Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
1977 március hó »itmicm 5. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA LEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! Válasz Szántó Miklós kancsal történelemszemléletére! Különös a sors játéka, éppen azon keseregtünk, hogy milyen hideg van kint, a hófúvások mindenütt milyen károkat okoznak, gondolatban otthon jártunk, vajon az otthoniaknak is kijut ez a szenvedés egyéb elnyomás mellett. Miközben a vejem a meleg szobában kezembe nyomja az 1977-es otthon kiadott Kincses Kalendáriumot, azzal a felkiáltással: Na, Édesapa jól ki vannak figurázva az emigrációs újságok a tollforgatókkal együtt. Kezembe veszem és éppen Szántó Miklós förmedvényén akad meg a szemem, mikor azt írja: “Reménytelen azt várni, hogy a cikkírók töredelmesen bevallják a színvakságot és holnaptól helyesen mutatják be a valóságot. Nem adhatnak mást, mint lényegüket: zűrzavart. ” Példának idézi II. Rákóczi Ferencről Írott cikkeket, hogy az írók önkényéből a Habsburg-ház ellen vívott kuruc harcokat párhuzamba állítják a hús^ év előtti ellenforradalmi megmozdulással . . . Kedves Szántó, tudom, azt a szovjet emlőkön nevelkedett toliforgatónak nehéz az 1956-os eseményeket szabadságharcnak nevezni, mert ha az igazságot bevallaná, akkor könnyen kiesne abból a piroskosárból, amit ma otthon érvényesülési eszköznek neveznek. Azért kell a szabadságban élő írók igazságtörténetét az olvasók előtt lerántani azzal, hogy zagyvaság, nincs semmi jelentősége. Érdekes megfigyelni Szántó kancsal történelmi szemléletét mindig, amikor az emigrációs írók az imádott Szovjetuniót említik valamilyen formában, nemkedvező színben, Szántó a nagy magyarunk rögtön fölsikolt és fájdalmas hangon hörögni kezdi, már megint ezek a féleszű, megöregedett népidemokrácia fejlődését ellenségesen néző írók mit írnak? íme egy másik fájdalma az ál-magyar hazacsalogató írónk sorozatos, tudatos butításából: Amikor az említett lapok a mohácsi vész 450. évfordulójáról elmélkednek, sorra veszik a magyar nemzet katasztrófáit. Ez is fáj neki, nem akarja, hogy okuljunk és erősítsük a hitet a magyar fiatalban az elkövetkező harcra. így ő tovább: A Lech-mezei vereségtől a tatárjáráson át jutnak el Mohácsig, innen tovább a kuruc harcok tragikus befejezéséig, majd Kossuth vezette szabadságharc bukásáig és egy könnyed mozdulattal átlépnek századunkba-, a két világháborút emlegetik és már is a Donkanyamál kötnek ki. Itt újra záporozni kezd, mert a dicső szovjetorosz katonát a magyar nők gyalázóival szemben a hős magyar honvédről merünk írni. Mi kötetlen bolondok vagyunk, mert a hazánk eltipróival szemben fegyvert fogtunk és nem vettük észre, hogy a második világháború pokol bugyraiba zuhantunk. De a nemzetnek a halál-szakadék peremén sikerült megállnia és ebből a borzasztó mélységből következett a felszabadulás “Értsed butított magyar, az orosz segítséggel történik a nemzet újjászületése is”. Szántó Miklós, ha ezt a sok zagyvaságot és hazugságot otthon is olvasírta: Vasvári Zoltán hatnák a "felszabadult magyarok”, akkor nem sok időt adnék Önnek a fertőzésre, mert az otthon élő hazafiak megtalálnák a módját, hogy rövid úton elhallgattassák a haza és népáruló írót. így szerencséje van, hogy csak nekünk küldik, mi elolvasás után a szemétbe dobjuk, mert anyagánál és szelleménél fogva másra nem való. Kedves hazacsalogató Szántó! Van egy javaslatom, Ön nagy magyar írónak adja ki magát, akinek minden porcikája remeg a magyar testvéreiért. Na most itt az alkalom, Általános helyeslés fogadta a Carter adminisztráció állásfoglalását Andrej D. Szacharov és a csehszlovák "Charta 77” aláírói ügyévben, az emberi jogok kérdésével kapcsolatban. A kelet-európai népek további sorsára vonatkozó jelentős, sokat ígérő állásfoglalás természetesen kedvező visszhangra talált a magyar emigrációban is. A Szovjetunió kormánya erélyesen tiltakozik és az amerikai állásfoglalást belügyeibe való beavatkozásnak minősíti. Lehetséges, hogy a Carter cabinet fellépésére való tekintettel a szovjet és cseh disszidensek ellen kormányaik nem fognak brutális intézkedéseket foganatosítani (bár már több letartóztatás híre érkezett). De vajon milyen szankciókkal tud és akar az US kormánya fellépni, ha a szovjet és cseh hatóságok megtorló intézkedéseket tesznek ellenük? Magyar szempontból a főkérdés, hogy miként lehet Carter elnök és a State Department álláspontját a Magyarországon és az elszakított területeken élő magyarság érdekében alkalmazni. Lehetőségek vannak, de ezek megfelelő felhasználására erős, egységes és jól megszervezett akciókra van szükség. Emigrációnk működését a párizsi “békeszerződés” aláírása óta eltelt harminc év (1947 február 10) leforgása alatt tehetetlenség, helyben topogás, viszálykodás és széthullás jellemzi. És ami a legsajnálatosabb, ennek okai túlnyomórészt magában az emigrációban rejlenek, nem hivatkozhatunk “külső erők” tevékenységére. Lerázzuk-e három évtizedes hibáinkat, úrrá tudunk-e lenni értelmetlen viszályaink felett? Mert 1977 előreláthatóan nagy döntések és fordulatok éve lesz jelentős mértékben rajtunk múlik, hogy megnyíljék az út a Magyar Igazság beteljesedése felé! A legfontosabb annak tisztázása, hogy az US adminisztráció az emberi jogok tárgyában kifejtett nézeteinek valóban érvényt akar szerezni, avagy ezek csak afféle “riasztó lövések”, melyekkel a Szovjetgyűjtse össze népünk fájdalmát, mivel a felszabadított országban a hatalmat gyakorló Szovjetunió lábbal tiporja a szabadság emberi jogait a háború után 32 évre is. A nép jogos követelését juttassa el a szabad világba, majd mi módját ejtjük, hogy az Belgrádban megfelelő kezekhez kerüljön. Ha ezt nem csinálja meg, akkor ön fizetett árulója a magyar népnek. Ha maradt még ezek után is egy kicsi magyar érzés Önben, akkor eldobja azt a fertőző tollat és nyomtalanul eltűnik. Béke poraira. unióval hamarosan sorra kerülő egyéb vonatkozású ügyek tárgyalásaihoz igyekszik megfelelő légkört teremteni? Mert mielőtt elvakultan lelkesednénk, vissza kell gondolnunk az elmúlt 30 év során elszenvedett csalódásainkra. Itt volt például a “Rabnemzetek Hete”. Nagy szónoklatok hangzottak el évről-évre,\később a beszédek hangja letompult, majd csaknem teljesen elnémult. Vagy emlékezzünk az 1956- os Szabadságharc körüli visszásságokra. UN határozatok sora a Szovjetunió ellen (melyek a legcsekélyebb eredményre sem vezettek), nemzetközi tiltakozások a kommunisták megtorló akciói deportálások, bebörtönzések, fiatalkorúak kivégzése ellen — a “magyar ügy” tárgyalásai az UN évi közgyűlésein, hiábavalóan, eredménytelenül. És 1962-ben a “magyar ügy” végleg lekerült a napirendről. Legújabban pedig itt volt a román kereskedelmi szerződés ügye és ezzel kapcsolatban a románok gyalázatos eljárása Erdély magyarsága ellen. Tiltakoztunk, tüntettünk, bizonyítottunk. Szenátorok és képviselők támogatták igaz ügyünket az illetékesek előtt és szólaltak fel a kongresszusban. Az eredmény: a románok olyan széleskörű kereskedelmi szerződést kaptak, amilyent az USA kommunista országgal addig még nem kötött. Bíztunk Eisenhowerban, Nixonban, Fordban, igen sok közéleti emberünk könnyelműen, meggondolatlanul, valamiféle politikai elvakultsággal lelkesedett és lelkesített mellettük. Most pedig lelkesedjünk