Szittyakürt, 1976 (15. évfolyam, 3-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
NYÍLT LEVÉL POGÁNY ANDRÁSHOZ Felhívás minden magyarhoz! Washington, 1976. január 26. 12. oldal __________________________________**lttVAKOfct______________________________ 1976. május hó Megint egy “közérdekű” témával zavarlak: sajnálom, hogy az Ilosvay Selymes-ügy után ezúttal is kellemetlen dologgal jelentkezem, de nem tehetek mást. Levelemhez csatolva láthatsz két újságkivágást, egy számomra megdöbbentő és érthetetlen hírrel. Erre nézve szeretnék magyarázatot kérni Tőled, mint újságíró. De mielőtt erre sor kerülne, kénytelen vagyok megint egy személyes élménnyel előhozakodni. 1947 tavaszán, mint a magyar Szabadságpárt egyik ifjúsági vezetője és sajtosa, tüntetést szerveztem, többedmagammal a pesti Apponyi téren. Könnyű dolog volt: a pártközpont — emlékszel — ötpercnyire volt innen és kb. harmincán vonultunk át ide demonstrálni. Ki és mi ellen? Nos tiltakozásul a kommunizta gaztett ellen, hogy két nappal előbb egy Faludi György nevű kommunista pártfunkcionárius és cinkosai ledöntötték Prohászka Ottokár püspök szobrát. Az egész magyar, tisztességes magyar társadalom legnagyobb megdöbbenését kiváltó aljas merénylet ellen a Magyar Szabadságpárt kötelességének tartotta tiltakozni, annál is inkább, mivel a pártalapítási engedélytől elütött Katolikus Néppárt vezetője, Pálffy József a Szabadságpárt egyik vezetőségi tagja volt. Őrülnék, ha ezt a tényt — amit egyébként a tüntetés talán még egyetlen élő és emigrációban élő szemtanúja, Pálffy Józsi bácsi tanúsíthat — alkalomadtán Czene és Dolinszky uraknak a tudomására hoznád. Ezt azért is fontosnak tartanám, mert mint Te írtad a Szövetségből való kilépésemet bejelentő levelemre válaszképpen a kaliforniai szervezet vezetői “Kádár-ügynöknek” tartanak engem, csupán azért, mert Tollas Tibort és még hasonló élszabadságharcosokat kritizálni mertem és mert nem vagyok hajlandó ilyenekkel ugyanabban a szövetségben egy levegőt szívni. Faludi György különben tavaly már járt itt Washingtonban is, Ilosvay Selymes Judith és Vois of Americás barátai hívták meg akkor — és most tavasszal is idevárják. Tavaly sem vettem tudomást ittlétéről, most sem fogok. Mint emberrel nem kívánok vele találkozni és 1945 utáni politikai múltja miatt nem hívnám meg a lakásomra. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség Los Angeles-i szervezete nem ilyen finyás. Mi ez? Tájékozatlanság, “közéleti” emberek bűnös tudatlansága, vagy új politikai orientáció? Egyrészről — mint írtad fent említett leveledben — Los Angeles Tollas-város, ahol esküsznek rá, másrészről most Faludiról áradoznak, hogy a “magyar irodalom színes nagy költő egyénisége”!? . . . Mondjam azt, hogy fizikai undort érzek?... Kevés! Emlékszel még a Washingtoni Postában Háy Gyula halálakor írt soraimra? Amikor felháborodtam azon, hogy egyesek dicshimnuszokat zengtek róla? Körülbelül azt írtam, az volt a lényege, hogy aki valaha is kollaborált bármelyik szélsőséggel, vagy éppen maga is hozzájuk tartozott: még ha százszor is jóvátette és börtönbe került, soha ne várja, hogy szalonképesnek tartsák, vagy pláne magasztalják. Akkor mi marad az igazán hűségeseknek. Én megmaradok a francia jelszónál: megbocsátok, de nem felejtek. A Faludi ügy ismét azt bizonyítja, hogy a Szövetségből való kilépésem indokolt volt: politikai dilettanizmushoz, érettlen következetlenséghez, eszmei zűrzavarhoz, ezek fedezésére nem adom a nevem. Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen dolgokat kellett írnom, de valamikor réges-régen, még a háború előtt slapajkoromban úgy tanultam a szakmában, hogy ha az újságíró nem is esküsznek, mint az ügyvédek, de anélkül is kötelességük kipécézni a fonákságokat, hibákat és elvtelenségeket. S most ennek a kötelességemnek tettem eleget, amikor felhívtam figyelmedet a fentiekre. Stirling György PS.: Késő este fejeztem be a levelet s utána felütöttem szokásos elalvás előtti olvasmányomat, a Mindszenty könyvet. Mintha magától nyílt volna ki a 266. oldalon, ahol a következőket olvastam: Prohászka Ottokár püspök, a magyar egyház dísze és egyik legnagyobb lángelméje. Hát ez volt Mindszenty véleménye Prohászkáról — majdnem szóról-szóról ugyanazok a jelzők, melyeket a Magyar Szabadságharcos Világszövetség Los Angeles-i szervezetének vezetői használtak Prohászka meggyalázójának, Faludinak a bemutatására. Kicsit gusztustalan, nem? MEGJEGYZÉS : Mi ismerjük Pogány urat. Nem szokott válaszolni az ily tartalmú levelekre, ezért Nyílt Levélben közöltük le Stirling György levelét, talán valaki magyarázatot ad a “tájékozatlanság vagy bűnös tudatlanságról.” Pogány urat nem érdekli kik segítik a Világszövetségnek nevezett magán vállalkozását. A Los Angeles-i csoport tagjainak nagy része a Rákosi-irányított szemináriumokon kapta politikai képesítését s nekik a Prohászka szobor lebontója hős volt. Ha Rákosi balkezét hordoznák és abból pénz jutna a “központnak” Pogány úr azt is jóváhagyná mint ahogy jóváhagyta a több mint 14 éven keresztül az ezresek gyűjtését mint adóból levonható adományok. Hova lett a begyűjtött összeg? Pogány úrtól a diákoktól elvett ösztöndíjból társelnökséget lehet venni. A szabotáló őrmesternek és besúgó társainak megfelel a Prohászka és a Szabadságharcos szobor megcsúfo(Szabadságharcos Híradó, ^zeT^-) 1976 márciusi számából.) Ezzel a címmel közöltük a Körösi Csorna Társaság kérését, hogy tiltakozzunk a románok történelmi hamisítása ellen melyet Erdély hovatartozása miatt terjesztenek. Ha románnak születtünk volna talán mi is felhasználnánk a honfoglalástól napjainkig mindazokat a kegyetlenségeket, amelyek háborúkban, forradalmakban előfordúltak és ráfognánk a magyarokra, székelyekre. Természetesen nem emlitenénk meg a székelyek üldözését, a zsidók kiirtását a második világháborúban (amit ők elpalástolnak). Még azt is megirhatnánk, hogy Kun Béla gyilkosaitól 1919-ben a románok védték meg a székelyeket és fényképekké ilusztrálnánk, hogy 1956-ban a "védtelen “ÁVÓ-sokat tömegével akasztgatták a magyarok akik szadista, barbárok, tehát örüljenek a székelyek, hogy román "védelem” alatt élhetnek. Eddig még a románok sem mentek el mindenki tudja, hogy háborúban, forradalmakban történnek olyan dolgok amit nem illik még az ellenségről sem propagálni. Sajnos akadnak magyarok akik túl tesznek a magyarok gyalázásábán ellenségeinken. Megjelent angolul az 1956-os forradalomról a magyarság legszégyenletesebb könyve. Címe: Remember Hungary 1956. A könyv több mint 26 oldalon fényképekkel illusztrálja hogyan gyilkolják, akasztják az elfogott "védtelen” ÁVÓ-sokat a magyarok 1956-ban. Ha az oroszok bizonyitékot keresnének, hogy elfogadható magyarázattal szolgáljanak a forradalom leveréséért ezeket képeket millió számban