Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
8. oldal «IttVAKÖfct 1977. április hó ben, de meg nem adta magát. Hiszünk hűségünk jutalmában az Egy Isten által, aki mellett mindig, minden körülmények között kiálltunk, még akkor is, amikor teljesen kilátástalannak tűnt az óriási túlerőben lévő ellenséggel való tragikus szembehelyezkedésünk. A mítosz követésében lépéseink szilárdak őseink “babilóniai” oroszlánjaitól kezdve az ózdi, győri, csepeli, dunapentellei kohókig, ahol még húsz nap múlva a Hősök és Vértanúk Városának eleste után is szóltak az ágyúk és a gépfegyverek ... az áruló Nyugat ellenére. Az ország első királyi kápolnájának falain, Esztergomban egy hatezer éves “memento”-ként, az 56-os forradalom után jelentek meg a régi festékrétegek alatt sumer mágusaink “babilóniai” oroszlánjai. Maradjatok hűek mindhalálig! Isten szeme rajtatok van! Mit kerestek ezek a különös oroszlánok az ős Ur városi Zigguratok falain és mit keresnek az esztergomi királyi kápolna kis hajójában? Összesen tizennégy. Mind ugyanaz, Egyforma. Azon a kacskaringós, cizellált módon vannak megfestve, mellyel nem az anatómiai test-oroszlánt, hanem az Oroszlán Csillagképet ábrázolták mindig az asztrológusok, a sippari és nippuri sumer mágusoktól kezdve egészen napjainkig. Miért nem került a sokkal szelídebb Bárány, vagy a Galamb a sumer Zigguratok és az árpádházi első kőkápolna falaira . . . ? Minden bizonynyal azért, mert annak egy “kardinális” jelentősége van vallási szempontból. A valóban tudás népe még tudósabb papjai, a mágusok, akik a sumér állam és közélet minden sarkalatos cselekménye előtt az asztronómiához, illetve asztrológiához fordultak tudományos tanácsért, mert azon keresztül véltek irányítást kapni magától az Istentől, ki a firmamentumot teremtette — az Oroszlán Csillagképben fedezték fel az egyetlen egy Teremtő Isten létezésének a tudományos bizonyítékát. Egy az Isten! Ennek az először Sumeriában elhangzott dogmának a szimbóluma a ma már “babilóniainak” nevezett asztrológiai oroszlán. Ha ez nem így lenne, akkor már az anatómiai oroszlán foglalná el a helyét, akár a Bárány, avagy a Galamb, melyek az Úr Jézus óta a keresztény templomok főszimbolumai lettek a Hallal és a Kereszttel. I. István szent királyunk idejében semmiképpen sem kerülhetett volna 14 “oroszlán” kápolnája falaira, ha ez másképpen lenne. Az Egy-Isten hit szellemi, hitbéli és szent népi hagyományaink jelképe volt ez az asztrológiai szimbólum, melyet Gilgames-Nimrud késői utódjai magukkal hoztak az Ister parti fővárosukba... A tűzzel-vassal és vérrel ránkkényszerített “ótestamentumi” (talmudi) kereszténység ellenére annyira mégis kitartottak István életbenmaradt rokonai és a főnemesek, a nagy mészárlások után, az ősi tradíciók eme sarkalatos szimbóloma mellett, hogy Szent Istvánnal szemben keresztül tudták vinni akaratukat ... — Mi nem vagyunk újkeletű egyistenhivők, akarták ezzel megerősíteni. Valaki jogosan tehetne ellenvetést: Lehetséges csak egyszerű, de logikus feltevésekre építeni ilyen lényegbevágó megállapítást? Nemcsak lehetséges, de jogos, és egyedül lehetséges, miután igazi lélekgyilkolással elpusztították a behívott idegenek és azok magyar bérencei I. István trónralépése után nagy, ősi múltúnk minden írásba, ékirásba fektetett okmányát és megtiltották ennek az írásformának szabad gyakorlatát. Ex Orient Lux, helyett meg kellett tanulnia az életben hagyott magyarságnak azt, hogy Ex Occident Lux. Egy csúf, aljas szellemi és erkölcsi