Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
12. oldal JZITTVAKÖfcT 1977. december hó URAY NÁNDOR: EGYENLŐSÉG Ezt az írásomat azoknak a nemzettestvéreimnek a számára írom, akik könyvet nem vesznek a kezükbe, lévén betűiszonyuk. És főleg azon magyarok számára, akiknek a létért való küzdelemben idejük nincs könyvolvasásra. De ezt a dióhéjba összetömörített történelmi és társadalmi felfejlődést Ok is eltudják olvasni, mert csak pár percet vesz igénybe. Szeretném, ha véreim megértenék amit itt számukra ismertetek és annak komolyságát és fontosságát, mert szerintem ezen áll vagy bukik a magyar ügy! És ne legyen többé közöttünk még csak a gondolata sem annak, ami most van! Az, hogy a képzett szellemi magyar összehúzott szemöldökkel morogja: melós! A dolgozó fizikai munkát végző meglát egy honfitársát, aki képzett és tanult ember, összevicsorítja a száját és morogja: úr! — Szerintem ez a legveszélyesebb tünet közöttünk és az igazi összefogást együttműködést ez akadályozza meg! Nézzük mi is itt a valóság és mi az, ami elválaszt bennünket. Talán kezdhetném a kőkorszakban, amikor a felfejlődő ember egy darab követ kitudott lyukasztani, azaz fúrni, és egy botot beletudott verni, majd ezzel — már mint egy fegyverrel — a másik embertársa felett uralkodott. Hogy ezután az első fegyver után miként jött létre a bronzkorszak és milyen fegyverekkel, utánna a vaskorszak, amely napjainkban már a legborzalmasabb fegyverig az atombombáig ért — nem kívánok írni, hiszen erről könyveket lehetne megtölteni. Mindenesetre a fegyver volt az az eszköz, amely különösen az első emberi társadalomban, éket vert ember és ember közé. Az, akinek jobb fegyvere volt és azt jobban tudta használni, valósággal megrettentette az embertársait. O már nem egy embertársa, hanem egy egész terület — úgy mondhatnánk vidék — felett uralkodott. Amikor a szórványokban élő családok törzsekké tömörültek, mert kényszerülve voltak reá (t.i. az egyes családok, amelyek több taggal bírtak, vagy több család egyesült) így már csapatokban tudtak reá törni az egyes családokra. Akiket azután az összes holmijukkal együtt elhajtottak és szolgaságra vetettek. Ezek voltak az első rabszolgák. A sorsukról itt, az idő rövidsége miatt, nem akarok bővebben foglalkozni — csak annyit, hogy az életük a már betört háziállatokéval volt egyenlő. Amikor az emberiség kezdett szaporodni a földön és a törzsek egyesültek — országokká, sőt birodalmakká alakultak. Ezeknek már nem csapatokra, hanem egész seregtestekre — úgy mondhatnánk hadseregre — volt szükségük, hogy a területeikre be-be törő törzsek ellen védekezhessenek. Ezeknek a nagyobb alakulatoknak már nem csak fegyverre és csapatparancsnokra volt szükségük, hanem szellemi irányítókra is! Már nem csak a védelem, hanem náluk is a szomszéd népek ellen irányuló támadások miatt — talán fegyver, ruházati cikk, avagy jobb legelőkkel bírt a szomszéd, amire nekik állataik eltartásánál feltétlenül szükségük volt. Ezeket a támadásokat rendszerint előre megbeszélték és megvitatták. Azokon a megbeszéléseken az eszesebb gondolkodó, úgy mondhatnánk a mostani beszédünkkel: a jobban tippelő emberek kiváltak és több megbecsülést, tiszteletet kaptak. Ezekből lettek a Nemzetség és Törzsek vezetői. Mint ilyenek, az ország vezére vagy fejedelme mellett, mint tanácsadók vettek részt az ország ügyeinek vezetésében. Ez a vezetői tisztség azután apáról fiúra szállt. A törzs vagy nemzetségfők fiaikat már úgy nevelték, hogy azok vezetésre alkalmas emberek legyenek. Évszázadokat, talán évezredeket tudnánk felmutatni a vezércsaládokról — ha az egyház a rovásírásos emlékeinket el nem pusztítja —, mert féltve őrizték és lakomákon a regősök énekben méltatták a nagyok tetteit! Ezekben a vezéri családokban élt a nemzet, mert ők igazolni is tudták jogaikat az ősi földhöz, húsz-huszonöt generáción át. Ma az ellenségnek legelső tette, hogy a régi nagy családokat megsemmisítse, vagy száműzze az országból. Ok tudták és tudják, miért teszik. Nem a szerencsétlen nép, aki még alig százévet sem tud igazolni. De térjünk csak vissza a történelem fonalához. — Tehát a fegyver mellett a szellemi fölény kezdett vezető szerepet kapni. A felfejlődő emberi társadalomnak az igényei is megnőttek. Igényesebbek lettek a ruhára, élelemre, de