Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

12. oldal JL3/0. december nó elemet látják benne; minthogy azonban ez az elem általában csak belső képzésű szavakban szerepeiül3) a sémi jövevényszavak -a végződését más­képpen kell magyaráznunk. Nem lehetetlen, hogy az arámiból jól ismert status determinatus áll mögötte, a főnevek úgynevezett “határozott esete”. A nyugati sémi ábécé betűinek neve ugyanebben a formában került át a görögbe, alef—alpha, bét—béta stb.) Ha a sumer nyelv archaikus sémi jövevényszavait jelentés tekintetében vizsgáljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a sémi — protoakkád — elem már akkor Mezopotámiában volt, amikor itt a társadalmi integráció korai formái kialakultak. S ezen túl, megállapíthatjuk, hogy a térség sémi népessége fontos szerepet játszott a távolibb területekkel való érintkezésben s a kereskedelemben. Egy sor ismeretlen eredetű szó, nagyrészt kereskedelmi árúcikkek neve, sémi közvetítéssel került a sumerbe (allan, altanum, alánu, “tölgy”; eren, erin, “cédrus”; hazin, hazina, “fejsze”; taszkarin, “puszpáng”; uszuh, “erdei fenyő” stb.). A jövevényszavak jelentésének köre már a sumer—sémi érintkezések korai időszakában — i.e. a IV. évezred végén! — világosan jelzi, mi lesz, a következő egymásfél évezred során, a teljes nyelvcsere oka. Elő-Azsia korai történetében a sziget-nyelvek egymásmellettiségének korszakát — a nyelv-“köteg” kialakulása és a nyelvcsere folyamatai révén — a homogén nyelvi tömbök korszaka váltotta fel. A sumer nyelv Elő-Azsia egyik sziget-nyelve volt; jelentősége, a többi sziget-nyelvhez mérten, abban áll, hogy az i.e. IV. évezred végén és az i.e. III. évezredben a dél-mezopotá­­miai civilizáció nyelvévé vált. Ha azonban a történeti fejlődés egészét nézzük, Dél-Mezopotámia sumer nyelvűsége nem más, mint átmeneti álla­pot, az előző korszak viszonyainak maradványa a homogén sémi nyelvű tömb kialakulásának kezdetén. Az új korszak, a homogén nyelvi tömbök kialakulása utáni fejlemények leírására most már alkalmas lehet a nyelvcsaládok elmélete; természetesen nem a hagyományos modell, a családfa, hanem egy újabb, amely őshaza és családszerű szétágazás helyett településterületekkel és vándorlásokkal számol.(14) Hasonló folyamatok, persze, máshol is megfigyelhetők. Itáliában például, a latin i.e. I. évezred második felében fokozatosan szorította ki a térség régi nyelveit, köztük az etruszkot. De számos példát vehetnénk Eurázsia későbbi történetéből is. A sziget-nyelvek és a mögöttük álló népességek nyomait Elő-Azsiában — mai tudásunkkal — legfeljebb az élelemtermelő gazdálkodás kibonta­kozásának koráig követhetjük visszafelé. Ezt megelőző múltjuk az ismeret­lenségbe: a térség benépesülésének, a homo sapiens megjelenésének korába vész szemünk elől.(15) Az eddig mondottak alapján magától értetődik, hogy a sumerek őshazá­ját illetően is szakítanunk kell a hagyományos elképzelésekkel. A múlt századi, de ma is eleven őstörténeti szemlélet a civilizáció hajnalán fel­bukkanó népek mindegyikének őshazát keresett, mégpedig többnyire messzi tájakon, és vándorlásaikat, majd honfoglalásukat körülbelül olyannak kép­zelte el, mint amilyen legfeljebb ha a népvándorlások korának, nagy eurá­­zsiai mozgalma lehetett. Ebben a jegyben alakult ki, például, a sumerek “turáni” származásának elmélete. A sumérok őstörténetére vonatkozó tudományos nézetek alternatívája ma a következő. Az egyik felfogás szerint a sumerek kívülről érkeztek Dél- Mezopotámiába, ahol is a civilizációnak akkor már egy-másfél évezredes múltja volt;(16) hogy honnan jöttek, arra nézve különböző vélemények alakultak ki.