Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

1973. október hó

*mmKOfcf

9. oldal

NYÍLT levél

....— Válasz a „Magyar Életének ——

Tekintettel arra, hogy a Torontóban megjelenő Magyar Élet c. lap augusztus 25-i számában: „A Badiny előadás margójára” címmel Zydron Margit aláírással megjelent cikkre adott válaszunkat a szerkesztőség nem közölte, így ezúton hozzuk nyilvánosságra levelünket.

Zydron Margit aláírással a MAGYAR ELET 1973. aug. 25-i számában, a fenti címen, “lelki kényszerre” hivatkozva egy cikk jelent meg, melyben a, cikkíró Badiny Jós Ferenc professzornak a párizsi Orientalista Világkongresszuson elért magyar sikerekről, a Körösi Csorna Sándor Társaság által rendezett beszámolójával foglalkozik.

Tekintettel arra, hogy a cikk írója az elhangzottakat vagy nem értve, vagy szándékosan félremagyarázva súlyosan becsmérli a Körösi Csorna Sándor Társaságot és Badiny profeszszort, kérjük, hogy jelen helyreigazító válaszunkat a MAGYAR ELET legközelebbi számában ugyanazon helyen, ugyanolyan szedéssel leközölni szíveskedjék.

Zydron Margit azt írja, hogy “... végighallgattam az ellentmondásokkal teli előadást.. .” és “Hogy füstölgésemnek teret nyissak, született meg ez a cikk ...” Azt írja továbbá, hogy őt nem engedték hozzászólni, mert az előadó félt a hatástól, melyet előadásával keltett.

Mindehhez csak annyit jegyzünk meg, hogy Badiny profeszszor a párizsi Orientalista Világkongresszuson résztvevő magyar tudósok sikereiről tartott beszámolót, amelyről a SZITYTYAKÜRT 1973. augusztus-szeptemberi összevont számában részletes tudósítás lesz olvasható.

A kongresszuson szereplő magyar tudósokat felkészültségükért a legmelegebb elismerésben részesítették és javaslataikat “ellentmondás nélkül” elfogadták. Még a nagy Krámer professzor sem talált sem Badiny sem a többi magyar tudósok előadásában ellentmondást. De ha a cikkíró talált akkor miért nem mondta ezt meg a professzornak az előadás végén erre szánt idő alatt? A professzor még vagy negyven percig ottmaradt hogy az érdeklődők kérdéseire válaszoljon. A haza sietők elmentek, de akik beszélni akartak vele azok ottmaradtak és válaszait a legnagyobb megelégedéssel vették tudomásul. Miért sietett haza a cikkíró? A professzor vele is szívesen beszélt volna, ö nem fél sem az ellenvéleménytől, sem a “hatástól”, sőt szereti a vitát, mert az még több adat előadására ösztökéli.

Azt írja továbbá a cikkíró, hogy a professzor ,,bomlasztó propagandát próbált kifejteni a Magyar Kereszténység 1000 éves jubileumának megünneplése ellen”, és hogy „szerinte a magyarság többezer éves keresztény múltra tekint vissza”, továbbá mivel “a suméroknak fogalmuk volt a Szentháromságról, volt Szűzanyájuk” ... “Ebből természetesen az következik, hogy az Űr Jézus is szumir volt, sőt, ha nagyobbat ugrunk vissza a történelemben, akkor Noé is szumir, illetve magyar volt.”

Megbocsásson a cikkíró de a professzor az ezeréves jubileumot meg sem említette és így propagandát sem fejthetett ki annak megünneplése ellen. Ez a kitétel tehát még enyhén szólva is “tévedés”. Ugyané kategóriába tartozik Zydron Margit azon állítása is mintha a professzor a magyarság többezeréves keresztény múltjáról beszélt volna. Ha ezt tette volna, akkor az ott jelenlévő több mint 220 felnőtt hallgató egyszerűen kinevette volna, hiszen maga a világkereszténység sincs még kétezer éves se. Ügy látszik azonban, hogy a cikkíró nagyon távol ült a professzortól és nem hallotta, hogy a professzor ennél egy kicsivel többet mondott. Mégpedig csak egy kis szócskával, a “mint”-tel többet, és ezt a kis “mint” szócskát “felejtette ki” füstölgéséből.

