Szittyakürt, 1975 (14. évfolyam, 11. szám)
1975-11-01 / 11. szám
1975 november hó tflTTVAKÖftt 7. oldal DR. NAGY KAROLY: FÓRUM A HARMADIK, 1977-ES ANYANYELVI KONFERENCIA ELÉ ELHANGZOTT AZ ANYANYELVI KONFERENCIA VÉDNÖKSÉGÉNEK KIBŐVÍTETT ÜLÉSÉN BUDAPESTEN, 1975. AUGUSZTUS 11-ÉN Az 1970-es debreceni és budapesti, valamint az 1973-as szombathelyi konferenciák után ma, 1975-ben, amikor az 1977-es konferenciát tervezzük, elmondhatjuk, hogy öt év alatt jelentős eredményeket ért el a magyarországi és a külföldi magyar szakemberek összefogása, felelősségteljes és a minőségre igényes együttműködé szakmunkája. Elkészítettünk három modern, színvonalas és propagandamentes tankönyvet, a Tarka lepkét, a Magyar szavak világát és a Hogy mondjuk helyesent, amit egyre többen használnak külföldön, amit a szakemberek elismeréssel értékelnek és eredményesen hasznosítanak és amit a gyermekek szeretnek. Létrehoztunk nyaralással egybekötött nyelvtanulási lehetőségeket a Balaton mellett és Sárospatakon, ahol öt év alatt sok száz külföldi magyar gyermek ismerkedett meg közelebbről a magyar kultúra kincseivel. Egyetemi ösztöndíjakat biztosítottunk külföldi magyar fiataloknak és Nyelvünk és Kultúránk címmel folyóiratot indítottunk, amelynek nemcsak oldalszáma és példányszáma, de hasznos szakcikkeinek színvonala is egyre növekszik. 1975 nyarán indult meg pedagógus továbbképző programunk, amely a külföldi magyar tanítás oktató-utánpótlását és oktató-képzését segíti. Az anyanyelvi konferencia mint történelmi első és mint a külföldi magyar nyelv és kultúra tanításának, fenntartásának egyetlen tudományos szintű közös műhelye, nagyon fontos program mind Magyarország, mind külföld magyarsága számára és ezért nagy felelősséget jelent a konferencia egyre nagyobb számú résztvevőjének. E felelősségünk tudatában kell megterveznünk közeljövőnk munkájának tárgyát, céljait és módszereit. 1. TANKÖNYVEK A meglévő tankönyvek új kiadása folyamatban van, amely már figyelembe veszi a külföldi pedagógusok gyakorlati tapasztalatain, a könyvek kipróbálásának eredményein alapuló javaslatokat is. Tanári kézikönyvek, valamint hangfelvételek is készülnek a könyvek némelyikéhez. További tankönyvek elkészítését kell tevbevegyük a közeljövő külföldi magyar iskolái számára. A sürgősségi és fontossági sorrend szerint két új tankönyv elkészítéséhez kell szerintem a leghamarabb hozzáfognunk: egy irodalmi szemelvénytáréhoz és egy modern, hanglemezekkel ellátott játékos, munkafüzet-módszerekkel kombinált, sokoldalú magyar nyelvkönyvhöz más alapnyelvű, kb. 7 — 14 éves gyermekek számára. A szemelvénytár elkészítésénél a következő szempontokat javaslom figyelembe venni a többi között: a) készítsük a szemelvénytárt úgy, hogy sok korcsoport és sokféle nyelvkészségi szintű csoport használhassa azt kb. 7 évestől 15 éves korig, a magyarul csak egyszerűbb, rövid szövegeket elolvasni, megérteni tudó gyermekektől a bővebb szókincsű, nehezebb, áttételesebb magyar szöveget is élvezni képes külföldi magyar gyermekekig-, b) kövesse a szemelvénytár a magyar történelem kronológiáját, tehát a tihanyi alapító levéltől, a Halotti Beszédtől és ősi népdaloktól, népballadáktól kezdve Örkény István egyperces novelláiig, Csoóri Sándor, Nagy László és Utassy fózsef verseiig adjon a könyv egy tulajdonképpeni kultúrtörténeti áttekintést-, c) legyen a szemelvénytár sokműfajú, tehát tartalmazzon verseket, novellákat, regény- és drámarészleteket, karcolatokat, vicceket, tudományos esszéket, polémiát, kritikai elemzést, arcképeket, fényképeket, tájképeket, festményeket, népművészeti munkák, szobrok reprodukcióit, népdalokat és Erkel, Liszt, Bartók, Kodály művek kottáit, stb., stb. d) ne tartalmazzon a szemelvénytár semmiféle irányzatosságot, filozófiai, történelemszemléleti, vallási, politikai ideológiát-, e) merítsünk a szemelvénytárban a világ 15 milliónyi magyarságának irodalmából — kultúrájából, tehát tartalmazza a könyv a magyarországi magyarság műveit éppúgy, mint a szomszédos országok magyarságáét és a nyugati világ magyar alkotóiét', f) mellékeljünk hanglemezeket a könyvhöz a borító tasakjában a könyv néhány szemelvényének hangfelvételeivel. 