Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

2. oldal «imAKtffcf 1973. október hó dott szavak helyett, forrlak az indu­latok, a magyar élniakarás, a ma­gyar nemzeti szabadságvágy gondo­lata töltötte meg a levegőt. Az üd­vözlő beszédeket a torontói püspök kivételével politikusok mondták és előbb utóbb mondanivalójukban ki­domborodott a hercegprímás életé­nek politikai lényege. így is van ez helyén, mert a Vatikán köthet egyez­ségeket, manipulálhat ahogy jónak látja, de a történelmi igazságok ára­data feltartózhatatlan, megmásítha­tatlan még az olyan hatalom számá­ra is, mely kifelé ugyan a lelkek túl­­világi boldogulásán való fáradozást igyekszik mutatni, míg valójában igen is, az e világban történő esemé­nyek kötik le minden figyelmét. “Üzenjük innen együtt a magyar anyáknak, hogy szüljenek" — mon­dotta a hercegprímás beszédében és kihangsúlyozta, hogy a törökökkel való hadakozásaink idején, 22 török szultán nem tudott annyi magyar életet kioltani, mint az elmúlt 15 esz­tendő. “Kérjük az ifjúságot, hogy ne sza­kadjon el a magyar temetők tanítá­saitól — mondotta a hercegprímás rövid történelmi visszapillantásában, ahol kidomborította, számszerű ada­tokkal alátámasztotta, mennyit vér­zett a magyarság az elmúlt ezer év alatt, a keresztény Európa védelmé­ben. “Ma, egy ezredév után beszélnünk kell a magyar sorsról és Szent Ist­ván királyunk az égi szent, nem fog­ja zokon venni tőlünk, ha a magyar sorsról beszélünk" — mondotta a hercegprímás. Az ég felé emelt össze­kulcsolt két kéz míg ezeket mondot­ta, sokat kifejezett az értő hallgató­ságnak. Megértettük, hogy meg­mondta amennyit mondhatott. Egy ember, akinek a puszta léte az el­múlt három évtized alatt megteste­sítette egy nemzet tiltakozását, meg­­nem alkuvását, bele nem törődését abba, amit sátáni sötét erők számá­ra sorsul megszabtak, 82 éves kora ellenére, szellemi frisseségének bir­tokában, tudtára adja hallgatóságá­nak mondanivalóját. A torontói püs­pök a “magyar tigrisnek” nevezte, akitől emberfeletti nagysága ellené­re alázatot tanult, akitől megtanulta valójában értékelni és becsülni azo­kat az ideálokat, mik mellett a her­cegprímás állhatatosan, minden szen­vedés ellenére megmaradt. Elgondolkoztató, hogy a herceg­­prímás rövid beszédében miért ép­pen azt boncolgatta, hogy mibe ke­rült Magyarországnak a római ke­reszténység és a római keresztény Európa védelme. Eme kereszténység "áldásairól” egy szóval nem emléke­zett meg, csak kizárólag az elvesz­tett magyar életek számának nagy­ságát domborította ki, vagyis, hogy mit fizetett ezért a magyarság. A magyar sorsról beszélt a hercegprí­más, mely magyar sors függvénye volt a római kereszténységnek, ez formálta, alakította azzá amivé lett ma ezer év múltával. Nem mondta ki a hercegprímás, de mindenki ér­tette, hogy ezen óriási áldozatok eredményeként hova jutott a nemzet és — “íme itt vagyok én”. Mit kap­tunk mi magyarok? A hercegprímás sorsa kifejezi a magyar sorsot is. Mindezek tanúlságát levonva, utat mutatott a hercegprímás tisztán és világosan mindannyiunk számára, amikor kijelentette: “lelki megúju­lás nélkül, nincs nemzeti feltáma­dás"! Talán a hercegprímás végezetül azokat igazolta, akik évek óta azt hirdették, hogy