Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)

1974-01-01 / 1. szám

10. oldal «IttVAköfet 19/4. január hó A MAGYAR IRODALOM VÉDELMÉBEN Az emigrációban elburjánzott min­den olyan gondolat, amely el akar menekülni az új, a rendkívüli bódu­latába. Az írások tömege hagyja el a nyom­dákat. Eddig kiadással nem büszkél­­kedhetők; ajánlásokat kérnek köny­veik első oldalára. Sőt követelik, hogy előre elismerjék őket és di­csérjék. Valamit tenni kell, hogy az irodal­mi követelmények felé sodródjanak azok, akik még helyesen sem tanul­tak meg írni. Érdekes és titokzatos módon a magyar emigráció szimbolikus előre­haladásban áll. Minden neurotikus és lázas sieltségben fordul a magyar lélek-tudomány irányába. Valóban erre nem volt alkalom az elmúlt dekádokban. Itt látszik meg, hogy a közép-európai bástyák között elti­­porhatatlanul él egy nép, akinek gyökerei — lehet — Babylon környé­kén bontakoztak ki. Egy királyi nép! Ősi lélek-erejével, misztikus elhivatottságával most is utat tör az elnyomás éveiben. Mindenki akar! Mindenki írni akar és valami szellemi önkívület­ben próbálja bemutatni a lelkét, írni, alkotni, felfedezni! Ma ez a jel­szó! így legelsősorban dicsérni kellene. Elismerni, még akkor is, ha a ma­gyar irodalom sírját éppen ez a sza­bad lelkesedés és zabolátlan akarat viszi előre. Odáig jutottunk, hogy az írások és "művek” tömege lepi el a szer­kesztőket. Az ún. irodalmi körök pedig befogadják — érdem nélkül — azokat, akik csak lelkesednek. így a "művek" és szerzői belopni akar­ják magukat a magyar szellemi köz­tudatba. Azonban ez a köztudat csak ott létezik, ahol tudományos ismere­tekben gazdag egyesülések léteznek. Mert nincs bírálat! Az irodalmi körök vezetői — tisz­telet a kivételnek — magabiztos "írói” elhivatottságukban kigolyózzák az arra érdemeseket. Maradnak pedig az ún. "új utakat” keresők. Szellemi és más felkészültség nélkül. A kö­zönség pedig bárkinek tapsol! A könyvek írói legtöbbször egysze­rű, saját lelki-vívódásaikat írják pol­gári történetükbe. Remélve, hogy így elfogadják őket. De nem veszik tudo­másul, hogy ezek mások részére ér­téktelenek. Az "írók” ma már úgy küldik el kézirataikat, hogy azokat feltétlenül lefogják közölni. Előre ké­rik, hogy megfelelő, jó kritikával lássák el, mert már mások is ezt tet­ték! De ebben még nem merültek ki az ilyen "írók” törekvései! Irodalmi esteket rendeznek egy­­maguk, vagy olyanok által, akik a magyar irodalmat valami égető-tűz­­ben akarják elhamvasztani. Liberális az obscen-féle hajlongó közönséget toboroznak a magyar irodalom be­mutatása címén. Legutóbb Kaliforniában rendeztek jószándékú irodalmi estet. Az egyik költő versét neves magyar színmű­vész “nem-átallotta” felolvasni és el­pirítani a jóérzésű vendégeket. Ilyen verset olvasnak fel a magyar irodal­mat szomjazóknak! A közönség fe­gyelmezetten nem tapsolt. Csak ép­pen nem mert nevelésénél fogva bot­rányt csinálni. A másik költő versét pedig 24 so­ron át olvasták fel. Ezalatt egyetlen vessző, pont, felkiáltó jel, kötőjel, nem volt a versben elhelyezve. És a "világot jelentő deszkákon” egyszerűen a költő bejelenti, hogy ők "új utakat” követnek! A magyar közönség tapsol. Önfe­ledten dícsér és elismer és nem mer ellene mondani! Kezetráznak és di­csérnek! Az "írót” és "költőt” így boldoggá téve, mostmár újabb ter­veket szőnek és obscen verseket a jövőre! Általában nem engedik leközölni a kritika sorait. Félnek, hogy a libe­rális előfizetők tömege elrohan a laptól és nem olvassák a lapot. Csak éppen elfelejtik, hogy a magyar iro­dalmat féltő és kedvelő magyarság­nak ezekre semmi szüksége nincsen. Mi is elmondhatjuk, mint régebbi tanáraink, hogy az irodalomról be­szélni ma éppen annyi, mint Ka­zinczy és Kölcsey korában. Nem új utakat keresnek. Megmaradtak a ré­gin. Fontosabb volt a magyar jövő, mint a befogadó ország erkölcstelen fiatalságának nyomdokait követni. Kölcsey korában a szabad magyar szó rázta fel a nemzetet. Az írókat. A hallgatókat. Ez a hazatalálás re­­megtette meg mindég az eltiport nemzetet... A vélemény és magyarázat! A bí­rálat és az igazság