(17) A másik felfogás szerint helybeliek — autochton népesség — voltak, s a dél-mezopotámiai civilizációt ők alapították meg.(18) Ez az alternatíva, úgy vélem, hamis. A jelzett nézetek mindegyike a rendelkezésünkre álló tényeknek csak valamely szűkebb csoportját veszi tekintetbe. A nyelvi adatok kétségkívül arra vallanak, hogy a sumerek előtt már más népesség is lakott Dél-Mezopotámiában. Az egyik ilyent, az úgy­nevezett prae-sumereket valamelyest ismerjük is, a sumer nyelv tőlük eredő jövevényszavaiból, amelyek a földművelés, állattenyésztés és kézművesség bizonyos fejlettségére vallanak (apin, “eke”; apszin, “barázda”; engar, “földművelő”; szipad, “pásztor”; utul, “pásztor”; asgab, “varga”; szimug, “kovács”; tibira, “bádogos” stb.).(19) Nem lehetetlen, hogy volt némi közük az indoeurópaiakhoz.(20) Ugyanakkor azonban a régészeti adatok mind azt bizonyítják, hogy Dél-Mezopotámia korai történetében nem volt olyan törés vagy hirtelen változás, amelynek magyarázatául tömeges beván­dorlást, egy új nép megjelenését kellene föltennünk. Ilyen körülmények között aligha képzelhető el más megoldás, mint a jelzett két felfogás helytálló elemeinek szintézise. Mindenesetre, a sumerek “eredete” helyett a dél-mezopotámiai civilizáció kialakulását kell kutat­nunk.(21) Sumer őshazáról, a szó hagyományos értelmében nem beszélhe­tünk. A sumerek, meggyőződésem, nem messzi földről érkeztek Dél-Mezo­­potámiába: nyilván ahhoz a — meglehet, nem egységes — népességhez tartoztak, amely a falutelepülések korában Délnyugat-Irán “ökológiai fülkééiben élt, s a folyamvölgybe kirajzó telepeseket adta. Nem honfoglalás volt, ahogyan Dél-Mezopotámiába betelepültek, hanem lassú terjeszkedés, az is valószínűleg más csoportok, tőlük alig különbözők társaságában. Azzá, aminek mi ismerjük őket, már csak itt, a dél-mezopotámiai civilizáció fejlődése során váltak. A Folyóköz asszimilálta őket, ők pedig nyelvüket adták az országnak — mint láttuk, egy időre. A belső képzésű szavak hatal­mas tömege azt bizonyítja, hogy maga a sumer nyelv is szoros szálakkal kötődik Dél-Mezopotámia i.e. IV —III. évezredi fejlődéséhez (id, “folyó”, innen “csatorna”; di-kud, “ítélet-mondó”; azaz “bíró”; dubszar, “tábla­író”, azaz “írnok”; es-gid, “zsinór-húzó”, azaz “földmérő”; ia-sur, “olaj-préselő”; lu-gal, “nagy ember”, azaz “király” stb.). A sumer nyelv bi­zonyos mértékű elterjedése Dél-Mezopotámiában nem hódítás következmé­nye volt, hanem társadalmi-kulturális integrációs folyamat, éppúgy, mint később a megszűnése is. A sumerség, történeti értelemben, a dél-mezopotámiai civilizáció (egyik) alkotója — és alkotása. Amit az i.e. III. évezredi — “sumer” — Dél-Mezo­potámiában jellegzetesen sumernek szoktunk tartani, mind itt alakult ki, s mind helyhez kötött. Elégedjünk meg egyetlen példával. Régebben a sumerek