2. A SZAKEMBEREK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Az anyanyelvi konferencia programjaiban való együttműködés eredményeképpen a magyar nyelv tanításának, a magyar kultúra terjesztésének sok nyugati és hazai szakembere jó gyümölcsök termését érlelő szakmai kapcsolatot tart fenn. E fontos és sürgős közös műhelymunkát a jövőben ki kell terjesztenünk s még részt nem vevő padagógusokra is és egyéb szakterületekre is. Sok külföldi szakember hiányzik még a konferencia munkájából azért, mert vagy politikailag kifogásolja e munka néhány részletét, vagy fél a szélsőséges politikusok erőszakoskodásaitól. Továbbra is nyitva kell hagynunk mindig minden ajtót és lehetőséget, továbbra is hívogatnunk, tájékoztatnunk kell mindenkit munkánk minden problémájáról és sikeréről: a vonakodókat nyílt becsületességünk, politikai propagandamentességünk, együttes munkánk kézzelfogható eredményeinek magas színvonala és hasznossága, valamint saját felelősségérzetünk fogja a mindent kifogásoló vagy ellenző steril tartózkodás helyett az alkotó közös munka cselekvő támogatására ösztökélni. Ugyancsak egyre nyilvánvalóbban és egyre pótolhatatlanabbul hiányzik továbbra is a jugoszláviai, a romániai, a csehszlovákiai magyar pedagógusoknak az anyanyelvi konferencia programjában való részvétele. A magyar nyelv és kultúra kétnyelvű közegben, kisebbségben való tanításáról — műveléséről velük tudnánk a leggyümölcsözőbb, legtanulságosabb szakmai dialógust, tapasztalatcserét folytatni. Őket is hívogatnunk, tájékoztatnunk kell programjainkról továbbra is, amellett munkájukról magunknak is sokkal alaposabban kell tájékozódnunk, eredményeiket — gondjaikat bőségesebb részletességgel kell közöljük sajtónkban — folyóiratainkben, cikkeiket, tanulmányaikat gyakrabban kell a szakma számára elérhetővé tennünk. A magyar nyelv tanítóinak, a magyar kultúra terjesztőinek eredményes szakmai együttműködése modellt nyújthat más területek szakembereinek is a közös alkotó munka megindításához. Sőt: az anyanyelvi konferencia eleinte házigazdája, kerete is lehet — ha így igénylik a szakemberek — az együtt dolgozó szakcsoportok műhelymunkájának. Elsősorban a hazai és a külföldi magyar írók, költők, irodalmárok módszeres és állandó együttműködésének lehetővé tétele lenne kívánatos, hiszen talán ezen a területen van a legtöbb bepótolni való: a magyarországi irodalom külföldi, és a külföldi magyar irodalom magyarországi jelenléte, szerepe, elérhetősége, közölhetősége távolról sem mondható kielégítőnek. A magyarországi és a külföldi magyar történészek is keresik az együttműködés legeredményesebb módozatait, egymás munkájának elősegítési lehetőségeit, gyakran éppen a különböző korok magyar kivándorló csoportjai történetének kutatási területén, ami csak közös munka segítségével lesz sikeresen feldolgozható. (Az idő e területen is sürget: külföldi magyarlakta környékek újságjaiban szinte naponta olvasható olyan öreg magyarok gyászjelentése, akik a századelejei bevándorlásoknak még emlékező résztvevői voltak, akik tehát a történész kutatónak forrásértékű adatközlői lehettek volna.) De egyéb szakterületek szakembereinek közvetlen és termékeny együttműködését is támogatnia kell az anyanyelvi konferenciának: szociológusokét és papokét, népi táncosokét és nyelvészekét, zenészekét és képzőművészekét a többiek között. 3. MŰVÉSZI ELŐADÓKÖRUTAK, FILMEK 1970 óta bebizonyosodott az hogy külföld magyarsága szükségesnek tartja és igényli a szórakoztatóipart és a könnyű műfajokat képviselő előadók és művek mellett a komolyabb műfajok műveit és művészi szintű előadóit szerepeltető műsorokat is. Dr. Püski Sándor és Sándorné szinte misszióként végzett munkálkodása eredményeként Amerika magyarsága például 1972 óta a mások által szervezett kabaré-műsorok, Jókai-filmek és néhány irodalmi rendezvény mellett jelentős számban látogatta Jancsó Adrienne, Béres Ferenc és Kecskés András műsorait, Csoóri Sándor, Kosa Ferenc és Marosi Júlia előadásait és a Csoóri —Kosa alkotópár filmjeit, az Ádám Erzsébet—Domonkos Géza —Farkas Árpád —Hajdú Győző —Kányádi Sándor—Sütő András erdélyi magyar író-költő-szerkesztő-előadó csoport, valamint a szintén erdélyi Dukász Anna és Vígh István estjeit. 