lelkületűnk elválaszt­hatatlan a magyarságunktól, magyar­ságtudatunk a kifejezője a lelküle­tűnknek. A hercegprímás nem arra utalt, hogy katolicizmusunkban, ró­mai kereszténységünkben újuljunk meg, de lelkületűnkben, mely ma­gyar, mely a hitvallásunk és létünk lényege. Egy 82 éves embertől nem lehet kívánni, hogy forradalmár vagy szakadár legyen még akkorsem, ha abban egy Mindszenty lelke lako­zik. De teljesen érthetően, világosan kimondta és az egyetlen nemzeti feltámadáshoz vezető útnak nyilvá-Az 1969-es Damanszkij-szigeten tör­tént kínai—szovjet fegyveres össze­csapások óta a Kínai Népköztársa­ság szilárdan kezében tartja a kérdé­ses szigeteket. Neville Maxvell a londoni Sunday Timesben írta, hogy a stratégiai je­lentőségű Usszuri-szigetek Peking kezében vannak. Maxvell volt az első nyugati látogató, aki az 1969-es határ­incidensek színhelyét meglátogatta. A Sunday Times szerint Maxvell olyan kínaiaktól kapta a harcokról szóló részletes tájékoztatást, akik maguk is részt vettek a harcokban, a helybeli halászoktól és a kínai ka­tonáktól. A szovjet azt állítja, hogy a határ a folyó déli oldalán húzódik a kí­naiak viszont azt, hogy a határ a fo­lyó közepe és a sziget a Kínai Nép­­köztársaság területe. Maxvell jelen­tése szerint: az oroszok azt állítot­ták, hogy a négyév-előtti harcoknál Kínát visszaszorították a saját hatá­ráig, és ez azóta az egész világon így volt a köztudomásban. De amikor hajónk kikötött a Chenpao-szigeti nította lelki megújulásunkat. Akkor tehát mégiscsak azok a prófétáink, akik minden áldozatot magukra vál­lalva, magyar lelkűiét nélküli okos­­kodók gúnyának céltáblájává téve magukat, e magyar lelki megújulás ma még gyenge tüzét élesztgetik, s e tüzet jóformán saját vérükkel táp­lálják. kikötőben kínai határőrök fogadtak bennünket szívélyesen — írja Max­vell a Sunday Times hasábjain. Maxvell meglátogatta a harcok szín­helyét, ami erős nyomokat hagyott a szigeten. A két összeütközésben Kí­nának 32 halotja és 53 sebesültje az oroszoknak pedig 122 halotja és se­besültje volt. (The Plain Dealer, 1973. sezpt. 24.) • A földkerekség legnagyobb szenny­vízgyűjtőjének nevezte a Balti-ten­gert a Koppenhágában székelő Nemzetközi Tengerkutatási Tanács legutóbbi jelentésében. Ha a jelen­legi szennyeződés folytatódik, akkor a Balti-tenger 30—40 éven belül holt tengerré válik. Ezért az ügy politikai kérdéssé vált, s rendszeresen szere­pel a térség politikusai találkozói­nak eszmecseréin. A hét ország kö­zös tengerének ügyében két javaslat is van: a lengyel kormány halászati egyezménye, s a finn kormány ten­­ger-tisztaságvédelmi konvenció ter­ve. A közel ötezres tömeg fel sem fog­ta, át sem érezte a szavak történe­lem formáló erejét: “Lelki megúju­lás nélkül, nincs nemzeti feltáma­dás", amikor önkéntelenül kitört egy olyan percekig tartó tapsorkán, mely kifejezte a mindenki lelke mé­lyén ott pislákoló gondolatot, de eddig még valahogy felszínre jutni nem tudó akaratot, hogy igen, ez az a szó, ez az az intés amire vártunk és ezt a jelet a hercegprímástól vár­tuk. Önkéntelenül, tudattalanul, de a lelkületekben ott van a vágy, egy valóban új valamire, egy új gondo­latra, egy valóban kivihető megol­dásra, nemzeti feltámadásunk