Mert a kijelentés teljesen függetlenül az ezeréves jubileumtól, tisztára történettudományi igazságként úgy hangzott, hogy “A magyarság “több mint” ezeréves keresztény múltra tekinthet vissza.” Nem tudjuk, mi ebben a szégyen? A jelenlévő néhány görögkatolikus magyar testvérünk ezt büszke örömmel hallotta és megjegyezte, hogy “... igen, a mi kereszténységünk régebbi mint Szent István, sőt régebbi mint Árpád Apánk”. Hasonlókat mondott Msgr. Dr. Papp György a Courtlandi búcsún sőt Ft. Bielek atya is a Magyar Ház három évvel ezelőtti Szent István napi ünnepélyén. Mégsem fogta rájuk senki, hogy “hazaárulók” vagy “kommunista bérencek”, mint ahogy a legnagyobb pap történészre, Ft. Szelényi Imre teológiai tanárra, Rév. Lajossy Sándorra, sőt Dr. Fehér Mátyásra sem. De felháborodásában Zydron M. “a magyarság ellenségének” kiálthatja ki Luitprandt cremonai püspököt is, aki már kilencven évvel Szent István előtt (910- ben) megírta, hogy “A magyar nép nyilvánvalóan keresztény”. Keresztény templomunk volt Keszthelyen már Justinián korában (Kr. u. 483-565), melyet a régészek 1943-ban tártak fel. (írja Rév. Lajossy Sándor.) Megharagudhat a cikkíró Szent Jeromosra is ,aki Murakeresztúron született magyar volt és megírta, hogy a hunok (magyarok) saját ősi nyelvükön olvassák a szent iratokat és éneklik a zsoltárokat.

Szent Mártont pedig aki Szombathelyen 316-ban született magyar létére a pécsi katakombáknál már 339-ben kereszténynyé mert lenni, van e jogunk kitagadni? Ügy látszik, XXIII. János pápa keresztényebb volt mint sok felháborodó, mert 1961-ben a Szent Márton ünnepségek alkalmával Tours érsekéhez azt írta, hogy ne feledkezzenek meg imáikban Szt. Márton szülőhazájáról Magyarországról sem és ajánlják testvériig az ő közbenjárásába a nemes nemzet megpróbáltatott fiait. (L. Dr. Pósfay Pongrác “Szent Márton” c. tanulmányát. )

Amikor Germán Jajos hívására 863-ban megkezdték a cseh törzsek megtérítését, nekünk már Esztergomban érsekségünk, Nyitrán pedig püspökségünk volt. írja Ft. Szelényi Imre teológiai tanár.

Ezekután már nem is csodálkozunk azon, hogy a cikkíró “füstölgésében” még az Űr Jézust is kitagadja a magyar nemzetcsaládból, sőt még Noét is megemlíti, pedig öróla a professzor nem is beszélt. De hamár felhozta, jól tette, mert így ajánlhatjuk elolvasásra a Bibliából Mózes 1.10:1-8 részt, mert

ott az van írva, hogy Noé unokája volt Khus és “Khüs nemzé Nimródot is”. Nimród pedig Hunoron, Magyaron és Attilán keresztül Almus és Árpád Apánk ősatyja volt. A cikkíró eltalálta: Noé tényleg magyar volt. Ezekre vonatkozólag ajánljuk elolvasásra Anonimous “A Magyarok Tetteiről” c. és Friedrich von Hirth “Die Ahnentafel Attila’s nach Johannes van Thuroez” (1490) c. művét. A történelmi Jézus származására vonatkozóan pedig ajánljuk Dr. Mihályi Ferenc “Gondolatok egy prédikációhoz” c. tanulmányát és Lukács Evangéliumából a 3. Rész 23-38 verseit, melyben írva vagyon, hogy Jézus “ki a József fia vala” szintén (a magyar) Noénak a leszrmazottja. De “Nimród fia fiának” tartja öt a Talmud is. Ezekután jogosan kérdezhetjük: Vájjon igaz-e, hogy valótlanságot mondott a professzor?

Zydon Margit azt is írja, hogy .. nem is ez a lényeg, hanem annak a hajmeresztőén vakmerő levélnek a felolvasása, amelyet a professzor Mindszenty hercegprímáshoz írt”, melyben “arra kéri a hercegprímást, hogy a sumir kutatások eredményeit alapul véve, legyen bátorsága elszakadni Rómától, mint ahogy azt több nemzet tette a történelem folyamán”.

