Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-01-01 / 1. szám
10. oldal «IttVAköfet 19/4. január hó A MAGYAR IRODALOM VÉDELMÉBEN Az emigrációban elburjánzott minden olyan gondolat, amely el akar menekülni az új, a rendkívüli bódulatába. Az írások tömege hagyja el a nyomdákat. Eddig kiadással nem büszkélkedhetők; ajánlásokat kérnek könyveik első oldalára. Sőt követelik, hogy előre elismerjék őket és dicsérjék. Valamit tenni kell, hogy az irodalmi követelmények felé sodródjanak azok, akik még helyesen sem tanultak meg írni. Érdekes és titokzatos módon a magyar emigráció szimbolikus előrehaladásban áll. Minden neurotikus és lázas sieltségben fordul a magyar lélek-tudomány irányába. Valóban erre nem volt alkalom az elmúlt dekádokban. Itt látszik meg, hogy a közép-európai bástyák között eltiporhatatlanul él egy nép, akinek gyökerei — lehet — Babylon környékén bontakoztak ki. Egy királyi nép! Ősi lélek-erejével, misztikus elhivatottságával most is utat tör az elnyomás éveiben. Mindenki akar! Mindenki írni akar és valami szellemi önkívületben próbálja bemutatni a lelkét, írni, alkotni, felfedezni! Ma ez a jelszó! így legelsősorban dicsérni kellene. Elismerni, még akkor is, ha a magyar irodalom sírját éppen ez a szabad lelkesedés és zabolátlan akarat viszi előre. Odáig jutottunk, hogy az írások és "művek” tömege lepi el a szerkesztőket. Az ún. irodalmi körök pedig befogadják — érdem nélkül — azokat, akik csak lelkesednek. így a "művek" és szerzői belopni akarják magukat a magyar szellemi köztudatba. Azonban ez a köztudat csak ott létezik, ahol tudományos ismeretekben gazdag egyesülések léteznek. Mert nincs bírálat! Az irodalmi körök vezetői — tisztelet a kivételnek — magabiztos "írói” elhivatottságukban kigolyózzák az arra érdemeseket. Maradnak pedig az ún. "új utakat” keresők. Szellemi és más felkészültség nélkül. A közönség pedig bárkinek tapsol! A könyvek írói legtöbbször egyszerű, saját lelki-vívódásaikat írják polgári történetükbe. Remélve, hogy így elfogadják őket. De nem veszik tudomásul, hogy ezek mások részére értéktelenek. Az "írók” ma már úgy küldik el kézirataikat, hogy azokat feltétlenül lefogják közölni. Előre kérik, hogy megfelelő, jó kritikával lássák el, mert már mások is ezt tették! De ebben még nem merültek ki az ilyen "írók” törekvései! Irodalmi esteket rendeznek egymaguk, vagy olyanok által, akik a magyar irodalmat valami égető-tűzben akarják elhamvasztani. Liberális az obscen-féle hajlongó közönséget toboroznak a magyar irodalom bemutatása címén. Legutóbb Kaliforniában rendeztek jószándékú irodalmi estet. Az egyik költő versét neves magyar színművész “nem-átallotta” felolvasni és elpirítani a jóérzésű vendégeket. Ilyen verset olvasnak fel a magyar irodalmat szomjazóknak! A közönség fegyelmezetten nem tapsolt. Csak éppen nem mert nevelésénél fogva botrányt csinálni. A másik költő versét pedig 24 soron át olvasták fel. Ezalatt egyetlen vessző, pont, felkiáltó jel, kötőjel, nem volt a versben elhelyezve. És a "világot jelentő deszkákon” egyszerűen a költő bejelenti, hogy ők "új utakat” követnek! A magyar közönség tapsol. Önfeledten dícsér és elismer és nem mer ellene mondani! Kezetráznak és dicsérnek! Az "írót” és "költőt” így boldoggá téve, mostmár újabb terveket szőnek és obscen verseket a jövőre! Általában nem engedik leközölni a kritika sorait. Félnek, hogy a liberális előfizetők tömege elrohan a laptól és nem olvassák a lapot. Csak éppen elfelejtik, hogy a magyar irodalmat féltő és kedvelő magyarságnak ezekre semmi szüksége nincsen. Mi is elmondhatjuk, mint régebbi tanáraink, hogy az irodalomról beszélni ma éppen annyi, mint Kazinczy és Kölcsey korában. Nem új utakat keresnek. Megmaradtak a régin. Fontosabb volt a magyar jövő, mint a befogadó ország erkölcstelen fiatalságának nyomdokait követni. Kölcsey korában a szabad magyar szó rázta fel a nemzetet. Az írókat. A hallgatókat. Ez a hazatalálás remegtette meg mindég az eltiport nemzetet... A vélemény és magyarázat! A bírálat és az igazság