Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-11-01 / 11. szám

1973. november hó «IttVAKÖfct 3. oldal BONNI DIPLOMÁCIAI MUNKATÁRSUNK JELENTÉSE: A SZOVJETUNIÓ BELSŐ HELYZETÉRŐL A Szovjetunión belül mutatkozó ellenzéki törekvések hirtelen elfoj­tása, amit a legkeményebb eszközök­kel hajtanak végre, a vallási élet egy­re zsarnokibb elnyomása s egy egész sor további kísértő jelenség mind ar­ra mutat, hogy új elnyomási hullám indult meg a Szovjetunióban, ami Nyugaton sem maradt észrevétlenül. A nyugati sajtó, beszámolt ez esemé­nyekről és megpróbálta azokat kü­lönböző módon kiértékelni. Fel kell tennünk a kérdést, mi le­het az oka ennek a fejlődésnek? A feszültségcsökkenés lenne érte fele­lős? De hiszen igazi feszültségcsök­kenésről nem is beszélhetünk a vi­lágban. De hát akkor mi idézhette elő a régi sztálinisták előretörését? E kérdésre a választ részben a Szov­jetunióban lezajló események, rész­ben pedig a lassanként nyugatra szi­várgó okiratok adják meg. Az iratok közül kiváltképpen érdekes az a Leningrádból származó és Andrej Szamohin álnév alatt közzétett írás, amit egy turista csempészett át. Ezt elsőnek a frankfurti "Poszev” kiadó adta közre. Ez és más, különböző utakon nyugatra kerülő adat fellib­­benti a függönyt, mely a távolban lezajló események igazi arculatát ta­karja. A Szovjetből illegálisan kijutó bi­zonyítékok a belső helyzetet “feszült­nek és zavarosnak” látják. "Szociá­lis és politikai kérdések csomópont­jairól” beszélnek, hol a legégetőbb problémák futnak össze. E problé­mák oka a gazdaság hiányosságai­ban, egyes köztársaságokban a nem­zeti önrendelkezési törekvésekben, az országon belül egyre erősödő po­litikai ellenzékben, a kormány egy­házpolitikai intézkedései ellen mu­tatkozó ellenállásban s a keleti szov­jet csatlósállamok nyugtalankodásá­ban keresendő. Ily körülmények kö­zött a kormány kénytelen legalább egy bizonynos nyugalmat és egységet fenntartani a nép körében, úgy, hogy a népet valami veszély ellen tömö­rítse egységbe — az, hogy a veszély valódi-e vagy csak kitalált a szovjet kormányzat számára teljesen kö­zömbös. Egy hasonló mesterfogás 1941-ben már sikerrel járt. Most tehát ugyan­azt új alakban kísérlik meg megis­mételni, hogy a zsarnokság bizony­talanná vált uralmát megszilárdít­sák. Manapság a Kína ellen viselen­dő háború szolgálja e politika cél­ját. A kormány ezzel próbálja meg kihúzni a belpolitikai zsákutcába ju­tott kocsija kerekét a kátyúból, mi­közben szélsőséges külpolitikai ürü­gyeket hangoztat? A háború lehetővé tenné az összes belső, nem kívána­tos jelenségek kikapcsolását s a kí­nai fenyegetés elhárítása után a kor­mány ismét a honmentő, a diadal­mas győztes és a nemzeti érdekek védőjének színében tetszeleghetne. A háború kirobbantásához vezető döntést két tényező határozhatja meg: a belső helyzet romlása és Kí­na önerejéből, idegen segítség nélkül történő felszerelése atomfegyverek­kel. Mindazok számára, akik a Szovjet­unión belül utazgatnak, egyes, lát­szólag alig észrevehető változások sokkal világosabb képet adnak, mint a szovjet haderő felvonulása a kínai határ mentén. Szamohin szerint a következő jelenségek mutatnak egy eljövendő háborút megelőző időszak kezdetére: Szigorú belső útlevélrendszert ál­lítottak fel olyan vidékek felé, ahová korábban szabadon lehetett utazni. Ha valaki a kínai határ közelébe vagy egyáltalán a távolkeletre kíván utazni vagy repülni, ehhez a Milicia vagy a KGB külön engedélyére van szüksége. Más országrészekben is korlátozták továbbá a lakósok moz­gását, így főleg a magas északon Talmirban, A Lena, Ob és Jeniszei folyamok torkolatvidékén s az Archangelszktől keletre eső ország­részeken. Ezeket a megszorításokat azzal magyarázzák, hogy a koncentrációs táborokban élő foglyokat a kínai ha­tárvidékekről máshová telepítik át, mégpedig a távolkeletieket a Bajkál­­tó mögé, a kazachsztániakat és az Irkuck vidékieket pedig a Archan­gelszktől keletre eső területekre. Egyidejűleg szigorúan nyilvántart-A Minisztertanács legutóbbi ülé­sén határozatot hozott több, a népe­sedéspolitikát pozitívan érintő intéz­kedésről. Mindezt szükségessé