közölnék azzal a megjegyzéssel, hogy a magyarok "ártatlan” embereket végeztek ki és ennek a megakadályozására jöttek vissza 1956 november 4-én. Ezt ők sem csinálták, tudták ők is, hogy a szabadságunkért harcoltunk, hogy egy pár ÁVÓ-t a népharagja utóiért nem változtat a szabadságharcunk jogosságán. Megtették ezt a gyalázást forradalmunk megcsúfolását a józan eszüket elvesztett magyarok akik hozzájárultak, hogy ezeket a képeket könyvben közöljék. A szerző aki valószínű számított arra, hogy így több példányt ad el, a magyarokat mint emberi mivoltukból kivetkőzött szadista csőcseléket mutatja az akasztott ÁVÓ-sok képeivel A szerző köszönetét mond azoknak akik elősegítették, lehetővétették a könyv megjelenését. A nevek között van Pogány András, Lovas György, Gereben István, Bakó Elemér, Tollas Tibor stb. A nevek elolvasása után már is világos képet kapunk. Egy opportunista, rang-éhes csoport akik a szabadságharcot üzletnek használja fel. A szabadságharchoz csak annyi közük volt, hogy akkor Nyugatra menekültek. Olvasóinknak nem kell újra bemutatni az álszabadságharcosokat akik a Világszövetségnek nevezik csoportjukat és sok szégyent hoztak a magyarságra. Elnökünk Pogány András a magyar honvédséget szabotáló őrmester talán félt 1956-ban, hogy mint "collaboranst” felelőségre vonják szégyenletes tetteiért (most itt ügyködik, szabotálja az igaz magyar ügyeket.) Természetes betetette saját fényképét a könyvbe amint kaján vigyorral kiséri Mindszenty bíborost (hogy mi nevetni való volt azon, hogy egy 83 éves bíboros Amerikába jött, hogy az emigrációs magyarokat összefogásra buzdítsa az elnyomás alatt élő test-véreink érdekében.) Belekerült a könyvbe Pogány saját magának választott főtitkár: a New Yorkba lett szabadságharcos Lovas Gyurka fényképe is amint a fegyvertelen UN. rendőr előtt ellopja a magyar zászlót. Azt, hogy Tollas Tibornak, Gereben Istvánnak és még egy pár felelőtlen személynek mily szerepe volt, hogy ez a magyar gyalázó könyv megjelenjen még nem világos. Az egyszer biztos; a világtörténelemben nem fordúlt elő, hogy valamely nemzet fiai saját fajtájukat könyvben, képekkel illusztrálva ílv csúnyán bemocskolja. A segédkező urak levették magukról az álarcot, hogy pénzért, vagy szereplés miatt tették, még nem tudjuk. A Los Anegelesi csoport magyar témájú angolul írt könyveket akar elhelyeztetni könyvtárakba. Valószínű erre a könyvre gondoltak (mint "központi utasítás). Elképzelhető a hatás amikor az amerikai ifjúság nézi a könyvet s a lábuknál felakasztott embereket látják amint a tömeg halálra veri és köpködi őket... Egy barbár, embertelen, törvénytelen, vérszomjas szadista csőcseléket ismer meg a könyvből és ha mégegyszer segíteni kellene ezekután nem valószínű, hogy jováteszik amit 1956-ban elmulaszttottak. Az emigráció feladata, hogy ezt a könyvet is mint Sztálin, Rákosi tanait megsemmisítse. Bogár Gyula (Szabadságharcos Híradó 1976. ápr.) «ITTVAKÖfeT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 Előfizetés: Egy évre $8.50.