különös módon a díszítésre. Nem csak a ruhájukat és az otthonukat, de aki tehette, a fegyvereit, sőt még a lószerszámait is díszesre csináltatta. így érkeztünk el ahhoz, hogy valamit és valamiket tanulni kellett. Ezek az első iparosok és művészek azután gyermekeik kezébe adták tovább úgy, mint a vezéri családoknál. Apáról fiúra szállt a tudomány. Ezekből az első alkotó emberekből kerültek ki az úgynevezett szellemi emberek, akik az istenség fogalmát meghatározták és kiformálták a velük élő nép gondolatainak és szokásainak megfelelően. Ezek már kimondottan szellemi életet élő emberek voltak, úgy mondhatnám: az akkori összes emberi tudományok letéteményesei. Mert nem csak a vallást hozták felszínre és annak formuláit, szertartásait határozták meg, hanem emellett a csillagászattal, jövendőmondással, a betegségek gyógyításával (emberre és állatra egyformán) foglalkoztak. Itt meg kell, hogy álljak és ismertessem: ahol én gyermekkoromat töltöttem, ott is volt ezeknek egy egyenes leszármazottja, aki embert és állatot gyógyított — még az orvosoknak is el kellett ismerniük tudományát. Budai Józsefnek hívták és a nép csak “Tudós”-nak hívta. A falu Szany és Rábaköz központja. Ott mondogatták, hogy Budainak az apja is és a nagyapja is ilyen “Tudós” volt. Ezek az első egyetemes tudósok voltak az írás elindítói is! Igaz, az első kezdetleges írás volt — a rovás írás —, amit ők botokra vagy pálcikákra rótak fel, de ezzel az első formulával is ki tudták fejezni gondolataikat, azaz letudták írni. Ebből az első írás-formából fejlődött ki azután a napjainkban is használt különböző betű- és írásforma. Évezredek kellettek azután ahhoz, hogy az előbb ismertetett szellemi munkássok tevékenységeiből komoly tudományok különböző ágai keletkezzenek és azokat iskolaszerűén tanítsák. Ahogyan az első szellemi munkásoknak is óriási tekintélyük volt és állandóan a vezérek és országfők körül voltak, úgy a későbbi időkben is a tudományokkal foglalkozók megkülönböztetett kiváltságokat és tekintélyt, tiszteletet kaptak. Ez természetes is! A tudomány hatalmas emberi értéket ad nem csak az egyes egyedeknek, hanem az egész emberi társadalomnak. Ahogy ma élhetünk, ezt mind az emberi tudománynak köszönhetjük. Ahhoz, hogy ez ennyire tudott fejlődni, ahhoz a tudományokkal foglalkozó emberek itt le nem írható és emberi nyelven hirtelen ki sem fejezhető áldozatvállalása kellett! Még napjainkban is áldozatvállalás, nem csak a szülők, de a tanulni akaró gyermek részére is! Sok gyermeki és ifjúsági szórakozásról és örömökről kell lemondani a tanuló gyermeknek. Sok-sok álmatlan éjszakát kell áttanulni és áttöprengni. Ezt csak azok a szülők tudják, akiknek felsőbb iskolákat végzett gyermekük van. A tizenhatévi tanulás kimondottan értékesebbé teszi a magasabb emberi tudományokat magába-szívó ifjút az átlagos embertársainál. És itt érkeztünk el ahhoz az egész emberiséget foglalkoztató társadalmi problémához, ami évezredek óta ellentéteket okozott és éket vert ember és ember közé. Az előbb elmondottakból megérthettük, hogy már a régi időkben is a vitézség, a szellemi fölény bizonyos kiváltságot hozott az azokkal bíróknak. A baj ott éleződött ki, hogy az átlagember nem akarta embertársának akár testi-, akár szellemi fölényét elismerni. Az átlag ember fölött lévő kiváltságos pedig nem látta be, hogy az átlag-embertársa is ember! Ez a magatartás robbantotta ki a rómaiaknál a rabszolgalázadást és nálunk az 1514-es parasztlázadást. Mindkettő sötét árnyéka az emberi társadalomnak. A felfejlődő emberi társadalom ezeket a borzalmas ellentéteket és magatartást megszüntette. De a társadalmi ellentéteket, amik a napjainkban is fennállnak, a társadalom nem tudta kiküszöbölni. Még olyan hangzatos jelszavakkal sem, mint amik elhangzottak a Francia Forradalom, vagy nálunk a Rákóczi felkelés, 1848-as és 1956-os Forradalom idején! Miért? Mert napjainkban is — éppen úgy mint a régebbi időkben — van átlagember és van szellemi fölényben lévő. Ezt a szigorú igazságot még a vörös blöff sem tudja letagadni. Sőt, aki orosz fogságban volt az láthatta, hogy a mostani életünkbe sehol a földön olyan megkülönböztetés nincs ember és ember között, mint a “vörös paradicsomban”! Erről nekem személyes tapasztalataim vannak. — Tehát