titká­nak a felnyitására, mely nem túlvi­lágról jövő csodavárásokra alapszik, de nemzeti öntudatunk, magyar lelki megújulásunk megvalósításán. Lesznek még ezután is köztünk té­velygők, vakok és gonoszok, kik haj­landók lesznek eldobni még a lelkü­letűket is egy “pirosszőnyeges” fo­gadtatásért a nemzet eltipróival való barátkozásuk közben. Lesznek, akik lélektelenül fognak felszívódni e nagy szétszórtságban, de egyre töb­ben lesznek azok, akik megértik lel­ki megújulásunk szükségességét, fi­gyelembe veszik ma élő prófétáink szavát s megújult magyar lélekkel, megingathatatlan magyarságtudattal érnek el velünk a magyar feltáma­dáshoz. A Hercegprímás úr további útjai­hoz kívánunk erőt, jó egészséget és sok sikert, bízunk abban, hogy az életünkben még találkozunk. Homonnay 0. János BÉNYEI JÓZSEF: Fél-Magyarország Ülnek padlón padokon zsebükben sörösüveg szájuk szélén meg árnyék Indul fél-Magyarország minden pénteken este magányos asszonyokhoz apátián gyerekekhez de mire hazaérnek szemük törött üveg csak torkuk rekedt rikoltás szesz bolondul belőlük s a néma asszony sírva összehúzza az ingét így vonul Magyarország kormos nagy vonatokkal és a szabolcsi földek akáctövist teremnek Éhes gyomruk ha kordul a felfúvódott város kinyúl lányért suhancért s nem tesz a homoktájra elég gépet meg gyárat Hát indul vasárnap este fekete fatáskával görbén az öregember hosszú hajú közönnyel s késsel az ifjabb vándor s a vonaton lobognak dühödten fillér-álmok Ülnek padokon padlón fejüket hátrahajtva nyitott szájjal lebegnek nyikkan az ádámcsutka Jaj másik Magyarország ide nézz ez a szürke esett sereg miben hisz Ne bicskát adj kezükbe hanem minden nap este vidd őket asszonyukhoz ássanak tiszta kertet csináljanak kerítést s ha felragyog az este pufók kerek gyereket a valószínű jövőnek (Alföld, 1973. 4. sz. 5. 1.) r KÍNA URALHATJA A 21. SZÁZADOT-, A Legfelsőbb Bíróság társbírója William 0. Douglas elhagyta Kínát egy három-hetes látogatás után, mondván, hogy a 21. század a kí­naiaké lesz. Douglas bíró egy Washington Post-tal való interjúban kijelentette, hogy a következő század legnagyobb problémája a nép élelmezése lesz. Ami a fejlődő világban a földműve­lők elvándorlásának a földtől, az eredménye menekülés a szegénység és éhség elől és gyülekezése "egész­ségtelen gyűrűkbe” nagy városok kö­rül. Az óriási lakosság és a múlt éhsé­gei ellenére Kína nagy lépéseket tett az élelem elosztásában és a közegész­ségben, mondotta Douglas. Kína megmutatta képességét, jobban, mint bármelyik fejlődő ország, a né­pek élelmi és egészségügyi ellátásá­ra. Douglas azt mondta, hogy a láto­gatása privát volt és nem kért talál­kozást magas hivatalnokokkal. Egye­dül a kínai Legfelsőbb Bíróság alel­­nökével, Tseng Han-chou-val talál­kozott, és alkalma volt beszélni tör­vényes javaslatokról egy új állami alkotmányra vonatkozólag tartomá­nyi hivatalnokokkal. Egy új állami alkotmány vázlata, amelyet először 1970-ben terveztek és hoztak nyilvánosság elé, most van vita alatt, mondta Douglas. Vala­mely javaslatok jogi újjászervezésre vonatkozólag teljesen új konszep­­ciót tartalmaznak. (The Plain Dealer, 1973. szept. 24.) KÍNA AZ USSZURI SZIGETEK BIRTOKOSA

Next

/
Thumbnails
Contents