Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
1973. november hó JllfíVAKÖkt 7. oldal PÉCSI KORNÉL: ÚJ SZÁZÉVES BÉKE? Az A- és H-bombák fölényes birtokában és látszólagos egyensúlyában az USA és USSR a világbéke diktátorának tűnik az utca emberének. Az utca embereiből áll az emberiség, amellyel elhitetik, hogy ez így van, s hogy minden rendben is. Nyugodtan alhatunk újabb vagy száz esztendőn át, mert a nagy Metternich ifjonc tanítványa, az indián arcélű, szép Henrik úgy akarja, hogy miként 1814-ben az a nevezetes bécsi kongresszus száz esztendőre (tegyük hozzá: nagyjából) biztosította a status quo-t, ezt a száz esztendős mozdulatlanságot most meg lehet ismételni... Azonban abban a bizonyos, úgynevezett százéves béke-korszakban is akadt elegendő mozgás! Ki ne emlékeznék a görög- (1821, 24, 27, 30), a lengyel(1830, 48, 63), a magyar (1848—49), az olasz- (1859) szabadságtörekvésekre. Azután Sadowa 1866-ban, a francia—porosz összecsapás 1870— 71-ben. Igaz, a Szent Szövetség résen állt, s hogy nagyobb változás az "egyensúlyi helyzetben” csak 1870 után mutatkozik. De — és ezt vegyük fontolóra —, 1814 és 1900 között még korántsem -feszültek olyan nagy erők a világpolitikában, mint napjainkban, azaz 1945 után! Márpedig ahol ilyen nagy erők feszülnek az idők méhében, a változások beláthatatlan gyorsulásával kell számolnunk. Ami említett aggadalmunkat illeti, az annál inkább jogosult, mert bár végre úgy látszott, hogy Nyugat is fölismerte a Kárpátmedence kulcshelyzetét, mégis hajlandó volt a Szovjet erőszaka előtt meghajolni, igazolva régebbi állításom: nem Európa, hanem a Szovjet biztonságáról van szó! Természetes, hogy a Kárpátmedence birtokában Moszkva bezárta a mögöttes rabországokat. A harapófogó elsősorban Bukarestnek szól, ahol ugyancsak elmélkedhetnek ezen, még akkor is, ha moszkvai engedéllyel olykor ki-kirándulhatnak A futólag említett néhány súlyos probléma mellett közelebbről érdekel minket a német kérdés. — A Trianonban halálra sebzett Európa kegyelemdöfésre már nem volt méltó — csak végső csapásra. Ez pedig telibe talált, amikor a sztálini agyafúrtság a betegagyú roosevelti beleegyezéssel kettéhasította Németországot. (E képtelenség megerősítése azzal, hogy "két Németország” lehet az UN tagja, csak sietteti majd a végkifejletet.) Elemzéseim bár sohasem igénylik a jósok bizonyosságát, a jelen tényei mégis felbátorítanak néhány következtetésre. — Vegyük szemügyre a tények közül a következőket: 1. Ha ma Európát mondunk, e földrész politikai megcsonkításában Magyarország feldarabolása mellett a legostobább cselekedet Németország kettéhasítása. Az így keletkezett német kérdés bármilyen megoldása Európa további sorsának kialakulásától elválaszthatatlan. 2. Mielőtt e kérdést közelebbről megvizsgálnék, legyünk tisztában Washington új Európa-politikájával. — Azon túl, hogy jelenleg a USA-t még mindig a Watergate-botrány elfoglalja, mellette a délkelet-ázsiai térségben inkább moszkvai, mint pekingi uszításra fokozódó kommunista nyomás feltartóztatása —, növekvő gondja európai elkötelezettségétől való szabadulás. — Nem vitás, I. rész nagy sajtópropagandával kísért látogatásokra, azaz kémkedésekre — akár Pekingbe is ... Moszkvában jól ismerik a szereposztás fortélyát: színlelésben a rumének mesterek, erről tanúskodik a történelem, ami Peking előtt sem ismeretlen. — A Magyarországon állomásozó szovjet erők ugyanekkor Nyugat felé is (beleértve a Földközi-tenger térségét) biztosítják a továbbiak felvonulását. Az 1814-i bécsi kongresszus emlékének idézgetése még inkább sántít, mint akkor Talleyrand, mert a lázas előkészületekkel folyó biztonsági értekezlet aligha tudja majd megnyugtatóan levezetni a feszültséget, amit csak fokoznak a kölcsönös bizalmatlanság légkörében az igazságtalan és természetellenes rendezések. Ideiglenes megoldást egykor biztosító bécsi kongresszus helyett a közelmúltban annyi diplomáciai jellegű utazásról és összejövetelről értesülhetett az eddig gyanútlan utca embere, hogy most már el kellett merengenie: vajon minden olyan nagyon rendben van-e a kissingeri béke körül? Hogy Délkelet-Ázsiában