Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-02-01 / 2. szám
1974. február hó Stn TVAKOfcf 7. oldal A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA TLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! ELFELEJTETT HŐSÖK írta: VASVÁRI ZOLTÁN AZ 1943 JANUÁR HAVI DONI ÁTTÖRÉS EMLÉKÉRE Az emlékezés fáklyáját szeretném meggyújtani ezzel a rövid cikkel is azokért a névtelen és neves hősökért, akik a legnagyobbat, az életüket áldozták fel “DON” melletti harcokban, a magyar haza védelmében. Azóta 31 év múlt el, amikor a vörös áradat amerikai bombázók és töménytelen hadianyag segítségével áttörték a magyar védővonalat. Mi, akik életben maradtunk az Isten kiszámíthatatlan kegyelme folytán, akkor is és ma is tudjuk, hogy egy nagy világösszeesküvés áldozatai voltunk. Ebben a cikkben most nem arról akarok értekezni, hogy mi volt helyes és mi volt helytelen. Ma csak azt akarom kidomborítani, ha egy nemzet nem becsüli meg az áldozatvállalókat és nem állítja a következő generációk elé őket példaképül, annak a népnek sohasem lesz jövője. A hazai kommunista rendszer is eddig mélyen hallgatott a második világháború hős katonáiról, mert azok nemzeti Magyarország katonái voltak. A hazánkat megszálló szovjet hatalom nem tűrte el, hogy a rendszer ellenségeit példaképnek használják fel. Ezért kellett őket elhallgatni. Az emigrációban felnövekvő ifjúság sem tudott róluk sokat, legfeljebb családi körben hallott valamit, mert a nemzetközi összeesküvés itt is hosszú időn keresztül gondoskodott arról, hogy nem volt tanácsos beszélni róluk a megbélyegzett fasisztákról. Örök törvény, hogy az idő múlása minden volt bajnak a legjobb orvossága. A világpolitikai változások a nemzetek érdekeit is változtatják, ez magával hozza azt a tényt, hogy majd megint szükség lesz áldozat vállalókra. így látott napvilágot otthon egy könyv, amelynek címe “Requiem egy Hadseregért". Sajnos sok mindent orosz érdek szerint mutat be írója Nemeskürty István. Pártatlanul viszont azt is meg kell mondanom, hogy van benne sok igazság is. Az oroszt viszont úgy állítja be, hogy az csak az elnyomott népek igazságáért harcolt a barbár német és szövetségesei ellen. Az orosz katonát magát, mint a megtestesült jóságot mutatja be. Nem tudom milyen választ tudna adni az illusztris író annak a magyar fiatalnak, aki most oda állna eléje és megkérdezné, ezek az orosz szentek, akkor miért becstelenítették meg az anyámat, nővéremet, sőt a nagyanyámat is, mikor a rokkant apám a védelmükre kelt, akkor megverték, majd végig kellett néznie a gyalázatot és utánna agyonlőtték. Gondolom ha őszinte választ akarna adni, mivel ő is magyarnak vallja magát, akkor szemlesütve csak anynyit mondana: parancs szerint írtam. Magyarok közül is, akikét kiemel, azoktól pedig azzal veszi el a babérkoszorút, hogy félrevezetettek voltak és nem tudták, hogy milyen célért harcoltak. Ha félrevezetettek lettünk volna, akkor a hiányos felszerelés ellenére és a kormányunk hintapolitikája miatt a 208 km-es arcvonalat nem tudtuk volna tartani egy napig sem. Hazánk szeretete és családjaink féltése, a magyar katona becsülete, valamint a kommunizmus gyűlölete adta az erőt ahhoz, hogy helyt tudtunk állni a túlerővel szemben is. Az igazunk és magyar becsületünkért sokszor még a szövetségesünkkel is szembe szálltunk. Soha nem voltunk zsoldosok, mindig a hazánk érdeke és népünk védelme szerint cselekedtünk. Az ellenséggel soha nem cimboráltunk még akkor sem, amikor az államfőnk fegyverletételre szólított fel bennünket. Abban a kritikus időben, 1944. október 15-én, mondjuk Kádár jött volna Szálasi helyett, akkor őt támogattuk volna az orosz kommunista hadsereg ellen hazánk szabadsága érdekében. Aki ma mást állít a magyar királyi honvédségről az nem mond igazat. Minden időben akadnak gyávák és árulók, mint akkor is volt "úgynevezett mosókonyhai ellenállók”, akiknek a létszáma olyan kevés volt, hogy még az álló vizet sem zavarták. Ellenben a kommunista orosz hadsereg győzelme után lettek ők is nagy hősök, amikor a túlerő kiverte az igazi hősök kezéből a fegyvert a rövidlátó Nyugat segítségével. Magyar ifjak otthon és itt kint az idegenben, ezektől az elfelejtett magyar hősöktől vegyetek példát és erőt, akik ma jeltelen sírokban álmodnak egy szebb magyar jövőről. Magyarok, ifjak, fiúk és leányok vegyétek fel a hősök kezéből kivert fegyvereket és készüljetek fel az új magyar jövőre. Szívetekben állítsátok fel az elfelejtett hősök szobrát, ez legyen szellemi és fizikai riadótok, amely képessé tesz benneteket összefogott erővel küzdeni a magyar nép szabadságáért. Ha ezt meg tudjátok tenni, akkor a halott hősök békében tudnak pihenni, még az idegen földben is, mert biztosítva látják a magyar jövőt. Adassék tisztelet a névtelen és neves honvéd hősöknek! AZ ALÁBBI LEVELET INTÉZTÜK WASHINGTONBAN SZÉKELŐ VATIKÁNI DELEGÁTUSNAK 1974. FEBRUÁR 6-ÁN, A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM NEVÉBEN: Eminenciás Urunk! ■ Mély megdöbbenéssel vettük és elítéljük a Vatikán intézkedé- . sét, hogy Mindszenty Józsefet, a keresztény Magyarország hercegprímását, a kommunista rendszer nyomására kény szer-nyugdíjba küldték. Ezzel megalázták azt a mártír-koszorút, amelyet a keresztény világ a fejére helyezett az istentelenséggel szemben vállalt hősies küzdelméért. ■ Kérjük Eminenciás Urat, hogy ezt szíveskedjék tudomására adni a Pápa Öszentségének. A hithű magyar katolikusok és más keresztény vállásúak szívében megingott ezzel a cselekedetével az a biza- I lom, amellyel eddig Rómát, mint a keresztény világ központját körül vették. Hitünk és meggyőződésünk szerint ez a lépés semmit sem fog ' segíteni a magyar katolikus egyház helyzetén Magyarországon. Inkább a kommunista rendszernek használ, mert a bizalom hiányá- * I ban a hitélet mégjobban meggyöngül. \ Annak a reményünknek adunk kifejezést, mint egy keresztény politikai Mozgalom vezetőségi tagjai, hogy a Vatikán valamilyen formában rehabilitálni fogja Mindszenty József hercegprímásunkat. Erre azért lenne szükségünk, hogy visszanyerjük bizalmunkat és I teljes erővel tudjunk továbbra is küzdeni a keresztény világot el- i nyelni akaró istentelenséggel szemben. Kérésünk megismétlése mellett vagyunk tisztelő hívei Eminenciás Urunknak. v. Serényi István sk. Vasvári Zoltán sk. Dr. Kollarits Béla I KKM főtitkár KKM vezetője KKM kelet. kér. vez. I__________________________________I OKULÁSUL 28 éve, hogy kopog az írógép, hangzik a rádió így és azóta keressük a megoldást s okát a széthúzásnak. Tanulmányok, beszédek milliója pergett el kutatva az utat az egyesülésre. Megállapítottuk az ok: szétszóródás, kényelmes életforma, különböző emigrációs csoportok politikai beállítottsága, kasztrendszer, közömbösség és nem utolsó sorban a többféle felekezeti mozgalmak tetszése vagy nem tetszése, vagyis oly úton való beolvadás a befogadó ország testébe, hogy érzéketlenné válunk eredeti származásunkal szemben. Nézve mindezen tényeket be kell ismerni, valóban hozzájárulnak a mai helyzetünkhöz. Végül összegezve az összes dolgokat láthatjuk még azt a sok egyéni kezdeményezést is ami mind a fenti tények dacára sürgeti a magyar egység megteremtését. Kérdem, azok, akik érzik szükségességét ennek, miért nem jutnak közös nevezőre? Az egyénnek minden fáradozása és munkája lehetséges, hogy hiábavaló? A magyar csakugyan megérett arra, hogy kivesszen? Mi tényleg nem vagyunk hajlandók egymást megismerni? Miért a sok vádaskodás, támadás egymás ellen? Külön-külön okosabbak vagyunk mindenkinél? Másik véleményét, vagy magunkét újból megvizsgálni nem vagyunk hajlandók? Magabiztosság Isten ajándéka, az elbizakodottság már Isten verése. Tehát megértés, felismerése a jónak legyen sarkköve bírálatunknak. Minden egyesületünk célja a magyarság életben tartása, a magyar jövő, mégis csoport csoport ellen, nyiltan vagy alattomban akár rágalommal is igyekszik gáncsolni, gátolni a másikat. Magyar lesz a magyar legnagyobb ellensége. De miért? Rosszindulatból? Nem mindig! Vagy csupán azért, mert a támadó másképp látja az utat? Ezt okozhatják a különböző behatások, aminek mindannyian ki vagyunk téve (tanulmány, könyvek, társadalmi- érintkezési kör, stb.). Ennek következtében a megértés elérhetetlen ábránd marad? A teendő itt van. 1.) A betűt ne gyilok, hanem írként használja sajtónk és írógárdája, ne legyen szócsöve az indulatok hullámzásának, hanem nevelője, segítője azonos célunk érdekében. Mozgalom: 2.) Minden szerkesztőbizottság amelyik valóban akarja a magyar fennmaradást, lépjen érintkezésbe egy másik újsággal és egyezzenek meg, hogy nem hoznak le olyan cikket, amelyben támadás, rombolásszerű bírálat, akadékosság, rosszindulat észlelhető. Napvilágot csak jóakaratú, építő, segítő bírálat lásson. Végül is ismerjük fel a báránybőrbe bújtatott farkasokat! Figyeljünk egymás szavára, hogy ne tudják egyesek kiforgatni, másra magyarázni, sőt más értelemmel ellátni, mételyezni, gyanút ültetni atyánkfiái (nem csak nyelvünket beszélők — vegyem kölcsön e nagyon találó meghatározást) szándékába. Ne engedjük azt, hogy a hazaszeretet, hazánkat ért sérelmek említését soviniszta, fasiszta jelzővel illessék. Mert melyik az a nemzet, amelyik szónélkül hagyná, hogy feldarabolják, majd azzal sem törődne ha a megmaradt országát később ki kormányozza. Volt ilyen eset a múltban, vagy van a jelenben? Nem folynak-e nyílt vagy fojtott harcok emiatt? Jog csak bizonyos országoknak és személyeknek szól? Ők nem soviniszták, stb.?