Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-04-01 / 4. szám

10. oldal «itmmt 1977. április hó BELGRAD ELŐTT (Folytatás a 9. oldalról) A Mindszenty látogatás ügyében irt levél, amellett, hogy írójának a hercegprímás látogatását elgáncsol­ni akaró szándékát bizonyítja, félre­értést kizáróan leleplezi a levélíró­nak és hasonszőrű cinkostársainak egyéb törekvéseit is: “A sajtó, a hivatalos Amerika, a törvényhozók, az egyházak képvise­lői, a Hercegprímás Úr nevét, múlt­ját maguk részére fel- és kihasználó szervezetek, egyének mind-mind külön problémát okoznak. Távol­tartásuk, elszigetelésük a szükség­­szerű találkozások előkészítése és tervszerű lebonyolítása úgy érzem, Főtisztelendő Ür részére is világosan tükrözi a nehézségeket, amellyel akarva nem akarva szembe kell nézni a Hercegprímás Úrnak és mindazoknak, akik Öt útján kísé­rik”. Igen, ez a cél: “távoltartani és el­szigetelni” mindenkit, aki nem nézi jó szemmel a Szabadságharcban soha részt nem vett, botcsinálta “szabadságharcos vezérek” több mint gyanús közszereplését, rossz­illatú pénzügyi manipulációit, nagy­képű hencegését és hazudozásait és nem hajlandó őket a magyar emig­ráció “abszolút uralkodóinak” elis­merni. “Elszigetelni és távoltartani” mindazokat, akik önzetlenül, szív­vel és lélekkel, hátsó gondolatok és egyéni érdekek nélkül szolgálják nemzetüket és Amerika magyarsá­gát egységes nemzeti arcvonalban szeretnék felsorakoztatni. “Távol­tartani mindenkit, nehogy észreve­gyék, meglássák” a “szabadsághar­cos” elnevezés leple alatt űzött vér­­lázító anyagi és erkölcsi visszaélése­ket! A Pogány András és Gereben Ist­ván féle “Világszövetség” vezetősé­gében rajtuk kívül is vannak olya­nok, akiket rendkívül súlyos vissza­élésekkel vádoltak meg. Elkezelt közpénzekről, magyar vízumokkal való üzérkedésről és sok egyéb, az illendőség és a jó erkölcs írott és íratlan törvényeit sértő dolgokról szólnak ezek a vádak. Itt az ideje, hogy ezek a szánalmas figurák kita­karodjanak a magyar közéletből és ne mocskolják tovább a valódi, tisz­tességes szabadságharcosok becsü­letét. A férgesétől megszabadult ma­gyar emigráció egységesen és nyuga­lomban fog dolgozni Magyarország és az elszakított területeinek ma­gyarsága érdekében! Az úgynevezett “Közös Magyar Külügyi Bizottság” jóhiszemű, jó­szándékú, de elvakult, félrevezetett tagjai pedig helyesen tennék, ha “ügyvezető titkárukkal” szemben az egyetlen elfogadható álláspontra helyezkednének. Mert, aki az ör­döggel egy tálból cseresznyézik, azt előbb-utóbb elviszi az ördög! Mozgalmi híreink: Vasvári Zoltán KKM vezetőt Kóczán Ferenc az intézőbizottság tagja elkísérte Észak-N.J.-ben levő Dover városába, mivel egy honfitár­sunk működésére hívta fel a moz­galmi vezető figyelmét. A kirándu­lás eredményes volt, mert Vajda Ist­ván honfitársunk Vasvárival történt beszélgetés után elvállalta Dover és környékén élő magyarok beszerve­zését a Kereszt és Kard Mozgalom­ba. A mozgalmi vezető Vajda István honfitársunkat megbízta Doverben felállítandó fiók vezetésével. Címe: 44 Center Grove Road, B 42 Dover, N. J. 07801. Mozgalmunk iránt ér-SZERVEZKEDJÜNK JÖVŐNK ÉRDEKÉBEN ~ w K. J.. <»« »i »i ----r\. .