Ügy látszik, a cikkíró tényleg nagyon messze ült a profeszszortól, mert ott semmiféle levél nem került felolvasásra. Nem is kerülhetett, mert az akkor még csak terv volt. De említette röviden, hogy egy levelet ír a Hercegprímás Úrhoz a magyar nemzeti keresztény vallás óhajának ügyében, aminek megvalósulása természetesen a Rómától való elszakadást is jelentené, amint a történelem folyamán azt a reformáció és több nemzet is megtette, melyek naggyá fejlődtek amig mi a kereszténység védőbástyájaként elvéreztünk, majd a keresztény nyugattól hálából megkaptuk érte Trianont, (sőt a bibliás Roosewelttől Yaltát). Egyebekben úgy tudjuk, hogy a Hercegprímás Úrhoz bárki írhat levelet. Miért ne írhatna Badiny, akinek házában — még zalaegerszegi plébános korában — többször megfordult és a nemzet sorskérdéseiről beszélgettek. Miért ne eleveníthetnék fel ezt a kapcsolatot most, amikor a sorskérdések mély súlyosabbak? Valakinek arról is kell gondolkodni, hogy mi lesz az ünnepségek után. Megmaradunk mint magyar keresztények, vagy beolvadunk a keresztény idegenségbe? Lehet, hogy emigrációs vezetőink magyarul nem tudó gyermekei, unokái jó keresztények lesznek, de hogy magyarok nem lesznek, az biztos.

Egyébként a Körösi Cs. S. Társaság az előadást a párizsi Orientalista kongresszusi beszámoló érdekében rendezte. Amit a professzor a Hercegprímás Úrhoz írandó leveléről mondott, azt a sajátmaga nevében tette. A levelet azóta az “Ősi Gyökér” c. kulturális szemlében közölte. Benne azonban a Rómától való elszakadás kitétele nem szerepel. A lap a Körösi Csorna Sándor társaságnál mindenkinek rendelkezésére áll.

Befejezésül legyen szabad még Zydron M. azon gyanúsítására válaszolnunk, miszerint “Badiny professzor . . . elindított egy akciót... melyet valahol neki honorálnak” és, hogy “Elítélendő a Körösi Csorna Sándor Társaság, amely már többszáz dolláros segítséget nyújtott ehhez a konkoly vető munkához” és “Kedves Körösi Cs. S. Társaság. Volna hely, ahol nagyobb szükség volna az anyagi és erkölcsi támogatásra .. . gondoljunk cak a magyar iskolákra . .

Kedves Zydron Margit. A Körösi Cs. S. Társaság tagjai egyenként maguk is a magyar iskolák támogatói. A K.CS.S. Társaság pedig azt az irányzatot támogatja, amelyet a mai magyar iskolák tudatosan elhanyagolnak vagy tévesen tanítanak; a nemzettudatunk és “fennmaradásunk zálogául” oly fontos őstörténetkutatást, melyet a Badiny Jós Ferencnek, a Dr. Baráth Tiborok, a Dr. Bobula Idák és a többi tudósok képviselnek, és akiket sehol senki nem fizet, nemhogy Ön szerint “valahol valaki fizetne”. Azok a “valakik” akikre ön gondol, azok most egészen máshol kilincselnek és találnak kihallgatásra.

Végül kérjük, hogy írjon máskor is, hogy “tiszta vizet öntsünk a pohárba.” Egyébként nagyon örülünk, hogy ön nem úgy tett mint az a honfitársunk akinek szintén nem tetszett Badiny professzor beszámolója és az előadás közben akart beleszólni, de mivel rendre lett utasítva, a végén kijelentette, hogy az ő országa nem e világból való. Es ezt mindenki el is hitte neki. —

Tisztelettel a

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR TARSASAG Toronto, 1973. augusztus 29.

Kedves Olvasóink, Magyar Testvéreink.

A “MAGYAR ELET” tulajdonos-főszerkesztője ahelyett, hogy tudománytalan és gyalázkodó cikkére neki átadott helyreigazító nyilatkozatunkat — amint azt az általa is annyiszor hangoztatott sajtóetika megkívánja — leközölte volna, az 1973. szeptember 15-i számában még két újabb “nyílt levéllel” örvendeztetett meg bennünket “VAKULJ MAGYAR” és “Üzenet a szókimondó asszonyságnak” címen. így még a sajtóetikára való hivatkozás dacára sincs semmi reményünk arra, hogy az ezekre adandó válaszunkat is leközölje.

Tekintettel arra, hogy a “MAGYAR ÉLET” olvasói ezek után már nem számíthatnak arra, hogy a vádaskodásokkal szemben az igazságot is megtudják, az utóbbi két “levélre” is ezúton válaszolunk. Természetesen, a “MAGYAR ÉLET” sajtó-etikát megcsúfoló viselkedése feljogosított bennünket arra, hogy nyilatkozatunkat olyan újságoknak is megküldjük, melyeknek szerkesztői nem “félnek a hatástól”, sem az igazságtól.

Kezdjük mindjárt a “Vakulj Magyar” cíművel, hogy ne csak vakulj kedves, magyarom, hanem láss is.