követelése! Ezek azok, amik az akarnokokat elsöpör­hetik. Ha vannak tisztán látók, akik nem csak legyintenek, hanem tilta­koznak is! Akik féltékenyek a ma­gyar szellemi élet ragyogásának és tisztaságának megőrzésében. Akik akarják a régi finomságot és a gon­dolatok szépségét. Mert a legtöbb ilyen fércmunká-A bukaresti kommunista pártköz­pont hatalmas épülete előtt élesen felsikolt a rendőrsíp 17 óra 30-kor. A széles úttesten autók állnak. A helybeliek mind jól tudják, mi tör­ténik ilyenkor, minden este Románia államfője, Nicolae Ceausescu most fejezte be napi munkáját s haza ké­szül. Egy nagy fekete Mercedes-ko­­csiban ülve befordul a Galea Victo­­rei-be, de nem tekint ki, nem integet senkinek. A kocsi le van függönyöz­­ve. Ha valaki ekkor megkérdezné a bukaresti járókelőktől, hol is lakik Ceausescu, erre senki sem tudna pontos választ adni. Ki a felesége, hány gyermeke van? Ki tudja? Pedig az 55-éves államfőnek több "otthona” is van! Sőt felesége és gyermekei is vannak. Ha a fekete Mercedest nyomon követjük, azt lát­juk, hogy a kocsi a várost északi irányban hagyja el, majd a Hera-tó­­nál hirtelen egy oldalsó egyirányú utcába fordul be. Az utca mindkét oldalán szigorúan tilos a járművek­nek álldogálni. Ha ebben a "Tó-ut­cának nevezett utcában mégis eszébe merne jutni valakinek, hogy megáll­jon, abban a pillanatban komor, bőrkabátos emberek rohannának ki az utcát szegélyező bokrokból s iga­zoltatnák a vakmerőt. A legjobb esetben felszólítanák, hogy azonnal, menjen tovább ... Az utca ugyanis a "drága hatalmat” birtoklók lakó­övezetében fekszik. Ceausescun kí­vül itt még az a párszáz vezető is, kik a kormányban és a pártban a legmagasabb beosztásokat töltik be. A lakóépületek sűrű, áthatolhatatlan bokorsövények mögött rejtőzködnek s így senki sem pillanthatja meg a román fejesek terraszait és úszóme­dencéit. Amikor a súlyos, automati­kusan működő vaskapu becsukódik, a kommunista urak zavartalanul le­hetnek egymás között. 1965-ben lett Ceausescu államfő, s akkor kapta meg a Tó-utcában mai luxus-otthonát is. Ez azonban nem elég neki, s a teljesség kedvéért vi­ban, amelyeket agyondícsémek: a forma és szerkezet, az irodalom tör­vényes szabályai nélkül tátonganak a "lelkesült” olvasók felé. Mert sokan vannak lelkesültek, de kevesen tisztánlátók. A törekvő fiatal írók ebben a rossz meglátásban nem szolgálják nagyszerű magyarságunk jövőjét. A mi sajátos életünk csodálatos szí­nei így elvésznek, eltűnnek. Meg kell mondani az igazságot. Az írónak előbb meg kell ismernie a saját ha­zája irodalmi múltját. Hogy valaha volt egy magyar renaissance, amikor egy Vitéz János, Janus Pannonius és társai a költészet és írás-gondolatok közlésében csak a magyar érzés tisz­taságáról szólhattak. Aki erre nem büszke és nem is ismeri, az ne akar­jon belépni a sorba. Az írókat, írás­művelőket meg kell bírálni. A tiszte­let és tanítás hangjának kell érvé­nyesülni. Nem a sértődöttség, hanem a felismerés és viszont-tisztelet fogja megmutatni az igazi utat. A szer­kesztőknek helyet kell biztosítani a felmerült könyvek bírálatára. így a magyar irodalom nyitott szívvel fo­gadja az egeket kérő fiatalságot. Azokat, akik tisztult gondolatokkal a világ elismerésére törekednek. A jövőért kell megtenni mindent. Ez pedig nem ábrázolhatja a szennyet és ostobaságot. A kifejezések szépsége és nem a déki otthonkára is igényt formált. Románia legfelkapottabb része most a Fekete-tenger partvidéke, honnan a kígyókat kiirtották. A bulgár határ közvetlen közelében fekszik az elha­gyott, kies Magalia. Itt építtette fel Ceausescu álmainak házát: egy ten­gerparti luxus-villát. Hosszú hajó­­moló nyúlik a tengerbe a villa mel­lett, melynek kertjében szívalakú úszoda van építve — részben a sza­bad ég alatt, részben tetővel fedve. A szocializmus román útjának ez a nyári rezidenciája. Itt a román államfő úgy élhet, mint bármely nyugati kapitalista. Ceausescu felesége, Elona, 25 éve áll férje oldalán s három gyermek anyja. Mint minden családban, itt is van egy Beatle-fiú: Valentin, ki Cambridge-ben diák. A Perla-i és Mamaia-i