«/■>. . tCu , tA Hosszú, keserves évek, bizomrta­­lan keresgetés, és várakozás után, elérkeztünk egy pozitív időszakhoz, amikor az előbbieket felváltotta egy biztos cselekvési, politikát formáló akció. Ebben adva van teendőnk. Forduljunk Keletre akció, politikai és gazdasági segítségért. Nyugattól csak a kegyelemdöfést remélhetjük, de megértést, segélyt, csak Keletről várhatunk. Váljunk aktív harcosaivá ennek a keleti nyi­tásnak egyénenként és fejtsünk ki ilyen irányú törekvéseket. Szorgal­mazzuk újságjainkon keresztü . ír­junk a szerkesztőségeknek, buzdít­va őket kapcsolatok kiépítésére. Végre legyünk egységesek egy ak­cióban. A világon minden forog és válto­zik, csak mi ragaszkodunk maka­csul már ezer éve a Nyugathoz. Miért e végtelen ragaszkodás? Miért kell hálásaknak lennünk Nyugat­nak? Talán Trianonért? Vagy a finn-ugor származásért? Ame rika is megbékélt Japánnal és Kínával, pedig ott nincs közös eredet. Minket mi tart vissza egy ilyen irányú ba­­rátkozástól? Engedje meg az olvasó, a választ én adom meg. A hiánya egy ilyen irányú hang­nak. Egyes újságjaink szerkesztő­sége nem a magyar egységen, s an­nak összekovácsolásán, a híd és a teendők jövőbeni lehetőségeinek ki­építésén fáradozik, hanem a pilla­natnyi haszon zavartkeltés, és az alakuló egység rendjének a bom­­lasztásán. Mert, ha ezen szerkesz­tőségek tényleg a magyar egység megteremtéséért, és a magyar nép felemelkedéséért fáradoznak (habár a jelmondatuk ennek jegyében vá­lasztatott), akkor minden magyar­­nyelvű újságnak a Magyar Hit által meghirdetett: “Magyarság szeretet” összefogás értelmében az első olda­lon kellene ez égető tárgyról folyta­tólagosan írni, és nem a Párizs és London pletyka-rovatokkal, és még mindég a finn-ugor politikai nézet­tel megtölteni értékes oldalakat. Ol­csó és kétértelmű szövegezéssel ront, amely a kereszténységre tá­maszkodva a hívők világában olyan nemzetet hirdet, hogy az új politika, a keleti nyitás, a turáni sumir ere­det, a Magyar Hit megakarja hité­ben rontani és mégjobtan meg­akarja osztani sorainkat. Egy idő­ben sok ilyen cikk jelent meg a Ma­gyar Életben. Pedig éppen ezek az újságok azok, amelyek ziláltságot, célnélkü­liséget, kishitűséget, de Jgyan ak­kor jelentéktelen memorandumokat szorgalmaznak éppen azokhoz, akik megcsonkították, és azóta is számtalanszor bizonyították, hogy a mi jövőnkért, igazságunkért elvétve deklődők, akik abban a térségben laknak, bizalommal forduljanak Vajda István bajtársunkhoz. * * * A Kereszt és Kard Mozgalom ebben az évben érte el a 20 éves működését. Kérjük a csoportvezető­ket, barátokat, hogy erről méltó­képpen emlékezzenek meg minde­nütt. Ennek jegyében fogjuk meg­rendezni az évi konferenciánkat is. Önkéntes adományokra szükségünk van, mert az élet igen megdrágult, kiadványok, újság és bélyeg sok pénzt emészt fel. Adományokat kér­jük a pénztárosunk címére küldeni: Horváth Mártonná, 451 Lanza Ave. Garfield, N. J. 07026. egy-egy jóhangzású frázison kívül nem tesznek semmit. A magyar nép ősisége szittya­­hun-avar, pártos, sumir, ami helye­sen mah-gar—magyar. Ez az eredet véglegesen bebizonyosodott a XXIX Orientalista Világkongresszuson. Cirka 150 éves, tudatos megha­­zudtolás és a világ egyik legelmara­dottabb népétől való származtatá­sunk végül is a múlté. Ennek a rafi­nált nemzetbutító, nemzeti öntuda­tot kiölő folyamatnak két értelmi szerzője is volt. Hogy melyik is okoz­ta a nagyobb kárt, a Római Ka­tolikus Egyház, amikor I. István rendeletéin keresztül megsemmisí­tette összes ősi vonatkozású tár­gyainkat, csak azért, hogy elfeled­tessék a néppel múltját, s így könnyűszerrel a Római Katolikus Egyház szolgálatába törje. Vagy pedig a Habsburg-ház, hogy ezzel végre megtörje nemzeti ellenállá­sunkat. Elhitették velünk, hogy vad rokontalan népnek vagyunk leszár­mazottai, s így váltunk az 1000-es években saját turáni fajtánk ellen­ségévé. Ezzel gyengítve saját ma­gunkat az országon belül, s ugyan­akkor megsemmisítve azokat a turáni rokon népeket, akik később támaszaink lehettek volna, a német Kelet terjeszkedés idején. Ezért let­tünk egy olyan nemzet, amely min­den támogató barát és nyelvrokon­ság nélkül él a Kárpátmedencében. Mint, ahogy lánglelkű költőnk