Marcali Péter azzal kezdi levelét, hogy “Jóleső érzéssel olvastam — kedves Zydron Margit — a Badiny-előadás margójára írt megjegyzéseit. Végre volt valakinek bátorsága kimondani: “Nincs ruha a sumir királyon! Vagy ha van is valami, az álruha” ... “Badiny a tudományosság leple alatt szeretné lerombolni Szent Istvánba és az ezeréves kereszténységbe vetett hitünket” és hogy “Olyan értékektől akarja megfosztani a magyarságot, amelyre nemcsak mi lehetünk büszkék, hanem amelyeket az egész kultúrvilág becsül és tisztel.”

Hát kedves Marcali Péter. Ahhoz, hogy valaki a szumérológiát becsmérelje, nem kell nagy bátorság, mert ma ugyanezt teszi az ateista szovjet által irányított “tudomány” is és a hivatalos keresztény tudomány is. Hogy ez az irányzat a “MAGYAR ELET”-et, Zydron Margitot és önt is táborába sorolhatja, örvendetes lehet ott, de nem sokat számít a tudomány szempontjából. Ügy látszik ön nem tud — vagy talán tud? — arról, hogy a szovjet imperializmus takaródét fújt a szumérológiának, mert a tudósok kiderítették, hogy a szumérok is Ural-Altai népek, mely terület Szibéria déli részén van és ma Szovjet uralom alá tartozik. Az oroszok maguk akarnak Ural-Altá-i származást és szumér rokonságot magukra bizonyítani azért, hogy a kínaiak szibériai igényeinek jogosságát csökkentsék. Ebben nagy segítséget kapnak a nyugati labancok fenekedéseiben és a nyugati hatalmakkal kötött magyar-ellenes szerződésekben és konkordátumokban. Ha mindezekről bővebben is akar tájékozódni kedves Marcali Péter, akkor kísérje figyelemmel a hazai “TISZTÁJ”ban és más folyóiratokban írogató Hajdú Péter, Bálint Csanád és más irányított “tudósok” “szumértalankodásait” akik önökkel együtt gyalázzák Badiny Joós Ferencet, továbbá Dr. Baráth Tibort és temetik el a hála Istennek, élő Dr. Bobula Idát, “fanatikus lélek mentálhigiéniai gyógytornájának nevezve" ezek munkáit, minthacsak öntől tanulták volna. Vagy fordítva van? De figyelje csak meg a mai Magyar Tudományos Akadémia rémült elzárkózását a szumérológia elől, vagy a Kutasi Kovács Lajos irogatásait a hazai gyártmányú, de csak külföldre küldözgetett “Magyar Hirek”-ben és a magyar ajkú “Amerikai Magyar Világ”-ban. Es ha még azokntán is meztelenre akarja vetkőztetni a szumér királyokat, akkor szép reménnyel folyamodhat a moszkvai “Lumumba Egyetem” antiszumérológiai tanszékének vezetésére.

Ön, kedves Marcali Péter, az “ezeréves kereszténységbe vetett hitére” hivatkozik. Fel kell önt világosítanunk, hogy a kereszténység nem ezeréves, hanem az Űr Jézus utolsó tanítási évétől számítva éppen 1940 éves és még a Hun-Magyar nemzet kereszténysége is jóval több mint ezer éves. Kérdezze meg a történelemtudósokat, vagy a magyar görögkatolikus papokat, ha ezt nekünk nem hiszi.

Arról, hogy Szent István érdemeiért az egész kultúrvilág becsül-e vagy tisztel-e bennünket, nem vitatkozunk, csak kérdezzük; Hol volt ez a becsülés és tisztelet a trianoni, yaltai és párizsi kényszerbékék idején, vagy a most készülő bécsi kongresszus előkészületeiben? Avagy a Vatikán keresztényi megbecsülésből helyezte-e az amerikai magyar görögkatolikus egyházakat a Pápa által már ukránnak elismert pánszláv ruszin püspök fennhatósága alá? Tudja-e, hogy a magyar Kárpátalja keresztény nemzetek képviselői által is aláírt párizsi békediktátum jóvoltából ma Ukrajnához tartozik és püspökeinket is onnan irányítják? Tudja-e, hogy eddig miért nem jelenhettek meg Mindszenty hercegprímás Űr — már régen készen lévő — emlékiratai? Ha mindezekre nyilvánosan válaszol, akkor lássuk, becsméreli-e tovább is nemzetünk sorsáért méltán aggódó magyar tudósokat, akiknek ez a “prófétaság” semmit sem jövedelmez, sőt ellentétben az ön állításával, kenyérgondokkal küzdenek.

