Szittyakürt, 1975 (14. évfolyam, 11. szám)
1975-11-01 / 11. szám
1975 november hó tZITTVAKÖftt 9. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA TLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! DR. KOLLARITS BÉLA: Szent Istvántól a templomszolgáig.. Mai modern világunk az erkölcstelenség szennyes mocsarában fetrengve halad pusztulása felé. Gyökeres erkölcsi, lelki és szellemi megújulásnak kell bekövetkezni, mert különben a nyugati világ bukása elkerülhetetlen. A morális tébolyt szemlélő ember tudja, hogy emberi eszközökkel nem lehet a végveszélyt elhárítani. Tudja, hogy hit nélkül nincs erkölcs, nincs megállás a lejtőn és keresi az Istenhez vezető utat, mint egyetlen módját a menekülésnek. De ki vezesse erre az útra az emberiséget? Az erre hívatottak: a keresztény egyházak — különösen a római katolikus egyház — súlyos válságban vannak és a kiábrándult hívek nagy tömege mint pásztorát vesztett nyáj kallódik, zuhan a közömbösségbe, vagy furcsa szekták befolyása alá. Az emigrációban élő magyarság érzi talán legsúlyosabban hitétvesztett korunk terhét. Tudomásul kellett vennie, hogy származását illetőleg aljas módon félrevezették, eredetét eltitkolták, elködösítették. Amikor pedig végre tudósaink szabadon kutathatják őstörténetét, egyre több adat kerül napvilágra, mely arra mutat, hogy ősei hitének alapjait évezredekkel elrabolták, hogy azzal egy parazita nép “isteni kiválasztottságát” bizonygassák. A kutatások még nem fejeződtek be, de a mesterségesen támasztott köd oszladozóban van és remélhetjük, hogy előbb-utóbb világosan előttünk fog állani nemzetünk többezer éves története és őseink hitvalvilága. Az újabban előszeretettel judeokrisztianizmusnak nevezett kereszténységre áttérített népünket mióta sorsa a Kárpátok medencéjébe helyezte, hogy ott a “nyugati kereszténység védőbástyája” legyen, számtalan sérelem, megalázás, gyalázat érte. A védett Nyugat szaporodhatott, gazdagodhatott, építhette városait, templomait és iskoláit, míg a magyar nemzet fiai az ostromokban összeomló végvárak romjai alá temetkeztek. A “keresztény Nyugat” feldarabolta országunkat, amikor honvédeink élet-halál harcot vívtak a világot elnyeléssel fenyegető bolsevizmus ellen, a Nyugat elküldte repülőit békés városaink és falvaink fölé, hogy ész-nélkül leszórt bombáikkal pusztítsák asszonyainkat, gyermekeinket. Végül pedig azzal tetézte galádságát, hogy eladott, kiszolgáltatott bennünket Moszkva népgyilkos uralmának. Tengernyi magyar vér omlott amíg a “Védőbástya” volt nemzetünk és még azt is vérünk hullásával kellett kiérdemelnünk, hogy ezt a “megtisztelő” címet elnyerhessük. Árpád vezérlete alatt nem “keresztes lovagok” telepedtek le a Kárpátok övezte területekre. A nyugat által “pogányoknak” nevezett magyar törzsek érkeztek, hogy őseik egykori birtokain új hazát alapítsanak. Pogány magyarok? Kit tekinthetünk pogánynak tulajdonképpen? A legáltalánosabb meghatározás szerint pogány az, aki nem hiszi a “Biblia Istenét”. De a Bibliában kétféle Istenábrázolással ismerkedünk meg: Ugyanis a Kr.u. 4. században a zsidónak született Epiphamius keresztény egyházfő a zsidók Tóráját (törvénykönyvét), mint “Isten Igéjét" Ószövetség címen a kereszténység alapjának minősítette. Nehéz elhinni, hogy az ószövetségi bosszúálló, átkokat szóró szakállas öreg zsidó azonos lenne az Újszövetségi végtelen irgalmú és jóságos Istennel, aki “annyira szerette az emberiséget, hogy egyszülött fiát adta érte”. És az Újszövetségben megismert Istennek tökéletes képmása az ősi Ata ten! És ez az Isten volt őseink hitének a középpontja. A Nyugat azonban minden népet, mely nem tartozott Róma hívei közé, így a magyarságot is, pogánynak minősítette és ez nagy veszélyt rejtett magában. A magyarság Árpád fejedelem és utódai alatt laza törzsi közösségben élt, nem alkotott egy erős