Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
8. oldal *mmicökT 1976. december hó sámánkodás szintjére tenni, a Dunamedencébe egy ismételt honfoglalás céljából beözönlő elődeinket vad, műveletlen, pusztító ázsiai hordanépnek kikiáltani, amely minden erkölcsi és szellemi értékét csak a kereszténységnek és a germánságnak és esetleg a szlávoknak köszönheti. Csak ezért lehetett visszavágni a ma többszáz millió lelket számláló és egyre nagyobb világpolitikai szerephez jutó népekhez fűződő rokonságtudatunk és barátságunk kölcsönös és hatékony kialakulását... csak ezért alakulhatott ki bennünk a csüggeteg egyedüllét, a nemzeti önbizmat és jobb jövőbe mutató hitet sorvasztó társtalanság tudata, amely az “Egyedül vagyunk!” jajongó felkiáltásában csapott fel . . . S ezért van az is, hogy úgy kell most magyarságszeretettől izzó, magyar igazat kereső tudósainknak valódi ősmúltunk és kultúránk egy-egy bizonyítékát a homokból lomtárból kikerült anyagból, foszlányokban megmaradt okmányokból — sokszor idegen, de tárgyilagos tudósok eredményeit felhasználva — aprádonként összegyűjteni, rendezni, értékelni, összefüggő előadássá formálni — honfitársaik egy igen nagy részének szégyenletesen megvető és gúnyos lekicsinylésétől, hitetlenkedésétől kísérve. Nem az volt a baj, hogy István király a rovásos betűvetést a latin írásmóddal felcserélte — de az már rettentő nagy baj volt, hogy egyúttal a latin nyelvet a magyar helyett birodalma hivatalos nyelvévé tette. A magyar nyelv évszázadokon keresztül kizárólag a parasztok, zsellérek, cselédek, jobbágyok száján maradt csak fenn, magasabb szintű irodalmi művelésének híján elvesztette továbbfejlődési lehetőségét . . . s ami a legfontosabb: a magyar nyelvnek az állami közigazgatási, közoktatási életből való kirekesztése kikapcsolta azt a mérhetetlenül nagy dinamikus erőt, amely századokon át állandóan hatva elvégezte volna az egész ország nyelvi egységesítését: a magyar nyelvű Magyar Birodalom megteremtését — mintahogy ezt az integrációs munkát pl. a német és francia nyelv a maga területén teljes sikerrel elvégezte. A Kárpátok-övezte egész magyar Dunámédence nyelvi egységesítését célzó feladat nem volt nehéz akkor, amikor a Honfoglalás után az ország lakossága legalább 90%-ban és még Mátyás király idejében is — a Muhi-pusztai vész ellenére is — 80%-ban magyar volt. Igen lassú fellazulások után (a 18. sz. végén és a 19. sz. elején) a reformkorszaknak kellett jönnie, hogy a magyar nyelv úgy nagyjából legalább magyarlakta vidékeken az őt megillető méltóságába kerüljön. A magyar nép arányszáma az országban időközben a törökdúlás, valamint a Habsburgok következetes idegenbetelepítési és nemzetellenes politikája következtében a veszélyes 50%-os határvonalra süllyedt: a történelmi hasadási határra, s a nagyszámú nemzeti kisebbség nyelvében megújulva, különálló nemzeti öntudatra ébredve — a nemzet egy megroggyanása pillanatában szétfeszítette a Magyar Birodalom keretét. István királynak fiához írt intelmeibe foglalt végzetszerű meghagyást, mely szerint “csak a többnyelvű nemzet lehet erős” — sokan kísérelték meg, és kísérlik meg még ma is mellébeszéléssel érthetővé, menthetővé tenni . . . sikertelenül. Mert ennek a tanításnak teljes értelmetlensége és tarthatatlansága nyomban kiderül, ha rögtön felvetjük a kínálkozó kérdést: Hát akkor egy ország, egy nemzet egynyelvűsége a gyengeségnek lenne jele és okozója? S ha ma a magyarok odahaza, vagy a nemzetirtó kisebbségi sorsba taszítva, vagy az emigrációba szórva széles e világon gondterhelten kutatják nemzeti elesettségünk okait — akkor jusson eszünkbe, hogy ezen okok egyik legsúlyosabbika épp a magyar nyelvnek a kiiktatása volt ezer évvel ezelőtt a Magyar Birodalom vérkeringéséből. * * * A Hídfő nagylelkűen Oláh Györgynek a magyar újságírás doyenjének címét adományozta. Szép és büszke cím, de ezt viselni is kellene tudnia egy olyan szellemi frissességgel, amely — ha előbb még nem —, de az elmúlt 30 év eseményeinek láttán már bátran le meri vonni a következtetéseket akkor is, ha a régen tanult és tanított tételekkel ellenkeznek. Oláh György tollának