tette, hogy a népszaporulat az utóbbi években kedvezőtlenül alakult Ma­gyarországon. A múlt század köze­pén az élveszületési arány még 40 ezrelékes volt, a két világháború kö­zötti időszakban pedig 20 ezrelékre csökkent. Az 1950-es évek elején el­rendelt abortusz-tilalom átmenetileg növelte a születésszámot; ekkor az élveszületési arányszám elérte a 23 ezreléket. A tilalom feloldása után 1962-ben következett be a mélypont 12 ezrelékes születési aránnyal. Az ezt követő népesedéspolitikai intéz­kedések és főként a gyermekgondo­zási segély jóvoltából a helyzet ja­vult, de a 14—15 ezrelék között állan­dósult születési arányszám még min­dig alacsony. A halálozási arányszám évi 10—12 ezrelék, a természetes sza­porulat tehát csak néhány ezrelék, s ez a népesség minimális növekedé­sét sem biztosítja. A magyar családokban az átlagos gyerekszám 2 alá csökkent, 1972-ben 1,87 volt. A cél, hogy ezt az átlagot 2, 4-2, 5-re emeljék. Mindehhez a 16-17 ezrelékes születési arányt kell elérni. A nemzet jövője szempontjá­ból elengedhetetlenül szükséges, hogy a háromgyermekes család le­gyen az ideál. A kormány az újabb intézkedéseknél figyelembe vette, hogy a népszaporulat alakulásában jelentős szerepet játszanak a csalá­dok életkörülményei. Jelenleg te­kintélyes különbségek vannak a többgyermekes, illetőleg a gyermek­telen családok életszínvonalában. Az állam évente rendkívül nagy összeg­gel, 11,5 miliárd forinttal járul hozzá a gyermeknevelés költségeihez, az ez­zel kapcsolatos anyagi terhek na­gyobb hányadát mégis a családok viselik. Az új intézkedések a társa­dalmi igazságosság fokozottabb ér­vényesítésével ezeket a terheket kí­vánják csökkenteni. A kormány rendelkezése értelmé­ben 1974. január 1-től emelik a szü­lési és a gyermekgondozási segély összegét. Nagyobb kedvezményeket biztosítanak a szülés után tovább dolgozó anyáknak is. A kormány úgy döntött, hogy a sokgyermekesek családi pótlékának emelése után (a háromgyermekes családok például gyermekenként 320 forint havi pótlékot kapnak) 1974. június 1-től a kétgyermekes csalá­dokban is felemelik a pótlékot. Az életbe lépbő intézkedések évi 2 milliárd forint összegű anyagi segít­séget jelentenek az érintett csalá­ják a hadköteles egyéneket is. Utóbb olyan híreket is lehetett hallani, hogy élelmiszert tárolnak hosszú időre. Ezzel magyarázható az ország­ban jelentkező élelmiszerhiány is. A kormány nagy súlyt fektet teherau­tók gyártására, hadi célokra. 1972. májusától kezdve a csapatok­nál szolgáló politikusok utasítást kaptak, hogy a Kína ellen fellépő el­lenséges érzéseket minden eszköz­zel szítsák és a kínai életmódot pel­­lengérezzék. Ez arra emlékezteti a megfigyelőket, hogy 1941 júniusában a katonai népbiztosokat felszólítot­ták, keltsenek a katonák körében németellenes hangulatot. A birodalom északnyugati részé­ben, Leningrád körül hatalmas hadi­doknak. A kormány, a minisztériu­mok és főhatóságok folyamatos fel­adataként jelölte meg, hogy az eddi­ginél gyorsabb ütemben fejlesszék a gyermekintézmények hálózatát, bő­vítsék a többgyermekes családok üdültetési lehetőségeit, kellő mennyi­ségben és minőségben hozzanak for­galomba gyermekellátási cikkeket, s ezek árait rendszeresen és szigorúan ellenőrizzék. 1974. január 1-i hatállyal újra sza­bályozzák Magyarországon a terhes­ség művi megszakításának engedé­lyezését. A családtervezés, a nem kí­vánt terhesség elleni védekezés fő eszközeként a megelőzést, nem pe­dig az utólagos műtéti beavatkozást jelölték meg. Olyan bizottságokat hoznak létre, amelyek hatósági jog­körrel rendelkeznek és csak a jog­szabályokban meghatározott feltéte­lek esetében — egyéni mérlegelés alapján — engedélyezik a terhesség megszakítását. A Minisztertanács határozata sze­rint a terhesség művi megszakítását az illetékes bizottságok a következő esetekben engedélyezhetik: ha azt a szülőknél vagy a születendő gyer­meknél egészségi okok orvosilag in­dokolják; ha a nő nem él házasság­ban, vagy tartósan külön él; ha a terhesség bűnbcselekmény következ­ménye; ha a terhesnek illetve férj­nek nincs önálló lakása, ha három vagy több gyermeke van, illetve két Adile Ayda