megerőszakoláson kellett átesnie attól az időtől kezdve az életben maradt Magyarságnak. Újra írták a történelmünket, a több, mint száz éves, évenként megismételt éles hadgyakorlataink következtében rólunk kigyót-békát fecsegő idegen kolostorok levéltáraiból. Mi vagyunk az egyetlen nemzete Európának, mellyel ez a csúfság megtörtént. Érthető, hogy ezek után Szent István bizalmatlanul nézett saját népére. Ettől kezdve a “divide et impera” elvén kezdte országát vezetni, feltöltve a kipusztult vidékeket idegenekkel, hogy azokkal tartsa fékbe esetleg újra fellázadó saját véreit. És elhangzott az új állam-elmélet: “Az egynyelvű ország nem életképes”. Mi, akik a trianoni szerződés éveiben jártunk elemi iskolába, és ezt az “aranymondást” tanultuk a mi “első” királyunknak, először, zsenge aggyal éreztünk valamit az idegrendszerünkben, egy “sokk”-ot és az akkori időkben állandóan újságot olvasó szeretett szüléink szomorú felvilágosítását a trianoni szerződés igazi jelentőségéről: “Kicsi lett a mi nagy hazánk, fiam, mert túlságosan sok nyelvet beszéltek ugyanabban az egy országban.” Ezért indult meg a menet visszafelé, az elsikkasztott évezredek mesgyéjén az “Ősi Küldött” elé — ahogyan írták nekünk a felriadt és most váró Hargita alól, legutóbbi számunkban. Nemzeti önbizalmunk és elhivatottságunk újjászületése érdekében lélekben visszatérünk az Ősi Gyökérhez, ahol nem volt még ostobasággal bélelt árulás ... és sziklaszilárdan bíztunk ott Isten után önmagunkban is. (Folytatjuk) (A harmadik és utolsó tanulmányi rész: “Elég a köd-etetésből”.) ISTEN HOZOTT 6977! AZ ÖSMAGYAR ÚJÉV — A TAVASZ KEZDETE — ALKALMÁBÓL SZERETTÉL KÖSZÖNTÜNK MINDEN MAGYAR TESTVÉRÜNKET! ERŐT, EGÉSZSÉGET, LELKI FELTÁMADÁST ÉS ISTENÁLDOTTA, BOLDOG MAGYAR ÜJÉVET KÍVÁNUNK! MAGYAR HIT — Los Angeles. A BRASIL-MAGYAR KULTÜRTÄRSASÄG LEVELE A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKÉHEZ LÁZÁR GYÖRGY úrnak, a Magyar Népköztársaság miniszterelnökének, BUDAPEST. Miniszterelnök Úr! Az idegen földön is változatlanul bennünk élő magyar érzés késztet arra, hogy ezúton forduljunk Önhöz egy olyan ügyben, amelyről tovább hallgatni nem hiba, hanem egyenesen bűn volna. A Romániában élő magyar kisebbség sorsáról van szó, amelyet egyre növekvő aggodalommal kísérnek a Brazíliában letelepedett magyarok. Tudjuk, látogatásaink alkalmával személyesen tapasztaltuk, hogy az otthoni magyarságot is megdöbbenéssel tölti el a határon túl élő testvéreinek politikai, kulturális és gazdasági elnyomása a soviniszta román hatóságok részéről. Itt csak röviden kívánunk rámutatni a legkirívóbb igazságtalanságokra: szétszólják a magyar közösségeket, elveszik azt a jogukat, hogy középfokú iskolákban magyar nyelven tanulhassanak; a magyar anyanyelvű tanulók egyharmada jár csak magyar tagozatokba a magyar gimnáziumokba és egynyoicada a magyar nyelvű szakiskolákba; a teljes beolvasztás nem is titkolt célja a román nevelésügyi politikának; különösen nagy nyomás nehezedik az egyetemekre — a Bolyai egyetemet még 1958-ban beolvasztották a kolozsvári román Benes egyetembe; a magyar egyetemi hallgatók száma az utóbbi években egyharmaddal csökkent; a magyar színjátszás, a magyar nyelvű sajtó és irodalom mostoha gyermeke a román kulturális célkitűzéseknek; diszkriminációs rendeletek sorozata jelenik meg — pl. a Magyarországról jövő turisták csak szállodákban lakhatnak; egy 1971-ben hozott és 1974-ben módosított rendelet súlyosan veszélyezteti az Erdély történelmével kapcsolatos magyar