fénye, verete a régi, de cikke nem igazolja azt a szellemi frissességet, amelyet tőle írástudói múltja alapján el lehetett várni. DR. PALINAY GYULA Ceausescu újra A Committee for Human Rights in Rumania (CHRR) 1976 novemberében a következő figyelemre méltó közleményt tette közzé: “Mint ismeretes, a Helsinki Egyezmény végrehajtásának felülvizsgálatára ez év nyarán kongresszusi és kormányzati vegyesbizottság alakult Washingtonban, mely képviselőkből, szenátorokból és a külügyminisztérium munkatársaiból áll. A bizottság ez év novemberére ténymegállapító utat tervezett. A bizottság tagjai megakarták látogatni a keleteurópai országokat, hogy a helyszínen tanulmányozzák: ezekben milyen mértékben hajtották végre a Helsinki záróokmány rendelkezéseit. Kissinger külügyminiszter november 1-én visszavonta a bizottság külügyminisztériumi tagjainak az útra adott engedélyét, nyilván attól félt, a látogatás zavarba hozná kelet-európai barátait. Félelme korai volt, valamennyi kommunista ország megtagadta a beutazási engedélyt a küldöttségtől — Románia kivételével. Ceausescu — a hintapolitika veterán bajnoka — előbb megadta, majd visszavonta ezt az engedélyt, így cáfolta meg, immár sokadszor a kommunista tábortól való különállását hangsúlyozó hazug propagandáját. Brezsnyev, bukaresti látogatása alkalmával, újra keblére öleli Ceausescut és nyílván jókat fognak derülni az ismét lóvátett amerikai politikai vezetőségen. ” Ehhez tudni kell, hogy Brezsnyev, miután a szovjet haditengerészet ad-Mélységes fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy MERL ZOLTÁN szkv.m.kir. hadbiztos őrnagy 1976. október 23-án, szívtrombózisban váratlanul elhunyt. A SZITTYAKÜRT KEGYELETTEL ŐRZI EMLÉKÉT! meghátrált. . . mirálisa Tito jóváhagyásával megszemlélte Jugoszlávia adriai kikötőit, varsói “látogatása” után Belgrádba repült, onnan pedig Bukarestbe. Nem lehetetlen, hogy ez volt az utolsó főpróba Jugoszlávia, Románia — s talán Albánia — megszállására kitervelt parádés szovjet bevonulás nagy színjátéka előtt. De azt is tudni kell, hogy Tito Jugoszláviát, a széteséstől megóvó, végrendeletileg “állítólag” a Szovjetre hagyományozta. Az is igen figyelemre méltó, hogy Brezsnyev erre a régóta esedékes kőrútjára csak az amerikai elnökválasztás után indult el, miután az amerikai “nép” azt a Cartert választotta meg elnöknek, aki közvetlen a választás előtt kijelentette, hogy Amerika Jugoszlávia megszállása esetén sem fog fegyveresen beavatkozni. A demokrata Carternek ez a kijelentése kísértetiesen hasonlít a republikánus Eisenhovernek 1956. nov. 2-án tett üzenetéhez, amivel szabadkezet adott Hruscsovnak a “magyar szabadság” vérbefojtására. No de, Ceausescu, hogy még ebben a kutyaszorítóban is ne találná fel magát. Az történt ugyanis, hogy Ceausescu közvetlenül az elnökválasztás után amerikai körútra küldte azt a Papp László nevű erdélyi magyar ref. püspököt, aki társszerzője volt a “hirhedt” The Hungarian Nationality in Romania c. kékfüzet “There is freedom for the Churches in Romania” c. fejezetnek, amiben két társával azt bizonygatja, hogy Erdélyben az egyházak “teljes vallásszabadságot” élveznek. Nos, Papp László ref. püspök azt a feladatot kapta, hogy itt Amerikában necsak az amerikai protestáns vezetőket, hanem a washingtoni román nagykövet hathatós támogatásával a Kongresszus tagjait is győzze meg erről. Ennek során felkérték Edward I. Koch New York-i képviselőt is, aki olyan nyíltan kiállt a román uralom alá kényszerített magyarok mellett, egy kis barátságos eszmecserére. Koch képviselő hajlandó is volt rá azzal a kikötéssel, hogy arra az amerikai magyarok egyik képviselőjét is meghívja. Mire a nagykövet a megbeszélést sürgősen lemondta. Ceausescu most az egyszer itt felsült. Csak sajnos, ha van is jónéhány képviselő és szenátor a Kongresszusban, még mindig nem annyi, hogy az amerikai kormányok immár “hagyományos” románbarát politikáját meg tudnák változtatni. Hogy ezt elérhessük, még kemény, céltudatos, kitartó munkára lesz szükség. (v. I. E.) Válasz dr. Bíró Bélának, a Képes Magyar Világhíradóban megjelent “Kereszténység és Magyar Egyház' című cikkére “A