követelése! Ezek azok, amik az akarnokokat elsöpörhetik. Ha vannak tisztán látók, akik nem csak legyintenek, hanem tiltakoznak is! Akik féltékenyek a magyar szellemi élet ragyogásának és tisztaságának megőrzésében. Akik akarják a régi finomságot és a gondolatok szépségét. Mert a legtöbb ilyen fércmunká-A bukaresti kommunista pártközpont hatalmas épülete előtt élesen felsikolt a rendőrsíp 17 óra 30-kor. A széles úttesten autók állnak. A helybeliek mind jól tudják, mi történik ilyenkor, minden este Románia államfője, Nicolae Ceausescu most fejezte be napi munkáját s haza készül. Egy nagy fekete Mercedes-kocsiban ülve befordul a Galea Victorei-be, de nem tekint ki, nem integet senkinek. A kocsi le van függönyözve. Ha valaki ekkor megkérdezné a bukaresti járókelőktől, hol is lakik Ceausescu, erre senki sem tudna pontos választ adni. Ki a felesége, hány gyermeke van? Ki tudja? Pedig az 55-éves államfőnek több "otthona” is van! Sőt felesége és gyermekei is vannak. Ha a fekete Mercedest nyomon követjük, azt látjuk, hogy a kocsi a várost északi irányban hagyja el, majd a Hera-tónál hirtelen egy oldalsó egyirányú utcába fordul be. Az utca mindkét oldalán szigorúan tilos a járműveknek álldogálni. Ha ebben a "Tó-utcának nevezett utcában mégis eszébe merne jutni valakinek, hogy megálljon, abban a pillanatban komor, bőrkabátos emberek rohannának ki az utcát szegélyező bokrokból s igazoltatnák a vakmerőt. A legjobb esetben felszólítanák, hogy azonnal, menjen tovább ... Az utca ugyanis a "drága hatalmat” birtoklók lakóövezetében fekszik. Ceausescun kívül itt még az a párszáz vezető is, kik a kormányban és a pártban a legmagasabb beosztásokat töltik be. A lakóépületek sűrű, áthatolhatatlan bokorsövények mögött rejtőzködnek s így senki sem pillanthatja meg a román fejesek terraszait és úszómedencéit. Amikor a súlyos, automatikusan működő vaskapu becsukódik, a kommunista urak zavartalanul lehetnek egymás között. 1965-ben lett Ceausescu államfő, s akkor kapta meg a Tó-utcában mai luxus-otthonát is. Ez azonban nem elég neki, s a teljesség kedvéért viban, amelyeket agyondícsémek: a forma és szerkezet, az irodalom törvényes szabályai nélkül tátonganak a "lelkesült” olvasók felé. Mert sokan vannak lelkesültek, de kevesen tisztánlátók. A törekvő fiatal írók ebben a rossz meglátásban nem szolgálják nagyszerű magyarságunk jövőjét. A mi sajátos életünk csodálatos színei így elvésznek, eltűnnek. Meg kell mondani az igazságot. Az írónak előbb meg kell ismernie a saját hazája irodalmi múltját. Hogy valaha volt egy magyar renaissance, amikor egy Vitéz János, Janus Pannonius és társai a költészet és írás-gondolatok közlésében csak a magyar érzés tisztaságáról szólhattak. Aki erre nem büszke és nem is ismeri, az ne akarjon belépni a sorba. Az írókat, írásművelőket meg kell bírálni. A tisztelet és tanítás hangjának kell érvényesülni. Nem a sértődöttség, hanem a felismerés és viszont-tisztelet fogja megmutatni az igazi utat. A szerkesztőknek helyet kell biztosítani a felmerült könyvek bírálatára. így a magyar irodalom nyitott szívvel fogadja az egeket kérő fiatalságot. Azokat, akik tisztult gondolatokkal a világ elismerésére törekednek. A jövőért kell megtenni mindent. Ez pedig nem ábrázolhatja a szennyet és ostobaságot. A kifejezések szépsége és nem a déki otthonkára is igényt formált. Románia legfelkapottabb része most a Fekete-tenger partvidéke, honnan a kígyókat kiirtották. A bulgár határ közvetlen közelében fekszik az elhagyott, kies Magalia. Itt építtette fel Ceausescu álmainak házát: egy tengerparti luxus-villát. Hosszú hajómoló nyúlik a tengerbe a villa mellett, melynek kertjében szívalakú úszoda van építve — részben a szabad ég alatt, részben tetővel fedve. A szocializmus román útjának ez a nyári rezidenciája. Itt a román államfő úgy élhet, mint bármely nyugati kapitalista. Ceausescu felesége, Elona, 25 éve áll férje oldalán s három gyermek anyja. Mint minden családban, itt is van egy Beatle-fiú: Valentin, ki Cambridge-ben diák. A Perla-i és