Azt írja ön kedves Marcali Péter, hogy “Mikes György humorista tollára való téma, hogy minden és mindenki magyar a pulikutyától Jézus Krisztusig”. Nem tudjuk, miért említi ezt, de mi egyáltalán nem tartjuk sértőnek az Űr Jézusra nézve .hogy a becsületesség és kötelességtudás mintaképét, a pulikutyát bizonyára történelemismerete alapján, vele együtt említi, hiszen az Ur kíséretéhez nemcsak-az ingatag emberek, hanem a jellemszilárd “Bogáncsok” és “Ancsák” is hozzátartoztak. Olvassa csak el Dr. Pálfalvy Sándor “Barangolások ősi puli nyomokon” című müvét. Az Ur Jézus szumér-magyarságával szembeni kétkedése azonban csak hiányos történelemismeretére vall, sőt úgy látszik, még a Bibliát sem ismeri. Ezért a Zydron Margitnak írt válaszunk önnek is szól.

Azt is írja, hogy egyszerű volna kimutatni, hogy “hová futnak a szálak” és mindjárt felel is rá, hogy “Azokhoz akikkel közös nevezőn vannak”. Hát kedves Marcali Péter, hogy kik kikkel vannak közös nevezőn, azt jelen válaszunkból ön is könnyen megállapíthatja. De mi mindennek dacára is bízunk abban, hogy gyermekeinknek “nemcsak szumér múltjuk” van, hanem a Badiny Jós Ferencek, Baráth Tiborok, Bobula Idák és Fehér Mátyások munkája nyomán magyar jövőjük is lesz, sőt lesznek még magyar kötelességüket teljesítő egyházaink és papjaink is.

Ez a válaszunk az ön—hazaiakkal “közös nevezőjű”—írására.

Az “ÜZENET A SZÓKIMONDÓ ASSZONYSÁGNAK” címen Dr. Ágoston Ede által írt ömlengésre nagyon nehéz válaszolni, mert abban még a legjobb akarattal sem tudunk felfedezni valami tudományos igényt. Mit felelhetünk arra a mondatára, hogy : “Asszonyom, megölelném önt, mint a magyar anyák mintaképét, tárgyilagos szókimondásáért”? Mert hogy ki, kit, miért ölel meg, az az ő magánügye. Ebbe nem szólhatunk bele.

Egészen más lapra tartozik önnek az a lelkendezése, mellyel “az új vallásalapítók ördögi mesterkedése ellen” ír. Erről eddig magyar vonatkozásban még nem hallottunk, bár a világon gombamódra tenyésznek különböző szekták és vallások, de ez ellen sem önnek, sem levélíró társainak semmi kifogása nincsen. Viszont Don Quijote módra hadakozik egy nem létező “új magyar vallási kísérlet” ellen.

Kénytelenek vagyunk felvilágosítani önt arról, hogy új magyar vallás alapítására semmi szükség nincsen, mert azt ezelőtt 1940 évvel már megalapította az ÉLŐ ISTEN által közülünk elhívott Jézus. Ha valaki, legyen az mindjárt ön szerint “a Református Egyházban is elindult Próféta”, vissza akar térni a tiszta Jézusi hitre, az még nem vallás alapítás, hanem az Ur Jézus Evangéliumának megtisztítása az emberek és földi hatalmak által reá aggatott sallangoktól, ön felveti a kérdést, hogy “kik felelősek mindezekért?” Önnel együtt válaszoljuk, hogy .. mindannyian és külön-külön, akik a magyar szellem irányítását végzik.” Tökéletesen igaza van, mert ha a magyar szellemet nem az ön által is említett szellemi irányítók vezetnék, akkor ma a Baráth Tiborok, Bobula Idák és Badiny Jós Ferencek nagyobb megbecsülésben és támogatásban részesülnének nemcsak az ön által említett fiatalok részéről, hanem az ön részéről is. Sőt még emigrációs sajtónk is büszkén hangoztatná az igazságot, hogy dicső történelmi múltúnk nem ezeréves — mint ahogy ön írja — hanem többezeréves. Kinek az érdekében szégyenli ön ezt? Miért akarja ön keresztényi öntudatával a nemzettudatot ledorongolni?

Ami pedig a “Szókimondó Asszonyság” iránti ömlengéseit illeti, abból mindenki láthatja, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy valakit az antiszumérológia oszlopszentjévé avassanak. Azonban a hansági mágusok kivégzése ellen tiltakozó Árpádházi Szent Margit ezek és önök miatt “méltán sír e nemzeten”. Tisztelettel, Torontóban 1973. szept. 17-én a KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR TARSASAG