központi hatalom által kormányzott államot. Az egyes törzsek vezéreik alatt szabadon éltek. Elismerték ugyan Árpád utódait fejedelmeiknek, akiknek azonban nagy hatalmuk nem volt felettük. Egy-két törzs együttesen, vagy külön-külön időnként átcsapott Minap a posta hozott egy levelet, amelyet egy ismert nevű református pap írt egy volt barátjának. Ma sem tudom kinek a jóvoltából jutott hozzám a másolat. A szóbanforgó lelkész közismert arról, hogy lelkes apostola az egyoldalú hídépítésnek. Először gondolkoztam azon, hogy hozzá szóljak-e egy magánlevélhez, mivel a kérdéses idézet, már a rádióban is elhagzott, így felmentve érzem magam, mert a kérdés égetően közügy. Idézem a lelkész leveléből azt a részt, amely közügynek számít: “Veletek szemben nekem az az álláspontom, hogy a népünk sorsát és a Magyarországhoz való viszonyt csak a meztelen tények alapján szabad mérni. Mik ezek a meztelen tények? 1.) Szülőhazánk a szovjet érdekkörbe sorozódott. Ezen lehet keseregni, ennek lehet tapsolni. — Ki-ki tegye azt, amit az ízlése diktál. De egyet nem lehet tenni: a valóságot ignorálni. Ez az elrendezés nem átmeneti, nem hiszem, hogy életünkben megváltozzék. Akit erre nem tanított meg 56 az balga, aki ezt Helsinki után sem látja az idióta.” — Eddig az idézet. Nagy tiszteletű Uram! Ezek a megállapítások valóban meztelenek, ennek sem tapsolni sem keseregni felette nem lehet. Ezt csak megvetni lehet, mert olyan személytől származik, akinek a hivatása az lenne, hogy az emberi aljasságok helyett a hit erejét és igazságát hirdetné a magyar testvéreinek. Mindenki előtt világos az a tény, hogy a sátán hatalma uralkodik a szláv bolsevizmus képében ma szülőhazánk felett. Ezzel megalkudni nem lehet, csak visszautasítani, mert halálosan káros népünk számára. Történelmünk során többször voltunk hasonló helyzeta szomszédos országokra, hogy onnan zsákmánnyal megrakodva térjenek vissza. Előfordult az is, hogy az egymással hadakozó szomszédos fejedelmek valamelyikével szövetségre léptek és annak érdekében harcoltak. Géza fejedelem idején azonban már megalakulóban volt Ottó császársága, akivel Géza szövetségre lépett. Géza tudta, hogy a megerősödő Nyugat előbb-utóbb a magyarságra fog támadni. A támadás ürügye kézenfekvő volt: a “pogányokat” megsemmisíteni, vagy elűzni. A magyar államot tehát meg kellett alkotni, hogy a magyarság megmaradjon. Géza munkához is látott. Fiát Vajkot megkereszteltette és nyugati papokat hozatott, hogy a magyarságot áttérítsék a kereszténységre. Géza fejedelem munkáját fia, aki a keresztségben az István nevet kapta, folytatta és fejezte be. Kétségtelen, több vér folyt el a térítésnél, mint szentelt víz. Bizonyos, hogy a külföldről “importált ” papok védelmére rendelt idegen lovagok és zsoldosaik nem kímélték “pogány” őseinket. S talán az is megesett, hogy ben. Csak vegyük példának a 150 évig tartó török megszállást, ha a végvári vitézek Balassa Bálinttal az élen alkudoztak volna, akkor sohasem lett volna szabad újra hazánk. A végvári vitézek az alkudozás helyett a nádasokba vonultak és onnét ütöttek rá az ellenségre, hogy annak egy percig se legyen nyugta. Mit tesz Ön Nagytiszteletű Uram kényelmes helyzetében, hazánk szabadsága érdekében? — Én úgy gondolom semmit, csak a sírásók uralmát erősíti ezekkel a lemondó fél igazságoknak látszó üres megállapításokkal. Nagytiszteletű Uram a hitvalló ősei a gályarabok, olyan könnyű lelkiismerettel rendelkeztek volna mint Ön, akkor ma nem lenne magyar kálvinizmus és önnek sem lenne kenyere, amely aránylag kényelmes és tisztességes életet biztosít Ön és családja számára. Mi célból, mint lelkész igyekszik lerombolni a hit magasztos fenntartó erejét magyar testvéreiben? Erre feleljen! Miért akarja a papi palástot bepiszkítani, amelynek tisztaságáért annyi elődje áldozta fel életét a magyarságért