az anynyit tömjénezett egyeztetése csődöt mondott, ez éppen nem titok. S az sem, hogy a dzsungel-harcok tapasztalataiban gazdag GI-okat most sivatagi harcokra képezik át... A UNO főtitkára közelkeleti körútjáról kiadott jelentéseket lehet-e másként jellemezni, mint a "nesze neked semmi, fogd meg jól!” mondással, mert azokon a tájakon régi igazság, hogy "a kutya ugat, a karaván halad” ... íme, a sok közül csupán egy-egy kiragadott probléma, de akármelyiküket tekintjük is, mindegyik indokolja nagyok és kevésbé nagyok bizalmatlanságát, nagyok és kevésbé nagyok sietős utazgatását, kapcsolat- és szövetségkeresését. Mert egyik sem hisz a status quo-ban, egyik sincs megelégedve a jelen lehetetlen állapotai rögzítésének erőszakolásával. hogy a Fulbright szenátorral tartó képviselők és szenátorok a katonai kiadások csökkentésének szükségességére hivatkozva sürgetik mind a délkelet-ázsiai, mind az európai csapatok visszavonását. Ez a követelés a USA rohamosan romló gazdasági viszonyai miatt széles rétegekben rokonszenves, mert az utca embere mindig az adócsökkentés és nem az adóemelés mellett van. Tekintve, hogy Kissingernek nem sikerült Délkelet-Ázsiában a békét helyreállítani, most "új Európa-politikájával" akarja kárpótolni főnökét és az amerikai polgárt. 3. Ennek az "új” politikának két eleméből az egyikből éppen nem csinál titkot. Egyszerűen abból áll, hogy bár még mindig nem hajlandó teljes értékű A-védelmet nyújtani a Csonka-Európának, viszont az OTAN-ban vállalt jelenlétéért egyre magasabb számlát nyújtana be. (Az amerikai segítséggel kapcsolatban emlékezzünk csak az USA arzenáljából kimustrált Bomarc-rakétákra, amelyekről megállapították, hogy bevetésük előtt legalább 48 órával föl kell tölteni folyékony üzemanyagukkal és legalább 10—12 órával kilövésük előtt elektromos fűtőtakarókkal bepólyázva fölmelegíteni. Természetes, ha a németek keserűen fölvetették a kérdést: Hol lennének már egy Keletről elindult támadás élei ezen idő alatt!?) 4. A másik elem kísértetiesen párhuzamos ezzel a zsarolással. Nevezezetesen arról az alkuról van szó, hogy Moszkva engedjen Délkelet- Ázsiában, Washington enged Európában. Jó kifogásul szolgál majd, hogy a félkézzel is alig védett felek nem hajlandók fedezni a fokozott követeléseket. A "szövetségesek” magukra maradván, ki lesznek szolgáltatva Moszkva kegyére. 5. Ennek az "alkunak” egyik sarkpontja volt kétségtelenül Magyarország küllebbitése a hírhedt biztonsági értekezletről; a másik most van soron: a német kérdés "rendezése”. — Mindaz, ami eddig a nagy garral behirdetett Bonn-pankowi meg berlini egyezmények óta történt, a német kérdést csak elnapolta, mert megnyugtató megoldást sem a közvetlenül, sem a közvetett érdekelteknek nem hozott. A Brandt-Brezsnyev találkozás óta pedig a napnál is világosabbb, hogy a kérdés megoldásának kulcsa régen nincs Washingtonban, hanem Moszkvában. Ezt a tényt vették tudomásul elvégre Bonnban. És most mi lesz? — kérdezzük joggal. Akárhány régi diplomata kartársammal beszéltünk e forró témákról, az alábbi egyöntetű felfogásunk alakult ki: Washington, hogy megszabaduljon mind délkeletázsiai, mind európai terheléseitől, belenyugszik a semleges Németország egyesítésébe. Ennek óriási jelentősége gazdasági téren az lesz, hogy vagy a COMECON csatlakozik a Közös Piachoz, vagy Németország lesz kénytelen kiválva ebből, beállni a COMECONhoz. Az utóbbi lehetősége valószínűbb. — Akármelyik változat is valósul meg, az igazi vesztes mégis az USA és a Csonka-Európa marad, a német ipari kapicitás, termelékenység és technológiai fölkészültség a COMECONt erősítve föl! Német részről tekintve mindez nem olyan tragikus, ha ellenértékűi az ország egyesítését és semlegességét a két világrendőr biztosítja. Ez ma már széles rétegek tetszésével találkozik Elbán innen és túl. Még az ellenzék is bianco-csekket adott Brandtnak azzal a hátsó gondolattal, hogy ha nem lesz beváltható, akkor majd ezzel megbuktatják a szocialistákat. Ha pedig Németország kilép az OTANból, az eddig idefolyósított összegeket szívesen utalná át kézzelfogható ellenszolgáltatásként, hosszú A Somogy-megyei