1974 őszén Püskiék már az anyanyelvi konferenciával közösen szervezték meg Dr. Czine Mihály nagysikerű amerikai előadókörútját. Nem problémamentesek ezek a körutak és előfordul, hogy zárt ajtóba ütközik a szervezői jóakarat, de a mai magyar szó, a modern magyar kultúra művészi szinten és személyes találkozások útján való külföldi terjesztésében Püskiék programjai érték el eddig a legnagyobb eredményeket és biztatnak a továbbiakban is a legnagyobb sikerrel. Ezért javaslom azt, hogy a többi előadó program mellett, ami Magyarországról a külföldi magyarság felé irányul, legyen az anyanyelvi konferenciának is egy a magyar művészek, pedagógusok, írók, történészek, költők, zenészek, irodalmárok, nyelvészek és mások előadókörútjait gondozó programja, ami elsősorban a konferencia céljait, tehát a magyar nyelv és kultúra külföldi megtartását, művelését igyekezne szolgálni (Czine Mihály is találkozott sok külföldi magyar tanítóval, ifjúsági vezetővel, fiatallal, előadókörútja során, meglátogatott magyar iskolát is, sőt tartott is egy “rendhagyó irodalomórát” az egyik osztályban). Az anyanyelvi konferencia művészi előadókörutakat szervező programjának amerikai szervezésére a legkézenfekvőbb az lenne, ha Püski Sándorékat kérnénk fel. Ez a program kellene gondozza az anyanyelvi konferencia tankönyveinek, segédeszközeinek külföldi forgalmazását is. Ugyancsak e program keretében kellene megindítanunk a színvonalas magyar filmek, a gyermek- és ifjúsági filmek, az oktatófilmek, a tévéfilmek, a rajzfilmek, a kisfilmek eljuttatását is a külföldi magyar iskolákhoz, kulturális egyesületekhez, egyházakhoz. A rengeteg magyar filmből csak ritkán, évente ha egyszer-kétszer jut el egyegy inkább szórakoztatóipari, mint művészi igényű film, például az amerikai magyarlakta vidékekre, kisfilm, gyermekfilm, tévéfilm, rajzfilm még annyi sem. A konferencia előadókörutakat szervező programja nem csak magyarországi előadók külföldi, hanem külföldi magyar írók-költők-tudósok-művészek-pedagógusok magyarországi előadókörutjait is gondjába kell vegye: külföldi magyarságunk eredményeiről, gondjairól szóló személyes előadások, műsorok, külföldi magyar tánccsoportok, énekkarok előadásai minden bizonnyal a hazai magyarság jelentős érdeklődésére tarthatnak számot. 4. POLITIKÁKHOZ, HATALMAKHOZ VALÓ VISZONYUNK Sikerült elérnünk azt, hogy az anyanyelvi konferencia a politikai különbözőségek, ellentétek áldozatává ne váljon. Továbbra is nehezíti viszont dolgunkat valahányszor a politika hangja próbálja befolyását érvényesíteni kulturális jövőnk alkotásának mindennapi munkája közben. Nem arra való az anyanyelvi konferencia, hogy gazdasági, világnézeti, ideológiai vagy történelemszemléleti rendszerek, csoportok, izmusok, eszmék táboraiba segítsen toborozni barátokat, követőket, felhasználható híveket, és nem arra való, hogy bárki a pedagógia és kultúra szakembereit a saját politikai céljai érdekében bűnbaknak, támadási célpontnak használja. Gondosan, határozottan, féltő szeretettel és megalkuvás nélkül kell őrizzük a jövőben is az anyanyelvi konferencia minden programját a politikától, a tudós, a szakember objektivitásra való törekvésével, a magyar kultúra becsülőjének, művelőjének a “tiszta forrás” iránti szomjúságával, a művészetek értékelőjének a “gondosan, szépen” való alkotás iránti minőségigényével. Ugyanakkor bátran fel kell emeljük szavunkat a jövőben is mindig, amikor a magyar nyelv és kultúra alkotóját, művelőjét korlátozza bárhol bármilyen hatalom. Minden össze nem gyűjtött népballada, minden el nem végezhető történészeti forráskutatás, minden külföldi magyar sajtóvádaskodás miatt a magyar élettől visszavonuló pedagógus, minden meg nem jelenhető irodalmi, szociográfiai, szociológiai munka, minden meg nem kapott vízum és útlevél, minden zárt ajtó magyarországi előadóművész vagy az anyanyelvi konferencia tankönyvei és szakemberei előtt, minden zárt határ a magyar szó, a magyar betű előtt, minden bezárt, vagy meg nem indulható magyar iskola és osztály mindannyiunk közös munkáját akadályozza, mindannyiunk emberségét sérti, mindannyiunk magyar jövőjét szegényíti. 5. DIÁKCSERE Az anyanyelvi konferencia Balaton melletti és sárospataki nyaraló nyelvtanfolyamai is azt bizonyítják, hogy szinte semmi sem pótolja a személyes élményt, hogy külföldi magyar gyermekek magyar nyelvtudása és kultúra ismerete legjobban magyarországi környezetben gyarapszik. Ezért javaslom azt, hogy létesítsünk a meglévő