régi dicsőségünk ábrándos kutatói a reánk nehezedő éji homályban mesterséges fényforrásokat keresnek nemzeti önbizalmunk ébrentartására. ” De kedves dr. Bíró Béla, hogy gondolja Ön ezt a mondatát? Mert a magyar nyelvben a mesterséges szó gyártott, tehát előállított valamit jelent. Mert a sumirológia, amire ezt a mondatát alkalmazta nem gyártott, nem koholt semmiből, hanem igen komoly tudományos alapon bebizonyított kimutatása egy ős népnek. Amely úgy biológiai alapon, mint nyelvészeti és régészeti kimutatása szerint a magyar nép őse volt. Ezt nem mi magyarok, hanem a ma élő tudományos világ legnagyobb tudósai kézzel fogható és szemmel látható bizonyítékokkal bizonyítják. A felásott városok romjai és az ott talált sok-sok ezer agyagtábla, amit ma már folyékonyan olvasnak a tudósok. Ennek az ős nyelvnek a megfejtése kizárólag a magyar nyelven keresztül sikerült. Mit szól hozzá kedves dr. Bíró Béla, hogy ez az Ön által dilletánsoknak csúfolt tudományos világ az 1 agyagtáblákról leolvasott írásokon keresztül sokezer szót mutat ki ami teljessen egyezik a magyar szavakkal. Ellenben az Ön által agyondicsért finnugor néven előállított mese még egyetlen szót sem tudott azonosítani nyelvünkkel. Ezt kizárólag a magyar nép történetének meghamisítására és lealázására I. Ferenc József tömeggyilkos osztrák császár és a magyarokra ráerőszakolt magyar király hozta létre. Szomorú, hogy az első világháború után az önálló Magyarország ugyancsak ezt a magyarságra szégyenteljes történelmet tanította. Mentségül legyen, hogy ezt az agyoncsonkított országot a két háború közötti időben I. Ferenc József szárnysegéde kormányozta. Híven a Habsburg tradícióhoz a legnagyobb hazaárulást az ellenség kiszolgálását ő irányította! Ez már történelmi tény! Azok, akik a magyarság, a magyar nemzet ellen cselekednek, nemzet-ellenes tehát hazaáruló munkát végeznek! Nekem erős meggyőződésem, hogy ezek az ellenséget kiszolgáló, hazájukat eláruló egyének rövidesen felelősségre lesznek vonva. Az emigrációban élő magyarság nem tűrheti ezeket a magyar nemzet elleni kirohanásokat, amik szerintem az ellenség irányításával folynak. Ajánlanám olvassa el dr. Nagy Sándornak a A Magyarság kialakulásának története című könyvét, talán kijózanítaná a finnugor mese hatása alól. Ő az, aki kielemezte a magyar városok, falvak, vizek, állatok és szerszámok neveit sumirul. Nem kárhoztatom! Mert ez jellemzi idősebb generációnkat, akik a magyar közép- és felsőbb-iskoláinkba bevették a finnugor mesét és most szégyelik, hogy nem komoly, de egy meseszerű dolgot tanultak az iskolákban. Ami nem csak, hogy mese, de nagy megszégyenítője a magyarságnak. Nézzen körül, hogy más népek, akiknek történelmük a szó legszorosabb értelmében nincs is! Ilyenek pl. a románok, akiknek ezt a nevet is mi adtuk, és micsoda történelmet fabrikáltak össze maguknak pár évtized alatt a hazudozásnak soha nem hallott fogásait alkalmazzák, hogy előre törjenek. Mi, akik sok ezer éves dicsőséges múlttal rendelkezünk mi saját magunk tagadjuk meg és alázzuk meg ezt a történelmi dicsőséges múltunkat a kultúr világ megrökönyödésére. Úgy gondolom, hogy a sok tudósunk közül csak néhányat is említsek: dr. Badiny foós Ferenc, dr. Bobula Ida, dr. Nagy Sándor, dr. Padányi Viktor, dr. Fehér Mátyás stb. bírnak olyan képzettséggel, mint OnI És még egy egész sorozatot tudnék Önnek felsorolni, de nem teszem, mert ez is túl sok az Ön érvei ellen. Ezek a tudósaink a mai tudományos világgal haladva bizonyítják, hogy a sumérok a mi eleink voltak. Az egyház munkája, amit rajtunk magyarokon végrehajtott, itt nem ismertetem, mert a Pittsburghi Magyarság című magyar újságban 1976. március 26-án dr. Csikós Zoltánnak a Templom rombolók című cikkére válaszoltam, amiben ezt a súlyos problémát elég érthetően részletezve ismertettem. Megjelent a Szittyakürt májusi számában, vegyen magának annyi fáradságot, hogy ezt beszerezze. Hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy a cikkben ismertetett dolgokról Ön is, mint sok ezer magyar igazat ad és véleménye megváltozik. Hazafias üdvözlettel: Uray Nándor NAGYMAGYARORSZÁGÉRT TOVÁBB HARCOLUNK!