mondta: “Ez a nép a legárvább, a legel­­hagyatottabb ezen a földtekén”. Ez a habsburg politika 1848-as szabadságharcunk leverése után kezdte meg bomlasztó hatását Budenz, Hunfalvi, Szinnyeiken ke­resztül. Budenz mint a magyar nyelv egyetemi tanára visszautasí­totta Sayce, Oppert, Rawlinson té­teleit, hogy a magyar nyelv az ez­után elnevezett sumir rokona. Budenzről bizonyított tény, hogy ez időben még a magyar nyelvet mégcsak nem is beszélte. A Habs­burg Bach-korszak így fizette vissza a világosi fegyverletételt és a forra­­forradalmat. De itt a legalkalma­sabb módszer, elfeledtetni a régit és egy olyan megalázást bebifláztatni, amire senkisem lehet büszke. Ilyenképpen elfeledve mindent ami a múlttal összefont, mindég éreztük, hogy utat vesztettünk, de a ráeszméltség végül is megszületett. Torma Zsófia, Bálint Jácint, Varga Zsigmond és az emigrációs nyelvé­szeinken Badiny Jós Ferenc, Bobula Ida, Nagy Sándor, Baráth Tibor, Padányi Viktor és otthonaikon Novotny Elemér és a többieken ke­resztül. Most mik a teendők? Egy rokoni kapcsolatot kifejlesz­teni azokkal a népekkel, akikhez igazából, vérmérsékletünk, jelle­münk és ősiességünk útján valóban tartozunk. Mert minden nép elvész, ha nincs támogatója, szövetségese ebben az érdek-világban. A legna­gyobb áldás ebben a sumir-magyar rokonság felfedezésében az, hogy rövidesen megint együtt menetelünk mert hisz megtanultuk a Magyar Hiten keresztül szeretni és segíteni egymást. Az eljövendő magyar összefogás­ban és barátaink megválasztásán keresztül ismét talpra állunk. Isten segítsen meg bennünket. L.B. NAGY LÁSZLÓ: SZOLITLAK, HATTYÚ ÉNEKES BUDAI ILONÁNAK ördög koholta, ö nyüstölte fölénk ezt az éjt, hol az ármány bullái fekete zsinóron függnek, megannyi mérges lepény, majálisra ólom-okádmány, hogy gőzüktől elsorvad a fény és lepusztul szánkról az ózon. Ólom-ingák, ha mozdulsz, ütnek, nem moccansz meg, úgyis pofoznak, ítélete ádáz betűknek lélekben, hasban új csikarás, s kell álmodni tovább a rosszat. Fekete zsinór-erdőn át is látok azonos kínt: szivárvány havasán az ostor virágzik, s virágom hervad a hahota hóhérpados nyújtó-csigáján. Gúny bitangol akár a járvány, beront a tűzhelyhez akárhol, rendelkezik mint nyegle ficsúr, utálattal mindent kirámol, szabad keze bóvlit virágzik, országutat ír nyála, kitúr, kitaszít a házból, hazából. Herceg, szabad-e énekelni, égre kelni mint a pilóta, vagy csak porszemen térdepelni, úrhatalmad ahogy kirótta? S mert rossz álmom nem szakad meg itt: új gótika épül sebekből, sóhaj aranyozza íveit, harangsora: bók és bók és bársony, s néma, nem szólít, nem serkent föl, aki itt sújtva, sohase kel föl. Rémálmom temploma, s én alul izzók, szavamat nem halkitom, de sikoltom halhatatlanul: Úristen, én nem vagyok itthon? Szállj ide, hattyú, elfáradtam, elfogyok, rongálnak rossz pór ók, félek, nyílik a föld alattam, s hattyúm, ha éretted feltörök, félek, hogy már csak fű-alakban. Égek, csőrödben jó vizet hozz onnan, hol a vadhattyak isznak, kétségeimből is föloldozz, gondozz, ahol fém ért a csonthoz, tűzz elém zöld ágat, hogy bízzak. Hol még a tavasz, ha fekete havak pillognak földön, égen, s bandába tömődnek? — de ha te megsegítesz, biztos elérem. Szólítlak, hattyúi hó-eke, sátánpalástot széthasító, te vagy a jó sugarasító, jó hitem nyerge, rosszat irtó, hogy jobb-magamhoz is jussak el — emelj föl engem, hadd siessek, vágj utat árva földieknek szárnyaddal s torkod élivei! (Élet és Irodalom) A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XVIII. évf., 4. szám — 1977 április hó c/o Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom Vasvári Zoltán, 8 Scudder St., Garfield, N. J. 07026 {

Next

/
Thumbnails
Contents