésen is ott voltak a sajtó és TV állomások riporterei, következetesen agyon hallgatták. Most megtört a jég. Az NBC aznap esti 10 órási adásában a hírek között elsőnek adott helyszíni közvetítést a Columbia egyetemen példás rendben lezajlott magyar tüntetésről. A közvetítés keretében nemcsak az ügyesen megszövegezett táblákat és feliratokat mutatták, hanem Rumánia térképét is, melyen Erdély és a vele együtt Romániához csatolt magyar területek be voltak feketítve és a bemondó kiemelte, hogy ezt a területet az I. világháború után csatolták Romániához és ott még most is 2.5 millió magyar él. Az amerikai TV történetében ez az első eset, hogy a magyarságnak ezt a legfájdalmasabb és legtragikusabb kérdését ilyen kedvező beállításban sugározták szét a világűrbe. A tüntetés sikerét és eredményességét nagyban fokozta a CHRR ügyesen megfogalmazott 4 oldalas nyilatkozata, Edward I. Koch New York i képviselő márc. 23-án “Romania and Human Rights” címen tett felszólalásának a Congressional Record-ból vett teljes másolata és Telekiné Kovács Zs.-nak a dáko-román kérdésről és a román történelemhamisításról szóló röplapja, amit a tüntetés során sokszáz példányban osztottak szét az egyetemi diákok és a járókelők között. Külön kell szólni a Columbia egyetem külpolitikai tanszékén megtartott Symposiumról. A Symposiumot az amúgy sem nagy teremben meglehetősen gyér hallgatóság előtt Deák István, a tanszék adjunktusa és az amerikai —román diákcsere akció egyik szervezője nyitotta meg és vezette le úgy, hogy az bármelyik románnak becsületére vált volna. Itt kell megjegyezni, hogy N. Nicolae nagykövet, miután tudomást szerzett a tervezett magyar tüntetésről, sürgősen lemondta a meghívást és maga helyett a követség egyik beosztottját küldte el. Teljesség és érdekesség kedvéért közöljük az előadók nevét és az előadások címét: C. C. Giurescu: The Nature of the Romanian Nation: Aspect of its Unity. Stefan Pascu: Panorama of Romanian Historiography: Realisation, Main Goals, New Fields of Research. Col. Dr. Ilie Ceausescu (a diktátor öccse): The Military Effort of Romania in War of Independence. Dr. Virgil Candea: The Integration of Historical Tradition in Contemporary Romanian Culture. Prof. Dr. C. Murgescu: Romania’s Presence in the International and Southeast European Economic Circuit. Az előadások függetlenül attól, hogy teli voltak a már jól ismert kommunista román “slogan”-okkal és történelmi ferdítésekkel, hamisításokkal, annyira szürkék, nívótlanok voltak, hogy azok még az amerikai hallgatók tetszését sem nyerték el. Az egész nívóját még jobban rontotta, hogy a monoton hangon, hadarva felolvasott előadásokat alig lehetett megérteni, mert a rossz akkusztikájú teremben még mikrofon sem volt felszerelve. De hiányoztak az ilyen fajta előadások legelemibb kellékei is, a táblázatok, vázlatok stb., de még Románia térképe is, hogy a hallgatók azon némileg tájékozódhattak volna a mondottakról. A terem akkor kezdett megtelni, főleg magyarokkal, mikor a tüntetést kint a sötétség miatt beszüntették. A késő esti órákig elhúzódó előadást a szokásos hozzászólások és kérdések zárták be, minek során több magyar hallgató is hozzászólt, főleg a dáko-román kérdést vitatva, amivel szembe védekezésül egyedül Anonymusra tudtak csak hivatkozni, akit szerintük a magyarok olyan nagyra becsülnek, hogy Budapesten még szobrot is állítottak neki. Akárhogy nézzük, a propaganda körútra küldött román “tudósok” első amerikai bemutatkozása balul ütött ki. Ha az előadó körút többi állomásain az ottani magyarok csak félannyit tesznek, mint New Yorkban, üres tarisznyával mehetnek majd haza. Minthogy Carter elnök az “emberi jogok” kérdését külpolitikája tengelyébe állította és azt a Kreml fenyegetőzésére sem hajlandó félretenni, joggal remélhetjük, hogy Ceausescu a “vámkedvezmény” meghosszabbításáért kénytelen lesz komoly engedményeket tenni. A Virrasztó hírszolgálata. T ovaris Kornyilov cikkét idézi a magyar sajtó a Krasznaja Zvezdából: “Újabban az Egyesült Államokban magasrangú személyek is bekapcsolódtak abba a propagandába, mely a Szovjetunió befeketítésére világszerte megindult”. Carter is “megkapta a magáét” — mert ez nyilván neki szólt . . . (FMH) Kedves Tudod, hogy mi a földvonzás titka? — hogy hogyan keletkezik az idő és mi a jelentése? Magyar — hogy miből lesz az anyag és a csillagok? Testvér- ~ hogy mi az éter} — hogy ki teremtette az anyagot és időt? és, hogyan működött a hatalmas egyiptomi Keopsz piramis mint űrutazáshoz szükséges “kilövő állomás” — avagy az ősi űrkutatás központja? . . . Ha tudásod és ismereted nem kielégítő, KOZMA OTTÓ N.A.S.A. mérnök lángeszű 119 oldalas könyve segítségedre lehet! A Classic Printing Corp. nyomásában 1977-ben kiadott angol nyelvű könyv 3 fejezettel és 25 alcímmel, 23 lábjegyzettel és 14 forrásmunka jegyzékkel készült. Az 50 ábrát Prof. Paposi-fobb Andor (Clariot State Coll.) készítette, a könyv címe: THE BEGINNING OF TIME THE BEGINNING OF TIME and GRAVITATION orró kozma AND GRAVITATION OTTO KOZMA Ottó Kozina born in (Győr) Hungary, completed high school in Budapest, and earned a diploma with honor from the Civil Aeronautic Institute of Kiev. U.S.S.R. from 19SÍ; to 1955. He was employed as an aeronautical engineer in Budapest and emigrated to the U.S.A. in 195“. Since then he has served various firms as an engineering analyst solving countless engineering and scientific problems by programming analog and digital computers. 10 éves kemény munka után Isten segítségével, Einsteint hátulhagyván, a könyv világot látott a szerző kiadásában, hogy a magyar tudás koronájába egy újabb ékkő kerülhessen! Ez a könyv megrendelhető $5.95-ért (adóval együtt): Quo Kozma 660 Sterling Road, Wikliffe, Ohio 44092.