Somogyvárott már egy éve dolgoznak a csaknem 900 éves Bazilika és kolostor feltárásán. A régészek nemrégiben szenzációnak is beillő leletre bukkantak. A Bazilika főhajójának nyugati harmadában ráleltek Szent László egykori nyugvóhelyére. A korabeli források szerint először ebben a templomban temették el a királyt. A krónikás szerint ugyanis nagy meleg volt akkor s nem vállalkozhattak hosszabb útra a holttesttel. így került az a Szent László által alapított és temetkezési helyéül is kijelölt apátságba. Igaz, nem hosszú ideig, mert egy 1106-ból származó pápai okirat szerint Szent László akkor már Váradon nyugodott. Szent László egykori bazilikája dombtetőn állott, amely a régészek szerint már a rómaiak idejében is lakott hely volt. A honfoglalás után a Tar-Szörény nemzetség birtokolta ezt a tájat. A nemzetségfő, Koppány, kővárat építtetett Somogyvárott és lejáratra a szovjet ipar fejlesztésére. Bonnban is, Moszkvában is tisztában vannak elvégre azzal, hogy mint mindenütt a világon, hasznos szolgálatokért fizetni kell. 5/a Az évek óta Washingtontól sürgetett, de Adenauertól visszautasított sztálini ajánlatot most tehát Brandt magáévá téve elindult a moszkvai úton. Bonn új urai marxista múltja és felfogása jó ajánlólevélül szolgált Moszkvában. Brandt egyébkbént így eljárva, közvetlen tárgyalások során jelentéktelenebb engedmények mellett közvetlenül kiértékelhette a Szovjet Németországot és általában Európát illető politikáját. Eddig főleg Washington tárgyalt és intézkedett — szokásához híven — partnerei feje fölött Európáról. 6. Más kérdés, hogy Németország esetleges kiválása a Közös Piacból, ezt életképtelenné sorvasztva, milyen közgazdasági- és társadalompolitikai zavarokat idéz rövidesen elő főleg Francia- és Olaszországban. Ilyen zavaros állapotok mindig mágnesként vonzzák a szovjet beavatkozást. S ez az a kritikus pont, ahol Washingtonban aligha nézhetik tétlen, hogy az imént annyi indulattal támadt versenytársa, a Közös Piac helyébe olyan gazdasági óriás lép, amilyen az orosz—német összefogás ... Továbbá az se kizárt, hogy a semlegesített Németország fokozatos nyomás és megfélemlítés súlya alatt kénytelen lesz már nemcsak passzívan, hanem ténylegesen is a Szovjet segédcsapataivá válni. A francia és olasz kommunista tömegekre támaszkodva ezután az orosz messianizmus a III. Róma koncepcióját marxi—lenini—sztálini formulákkal az eurázsiai térség népeire alkalmazva, Moszkvát szuper-nagyhatalommá növelheti. A leigázott népek ilyetén való megszervezése, egy-két nemzedék kancsuka módszerekkel történt átnevelése olyan szupranacionalista világhatalom központjává teszi majd Moszkvát, amilyent még a legvadabb náci elképzelés sem álmodott meg, de ami már ma gondolkodóba ejthetné a washingtoni bölcseket! Föltételezzük, hogy vannak még gondolkozóbb fők Washingtonban is, akik fölismerve a jelen más veszélyeit, nem bízzák az Időre a legborzalmasabb elhárítását. S talán mégis eszükbe jut a nagy olaj- és más üzletkötés közben Lenin ugyanannyiszor idézett, mint elfelejtett kijelentése arról a bizonyos kapitalista kötélről, amit olyan készséges mohósággal felakasztásukra a Szovjetnek szakadatlanul szállítanak ... (Folytatás a következő számban) a helységet később I. István vármegyeszékké tette. Szent László nemcsak államigazgatási, hanem vallási központtá is emelte Somogyvárt. Megépítette az ország egyik legnagyobb bazilikáját és mellé a kolostort, amelybe francia bencés szerzeteseket telepített. A bazilikát később többször átalakították s az ősi falak átvészelték a tatár, a török dulásait. Később azonban, miután a környék elnéptelenedett, a bazilika is pusztulásnak indult. A török kiűzése utáni zavaros időkben, kincsek után kutatva, az épület északi falát felrobbantották. Ma már csak a déli szárny és a három hajót lezáró, félköríves apszisok állnak viszonylagos épségben. Az eddigi munka során mintegy 700 faragott követ s közel 4 ezer kisleletet tártak fel. A legértékesebb ezek közül egy agyag pecsétnyomó IV. Béla korából és egy 12 cm-es aranyozott bronz Krisztus- Corpus. A NÉMET KÉRDÉS Megtalálták Szent László egykori sírját