Mamaia-i nagyszállók alkalmazottjai jól ismerik Valentint, ki gyakran mulat náluk éjszakánként, nem elv-Elkészült a második, úgynevezett szabad-gázüzem is Szeged határában a nyersföldgáz tisztítására, értékes és káros szennyeződéseinek kivonására. Most az algyői szénhidrogénmedence napi gáztermelése 6.2 millió köbméter, ezután viszont meghaladja a tízmilliót is. Ebben az esztendőben Algyőről már kétmilliárd köbméter földgáz kerül a hazai elosztóhálózatba, majdnem kétszerese annak, amennyit például a Fővárosi Gázmüvek igényel. A 270 millió forint értékű beruházás berendezéseinek többségét a Budapesti Kőolajipari Gépgyár készítette és szerelte fel, a műszereket amerikai, a hűtőket pedig szovjet vállalatok szállították. Az építést 1972 nyarán kezdte el Vegyépszer és több vállalattal együtt a két gázgyűjtő és elosztó tankállomást és magát az üzemet is határidőre, még a tél beállta előtt elkészítette. A most fúrt 11 kúttal együtt Algyőn már 33 gázkút áll készen a termelésre. Az új üzem felépítésével megvaló"négyszemközé tartozó” vágyak és piruló álmok, nem két-személy érzésvilágának utcára dobása lehet a cél! Üj utakat is lehet követni a szenny és piszok felkavarása nélkül. Az állati ösztönök és piruló gondolatok nem a magyar irodalomért álmodó közönség elé valók. Európa még mindég ismeri az ideált! Eszmények nélkül nem lehet lélekből ábrázolni. Nem lehet még a hazáról sem írni! Mert, aki eszményeket keres az ma is fegyelmezett és szilárd. Ha ezeket nyíltan felolvasott buta írásokkal kiírtjuk az ifjúság leikéből, akkor elmondhatjuk, hogy elvégeztetett! Ezért a magyar közönség kötelessége megtagadni az ilyen szellemtermékeket. Kötelességünk lezavami a színpadról azokat, akik gondolatainkat összezavarják. Mellőzni kell írásaikat! A magyar irodalom struktúráját éppen az teszi nagyszerűvé, hogy alapjai tisztaságra épültek. A kritika pedig éppen ezt a tisztaságot akarja megőrizni. A szerkesztők akkor segítik az irodalmunkat, ha lapjaikon ismertetik a könyveket. Azután megmondják az igazságot! Ekkor adjuk meg az értékét: a kirakott vesszők és helyesen ítélt gondolatjelek alkalmazásában. Nem pedig az író önmaga büszke elismerésében, amit rögtön előlegezett magának. Mindezeket a magyar irodalom védelmében! Nyirádi-Szabó Imre társakkal és elvtársnőkkel, hanem két angol diáktársával, no meg a megfelelő számú barátnőivel. Angliában állítólag éppen a volt román exkirály leányával, Margarita hercegnővel kezdett heves flörtbe, ki most 23 éves. Az viszont biztos, hogy Triumph TR4-es sportkocsit szokott vezetni... Nicolae keresztnevű öccse pedig a titkosrendőrség FIAT 1500-ával okozott nemrég egy súlyos balesetet. A harmadik gyermek, Zoe-Elena, egy diákújság főszerkesztője. Leginkább azonban egy Mercedes 220-as kocsival szokott száguldozni Bukarest és Magalia között. A papának, Ceausescu államfőnek legnagyobb passziója a medvevadászat a Kárpátokban. Egykor ott Carol király vadászgatott: ma viszont Nicolae Ceausescu! Aktuelle Woche — Zürich (Cs. L.) sulásához közeledik az algyői gázprogram: az eredeti tervek szerint már csak a gázfeldolgozó építése van hátra, és akkor az itt termelt földgáz értékes melléktermékeit — propán-bután gázt és vegyipari alapanyagokat — helyben tudják kinyerni, elválasztani. Időközben azonban kiderült, hogy a gázfogyasztás mind nagyobb téli-nyári ingadozása miatt célszerű lenne harmadik, négymillió köbméteres csúcsüzemet is építeni a hideg napokra. Mivel a 6.5 milliárd forintos algyői programból különböző megtakarítások, módosítások miatt erre is jut pénz, építését jóváhagyták, és már alapozzák is az új gázüzemet. A földgáz “konzerválása" nem egy szerű, de ismert dolog, és már Magyarországon is készülnek a megvalósítására. Ügy tervezik, hogy az említett csúcsüzem nyáron is termelne, és valahol a közelben, a föld alatt egy kimerült, letermelt gáztárolóban tennék el télre a tisztított, tüzelésre előkészített fűtőanyagot. A FOLTOZÓ VARGA MŰHELYÉTŐL A FEKETE-TENGERI LUXUSVILLÁIG Elkészült a második gázüzem Algyőn