ilyen című, francia nyelven 1970. jún. 15-én, a Római Régészeti Intézetben tartott előadá­sát juttatták eszembe a most Párizs­ban, szép magyar sikerek jegyében lezajlott Nemzetközi Orientalista Kongresszusról kiadott jelentések. Adile prof. idézi Denys d’Halicar­­nesee (megh. K.u. 8 k.) görög törté­netíró (Augustus császár kortársát, aki bekebelezve az etruszkok földjét, Etruriát, 15 régióra osztotta föl), aki szerint az etruszk nép "végtelenül régi és semmi közös szokásuk sincs a többi néppel”. Adile úgy véli, hogy Vergilius az Eneist azért akarta ha­lála előtt megsemmisíttetni, mert lelkiismeretfurdalást érzett azért, hogy elárulta fajtáját, legendáit, föl­használva azokat római ügy érdeké­ben. A görög források szerint az et­ruszk pelazg nép északról, tehát Görögország északi tájairól és a Fe­kete-tenger vidékéről jött, könnyen változtatva nevünket a település vagy vezetőjük neve után. Híres épí­tészek voltak s mivel exogamok vol­tak, a nőrablás dívott köztük. Nyel­üzemek létesülnek. Ez a vidék így igen fontossá válik, jóllehet a finn határ közelében fekszik. Az is feltűnő, hogy az idei áprilisi teljes ülésen a Politbürót is átszer­vezték, s ennek során az egész or­szág életének minden területét ösz­­szetömörítették. így ma a Politbüro ahhoz a védelmi-bizottsághoz kezd hasonlítani, amit Sztálin alatt állí­tottak volt fel. Egy ilyen rövid cikk keretében nem lehet mindazokat az ismertető jeleket felsorolni, melyek a Szovjet­unióban egy kezdődő háború előtti időszak megindulására mutatnak. Mindaz, amit itt írtunk, s ami Nyu­gaton kevéssé ismeretes, valamint a Szaharov és más ellenzéki ellen meg­indított hangos eljárások egy és ugyanazon fejlődés jellegzetességei, melyeket szemmelláthatólag az or­szág "megtisztítására” szánnak s melyek már egy háborút előkészítő korszak előjelei. (Cs.) élő gyermeket van és legalább egy további szülészeti esemény (spontán vetélés, halvaszületés, művi megsza­kítás, méhen kívüli terhesség) tör­tént. Engedélyezik a terhesség műté­ti megszakítását, ha a terhes 40 éves vagy annál idősebb. 1978 végéig azon­ban már a 35 évesnél idősebb nők is kérhetik terhességük megszakítását. A jogszabály egyéni mérlegelés alap­ján lehetőséget ad a terhesség meg­szakítására akkor is, ha a férj sor­katonai szolgálatot teljesít, vagy ha a terhesség megszakítását szociális indokok nyomatékosan alátámaszt­ják. A kormány arról is határozott, hogy tovább kell szélesíteni a család­­tervezéssel kapcsolatos felvilágosító­nevelő tevékenységet. Ezért a követ­kező tanévben az állami oktatás rendszerében beépítik a kötelező szexuális nevelést — az általános is­koláktól a felsőoktatási intézménye­kig egyaránt. Fejlesztik a család- és nővédelmi tanácsadók hálózatát, s 1974. január 1-től bevezetik a házas­ság előtti kötelező tanácsadást; az erről szóló igazolás nélkül az anya­­könyvezető nem adhatja össze a há­zasulandókat. A kormányrendelet in­tézkedik arról is, hogy a fogamzás­­gátló gyógyszerek megfelelő mennyi­ségben és választékban álljanak ren­delkezésre. (Hazai Tudósítások, X. évf. 20. szám, 1973. október 15.) vük ragozó és hangrendilleszkedő — mint a magyar. Adile szerint ez az a nép, amelyről már Kr.e. 1400-ban a kínai évköny­vek említést tettek. Ezek vitték a turk civilizációt Indiába, ahol Pa­kisztánban a köznyelv "ordu”. Ter­mészetes — írta a professzor —, hogy a turk megnevezést mind időben, mind térben a legtágabb jelentésé­ben kell vennünk. Egyébként lovas­nomád nép volt, amelyik már a bronzkorban fémműves. Totemjük az erőt és harcot jelképező farkas volt. A fejedelem címe tarkan vagy tarchan, ahonnan származtak a Ró­ma első királyai közt szereplő Tar­­quiniusok Etruriából. Az etruszk feliratokban Róma neve Rumach vagy Rumak, ami Adile szerint Uru­­mak vagy Irmák szóból ered. Végül gúnyosan megjegyezte, hogy 1967- ben Párizsban rendezett "Orosz mű­vészeti kiállítás” nagy részének anyagát a szovjet "szakemberek" schytha művészetként tüntették föl, jóllehet azok turk eredetűek voltak. Cs. C. M. dr. Népesedéspolitikai kormány-intézkedések Magyarországon TURKOK VOLTAK-E AZ ETRUSZKOK?

Next

/
Thumbnails
Contents