Szittyakürt, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
MI MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK TOVÁBB HARCOLUNK! DR. LELBACH ANTAL, A DFT ELNÖKÉNEK ÜNNEPI BESZÉDE A MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK DlSZEBÉDJÉN 1977. december hó ________________________ffltmKQfct__________________________________ 3. oiüal MAGYAR TESTVÉREIM, HÖLGYEIM ÉS URAIM! Ismét egy év tapasztalataival, aggódásaival a világpolitikai események alakulásáért, egy év fáradságával, gondjaival jöttünk ma össze, hogy hitet tegyünk újból egy rövid, de dicsőséges történelmi esemény megemlékezésének, melynek tragikus következményeképpen mint a múltban annyiszor, elvérzett nemzetünk. A hazáért sohasem szűnő lángoló szeretetünket szeretném mindannyiunk nevében kifejezni, hogy a gondolat, amelyért oly sok vér ömlött, amelyért Ti, 56-os hősök az életeteket áldoztátok — él! Tudom, hogy mindannyiunk lelkében az érzelmek vihara dúl, viszszaemlékezve az 56-os Szabadságharcos hősökre, Tóth Ilonákra, azon magasztos elképzelésekre, amelyért oly sokan az életüket adták, deportálva lettek, megkínoz - tattak vagy hazátlanokká váltak. Hajtsuk meg fejünket tisztelettel és hódolattal ezen hősök előtt, akik egymás iránt és hazánkért hűséges szeretetüket nyilvánították, nem ismerve a félelmet, a csüggedést. A magyar élniakarás új céllal kereste jövőjének biztosítását. E történelmet alkotó eszmék benne élnek az emberek lelkében, melyet a nevezetes 12 pontban fejeztek ki. Ezek az eszmék a tömegek szívéből beszéltek és ebből fakadtak a magyar történelem legfényesebb, legdicsőbb napjai. Tetteivel a magyarság roppant szenvedések árán elérkezett arra a magaslatra, hogy a mártír nemzetek díszkoszorúját érdemelje ki a világtól. Sajnos nem ezt kaptuk jutalmul. Ma már tudjuk, hogy kinek köszönhetjük fájdalmainkat, elsírt könnyeinket. A történelmi visszaemlékezés céljából kezdjük 1948-al, amidőn Izrael megteremtésével az arab világ provokálása megkezdődött és folytatódott az assuani zsilip megépítésének fejleményeivel. Egyiptom az Egyesült Államokat kérte fel a vízmű konstrukciójával, de Baruch másképp határozott. így kapták meg az oroszok a koncessiót, amivel befolyásuk egyhamar minden vonalon érvényesült. Ez a siker késztette Kruschovot Szuez megszerzésére. Tüzetes diplomáciai és stratégiai előkészítéssel, a katonai invázió keresztülvitelét egyhamar keresztül akarta vinni. Ennek a tervnek csak annyiban volt köze a magyar 56-os Szabadságharc kitöréséhez, hogy a külföld félrevezetése céljából pribékjeivel egy kisebb zendülést óhajtott Magyarországon előidézni, hogy katonai mozdulatait ezáltal álcázza. Előkészületeik bizonyították, hogy a Szovjet Nyugat-Európát a leggyöngébb pontján akarta megtámadni, Ausztrián keresztül. Bizonyíték erre a már augusztusban a magyar— osztrák határon az aknazár felszedése. A támadás célja az angol— francia beavatkozás távoltartása és Egyiptommal karöltve a Szuez megszerzése volt. (Akár jelenleg a Panama csatorna körüli ténykedések.) A szovjet érdekeket szolgáló és State Department által irányított “Voice of America” és a “Free Europe” is akcióba léptek, buzdítva a magyarokat a fellázadásra, amerikai segítséget ígérve, de ugyanakkor csillapítva a lengyeleket. A “Rollback of the Iron Curtain” szólamait ismételve, propagálva Dulles nagyképű kijelentéseit. A Nyugat érthetetlenül teljesen informálatlanul állt e szovjet akciót illetőleg. Ha a magyar Szabadságharc a nyugat lerohanásának kivitelezését nem akadályozza meg, a szovjet szándékait keresztül viszi. A magyar felkelés azonban teljesen megbénította a szovjetet. Ebből láthatni, hogy a magyar Szabadságharc milyen áldozatot hozott a Nyugatnak és az egész szabad világnak. Itt kérdezhető — és mit tett a Nyugat Magyarországért? Amikor a magyar nép már kiharcolta szabadságát és a Nyugattól TESTVÉREIM! A Hungária Szabadszágharcos Mozgalom Forradalmi Tanácsának nevében szeretettel üdvözlöm az itt összegyűlt különböző emigrációs magyar szervezetek képviselőit, a HSzM kerületi vezetőit és tagságát, a sajtóink — a Szittyakürt és a Fighter — széleskörű olvasótáborát és támogatóit. Különös tisztelettel üdvözlöm Elek Áron nagytiszteletű helyettes püspököt; Andrékovics Pétert, a torontói Kőrösi-Csoma Sándor Társaság titkárát; Homonnay Elemért, a Délmagyarország Felszabadító Tanácsának főtitkárát; Torday Egont, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége vezetőjét; Dr. Nádas Jánost, a Magyar Társaság elnökét; Frigyes Dezsőt, a Clevelandi Magyar Atlétikai Club elnökét; Molnár Istvánt, a Magyar Csendőrök Családi Közösségének vezetőjét, és Dienes Ferenc lelkes előkészítő munkáját. * * * Kedves Magyar Véreim! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom az 1956. október 23-án fellángolt Forradalomra — dicső Szabadságharcunkra — emlékezik ma is, mint minden évben — íme már huszonegyedszer . . . Igen, magyar testvéreim, huszonegyedszer értük meg az októberi elsősorban az Egyesült Államoktól az ország semlegességének elismerését kérte, az USA elnöke Dwight David Eisenhower egy titkos üzenetet küldött Titonak, megnyugtatva a szovjetet, hogy az Egyesült Államok nem néznék szívesen e szovjet-ellenes népfelkelés győzelmét a Szovjetunió szomszédságában. Ugyan ezt tette Dulles külügyminiszter Bohlen amerikai ügyvivő révén direkt Moszkvában. Ezzel a gyáva meghunyászkodással, amidőn az oroszok megverve vonultak vissza és hajlandók voltak Magyarországnak önállóságát viszszaadni, Magyarország leigázása újból megindult és megvalósult. E gyáva meghátrálással a Nyugat elveszítette a történelmi fejlődés egy Új korszak megnyitásának lehetőségét. megemlékezés napját, amikor újra és újra elmondjuk feléledt élményeinket, forradalmi áldozásainkat, veszteségeinket. Húsz éven keresztül panaszkodtunk visszaemlékezéseinkben elesett hőseink ezrei miatt, siránkoztunk a hátrahagyottakért. Panaszt emeltünk a Szibériába hurcoltakért és a kötélhalálra ítéltekért. Tüntettünk a világ nagyvárosaiban, szónokoltunk és írtunk befogadó országaink képviselőinek, hogy újra meg újra elismételjük az októberi események részleteit és lényegét. Bíztunk abban, hogy panaszaink megértő fülekre fognak találni!? Európa és a világ történelmének kereke tovább forog azonban, és a mi szemszögünk is változik, ahogyan tapasztalatainkban gyarapodunk és tudásunkban élesedünk. Ma dicső 56-os forradalmunk elmúlásának harmadik évtizedébe léptünk! Immár negyedévszázad távlatából tekinthetjük azokat a hősi októberi napokat — a magyar nemzeti ellenállás legmodernebb gyöngy szemeit! 147 évvel ezlőtt a lelkes és áldozatkész hazafiak, érdekes és merész kezdeményezőnk, Szécheny István gróf — akiről Gyulai azt írta, hogy: “. . .jól ismerte európai polgárosodás létföltételeit, az állami fejlődés természetét, a nemzetgazdaság alap igazságait . . .” —, 1830-ban ez a Széchenyi mondotta, hogy “... minden időben volt, van és lesz is pa-Konkluzió képpen sok mindent fel lehetne hozni büszkén és keserűen, de soha sem lemondóan vagy lemondással. Itt említendő meg Kína első érdeklődését a közép-európai térséget illetőleg, valamint azokat a változásokat, amit magában a politbüróban hajtottak végre: mint Molotov Mongóliába való áthelyezését és Malenkov és Zsukov marsall degradálását. Mindamellett, hogy az 56-os események fokozatos javulást hoztak a magyarságnak, célunk és kötelességünk továbbra is az kell hogy legyen, hogy megőrizzük és tovább adjuk a fiatalabb generációnak a magyar öntudatot, hogy büszkén vallhassák magukat magyarnak, mint a magyar lélek és a magyar szív pompás megnyilatkozását. Hangsúlyozva azonban, hogy a gyávaság az utat és az irányt a jövőben is végzetesen és talán végérvényesen eltévesztheti (lásd a Nyugatot), és hogy kizárólag maximális követeléssel érhetjük csak el célunkat, ami az egész Kárpátmedence jogos visszaszerzését eredményezheti. Végül, minden magyarnak a kötelessége kell, hogy legyen, hogy ne voqja ki magát a magyar közösségből, hanem együttesen legyünk zászlóvivői minden népünk érdekeit szolgáló ügynek. Gyermekeinket pedig tartsuk meg magyarnak, szívben lélekben és nyelvben, mert ők lehetnek csak biztos zálogai a megteremtendő boldogabb magy ar jövőnek. nasz, természetes; de igen különbözik a javítani kívánóstul. Amaz magával... mindennel való elégedetlenségből foly, s többnyire alacsony haszonkeresés, vagy romlott sárepe nyavalája. Emez pedig embertársaihoz, hazájához és a tökéleteshez vonzó szeretetbül ered és a szebb lelkek sajátja.” Magyar Testvéreim! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom az októberi ünneplések és megemlékezések közötti év tizenkét hónapjában, az év 365 napjában nem panaszkodott csupán — “amazok”-hoz hasonlóan, üresen! —, hanem mindig javítani kívánt a HSzM-en belül — “emezek”hez hasonlóan — a Haza javát és fejlődését sürgettük! A magyar nép megmaradását, megmentését és felszabadulását kívántuk ezelőtt is és kívánjuk ezután is amíg egy csepp magyar vér csurog ereinkben, amíg egy lehelet létezik bennünk! Széchenyi szavai szerint: “. . . czélunk nem az, hogy számos úgynevezett jóakarókat és barátokat szerezzünk, akik egy nap egekbe emelni, más nap pedig sárral lennének hajlandók bennünket hajigálni, a mint t.i. hiúságoknak kedvezünk vagy ellenezünk, hanem, hogy használjunk. S ezért igazat fogunk mondani mindenkor és mindenütt, akár tessék akár nem.” Mi, magyarok, nagyon jól tudjuk már évszázadok óta, hogy igaz barátunk és segítőnk csak egy van — s az a Magyarok Istene! —, akiben Dr. Lelbach Antal, a DFT elnöke. A HSzM Vezetőjének, Paposi-Jobb Andor baj társunknak köszöntője a Szabadságharcosok DíszebécUén