hegyvidéki eredete — sőt, “turáni” származása! — mellett szóló bizonyítéknak tartották Dél-Mezopotámia jellegzetes templom-építményeit, a lépcsőzetes (“torony-”) templomokat (sumerül, irodalmi szövegekben, talán húr szag-gálám, “lépcsős hegy”; akkádul ziqqurratu, “magasba nyúló)), amelyek — úgymond — már alakjukkal is az őshaza hegycsúcsain rendezett szertartások emlékét őrzik. Az újabb kutatást azonban az ásatási rétegek pontos megfigyelése egészen más következtetésre vezette: ha a szent építmények megroggyantak — ez nagyjából minden második emberöltőben bekövetkezett —, a falak anyagát nem hordták el, hanem elterítették, ledöngölték, és az így kialakuló töltésen (temen) emeltek újabb templomot. A lépcsőzetes templom voltaképpen több, egymásra rakott, egyre kisebb alapterületű töltés. Az építkezés e módját csak valamikor az i.e. III. évezred vége felé kezdték teljes tudatossággal alkalmazni; a korábbi spontán meg­oldás ekkor vált stílusjeggyé. A régi töltést most már gyakorta kiszélesítették, s növekedett a töltések (lépcsők) száma is, mígnem végül — az i.e. I. évez­redben! — elérte a hetet.(22) Nyilvánvaló tehát, hogy a ziqqurratu nem hegyi kultuszhelyet utánoz, hanem épp ellenkezőleg, szervesen kötődik a Folyó köz természeti adottságaihoz. A sumerek, írjuk le ismét, elválaszthatatlanok Dél-Mezopotámiától. Az ország ősi nyelvei, köztük a sumer és az akkád, csupán mint nyelvek külön­böztethetők meg egymástól.(23) A nép történeti teljesítménye kétségkívül közös — és helyi, mezopotámiai. JKOYZKTKK 15 EloaMAs a7. ókortudományi Társaság felolvasó ülősón, 1976. február 20-án. Az alább kővetkező jegyzetek csak a légiik-kesébb hivatkozásokat tartalmazzák. A ki-, merítő hizomítás más közlemény feladata lesz. 1 F. II. WViS'ba' h; Die sumerische Fratfe. Leipzig, 1 XtíH. Vő. T. Jones: The Sumerian Problem. New York — London etc. 1969. 2 Máshol már írtam róluk. vő. Komoróezy (I.: Sumer és magvary Budapest. 1976. 8 A hurri nvelv esetleges rokonsági kapcsolatait újab­ban H. J. Thiel vizsgálta: Zu den genealogischen Beziehungen des Hun hi hen. in: V. Haas et ah: Das hurritologbehe Archiv. Berlin. 1975. 48 — 57. I. (iO.IIdos adatgyűjtése és rendszere is csak arról győz meg. hogy a hurri és a unni) kaukázusi nyelvek között nem állt fenn eredendő kapcsolat. 4 Vő. Hajdú I’.: Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962. 45.skk. Fő: Bevezetés az uráli nyelvtudomány­ba. Budapest.liM5ti.no. 8kk. Kóna-Tas A.: Néhány gon­dolat a nyelv rokonságról. Nyelvtudományi Közle­mények 71 (1069) 201 — 279. I. 5 Vö. J. S. Cooper: Sumerian and Akkadian in Sumer and Akkad. Orientalia 42 (1978) 2:19—240. 1. f> A fogalmat az "kori Flő Ázsia nyelveire I). 0. Kdzard alkalmazta először, egy 1975 szeptemberi előadásá­ban (Ih iitscher Orienlalistentftg, Freiburg). 7 Flö-Ázsia régészeti kultúráihoz vö. W. Nagel: Dip Bauern und Stadtkulturen im vordynasfischen Voi­­(Iciisien. Berlin. 19(54.: .1. Mellaart: The Neolit hie of the Near Fast. Loudon, 1975. A Haszuna és Szá­maira -kultúra terjeszkedéséhez vö. V. M. Masson: IVrwje zemlrddVv Mesnpotamii. Wstnik Drevnej J dórii 117 M971. JÍI) :i- 15. I. 8 .1. .Mellaart nemrég kisérl-tet telt arra. hogy F.lő- Áz>ia korai történetének régészeti kultúráit a későbbi 1 időkből ismert etnikumokkal hozza kapcsolatba: Bronze Age and Karlier Languages of the Near Fast; An Archaeological View. In: Archaeological Theory and Practice. London. 