fenntartás nélkül, vak bizalommal “Jimmy” Carter mellett? Természetesen jóvátehetetlen hiba volna a magyar emigráció és a jelenlegi amerikai kormányzat között a bizalmatlanság válaszfalát emelni, ez éppen olyan ostobaság volna, mint egy-két tetszetősen hangzó kormánynyilatkozatra alapított mértéktelen fellelkesedés. Alkalmat és időt kell találni, hogy Carter és kormányzatának tettei és (Folytatás a 6. oldalon) A 20. MAGYAR BÁL Az emigráció életében nem mindennapi eseménynek számít, ha egy szervezet rendezésében egy esemény, jelen esetben egy bál, megéri a 20. évét. A New York i “Magyar Bál” ahogy hívják a “Magyarok Magyar Bálja”, a rendezők szívós munkája és a magyarok kitartó áldozata segítségével immár 20-szor nyitotta ki kapuját. Az itt felnövekvő magyar ifjúság előtt, hogy hamisíthatatlan magyar szellemű szórakozást kapjanak. Először is hálát adunk a mindenható Istennek, hogy ezt mindnyájan megérhettük. Ennek jegyében bizalommal nézünk a jövőbe, hogy a fiatalság felzárkózik és átveszi ezt a szellemet és segít a rendezésben, hogy a bál továbbra is hirdetni tudja a magyar élniakarást ebben a New York-i olvasztó kőrengetegben. Idén v. Serényi István, a K.K.M. kelet-kerület vezetője volt a főrendező Zsóka Nemzetes Asszonnyal fáradhatatlan munkával sikerült elérniük, hogy a borzalmas időjárás ellenére elég szép számmal jöttek össze a honfitársak, így a mozgalom elkerülte a ráfizetést. E helyről is köszönetét mond a rendezőség a védnököknek, a jelenlevőknek a támogatásért. Külön ki kell emelni Tasi István, Szabó Barna, Palotás János, Király Dezső, Petró Ferenc, Szántó János, Wachtler József, László József bajtársakat, valamint Schuller Károlyné és KörblJózsefné asszony testvéreinket, akik igyekeztek vendégeket hozni. A szellem és a hangulat kiváló volt. Idén a beteg Molnár Marika helyébe a kiváló táncmester Magyar Kálmán lépett és az ő érdemét dicsérte az a sok taps, amit a nyitótáncosok táncával ért el. Nyitó táncosok voltak: Bátor Alexandra, Debrődy Ara, Balogh Zsuzsa, Balogh Marien, Wacthler Jun, Cseh Tünde, Csatlós Csöpi, ifj. Balogh Sándor, Batha Mihály, Görözdy Lajos, Szalóczy Tamás, Varga Mátyás, Veress Sándor, Szabó Attila. Az 1976-os bálkirálynő Tóth Agnes Trentonból való bevonulása, amely ünnepélyes volt, kezdődött a vacsora. A vacsora alatt megtörténtek az üdvözletek. Majd v. Serényi főrendező felkérte Vasvári Zoltánt, a bál háznagyát, hogy szóljon a 20. bálon megjelentekhez. Vasvári rövid den vázolta a 20 évet és köszönetét mondott a névtelen segítőknek, majd reményét fejezte ki, hogy a bál megfogja érni a 30. évfordulóját is. Erre kérte az Isten segítségét és a honfitársak megértését. A vacsora után megkezdődött a nyitási szertartás bemutatás és nyitás, amelyet a főrendező végzett. Majd felkérte a háznagyot, hogy Tóth Agnes 1976- os bálkirálynővel nyissa meg a bált. Ezt követte a kiváló hangulatú szórakozás, tánc. Közben a főrendező elindította a lányok versenyét a bálkirálynő címért. A nemes harc után v. Serényi kihirdette az eredményt. 1977-es Magyar Bálkirálynő címet elnyerte Passaic N.J.-ből Wachtler Jun kiváló hárfaművész. Udvarhölgyek lettek: Balogh Zsuzsa Albanyból és Debrődy Ara Long Islandból. A kipirult arcú lányok felsorakoztak és Tóth Agnes 1976-os bálkirálynő megkoronázta az újat, majd az édesapjukkal táncra perdültek. A bál pénztárosi teendőit Horváth Mártonná tölti be immár 15. éve őszinte elismerését fejezi ki a rendezőség az áldozatos munkájáért. Hisszük és reméljük, jövőre az anyagi helyzet is jobb lesz, nem csak a szellem és a hangulat. NAGYMAGYARORSZÁGÉRT TOVÁBB HARCOLUNK! DR. KOLLARITS BÉLA: ÉBREDJ MAGYAR!