bármilyen jelszavak alatt próbálják is az emberi egyenlőséget hirdetni, a realitás azt mutatja, hogy ilyen még egyelőre nincs. Ha a magyar emigrációs társadalmat nézzük, ugyan ezeket az ellentéteket láthatjuk azzal a különbséggel, hogy a magyar átlagember — itt az emigrációban — már nem ellenségeskedik szellemi fölénnyel bíró honfitársával, mert itt nem áll elég idő és alkalom rendelkezésére. De ennél sokkal rosszabb dolgot csjnál! Teljes passzivitásba megy át. Őt nem érdekli a közös ügy. A Haza fogalma nála már — így fejezhetem ki — teljesen mellékvágányra szaladt. Őnála a Nemzet fogalom is csak mint halvány emlék vibrál. Ő teljes nekibuzdulással megy az asszimilálódás felé. Persze azt ő maga sem veszi észre, hogy belőle soha igazi amerikai nem lesz! Nem lehet, mert a tudata alatt ő minden porcikájában magyar! Ő ezt nem veszi észre és nem is akarja! Tudjátok miért? Mert a szellem hiányzik! A szellem, amely tudatossá igazi hazáját szerető és honfitársait megbecsülő öntudatos magyarrá tenné! Testvéreim! Ezt a közönyös és minden köz- és nemzeti ügytől elforduló magyart, minden öntudatos és hazáját szerető magyarnak, minden igyekezetével, minden tudásával és minden rendelkezésére álló eszközt megragadva, fáradságot nem kímélve és nem ismerve feli kell rázni az ő nemzetsorvasztó közönyéből! Nem mondom, nem kis feladat! De meg kell kezdeni! ... Ez a feladat a jó magyarokra — úgy az átlag, mint a szellemi magyarokra — vár! Mert magyar van itt ugyan elég, de jó magyar bizony elég kevés! Mind a két társadalmi rétegben van ugyan jó magyar, de ugyanakkor van sok rossz és rongy-magyar! Ehhez a nagy nemzetmentő munkához azonban az értelmiségünknek is át kell alakulni. Le kell vetni az értelmiségünket annyira jellemző fölényeskedést és idegenkedést a magyar sorstársával szemben. Itt az utolsó lehetőség, a 24. óra! Mert hazánk idegen uralom alá kerülésének elég hosszú 32 éve sürgeti a Talpra Magyart! Annál is inkább, mert az idő hosszúranyúlásának az eredményeképpen új generáció nőtt fel. Még a közöttünk élő rossz magyarnál is rosszabb magyar, aki a hazát már csak általunk ismeri! Hiszen ezeket már Amerika nevelte a nagy beolvasztó politikájával. Az ifjúságunk között már alig akad önérzetes magyar! És velünk — ha nem lépünk a tettek mezejére —, úgy mondhatnám, valóságba kihal a jó magyar. Testvéreim! Fogjuk meg egymás kezét és kéz a kézben kezdjük meg az igazi Hazát felszabadító komoly munkát, mert ez mireánk — kizárólag mireánk — vár! . . . ^ Nemzettestvéreinkhez! ^ 5 " ~ 5 Nemzettestvéreink előtt ismeretes, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom az 1961-es Foreign Assistance Act alapján sürgeti az Egyesült Államok elnökét erdélyi véreink gazdasági és kulturális segélyezésére. Akciónk folyamán felhívással fordultunk Nemzettestvéreinkhez. A Presidential Petition aláírását kértük Testvéreinktől. A HSzM 1977. nov. 25-én megtartott értekezése alapján köszönetünket fejezzük ki azon Testvéreink felé, akik szinte posta-fordultával segítették Mozgalmunk nemes szándékú akcióját, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk azon Testvéreink felé, akik eddig akadályoztatva voltak a Presidential Petition visszaküldésében, hogy azt szíveskedjenek minél előbb részünkre megküldeni, mert így tudjuk csak a feladatunkat tervszerűen és határidőre elvégezni. Összefogásunk erdélyi véreinkért nemzetvédő munkára kötelez bennünket! Tisztelettel, a HSzM Központi Vezetősége. RÖVID HÍREK * Rómában letartóztatták Norberto Capozellát, annak a katonai kórháznak a biztonsági parancsnokát, amelyből Herbert Kappler “háborúsbűnös” megszökött. Capozzellát azzal vádolják, hogy a szökés idején nem voltak őrök a kórház folyosóin. * * * * A Magyar Nemzeti Bank 200 millió dolláros kölcsönt vett fel az USA- ban és Kanadában működő pénzintézetektől. A kölcsön lejárta hét év. * * * * Az egyiptomi hadsereg kínai gyártmányú nagy hatótávolságú rakétákkal rendelkezik — közölte az Ae Aknoar című napilap. Az egyiptomi hadsereg eddig szovjet rakétákkal rendelkezett. «ITTVAKÖfcT Megjelenik havonta Publ. Monthly Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 5S4 - Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy étre $10.00 — egyes szám ára 85 cent Printed by Classic Printing Corporation