197:1. 1(5:1— 1 72. I Rövid cikke mindenképpen hatalmas j-dentőségfi. A sémi nyelvű | népesség(ek) őstörtén« tét illetően véleményem eltér az övétől; vö. Komoróezy Mezopotámia törté­nete... (Az ókor története, II. Az ókori kelet törté- n nete. Budapest. 19(57. 10:1. I.) 9 A fogalomhoz I. J. V. Bromlej: Ftnosz és néprajz. Budapest, 1970. 190. I. 10 A sumer nyelv sémi jövevényszavaihoz vö. A. Fal­­kenstein: Kontakte zwischen Sumerern und Akku­­dem auf sprachlichem (lehlet, (lenava NS 8 (19(50) ^ »01 —214. I. 11 I. J. Gelb: Sequential Reconstruction of Proto-Ak­kadian. Chicago, 1909. 12 Vö. R. D. Biggs: Semitic Names in the Fara Period. Orientalia 86 (190 7 ) 55 (50. I.; nő: inscriptions from Tell Abu Sulabikh. Chicago. 197 F 84. 8k. 2 1» Vö. ii. Limet: Le morpheme suffixe ( a) en sumérien. Revue d’Assyriologie 09 (1975) 5 - 18. 1. 14 Vö. Harmatja J.: Az indoeurópai népek régi telepi!­­léstcrűletei és vándorlásai. A MTA Nyelv és Iro- o dalomtudománvok Osztályának Közleményei 27 (1972) 809—824. I. Néhány eszköz indoeurópai nevét a paleolit korig tudja visszavezetni llarmatta J.: Az indoeurópai ős­haza problémája és az őskorkutatás. Antik Tanul­mányok 1» (1900) 240-248. 1. Fzt a felfogást K. A. Speiser fogalmazta meg a log vi­lágosabban: Mesopotamian Origins. The Basie Po­pulation of the Near Fast. Philadelphia — London 19110; no: The Sumerian Problem Reviewed. Hebrew Union College Annual 28 (1952) 889 — 855. !. - Orien­tal and Biblical Studies. Collected Writings of F. A. Speiser. Philadelphia. 1907. 218—281. I. Vö. A. Haidar: Woher kamen die Sumerer? Biblio­theca Orientalis 22 (1905) 181 — 140. 1. A távoli terü­letekre utaló korábbi vélemények kritikai szemléjé­vel. Újabban sokan lehetségesnek tartják, hogy a .su­merek Indiából tengeri úton érkeztek Dél Mezopo­támiába. Fz a nézet azonban az elmúlt évtized iráni ásatásainak fényében tarthatatlanná vált; bebizo­nyosodott ugyanis, hogy az Indus-völgy, illetve Dél­­kelet-Irán és .Mezopotámia kapcsolatai az i. e. IV — JII. évezredben kifejezetten kereskedelmi jellegűek vol­tak. s közvetítők tartották fenn őket. mégpedig hosszú időt át, főként a szárazföldön. Nemrégiben A. Ki net újra fölelevenítette a kaukázusi eredet régi elméletét: Note sur la migration des Furnér iens, ln: Kramer Anniversary Volume. Kevclear — Neu­­kirehen-Vluyn 1970. 188—185. I. C) úgy véli. hogy a sumérok vándorútja Szírián át vezetett. Szíria e tá­jait azonban a kérdéses időben már vitathatatlanul sémi népes ég lakta, s így az"k a frFs leletek.amelyek­ből szorosabb mezopotámiai kapcsolatokra következ­tethetünk, inkább a két térség önálló kultúráinak érintkezését bizonyítják; egyébként \ö. A. Moortgat: Frühe kanaanáiseh sumerische Berührungen in Mari. Baghdadcr Mitteilungen 4 (1968) 221 — 281. I. 8 Vö. H. Frankfort: Archeology and the Sumerian Problem. Chicago, 1982; újabban, egy fontos részlet­­kérdéshez. I. még M. A. Powell, Jr.: Sumerian Area Measures and the Alleged Decimal Substratum. Zeit­schrift für Assyriologie (52 (107 2) 165 — 221. I. 9 A prae-sumer nyelvi elemek kérdéséhez 1. B. Lands­berger: Three Essavs on the Sumerians. Los Angeles, 1974. 