— egyes szám ára t>0£ Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 REFORMATUS HÍREK Szerkesztik: Csordás Gábor, dr. Havadtöy Sándor és Nagy Gyula lelkészek 229 East 82nd Street, New York, N. Y. 10028 2. évfolyam, 4. szám IS 76 május NEM AZONOSÍTJUK MAGUNKAT, kedves magyar katolikus Testvéreink, azzal a szomoru ténnyel, hogy ismét egy református Judás-kéz nyúlt bele az óhazai tálba. Lékai László esztergomi érsek kinevezésének a körülményeire gondolunk, melyekkel kapcsolatosan Bartha Tibor püspök éppúgy kompromittálta megint a magyar reformátusságot, mint negyedszázaddal előtte közvetlen elődje, Bereczky püspök. Bereczky annakidején, az állammal való úgynevezett "egyházügyi egyezmény" elhamarkodott megkötésével az összes többi egyházak mögött meggondolatlanul vagy félelemből átvágta a gátakat. Most két éve, amikor Mindszenty prímás még élt, de már számoltak közeli elhunytéval, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a főbb egyházi tisztségek betöltéséhez ezután az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulása szükséges. Ezt a jegyzőkönyvet nem merték a kommunisták maguk aláírni, hanem a kormányt képviselő Miklós Imre államtitkáron kivül ilyen egyházi vezetőkkel is aláíratták, mint Ijjas József kalocsai érsek, Bartha Tibor református püspök, Káldi Zoltán evangélikus püspök és dr. Seifert Géza, az izraeliták országos elnöke. Ezt a hozzájárulást Lékai, eladdig apostoli kormányzó ez év februárjában kapta meg. Ez a kikötés a kommunista divide et impera elvén nyugszik és a külömböző egyházakat egymás között természetellenes függő viszonyba hozza. A magyar egyházak életében ez a fajta kollektiv kinevezési rendszer teljesen ismeretlen volt. Nyugati egyházi vezetők pedig képtelenek lesznek valaha is felfogni. Ha például az angolszász világ büszkesége, az anglikán egyház csak úgy juthatna időnként uj canterbury érsekhez, ha előzőleg a királynő kikérné mondjuk a dublini katolikus érsek és az edinburghi főrabbi hozzájárulását ehhez a dologhoz, lehet, hogy a canterbury érseki szék örökre betöltetlen maradna. Bartha püspök egyébként Lékai érsek tényleges egyházi beiktatásán is megjelent, Esztergomban, hogy ott felsorolja -saját szavait idézzük- "az elmúlt évtizedek során megélt egység boldog élményeit". Többek között ezeket mondotta: "A magyar nemzetnek a haza javát szolgáló szövetségében, a Hazafias Népfront körében találkoztunk a nagy világégés, s hazánk felszabadulása után először, ahol egymást segítve találtuk meg helyünket a magyar társadalomban... A nemzetközi egyházi és társadalmi élet jelentős fórumain -a Keresztyén Békekonferencia, az Európai Katolikusok Konferenciája, a Béke-Világtanács, az európai népek megbékélésén fáradozó Brüsszeli Fórum, a Békeszerető E- rők Moszkvai Kongresszusa körében-a legteljesebb együttműködés tanúi lehettünk". A szabad világ katolikus és protestáns magyarsága természetesen másban látja Lékai érsek beiktatásának jelentőségét. Nem hidegháborús bravuroskodást vár tőle, hanem lengyel érsektársához, Wysinsky bíboroshoz hasonló karakteres helytállást egyháza és népe sorskérdéseiben. E kérdések közül néhányra konkréten is rámutat katolikus laptársunk, a Pax Romana, a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom tájékoztatója: "Megoldásra vár a szerzetesrendek működésének az engedélyezése, a katolikus sajtószabadság biztosítása és a hivőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés különböző formáinak felszámolása." Mi pedig, az óhazai református gátszakitások után szívből várjuk a magyar katolikus gátépítés reményteli korszakát, hogy egyházi életünk vetéseiről eltűnjenek végre a zavaros vadvizek. Ehhez a nagy vállalkozáshoz mi is kérjük a Mindenható áldását Lékai esztergomi érsek életére és munkájára.