tárgyú és nyelvű okiratok fennmaradását; a történelem tanításában teljesen mellőzik a magyar vonatkozású eseményeket, mintha Erdély sok évszázados magyar múltja és önálló állami élete nem is létezett volna; minden eszközt felhasználnak a magyar nyelv használatának kiiktatására olyan területen is, ahol a lakosság túlnyomó többsége magyar anyanyelvű. Oldalakon keresztül folytathatnánk a súlyosabbnál súlyosabb elnyomó, erőszakkal románosító intézkedések, törvényellenes gyakorlati rendszabályok alkalmazásának felsorolását. — Nem vitás, hogy a jelenlegi román kisebbségi politika elsődleges célkitűzése az erdélyi magyar ős-lakosság életének lehetetlenné tétele — más szóval a kisebbségek teljes felszámolása, a románságba való maradéktalan beolvasztása politikai, kulturális, gazdasági és nyelvi vonatkozásban. A múlt században Trefort Ágoston által alakított ún. nemzetiségi iskolai törvény — amelyet annak idején a magyar parlamentben a kisebbségi képviselők éles bírálatban részesítettek — az iskolapéldája lehetne a liberális nemzetiségi politikának. A román kormány kisebbségi politikája flagráns megsértése az emberi jogokkal foglalkozó konvenciókban, a párizsi békeszerződésben, valamint a helsinki egyezményben vállalt kötelezettségeknek. De megállapíthatjuk, hogy ez a politika megtagadása a lenini elveknek is, valamint magában a román alkotmányban lefektetett kötelezettségeknek. Meggyőződésünk, hogy a magyar kormány erkölcsi és politikai kötelessége ebben a súlyos helyzetben haladéktalanul fellépni és megakadályozni a romániai magyar őslakosság szisztematikus elrománosítására törekvő politika gyakorlati megvalósítását. A magyar kormány, amely az elmúlt években súlyos anyagi és személyi áldozatokkal támogatta több ezer kilométer távolságban élő afrikai és ázsiai népek ún. “függetlenségi” harcait, nem nézheti ölhetett kezekkel a közel 3 millió magyar testvérének legelemibb, nemzetközi egyezményekben biztosított jogainak a lábbal tiprását. A magyar kormányt súlyos felelősség terheli ebben a kérdésben, ahol a passzivitás cinkosságot, a bátor kiállás hiánya soha többé jóvá nem tehető nemzeti tragédiát jelenthet. Népünk sorsáért érzett felelősség, nemzetünk iránti idegen földön is élő közösségi érzésünk diktálta aggodalomból fordulunk a Miniszterelnök Úrhoz: bizonyítsa be a magyar kormány, hogy nem csak az emigrációban élő, hanem a határai közvetlen közelében évszázadok óta fennmaradásáért kemény küzdelmet vívó magyarság sorsa is a szívén fekszik. Ne csak a tengeren túl élő nyolcadik törzs magyar nyelvi és kulturális célkitűzéseihez adjon támogatást — ezt mi magunk is megtesszük — hanem politikai súlyával és eszközeivel védje azoknak a magyaroknak a fennmaradását, akikért mi innen a nemzetközi közvélemény mozgósításán kívül mást nem tudunk tenni, de akiknek a magyar kormány — ha őszintén akaija — egy vele szövetségi viszonyban álló másik szocialista ország vezetőinél közbelépésével hathatós segítséget tudna nyújtani. Miniszterelnök Űr: abban a meggyőződésben, hogy segítséget kérő szavunk, a közel 3 millió magyar testvérünk embertelen, elnyomása ellen felemelt hangunk nem marad pusztába kiáltott szó — mégegyszer kérjük, segítsen, amíg nem késő, hogy a történelem egy napon ne legyen kénytelen elmarasztalni Magyarország jelenlegi felelős vezetőit az erdélyi magyarság tragikus pusztulásában játszott passzív szerepéért. r> SM» Mim W';-''- wMj ■---J Tisztelettel, $$ iTrr-/i refill,j igazgató T al-igazgató vez.tag vez,tag /