0 Vö. I. J. Gelb: A Contribution to the Proto Indo European Question. Jahrbmh für klein-asiatische Forschung 2 (1951) 28—86. 1. Ugyanebbe az irányba mutatnak llarmatta J. indoeurópai nyelvtörténeti kutatásai is. 1 Azt hiszem, n sumerológia is megszívlelheti M. Pal­­lottino szavait az etruszk ,.**re^eF’-kutatás zsákut­cáiról: ide Etrusker. F mkfurt a.!!. 1965. 64. 1.: ..Ami nem kielégítő az etruszkok eredetére vonatkozó kutatásokban, az abból ered, hogy a származás prob­lémáját látták ott. ahol valójában egy nemzet kiala­kulásának problémája rejlik...” 2 Vö. F. Heinrich: Von der Entstehung der Zikurrate. In: Vorderasiatische Archäologie. Studien und Auf­sätze. (Festschrift) A. Moortgat. Berlin, 1964. 118— 125 l. 8 Vö. F. R. Kraus: Sumerer und Alckader. ein Problem der altmesopotamischen Geschichte. Amsterdam — London. 1970. Hol fejezték le Hunyadi Lászlót. . A budavári szobortemető feltárá­sának nagy a nemzetközi visszhang­ja. Európa-szerte méltatják dr. Zol­­nay Lászlót, a leletmentő tudóst, aki most készült fel a kutatómunka folytatására. Körülhatárolta a he­lyet, ahol a még hiányzó szobortö­redékek csaknem teljes bizonyos­sággal rejlenek. Számításai szerint összesen mintegy négy tucat szobrot döntöttek le annak idején, és ezek legalább 1450 óta nyugodtak a föld mélyén. Bebizonyosodott: a szobro­kat a királyi palota területén beren­dezett műhelyekben készítették. Antropológust kértek fel, vizsgál­ja meg a szobrokat és állapítsa meg: a modellek milyen népek képviselői lehettek? Néhány szobor arca ugyanis mongol jellegről tanúsko­dik, másokról viszont ezek a sajátoí jegyek hiányoznak. Zolnay László dr. kutatása nyomán a magyar kö-FELTÁRUL A KÖZÉPKORI PÉCS Pécs belvárosában, a Munkácsy utca 8. számú ház udvarán, egy ed­dig ismeretlen középkori épület romjaira bukkantak a régészek. Nagy a valószínűsége annak, hogy a régóta keresett dominikánus kolos­tor maradványai kerültek napvilág­ra. A Szent Tamás nevét viselő ko­lostort már 1238-ban említi a pápai tizedjegyzék. Feltételezhető, hogy a Domonkos-rendi szerzetesek taní­tottak a későbbi — Nagy Lajos ki­rály által alapított — pécsi egye­temen. A török hódoltság idején el­pusztult a kolostor is és az egyetem is, azután még a helyük is feledésbe merült. zépkor történetének egy másik fehér foltja is eltűnőben van. Kereken ne­gyedszázados munka árán gyűjtött igen gazdag leletanyag segítségével éppen most bizonyítja be, hogy a budai várhegy nem IV. Béla várépí­tési rendelete következtében vált la­kottá. Faluszerű település volt itt már a tatárjárás előtt jóval: legalább a XI. század közepétől. A szobortemető további feltárásá­val egy időben Zolnay László dr. a jövő év tavaszán folytatja a legré­gibb paloták alapjainak felkutatá­sát. A többi között kutatni fogják az egész északi erődudvart, az ottani szárazárkot és kőhidat, s a piacot, ahol Hunyadi Lászlót lefejezték. SZ. I. ttlTTVAKÖftt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 —- Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre $10.00 — egyes szám ára 85# Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents