Szittyakürt, 1974 (13. évfolyam, 1-5. szám)
1974-02-01 / 2. szám
2. oldal «ItmKÖfcT 1974. február hó A KÉT VILAGRENDOR Ahogy az USA és a Szovjetunió a Közel-Keletet egymással megosztják Nixon világutazója: Henry Kissinger éppen most újból meglátogatta a Közel-Keletet. Az USA külügyminiszterének meg kellett kísérelnie, hogy az izraelieket a szükséges engedményekre rábeszélje, s ugyanakkor az arabokat is meg kellett vigasztalnia. A háttérben azonban már kirajzolódik a közös amerikai szovjet beavatkozás. Kissinger most először ismerte be annak a lehetőségét, hogy amerikai és szovjet csapatok közösen vonulnak föl a Szuez-csatorna mentén és a Golán-magaslatokon. Az amerikai—szovjet bűntársulat, amely a ma valamennyi politikai eseményének hátterében áll, még soha azelőtt nem vált oly világosan láthatóvá, mint ma. A pártfogoltak természetesen ezt a ritka összeesküvést nem akarják észrevenni; a nyugatnémeteket itt, a magyarokat pedig odaát figyelmeztetik a szövetségi hűségre — sőt arra kényszerítik őket. Hogy ez az amerikai—szovjet bűntársulat részleteiben már mily meszszire jutott, arról a Curt L. Schmitt Detmold Tájékoztató Szolgálat október hó 30-án a messzemenően igazolt részleteket közölte: Nixon az USA haderejének riadóztatásával megteremtette a Közel-Kelet kérdésének a két világhatalom révén történő megoldásához a lélektani előfeltételeit. A világháborútól való általános félelem föltétel nélküli teljhatalmat adott mindkét szuperhatalomnak mind az arabokkal, mind pedig az izraeliekkel szemben. Amellett az eddigi tapasztalatok alapján föltételezhető: egy ilyenfajta kardcsörtetést Nixon csak azért rendezhetett, mivel ő a másik oldalt már előzőleg megbízhatón értesítette arról, hogy ez csak a csörtetésnél marad. Erről, a nagyok révén raffináltan megkártyázott játékról az a benyomás marad: az USA megmutatta Izraelnek, hogy ő semmiféle egyoldalú szovjet akciót nem hagy; az oroszok viszont ismét bebizonyították az araboknak, hogy ők szívesen segítenének nekik, de ezzel világháborút kockáztatnak. Ezzel a szövetségi erkölcsöknek mindkét oldal eleget tett. Az, hogy "magától érthetően” két világrendőr van: az USA és Oroszország, soha nem vált világosabbá, mint most a Közel-Keleten. Vetélkednek egymással, de lemondanak a romboló versengésről. A pártfogolt államok között azonban egy regionális konfliktust mindaddig forrni hagynak, ameddig a pártfogó államok valamelyikének is a taktikai javításra kilátása van. A konfliktust azonban azonnal megszüntetik, hogyha abból akár az egyik, akár a másik fél számára stratégiai előny származhat, amely a nagyhatalmak közötti globális egyensúlyt veszélyezteti. Arabok és izraeliek most tárgyalhatnak a békéről — azonban Moszkvából, illetve Washingtonból diktálnak, a világközvéleményének általános tetszése mellett. Kína kivételével? A világpolitika iróniája, hogy ugyanazon nagyhatalmak, amelyek ezt a háborút ily hevességgel lehetővé tették, most már az UNO megbízásából békítők gyanánt léphetnek föl. Az irónia teljes lenne, ha a Béke- Nobeldíj legközelebbi kitüntetettjeit Golda Meirnek és Sadatnak hívnák. Ügy látszik a következőben a Szovjet lesz előnyben. Az arabok ugyanis olyan "mérget” hoznak magukkal, amilyet az izraeliek nem tudnak fölmutatni: a kőolajat! Ez a csodafegyver védte meg az arabokat a katonailag már megmutatkozó totális vereségtől, amely a jövőben még a szovjet rakétáknál is erősebbnek fog bizonyulni. Európa ugyanis ma az arab olajra van utalva. Az araboknak egyedül az a fenyegetése, hogy az izrael-barátoknak az olajcsapot elzárják, arra késztette Nyugat-Európa országait, hogy Izraelnek világosan hátat fordítsanak. Párizs és London — teljesen csendben — ezt már megtette, egyébként sokkal korábban, mint Bonn. Annak a jelszónak “Fagyoskodjunk Izraelért” nincs semmi esélye. A jövőben az USA-nak is éppúgy szüksége lesz az arab olajra. Washington a közel-keleti olajforrásokat erőszakkal csakis a Szovjettel történő közvetlen szembekerülés veszélyével biztosíthatná! Erőszak nélkül viszont csakis akként történhetik, hogy Washington normalizálja viszonyát az össz-arab Sággal! Ez azt jelenti: a jövőben az USA is viszszavonul Izraeltől. Szükség esetén hatalmas nyomást gyakorol Izraelre, hogy egy az arabok részére elfogadható béke-megoldást keresztülvigyenek. Ez jelenti: Izrael az 1967- es hat-napos háború előtti határaira vonul vissza és minden pontban meghajlik a döntőbíróságnak. Ezért mindkét nagyhatalom Izrael államának létéért és azért, hogy ezt az arabok is elismerik — garanciát vállal. Izraelnek nincs más választása. Meg kell hajolnia! Különben veszélyezteti az USA politikájára gyakorolt befolyását és elvesztheti az USA gazdasági segélyének egy részét. Az USA helyzete a Közel-Keleten sokkal jobb, mintahogy az az első pillanatra látszott; még akkor is, ha az amerikaiak az izraelieket a megaláztatás határáig kényszerítik. Erre szükségük van, hogy az ottani helyzetükért ne kelljen aggódniuk. Másrészt teljességgel fönnáll annak az esélye, hogy a szovjet befolyást az arab államokra csökkentsék, ha az USA-nak sikerül meggyőznie az arabokat arról, hogy végső fokon Washingtontól függ, hogy az izraeliek mennyire lesznek engedékenyek. Az ehhez szükséges előfeltételek nem kedvezőtlenek. Mert: 1. ) A nagymennyiségű szovjet hadfelszerelési segély nem hozta az arabokat abba a helyzetbe, hogy Izraelt katonailag legyőzzék. 2. ) Az amerikai politikusok voltak azok, s nem pedig az orosz rakéták, akik az utolsó pillanatban megakadályozták, hogy Izrael a már kiharcolt stratégiai előnyt az arabok és szíriaiak teljes megsemmisítésévé alakítsa. így Sadatnak, az USA jövőbeni egyik legfontosabb tárgyalófelének nem kell szégyenkeznie. 3. ) Az amerikaiak azok, akik az araboknak a hosszú időre biztosított olajszállítmányok fejében a legelőnyösebb gazdasági segélyt kínálhatják. Az USSR-nek a Közel-Keletet hosszú időre meg kell osztania az USA-val. Ha az USA-val szembeni arab olaj-bojkottot a szovjet támogatná, enyhülés-politikájának hihetőségét tenné kétségessé Washington számára. Moszkva nagyon nehezen menne bele annak a kockázatába, hogy ebből kifolyóan a Közel- és a Közép-Keleten az USA-val katonailag szembekerüljön. Azonkívül Moszkva reménykedik abban, hogy az USA a Szovjetben hatalmas beruházásokat végez. Biztosított energia ellátás nélkül az USA a Szovjet ezen reményeit nem teljesítheti. Eddig az e tekintetben jól tájékozott levelező. A mi, németek számára ebből egy logikus következmény adódik! Nem szabad, hogy mi az amerikaiak oldalán izgatókká váljunk. Bemutatták nekünk, hogy az amerikaiak szükség esetén még a legjobb szövetségeseiket is ejtik, ha azok számukra már terhesek. Ott volt Dél-Vietnam. És most itt van Izrael. Az USA számára mindez, csak "regionális probléma”. A nagy világszínpad tovább forog és az USA és a Szovjet közösen végzik dolgaikat és ... és hatalmas üzleteiket! • Megjegyzés: A fenti németről magyarra fordított írást — szinte szóról-szóra történt fordításban — minden közelebbi magyarázat nélkül közöljük. Ebből is láthatják kedves Olvasóink, hogy Mozgalmunknak és lapjának a Szittyakürtnek a világhelyzet tekintetében és annak reánk magyarokra nézve egyedüli jó megoldására vonatkozó, szinte indulásunk első pillanatától vallott és hirdetett fölfogása mennyire reális! Sőt mondhatjuk: egyedül helyes! A szövegben olvasható eme kitétel: büntársulat az eredeti német szövegből való: Komplizenschaft magyar megfelelője. A cikk a Münchenben (Ny-Németország) megjelenő Deutsche Gemeinschaft című lap 1973. évi december hó 22-i számából való. (24. évfolyam 51/52. szám.) A dolgok érdekességéhez tartozik, hogy a szóbanforgó lap inkább jó baloldali, mint valami egyéb más. Fordította: Pápay Elemér Elég volt a történelemhamisításból! (Folytatás az 1. oldalról) léphet a nyilvánosság elé rádión, televízión, az újságoknak pedig tudtul adták, hogy nevét csak akkor szabad megemlíteni, amikor elhalálozott! Mindezt csupán azért, mert Smith halált-megvető bátorsággal mer kiállni a cionista aggresszió arcátlanságaival szemben és tényszerű adatokkal leplezi le a történelemhamisítók hazugságait. így járnak el a magyar őstörténettel kapcsolatban is! Baráth Tibor őstörténeti könyveiben cáfolhatatlanul előadja, hogy a sumér kultúrával egyidőben, sőt annak előtte az egyiptomi és Indus-völgyi kultúrák is magyar nyelvűek voltak! A piramis a magyar "peremes, a papirusz a magyar "papirás” szavakból ered. Fellapozva az amerikai mindentudó Webster lexikont — amit természetesen szintén a világhódítók szerkesztenek David Guralnik és Sámuel Solomon urakkal az élükön — a piramis és papirusz szavak származtatásában érdekes módon csak a görögig mennek vissza. Szóval szerintük a piramist építő és a papiruszt használó egyiptomiaknak ezekre a jellemző tárgyakra nem is volt szavuk! Ejnye-bejnye, nagyon kilátszik a lóláb hallgatással hazudó urak! Egy Laird nevű nyelvész világhódító azután odáig megy, hogy az angol nyelv kialakulását tárgyalva két sorban megemlíti a finn-ugor nyelvcsoportot is, de ennek kapcsán a magyar leírását gondosan elkerüli. Következő ocsmány fegyverük a magyar-ellenes harcban a kinevetés, kifigurázás. Baráth Tibor említi, hogy a Magyar Népek Őstörténete c. könyvének első kötete a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeihez került és azok egy teljes napig a hasukat fogták a röhögéstől a Baráth által felsorakoztatott "csodabogarakon”. Érdemileg azonban sohasem tudták megcáfolni a tudományosan feltárt bizonyítékokat; így az olcsó karikatúrákhoz folyamodtak. Vicceket, lejárató szójátékokat faragnak az ősmagyar szavak értelmezésére; így például azt mondják, hogy "a magyar sumérológusok megfejtették Nabukonodozor mai megfelelőjét, ami nem más, mint Nagybunkóval-hadonászó-úr”. Ilyen és hasonló ordináré tréfákkal akarják nevetségessé tenni a tudományos igazságot. Nekik mindent szabad; megengedett dolog lejárató vicceket gyártani a "polákokról”, magyarokról-honkiekről, de jaj annak, aki a cionistákról akarna hasonlóan viccelődni, Előbb-utóbb elérné a CFR megfojtó szőrös keze! S ha mind az előbb említett módszerek hatástalanok maradnának, előveszik a terrorkeltő megfélemlítés vastartalékát. Megfenyegetik vagy eltetetik láb alól az okvetetlenkedőket. Ahogy Patton tábornokot, Mac Carthy szenátort, Forrestal igazságügyi minisztert eltüntették, mert szót emeltek a cionizmus ellen, úgy minden gátlás nélkül készek a semita ősiséget kétségbe vonni merő magyárkodók felszámolására is. A Párizsból visszatérő magyar orientalistákat megfenyegették, hogy amennyiben kapcsolatot tartanak fenn a nyugati magyar őstörténészekkel, úgy súlyos megtorlásra számíthatnak. Nagy Sándor történészt, aki könyvében kimutatja, hogy a Kárpát-medence lakói évezredekkel Árpád visszajövetele előtt magyarok voltak, "minden ok nélkül” suhancok támadták meg egy miami buszmegállónál és agyonverték! Battha Pál testvérünket pedig Pattonhoz hasonlóan "süllyesztették el; halálra gázolták az országúton ... Egyet azonban elfelejtenek ezek a hazugsággal, hallgatással, karikatúrával, terrorral ügyködő gazok: azt ugyanis, hogy az igazság acélfaláról ezek a hitvány nyilacskák sorra leperegnek és az Igazság mindig győz, mint ahogy a magyar igazság diadalmaskodott végül is Párizsban! Nemzetünk többezer éves múltjának állandó tudósításával, tunknak állandó tudatosításával, lankadatlan felvilágosító munkával, a megdönthetetlen tényeknek a magyar milliókhoz való eljuttatásával bátorítsuk otthoni tudósainkat, és sarkalljuk további alkotásokra elismert nyugati nagyjainkat: Baráth Tibor, Csőke Sándor, Badiny Jós Ferenc, Fehér Mátyás, stb., és a soraikba lépő fiatal magyar messiástitánokat! Töltsön el bennünket az a biztos tudat, hogy a magyar igazság diadalához a csina-vezette turántestvérnépek harca komoly segítséget ad. Jön a turáni felszabadulás, ami lehetővé teszi, hogy történelemhamisításnak egyszer s mindenkorra véget vessünk és megírjuk az emberiség igazi történetét. S ebben a történelemkönyvben a magyar igazság, a szeretetet, hűséget, bátorságot, egyenességet, becsületet, nemes nagylelkűséget sugárzó turáni szellem és nem a hazugságot, gyűlöletet, árulást, hitványságot, csaló képmutatást okádó sátáni agyrém lesz a vezérlő fonál! Elég volt a történelemhamisításból. Kelj és Virradj Történeti Igazságunk Turáni Napja! (ZTYM)