és hitéért. Álljon itt dr. Ravasz László nemrég elhunyt püspök mondása, amelyet minden hitvalló utódnak követnie kellene: “Tudom, hogy tetteinkért felelősséggel tartozunk a történelemnek és felelősséggel tartozunk Istennek.” — Ezeket az igaz szavakat Ön, mint lelkész, teljesen figyelmen kívül hagyja. Ennyit a hit fenntartó erejéről! Most pedig megvilágosítom Önnek politikai szempontból is, hogy nincs igaza. A politikában nincsen megváltozhatatlan tény, az mindig a napi és pillanatnyi erőtömörülés szerint változik. Érdekes az emberi gonoszságból eredő cselekmény megváltozhatatlanságában hisz, amikor azt írja, hogy ez az elrendeződés nem átmeneti, tehát végleges. Az Isten MAGYAR BÁL Kedves Barátaink! A MAGYAR BÁLT 1976. január 17-én tartjuk a New York Hilton Hotelban. Nyitó párok jelentkezését kérjük az alábbi telefonszámon bejelenteni: (201) 546-5342 a Rendezőség. ősi hitükhöz ragaszkodó eleink nem adtak alkalmat az “idegen” vallás hirdetőinek, hogy beavassák őket az új hit “titkaiba”, hanem lovaikra kapva, nyílzáporral, buzogány és fokos csapásokkal igyekeztek elűzni a térítőket. Az áldott magyar föld pedig befogadta a csatában elesetteket, akár tömjén füsttel, akár fehér lóval áldoztak Istenüknek. És sok véráldozat árán megalakult az erős központi hatalom, a Magyar Birodalom és trónra lépett a pápától kapott koronával, a Magyar Szent Koronával megkoronázott első magyar király, Szent István. A magyar nemzet megbékélt királyával, tisztelte és szerette. És ott, ahol a magyarságot megelőző néptestvérek, az avarok, hunok nem tudtak megmaradni, ott Szent István országa megmaradt egy ezredéven át és ha megcsonkítva, idegen megszállás alatt is, de meg van és mai rabságából felszabadulva ismét régi dicsőségében fog ragyogni. Térjünk azonban vissza a magyar emigrációhoz. Az emigrált magyarság egy része, kiábrándulva a “judeo-krisztianizmusból” melyhez különösen okot adott Róma jelenlegi keleti politikája és Mindszenty József hercegprímásunkkal szemben tanúsított gyalázatos viselkedés, nemzeti vallást akar létrehozni. És ez idáig által sugalmazott hitben, amely reményt ad a megváltozásra abban nem hisz, mert ex catedra kijelenti, hogy nem lesz változás. Érzésem szerint akkor Ön megfertőzött lelkülettel él a magyar testvérei között és mint ilyen fertőző bacilus-gazda alkalmatlanná vált arra is, hogy hivő nyájat pásztoroljon. Nagytiszteletű Uram! A szovjetnek a hatalma nagyon is ingadozó, annak ellenére is, hogy már 57 éve uralkodik az orosz nép felett. A belső rothadásnak a természet örök törvénye szerint is időre van szüksége — most érkeztünk el ahhoz az időponthoz, amikor azok már nyíltan is jelentkeznek. Lásd a szovjet intelektuelek lázadását. Új hatalmak keletkezését. Az elnyomott népek szabadságvágyát, amely erősebb minden atombombánál. Ennek kirobbanását a megfertőzött államvezetők akadályozták meg eddig hatalmi erővel. Idézem az elültetett mag példáját, amely tavaszkor kikel és utat tör magának akármilyen kemény is a föld. így fog utat törni a szabadság magja is, már érik a kitörésre, csak egy nemzetközi lökés kell hozzá. Ezt a lökést fogja megadni a harmadik világhatalom, amely gyökerestől fogja kitépni a népek életéből azt a fertőző gócot, amelyet Ön véglegesnek hisz. Itt még nem is említettem Kínát, amely készül a nagy szláv gyűrű megtörésére. Én nem akarom Önt meggyőzni, mert érzésem szerint Önnél a változás nem lenne végleges, tehát nem nyernénk Önnel semmit. Csupán csak a tükröt igyekeztem Ön elé helyezni, hogy lássa meg Önmagát benne. Remélem ezek után megkíméli hittestvéreit és a menekült magyarságot a további rombolástól. A jó öreg Madách mondásával fejezem be levelem: Ember küzdj és bízva bízzál! Maradok szomorú szívvel egy hithű kálvinista magyar, Vasvári Zoltán (Folytatás a következő oldalon) VÁLA SZ EG Y LE VÉLRE!