nagyszállók alkalmazottjai jól ismerik Valentint, ki gyakran mulat náluk éjszakánként, nem elv-Elkészült a második, úgynevezett szabad-gázüzem is Szeged határában a nyersföldgáz tisztítására, értékes és káros szennyeződéseinek kivoná­sára. Most az algyői szénhidrogén­medence napi gáztermelése 6.2 mil­lió köbméter, ezután viszont megha­ladja a tízmilliót is. Ebben az esz­tendőben Algyőről már kétmilliárd köbméter földgáz kerül a hazai el­osztóhálózatba, majdnem kétszerese annak, amennyit például a Fővárosi Gázmüvek igényel. A 270 millió forint értékű beruhá­zás berendezéseinek többségét a Budapesti Kőolajipari Gépgyár ké­szítette és szerelte fel, a műszereket amerikai, a hűtőket pedig szovjet vállalatok szállították. Az építést 1972 nyarán kezdte el Vegyépszer és több vállalattal együtt a két gázgyűj­tő és elosztó tankállomást és magát az üzemet is határidőre, még a tél beállta előtt elkészítette. A most fúrt 11 kúttal együtt Algyőn már 33 gázkút áll készen a termelésre. Az új üzem felépítésével megvaló­"négyszemközé tartozó” vágyak és piruló álmok, nem két-személy érzés­világának utcára dobása lehet a cél! Üj utakat is lehet követni a szenny és piszok felkavarása nélkül. Az ál­lati ösztönök és piruló gondolatok nem a magyar irodalomért álmodó közönség elé valók. Európa még mindég ismeri az ideált! Eszmények nélkül nem lehet lélekből ábrázolni. Nem lehet még a hazáról sem írni! Mert, aki eszményeket keres az ma is fegyelmezett és szilárd. Ha ezeket nyíltan felolvasott buta írásokkal ki­írtjuk az ifjúság leikéből, akkor el­mondhatjuk, hogy elvégeztetett! Ezért a magyar közönség köteles­sége megtagadni az ilyen szellem­termékeket. Kötelességünk lezavami a színpadról azokat, akik gondola­tainkat összezavarják. Mellőzni kell írásaikat! A magyar irodalom struktúráját éppen az teszi nagyszerűvé, hogy alapjai tisztaságra épültek. A kritika pedig éppen ezt a tisztaságot akarja megőrizni. A szerkesztők akkor segítik az iro­dalmunkat, ha lapjaikon ismertetik a könyveket. Azután megmondják az igazságot! Ekkor adjuk meg az értékét: a ki­rakott vesszők és helyesen ítélt gon­dolatjelek alkalmazásában. Nem pe­dig az író önmaga büszke elismeré­sében, amit rögtön előlegezett ma­gának. Mindezeket a magyar irodalom vé­delmében! Nyirádi-Szabó Imre társakkal és elvtársnőkkel, hanem két angol diáktársával, no meg a megfelelő számú barátnőivel. Angliá­ban állítólag éppen a volt román ex­­király leányával, Margarita herceg­nővel kezdett heves flörtbe, ki most 23 éves. Az viszont biztos, hogy Triumph TR4-es sportkocsit szokott vezetni... Nicolae keresztnevű öccse pedig a titkosrendőrség FIAT 1500-ával oko­zott nemrég egy súlyos balesetet. A harmadik gyermek, Zoe-Elena, egy diákújság főszerkesztője. Legin­kább azonban egy Mercedes 220-as kocsival szokott száguldozni Buka­rest és Magalia között. A papának, Ceausescu államfőnek legnagyobb passziója a medvevadá­szat a Kárpátokban. Egykor ott Ca­rol király vadászgatott: ma viszont Nicolae Ceausescu! Aktuelle Woche — Zürich (Cs. L.) sulásához közeledik az algyői gáz­program: az eredeti tervek szerint már csak a gázfeldolgozó építése van hátra, és akkor az itt termelt föld­gáz értékes melléktermékeit — pro­pán-bután gázt és vegyipari alap­anyagokat — helyben tudják kinyer­ni, elválasztani. Időközben azonban kiderült, hogy a gázfogyasztás mind nagyobb téli-nyári ingadozása miatt célszerű lenne harmadik, négymillió köbméteres csúcsüzemet is építeni a hideg napokra. Mivel a 6.5 milliárd forintos algyői programból különbö­ző megtakarítások, módosítások miatt erre is jut pénz, építését jóvá­hagyták, és már alapozzák is az új gázüzemet. A földgáz “konzerválása" nem egy szerű, de ismert dolog, és már Ma­gyarországon is készülnek a meg­valósítására. Ügy tervezik, hogy az említett csúcsüzem nyáron is ter­melne, és valahol a közelben, a föld alatt egy kimerült, letermelt gáztá­rolóban tennék el télre a tisztított, tüzelésre előkészített fűtőanyagot. A FOLTOZÓ VARGA MŰHELYÉTŐL A FEKETE-TENGERI LUXUSVILLÁIG Elkészült a második gázüzem Algyőn

Next

/
Thumbnails
Contents